Az Északnyugati-Kárpátok vonulata mielőtt lassan beleveszne a Kisalföld lankáiba, egészen különleges mozaikos tájjal, sűrű erdőkkel, szelíd formájú legelőkkel, ugyanakkor vad mészkősziklás hegységrészekkel rukkol elő. A festői Vág völgye fölött emelkedő Kis-Fátra, Jablunkai-hegység, Javornik, Sztrázsó és Fehér-Kárpátok bércein legendás várak vívják hősies küzdelmüket az átalakuló korszellemmel. A Vág mentén főúri kastélyok, Árpád-kori templomok tanúskodnak a régi magyar világról. A látványos természeti formakincs, az épített örökség és legendás történetei olyan elegyet adnak, ami a határtalanul túrázók legvonzóbb célpontjai közé emelik az egykori Trencsén vármegye Zsolnától Pöstyénig húzódó látnivalóit.
A hajdani Trencsén vármegyét kettévágó Vág mentén ereszkedünk le a folyóval, hogy sorra fűzzük fel a szebbnél-szebb várakat és kastélyokat. Zsolnán kezdünk, majd a Szulyói-hegyek sziklavilágával és váraival ismerkedünk. Nagybiccse és Vágbeszterce után Csicsmány kedvéért kitérünk a Sztrázsó-hegységbe. Trencsénnél és Beckónál már újra a Vág mentén vagyunk, ahonnan Pöstyén után térünk fel a Fehér-Kárpátok nagyszerű váraihoz, Lednichez és Oroszlánkőhöz.
Trencsénbe Budapestről 3-4 órányi autóbuszozásssal lehet eljutni, míg vonattal a Budapest-Komárom-Pöstyén-Trencsén vonalon érhető el.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek trencséni célpontok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
A történelmi Trencsén vármegyében magyar közösség híján nem találhatók magyar oktatási intézmények, akikkel közösen lehetne programot, kirándulást szervezni.
Ajánlott szálláshelyek Trencsénben határtalanul utazóknak:
Javornik, Portás Hotel: https://www.hotelportas.cz/hu/
Pöstyén, Hotel Piestany: http://hotelpiestany.sk/
Zsolna
Zsolna főterén állva azt érzi az utazó, hogy itt is visszaérkezett a Magyar Királyság egyik ékszerdobozába, ahol még 1910-ben is 25% volt a magyarok aránya. A szlovák nemzetébresztők bölcsőjének tartott Zsolnai-medencében és környékén már a honfoglaló magyarok is szláv népességet találtak a Vág folyó melletti irtásokon. Nem nézte jó szemmel a magyarok államalapítását I. Boleszláv lengyel király, és ez a történelemben oly ritka magyar-lengyel háborúhoz vezetett. A győztes csata emlékére Szent István királyunk kápolna építését rendelte el Zsolnánál, amelyet ki másról is nevezhettek volna el, mint első királyunkról. A templom falát 1260 óta olyan magyar szentek freskói díszítik, mint Szent Istváné, Szent Lászlóé, Szent Imréé és Szent Erzsébeté. A templom mellett elhelyezkedő Krisztus teste-kápolnát a XV. század kezdetén építették. A fontos kereskedelmi utak kereszteződésben fekvő település a tatárjárás után indult igazán fejlődésnek, köszönhetően a Sziléziából érkező német telepeseknek. Szabad királyi városi rangot Károly Róberttől kapott, majd Nagy Lajos 1381-ben itt járva megerősítette a város kiváltságait. Zsigmond királyunk fallal vetette körbe a várost, a mai templomdomb helyén pedig várat építtetett. Aztán jöttek a husziták, akik kétszer is felgyújtották Zsolnát, ami a németek elmenekülésével és hanyatlással járt együtt. Még szerencse, hogy a következő századokban olyan magyar családok, mint a Podmaniczkyak, a Bocskaiak, a Bethlenek és az Eszterházyak uralták a települést, és hoztak fejlődést. A német határ közelsége miatt a reformáció egyik bástyája lett a város, sőt Thurzó nádor gyámkodása mellett 1610-ben evangélikus zsinatot is tartottak Zsolnán. Ekkor a katolikusok kiszorultak a város peremére, a Szent István templom környékére. A sors fintora, hogy 1730-ra olyannyira kihunyt az evangélikus lelkesedés, hogy csak páran vallották magukat protestánsnak, sőt, a beköltöző ferences és jezsuita szerzetesek révén egy barokk város képe kezdett kirajzolódni. Ekkor, 1723 és 1731 között épül a Szent Borbála templom és a ferences kolostor, míg a főtéren 1743-ban a Szent Pál templom és a jezsuita rendház.
Zsolna északi részén, a Vág túlpartján áll Budatin vára, melynek öregtornyát a XIII. században emelték a Balassák. Tőlük Csák Máté foglalta el átmenetileg, majd 1485-ben a Szunyogh családé lett, akik reneszánsz kastélyt varázsoltak az egykori vízivárból. Arany János Katalin című műve Budatin ezen időszakáról mesél nekünk: a szép Szunyogh Katalint apja erőszakkal az oroszlánkői vár urához, Jakussich Jánoshoz akarta adni. A lány ezt nem nagyon akarta, mire apja befalaztatta őt a vártoronyba, ahonnan szerelme, Forgách Ferenc szabadította ki. Menekülésük közben vesztükre összefutottak Jakkusich Jánossal, aki párbajra hívta Forgáchot, és végzett is vele. Katalin ezután Jakkusich felesége lett, de a bánat őt is elvitte. Történészek szerint létezik egy másik történet is, miszerint Katalin már Jakkusich felesége volt, mikor Forgách szeretője lett. Mikor fény derült kapcsolatukra, Jakkusich megölte Forgáchot, amely után Katalin nemhogy a bánatba nem halt bele, hanem túlélte férjét is, és később egy Balassi felesége lett.
Budatin mellett 1848-49-ben is fontos események zajlottak: 1848. december 12-én a budatini vár magyar őrsége visszaverte a Jablunkai-hágó felől betörő Hurbant és a szlovák felkelőket, majd kiűzte őket a Kárpát-medencéből. Egy hónap múlva, 1849 januárjában Hurban már az osztrák Götz tábornok seregével tért vissza, és szinte harc nélkül foglalta el Zsolnát és Budatint. Hurban tartott is egy beszédet Zsolnán a születő szlovák szabadságról, amire azért várni kellett még vagy 144 évet, de amiért ma a városban áll egy hatalmas szobra. Közben pedig Götz felgyújttatta a budatini várat, amelyet a tulajdonos Csákyak újítottak fel 1930-ban. 1944-ben aztán nekik is menni kellett, és nem maradt itt semmi, csak az emlékünk a freskókban, a főtér árkádsorának titkos zugaiban, az Isten felé mutató templomtornyokban, Podmaniczky harangtornyában, Budatin várfalaiban.
A Szent István templom honlapja: http://www.zavodie.fara.sk/ illetve a budatini vár weboldala: https://pmza.sk/
A Szulyói-hegyek és várai
Hol vannak már azok a vizek, amelyek látták az Árpád kori városalapítókat, vagy azok a habok, amelyek tanúi voltak, amint 1321-ben a királyi udvar hírnöke meghozta Károly Róbert szabadalomlevelét ide, az Északnyugati-Kárpátok előterébe, Zsolnára. De a Vág nem tud mesélni, vize elszalad, mint az a 800 év, ami eltelt IV. Béla uralkodása óta, aki birtokok adományozásával segítette a tehetősebb várjobbágyait és udvari tisztségviselőit, hogy a maguk életének és javainak elhelyezésére, arra alkalmas helyen erődítmény építésébe kezdjenek. Így épült fel 1265-re Ricsó vára is, amely aztán a viharos évszázadok során sok legendát szült. Az egyik szerint Lahar lovag halála előtt Ricsó várát feleségére hagyta. Az ostromló kérők közül a gazdag özvegy végül a nála sokkal fiatalabb Thurzó Ferencnek adta be derekát és meg is tette örökösének. A kapzsi Thurzó látva, hogy hiába várja az asszony halálát, a vár tömlöcébe záratta. Egy napon szerzetes érkezett a kapuhoz és vezeklésre szólította fel Thurzót. A várúr a vártoronyba csuktatta a barátot, aki ott életét vesztette. Ám másnapra a vár előtt egy hatalmas, a barátra emlékeztető szikla keletkezett, amelyet sehogy sem tudtak eltávolítani. Thurzó és a vár népe elmenekült a kísértettől, a magára hagyott várban egyszerre lángok csaptak fel, s romba dőlt. Csak a kő barát áll ma is sértetlenül a kapuval szemben.
De könnyű legendáknak születni olyan vidéken, ahol olyan valószínűtlen sziklaalakzatok állnak, mint a Szulyói-hegységben. „Mintha egy vízözön előtti város merevedett volna itt kővé, templomaival, palotáival, emlékoszlopaival és eleven embereivel együtt, az ítéletnap ébresztő harsonaszavára várva. Ki győzné előszámlálni az alakok teljes sorát, megszámlálhatatlanok, változók, egyre újonnan keletkezők és elpusztulók, akárcsak az ember fiai és művei.” – írta Mednyánszky Alajos, mikor 1825-ben bemerészkedett a Szulyói-sziklakapun, és elé kerültek a Holló-kő, a Szakáll vagy éppen a Szulyói-vár konglomerátumból épülő sziklacsodái. És akkor még nem járt a hegység legmagasabb csúcsának, a Zsibridnek a túlsó oldalán, ahol a Babice és a Buzogány sziklái kápráztatják el az utazót.
A Szulyói-várat egyébként a középkorban a Szulyovszky család birtokolta, de csak veszély esetén jöttek fel a nehezen megközelíthető menedékvárba. Komoly harcok nem voltak falai között, s még a XVIII. században is lakható állapotban volt. Aztán miután a faluban megépült kastélyuk, a sasfészket végleg elhagyták birtokosai, mígnem a magányos erődöt 1763-ban egy tűzvész végleg felemésztette. Azóta a sziklákkal és a múlt emlékeivel együtt porladoznak maradék falai. Tőle kőhajításra a 13 méter magas Gótikus-kapu zárja a hegység nyugati oldalának látványosságait. A keleti oldalon akad még egy vár, nem is akármilyen. De meséljen erről Mednyánszky: „a Rajec-völgy nyugati oldalának legmagasabb hegycsúcsát egy hatalmas vár romjai koronázzák: valamikor a körülsáncolt Zsolnalitva volt a Thurzók lakhelye – és védelmezője és biztos menedéke a környékbeli nemességnek, ha lakhelyeit ellenség fenyegette. Az a monda, hogy a király, I. Lajos, akinek rendeletére épült, azt parancsolta: olyan helyet keressenek a vár alapjául, ahová ellenség csak akkor érhet el, ha repülni tud.” Zsolnalitván is egymásnak adták a várkulcsot a történelem híres nemesi családjai, akik közül 1474-ben a Kinizsieké lett a vár. Mindez azért fontos, mert a vár egyik tornyán napjainkban is látható a Kinizsi címer, a kardot szorító férfikar.
Nagybiccse
Nagybiccse vidéke a középkorban még a nyitrai püspökség birtoka volt, így már a 13. században állt Mindenszentek temploma. És állt az ősi vár is, aminek a helyére 1571-ben az akkori nyitrai püspök, Thurzó Ferenc reneszánsz várkastélyt álmodott. És ha egy főnemes főpap megálmodott valamit, az bizony meg is valósult. De milyen a sors: éppen abban az esztendőben, amikor az utolsó kő is a helyére került, Thurzó Ferenc befejezte földi pályáját. Csak szelleme és özvegye, Zrínyi Katalin költözhetett be gyermekeivel a frissen elkészült épületbe.
A fiú, Thurzó György nádor, apja munkáját folytatva a kastélyt tovább bővítette. Sőt, lánya esküvőjére 1601-ben egy külön reneszánsz nászpalotát is építtetett. Úgy hírlik, Judit lakodalma – illusztris vendégsereg jelenlétében – kerek egy esztendeig tartott. De nemcsak vígságoknak adtak teret Biccse falai. 1611-et írtunk, amikor a nádori törvényszék itt ítélte örökös várfogságra a csejtei úrnőt, Báthory Erzsébetet. Aztán a Thurzók kihaltak, Esterházy kézbe került a kastély, de ők már nem ragaszkodtak annyira Biccséhez, így fénykora lassan leáldozott. A szépen felújított kastély oldalán megtalálhatók a legújabb információk: http://www.bytca.sk/kastiel/
Vágbeszterce
„Az elsők, akikről Vágbeszterce ősi vára regél, a Podmanini lovagok voltak, akik a Manin-hegy tövében ma is fennálló kicsiny faluban születtek, nevüket is róla vették, de hála karjuk hatalmas erejének, fél Trencsén vármegye uraivá lettek. Vágbesztercéről, legfőbb tartózkodási helyükről indultak rabló kalandozásaikra.” (Mednyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón Magyarországon, 1825)
A család kihalása után 1559-től újra királyi kézbe került a vár, majd a Balassáké lett, akiktől összeesküvés miatt elkobozták. 1631-ben a Balassák a vár alatt reneszánsz várkastélyt építettek, amely ma is fennáll. A várat 1689-ben a császáriak felrobbantották, romjait ma már a turizmus igyekszik hasznosítani. Vágbeszterce városába is van miért betérnünk: 1409-ben épült templomának falába három régi márvány sírkő van befalazva, melyek egyikén Podmanicki Ráfael életnagyságban van kivésve, a másik kettőn neje, a lengyel hercegnő, Zborovska és Balassa Zsigmond.
Csicsmány
Nemcsak természeti, de néprajzi értékekben is gazdag a trencséni hegyvidék. A Sztrázsó központi tömbjéből kipúposodó Kis-Sztrázsó aljában bújik meg Csicsmány. Az apró irtványfalu egyedi fehér motívumokkal díszített faházairól és népművészetéről nevezetes. A geometrikus mintákkal sűrűn díszített faházai évszázados örökséget hordoznak.
Csicsmány már a 13. században létezett, de markáns arculatát az 1410-ben a törökök elől idemenekült bolgároknak köszönheti. Különösen a sárga, narancssárga és piros színekben tündöklő hímzésekkel díszített népviselet őrzi a balkáni hatásokat. A 20. század elején, a jobb élet reményében sokan vándoroltak el innen, főként Amerikába. Akik maradtak, megtartották a hagyományt, amelynek ma már a turizmus fellendülését köszönhetik.
Trencsén
Trencsénbe érve rögtön a város felett uralkodó váron akad meg a szemünk. Kellett is az erődítés, hisz a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városa mindig is a hadak útjában állt. A fedett lépcsőn keresztül történelmi hazánk egyik múltban és kiterjedésben is legnagyobb várába emelkedhetünk. A sok ostromot megélt ősi falaknak van miről mesélni. Megidézik Szent István királyunkat, a betörő tatárokat, az itt köttetett békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király között. Itt dübörögnek előttünk a cseh husziták, a Habsburgok, és Bocskai seregei, és 1622-be lépve itt látjuk megcsillanni a Szent Koronát is. Aztán bevonul a vezérlő fejedelem, Rákóczi Ferenc, hogy végül gondatlan osztrák helyőrség vegye be magát a falak közé. Így érkezünk el az 1790-es évhez, amikor egy tűzvész pusztítja a várat. Azóta védelmi szerep nélkül, turista látványosságként meredeznek megújult tornyai.
