A mai Szlovákia területén fekvő egykori Bars vármegye igazi időutazásra hívja a kirándulókat. A Garam mentén középkori emlékek, híres bányavidékek, legendás gyógyfürdők és lenyűgöző hegyi panorámák várják a felfedezőket. Bejárhatjuk a császárok által is látogatott településeket, miközben megismerjük a magyar történelem kevésbé ismert fejezeteit. Ha olyan osztálykirándulást kerestek, ahol a természet, a kaland és a múlt egyszerre van jelen, Bars vármegye remek úti cél lehet.
Garamszentkereszt
1075-öt írtunk, amikor I. Géza király a garamszentkereszti birtokot a garamszentbenedeki bencés apátságnak adta. Később az esztergomi érsekségé lett, akiknek nyári rezidenciáját már Pázmány Péter állíttatta helyre. Több vármegyegyűlést is tartottak itt, majd a 18. században a besztercebányai püspökség birtokába került. Aztán jöttek háborúk és békék, és az egyházfőknek nem volt többé maradásuk. A Garam túloldalán két Árpád-kori település egyesítésével jött létre Ladomérmindszent, amely szintén Szentkereszthez tartozik. Ahogyan Bars vármegye monográfiája fogalmaz: „Garammindszent már a 14. században szerepelt, mint a szentbenedeki apátság birtoka. 1538-ban az esztergomi káptalan birtokában találjuk, azután a saskői vár tartozéka és a Dóczyak birtoka. Temploma ősrégi, azonban gyakran átépítették. Benne nyugszik Dóczy Zsigmond.”
Hodrushámor
Hosszan és mélyen bevágódik a Selmeci-hegységbe a Hodrusi-völgy. A szűkületben Hodrusbánya, Alsóhámor és Irtványos falvak sorakoznak, amelyeket ma már egyesítve Hodrushámor néven emlegetnek. Történetük az Árpád-korba visszanyúló selmeci bányászathoz kapcsolódik. A török többször is próbálta rátenni a kezét a nemesfémekben gazdag bányákra, amelyek híre később a császári udvarba is eljutott. Olyannyira, hogy az uralkodó család tagjai közül előbb I. Ferenc, majd II. József császár és öccse, Lipót főherceg is személyesen meglátogatták a községet.
A termelés a 18. században érte el a csúcspontját, de még a 20. században is folytatódott. Ha éles szemmel járunk, egy régi épületen még a magyar állami népiskola megkopott feliratát is kiolvashatjuk, s elmerenghetünk, hova jutottunk azóta… Járjuk inkább a természetet, amiben soha nem csalódhatunk. A Hodrusi-völgytől északra merészen kiemelkedő sziklafal, a Szarvas-kő pompás kilátópontja. Innen a Selmeci-hegység vadonjain túl a Garam-völgyére és a Madaras-hegységre is rálátunk.
Vihnye
Ahogy a Vasárnapi Újság 1909-ben jellemezte: „E festői vidéken egyaránt megtalálja a szórakozást a turista, a tudós, s a város őshírű fürdőjében a gyöngélkedő beteg.” II. András király a 13. század elején szász bányászokat hívott ide, akik az Eisenbach nevet adták a településnek, ami már ekkor meleg vizes gyógyforrásairól volt ismert.
A víz az itteni vasércnek köszönhette magas vastartalmát. Vihnye a 18. századra Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett, melyet Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós is felkeresett. Később József nádor és Jókai Mór is a híres vendégei közé tartozott. A fürdőélet a gazdasági világválság idején hanyatlásnak indult, ám az 1895-ben épült Vihnyei sörgyár még ma is működik.
Szklenófürdő
Régi híres fürdőhely a Tepla-patak völgyében elterülő Szklenófürdő is. Itt a vulkanikus eredetű törésvonalak mentén feltörő meleg, ásványi anyagokban gazdag víz az évezredek alatt mészkőszerű lerakódásokat hozott létre. A vasas és meszes kiválások együttese egyébként igen ritka kombináció a Kárpátokban.
A Barssal kapcsolatos útitipp előző részét itt olvashatják:
