A Rákóczi túraútvonal keretében érdemes megállni Eperjesen és megtekinteni a történelmi emlékút idekötődő legjelentősebb helyszínét, a Rákóczi-palotát.
Eperjes a történelem folyamán Kassa és Bártfa hagyományos riválisa volt. Manapság a város Kassával együtt Kelet-Szlovákia meghatározó települései közé tartozik. A város a szlovákiai evangélikus egyház keleti püspökségének a székhelye, valamint a régió műveltségének a központja. A Habsburg-ház uralkodása alatt a város nevével óhatatlanul összefonódott az olasz származású kegyetlen zsoldos tábornok, Antonio Caraffa neve. Az eperjesi vésztörvényszéket 1687-ben ő állíttatta fel, melynek célja Thököly híveinek megbüntetése és a lakosság megfélemlítése volt. 1687 március eleje és május közepe között koholt vádakkal és kínzással kicsikart vallomások alapján huszonnégy módos eperjesi polgárt és környékbeli nemest végeztetett ki. Az elitéltek között volt többek közt gróf Csáky István, aki országbíró és felső-magyarországi várkapitány is volt, ám végül a gróffal szembeni túlkapása eredménytelennek bizonyult. – Caraffa vérpadja helyén, egy 1751-ben készített Mária-szobor állít emléket a hírhedt kegyetlenségről.
Rákóczi-ház
Az egykori királyi Magyarország területéhez tartozó reneszánsz stílusú városi palota a 17. században épült. Az egyik legrégebbről fennmaradt korabeli épületről beszélünk. Díszítései (jellegzetes pártázata és homlokzata, valamint a kiugró erkélyei) a belváros legszebb építményévé tették. I. Rákóczi György 1633-ban itt kötötte meg a császár követeivel az eperjesi egyezményt. Fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc pedig otthonának mondhatta egy rövid ideig, miután Nagysároson elfogták, és mielőtt a bécsújhelyi börtönbe vitték volna. Mindez 1703-ban történt.
A kuruc szabadságharc történelmi múltjához tartozik az is, hogy gróf Bercsényi Miklósnak itt született meg a fia, Bercsényi László, 1689 április 3-án, akiből később a fejedelem testőrkapitánya lesz, majd pedig francia tábornagy, a Bercsényi huszárszázad névadója. Érdekesség, hogy a múlt század elején, 1903-ban az akkori budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatói újították fel a palota oromzatának sgraffitóját. Később a városi múzeum költözött ide mint eperjesi kerületi múzeum, ahol állandó történeti és regionális kiállítások tekinthetők meg.
Eperjes belváros
A néhány órás megállásunk alatt érdemes egy rövidke sétát tenni a belvárosban, ugyanis a távolságok közelsége miatt alig-alig kell sétálnunk egyik helyszínről a másikra. A Rákóczi- palotával szemben találjuk mindjárt Eperjes leghíresebb templomát, a római katolikus Szent Miklós kegytemplomot.
A templom a 14. században épült de építését, csak 1515-ben fejezték be. Égbenyúló gótikus tornya, amely messziről is impozáns látványt nyújt 1750 körül készült el. Érdekesség, hogy a tornyot később aztán Schulek Frigyes tervei szerint 1903-ban átépítették. Szárnyas főoltára egészen 1490-re nyúlik vissza. A templom jelentős búcsújáróhely. Ugyancsak a város történelmi főterén találjuk a négyszárnyas Klobušický- palotát, amely a város jellegzetes új stílusú, késő gótikus, reneszánsz és barokk házainak kitűnő példája. Az egymáshoz szorosan álló épületek ornamentális és grafit mintákkal gazdagon díszítettek. A feltűnő építészeti keveredés oka egy városi tűzvész 1887-ben, mely Eperjes nagy részét elpusztította, és a később visszaépített polgárházak már modern homlokzattal, de mégis vegyes díszítéssel épültek meg. A tér déli részén a görögkatolikus Szent János püspökről elnevezett gótikus stílusú székesegyházat találhatjuk, mellette pedig közvetlen szomszédságában a püspöki palotát és a teológiai kar épületét. Eperjes esetében fontos megemlíteni, hogy a város környékét Eurázsia egykor leggazdagabb opálbányái közt tartották számon.