A legismertebb trencséni rege a vár kútjához fűződik, melyet Mikszáth Kálmán tollából ismerhetünk: „A história szerint történt egyszer, hogy Szapolyai István egy sikeres török hadjárat alkalmával sok fogollyal tért meg Trencsén várába. Volt a rabok között egy csodaszép leány, Fatime is. Nemsokára egy török karaván érkezett a várba, királyi menlevéllel a foglyokat kiváltani. A török kereskedőnek öltözött Omár, Fatime vőlegénye azonban hiába kereste a kiváltott foglyok között menyasszonyát. Mikor őt is kérte, Szapolyai kijelentette, hogy a rabnő nem eladó, mert azt már feleségének ajándékozta. Omár addig könyörgött, míg Szapolyai ráállt az alkura egy teljesíthetetlennek látszó feltétellel. Fakasszon vizet a vár sziklájából, s ha a mélyben vizet talál, ami addig senkinek sem sikerült, viheti mátkáját. Omár nem habozott. Kísérete és a kiszabadult rabok vele együtt nekikezdtek a kútásásnak. A kemény kő próbára tette erejüket. Az emberfeletti erőfeszítés sorra sírbavitte embereit. Már három esztendeje dolgoztak szakadatlanul és Omárral együtt már csak hárman maradtak, amikor végre megszánta őket Allah és felbuzogott a mélyben a kristálytiszta víz. Omár kimerülten, támolyogva vitte a bizonyítékot a nagyúrnak, a következő szavakkal: Vized már van Szapolyai, de szíved nincs. István úr szavát állta, Fatime kiszabadult s a boldog Omár hazájába vihette. Azóta a nép a kutat „szerelmesek kútjának” emlegeti.”
És ha már víz: Trencsénteplic melegvizű, gyógyhatású forrásait már a római korban ismerték. Történelmi hazánk egyik legrégebbi fürdőközpontja a királyság idejében méltán érdemelte ki a „Kárpátok gyöngye” nevet. A Cseszneky család ősi birtoka, „Terra Teplica” a 13.-tól egészen a 19. századig a trencséni uradalomhoz tartozott. Első fürdőtelepét az 1500-as években az Illésházyak emelték, akik közel negyed évezredig voltak a birtokosai. A birtokot később a bécsi bankár Sina család vásárolta meg és fejlesztette tovább. Ők építették az eredeti orientális stílusát máig őrző Hammam fürdőt is. Trencsénteplic közel 40 fokos vize főleg a mozgásszervi- és idegrendszeri megbetegedésekre nyújt gyógyírt.
Beckó
Mesélik, mikor Stibor vajda itt vadászott, vele volt kedvenc udvari bolondja, Beckó is, aki bölcs és okos mondásaival mindenkit meg tudott nevettetni. A vadászatot követő lakomán Beckó annyira kitett magáért, hogy ura felajánlotta: bolondja bármely kívánságát teljesíti. Beckó azt kérte, hogy ura építsen neki egy várat a közeli szikla tetejére. Két évig építette a várat Stibor összes jobbágya, és mire elkészült, olyannyira megtetszett Stibornak, hogy oda sem adta Beckónak, hanem megtartotta magának, de bolondjának ígéretet tett, hogy a várat róla fogja elnevezni. Így lett a vár neve Bolondóc, ami a vajda 30 várkastélya közül a legszebb volt. Szerette is Stibor Bolondócot, gyakran volt itt dínom-dánom. Imre fia is itt vette feleségül Szécsen Katalint. A lakodalom közepette nyüszítve rohant be a sokadalomba Stibor kedvenc kutyája, ugyanis azt az egyik öreg szolga megverte, amiért megharapta őt. A részeg várúr nagy haragra gerjedt, és hiába kért könyörületet a vendégsereg, ledobatta a szolgát a vár ormáról. Az öreg szolga halála előtt még megátkozta Stibort, és megjósolta, hogy egy év múlva követni fogja őt a halálba. Talán még egy év sem telt el, mikor az ismét mámoros állapotban lévő vajdára rámászott egy vipera, amit ő próbált megölni, de az kimarta szemeit. Őrjöngve futott Stibor a vakvilágba, ám szerencsétlenségére a szikla pereme felé futott, és ugyanott zuhant le, ahol lelökette öreg szolgálóját.
Azt már történészek mesélik, hogy Beckó várának helyén már a XII. században őrtorony állt, ami várispánság székhelye lett. Csák Máté is elfoglalta, majd annak halála után királyi birtok lett. 1379-ben Nagy Lajos Bánffy Miklósnak adományozta, a nápolyi csatában tanúsított vitézségéért cserébe. 1388-ban adományozta több magyar várral egyetemben a lengyel Stiborci Stibor vajdának Zsigmond királyunk. Stibor vajda 1414-ig élt Beckó várában, amelynek csinosítására sok gondot fordított. 1434-ben a vajda unokája, Katalin hozzáment Bánffy Pál királyi lovászmesterhez, így ismét a Bánffy család kezére került Bolondóc, amit aztán kétszáz évig ki sem adtak a kezükből. 1599-ben a török sikertelenül ostromolta, nem így a kurucok, akik 1707-ben elfoglalták. 1729-ben tűz ütött ki a várban, ami miatt az leégett, és ami után már többé nem állították helyre a Felvidék talán legszebb fekvésű várát. A vár oldalán tájékozódhatunk a nyitva tartásról: http://www.hrad-beckov.sk/
Temetvény
Az Inóc-hegység híres vára Temetvény, ami Beckóval ellentétben nem egy Vág menti sziklán, hanem a folyótól kissé távolabb, egy hegytetőre épült a Nyitra és a Vág közti utak védelmére. A monda szerint székelyek őrizték a közeli cseh határt, és az egyik székely legény, Irnák beleszeretett a vár urának lányába, Enikőbe. A várúr azt a feltételt szabta Irnáknak, hogy győzze le a környék legvadabb bikáját. A bika azonban felöklelte a legényt, ami miatt Enikő szíve is megszakadt. Mindkettőjüket a várban temették el, amit azóta is Temetvénynek hívnak.
A várnak az idők során mindig olyan birtokosai voltak, akiknek másutt nagyobb váraik voltak, így sok gondot nem fordítottak a vár fejlesztésére. Leghíresebb ura gróf Bercsényi Miklós volt, aki 1687-ben kapta meg a várat I. Lipóttól. A Rákóczi-szabadságharc generálisa a romhányi csatavesztés után még egyszer felkereste kedvenc várát, ám a császáriak körbevették Temetvényt, amit Bercsényi csak álruhában tudott elhagyni. A várat Újszabadi felől a legkönnyebb megközelíteni, innen egy órás túrával érhetünk fel a romokhoz.
Pöstyén
A temetvényi uradalomhoz tartozott Pöstyén, amit a mai kor embere leginkább fürdővárosként ismerhet. Erősen radioaktív gyógyvizével reumát, idegbántalmakat gyógyítanak. A fürdő bérleti jogát 1889-ben a Winter-család szerezte meg. Bérbe vételének kezdetén csupán egy szerényen berendezett, harminc szobás szálloda állt a fürdővendégek rendelkezésére, gyógykezelésüket pedig egy 19. század kezdetéről származó, forrásokra épített fedett medencés fürdőház valamint további két kádfürdőkkel ellátott fürdőház biztosította a Fürdőszigeten.
A mára teljesen kiépült Pöstyénnek van egy érdekes történelmi vonatkozása is: a reumáját rendszeresen itt kezeltető Ferdinánd bolgár cár itt találkozott 1916-ban II. Vilmos német császárral, és IV. Károllyal, a Monarchia trónörökösével. Itt született döntés az Anglia elleni korlátlan tengeralattjáró-háborúról, aminek későbbi következménye az lett, hogy az USA is belépett a világháborúba eldöntve annak végső kimenetelét, és hazánk sorsát is.
Lednic
Lednic egy kakastaréjra emlékeztető mészkő sziklacsoport falához simul immár XIII. századi megépítése óta, melyet, ha már megépült, rögtön elfoglalt Csák Máté. A huszita Bielek lovag volt az első, aki Lednicet rablótanyává tette, hogy innen járjon fosztogatni le a Vág völgyébe. A Podmaniczky fivérek is ezt az életmódot választották, mikor megörökölték Lednicet, sőt a Telkessyek is; úgy látszik a mindentől félreeső vár minden főurat haramiává változtatott. A későbbi tulajdonosok (Dobók, Balassák, Rákócziak) szakítottak elődeik szokásaival, sőt 1630-ban, maga Comenius János vendégeskedett a Rákócziak kedvéért Lednicen.
Egy Rákóczi-vár a szabadságharc alatt pedig nem is lehetett más, mint a kurucok fészke, amiért nem is kerülhette el sorsát: a labancok 1710-ben elfoglalták és felgyújtották. A falu felett álló vár bejáratát szikla védi, ahonnan egy alagúton lehet bejutni az egykori palotába, innen pedig egy 80 lépcsőfokos grádics vezet fel a romos főbástyához. Lednic váráról legendát is suttognak a környező erdők. Élt valamikor itt egy szegény, özvegyasszony, akinek egyetlen kisfia, János egy napon elkóborolt a vár sziklái között. Anyja kereste-kutatta mindenütt, miközben arra lett figyelmes, hogy ketté nyílt a várfal, és egy barlang vált láthatóvá, amelynek végén rengeteg kincs volt. Elfeledte fiát az özvegy, és hazarohant kosárért, ám mire visszaért, már nyoma sem volt a barlangnak. Kapzsiságát nagyon megbánva gyakran kijárt a várfalhoz, ahol egy napon találkozott egy ősz öregemberrel. Az azt tanácsolta neki, hogy János eltűnésének évfordulóján menjen a várfalhoz, ami lám ismét megnyílt, ám az özvegy most már nem törődött a kinccsel, hanem a vártoronyba ment, ahol megtalálta Jánost. A rejtelmes barlang azóta sem nyílt meg senki előtt.
Oroszlánkő
Mikor a sokadik keresztes hadjárat indult a Szentföldre, úgy gondolta a poroszkai birtok ura, Tihamér lovag, hogy ő is szerencsét próbál a mesés keleten. Tihamér azonban már soha nem tért vissza Jeruzsálem falai alól, árván maradt gyermekeit rokona, Pruszkai Erzsébet nevelte tovább. Voltak ennek a Pruszkai Erzsébetnek saját gyermekei is, és volt egy Szentföldről kapott oroszlánja is, így azt találta ki, hogy az oroszlánt szabadon engedi, mikor az árvák sétálni indulnak, Poroszka pedig a saját gyermekeié lesz.
Az oroszlán azonban nem bántotta az ifjakat, hanem a közeli hegyekbe menekült, és onnan tartotta rettegésben a Fehér-Kárpátok lakóit. Károly Róbert vitéz katonája Bence ölte meg végül a fenevadat, amiért a király lovaggá ütötte, és megengedte neki, hogy az oroszlán barlangja fölötti sziklára várat emeljen. Így született Oroszlánkő vára, mely nagyobb katonai szereppel soha nem bírt. Mikor azonban kapuit megnyitotta a kurucok előtt, aláírta halálos ítéletét: a Rákóczi-szabadságharc bukása után a labancok elpusztították.
