A Vág és a Garam folyók köze egy átmeneti jellegű tájegység, amely sajátos arculatán a szomszédos tájak – Mátyusföld, Csallóköz és Palócföld – néprajzi jegyeit hordozza. Déli része még a Duna menti árterek lecsapolt síkvidéke, míg északabbra a vízfolyásokat kísérő hátságok dimbes-dombos tájává alakul, ahol a földművelés mellett már a gyümölcskultúra is megjelent. Kürtgyarmat, Bulcsú és Keszi népe jó ezer év alatt termékennyé tette, s ha kellett vérét is adta a földért, melynek falvaiban a magyarság ma is fogcsikorgatva küzd a megmaradásért.
Folyóközi utazásunkat a Garam mentén kezdjük, amellyel leereszkedünk párkányi torkolatáig. Innen a Dunát kísérő dombsoron barangolunk a Vágig, miközben olyan településekre köszönünk be, mint Szőgyén, Kürt, Búcs és Ógyalla.
A Vág és Garam folyók köze mindössze egy ugrás mind a Dunántúlról, mind Budapestről. Ide leginkább az autóbuszos utazást ajánljuk, de a vidék két kapuja, Komárom és Párkány hajóval is könnyen elérhető.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Amennyiben magyar iskolákkal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot, esetleg közösen bejárni az alábbi helyszíneket, a következő iskolákat ajánljuk:
Alapiskolák (általános iskolák):
Csata, Baross Gábor Alapiskola: https://csatasuli.edupage.org/
Kéménd, Petőfi Sándor Alapiskola: https://wp.psakemend.eu/
Farnad, Magyar Alapiskola: https://aifarnad.edupage.org/
Madar, Édes Gergely Alapiskola: https://zsegmodrany.edupage.org/
Párkány, Ady Endre Alapiskola: https://adysuli.sk/
Muzsla, Erdődy János Alapiskola: http://www.zsmuzla.edu.sk/
Bátorkeszi, Kováts József Alapiskola: https://kjaibk.edupage.org/
Dunamocs, Magyar Alapiskola: https://zsmoca.edupage.org/
Nagyölved, Magyar Alapiskola: https://vludinceiskola.edupage.org/
Nagysalló, Magyar Alapiskola: https://zsvjmtekluzany.edupage.org/
Naszvad, Magyar Alapiskola: https://zsvjmnesvady.edupage.org/
Ógyalla, Feszty Árpád Alapiskola: https://fesztyalapiskola.edupage.org/?lang=hu
Szentpéter, Kossányi József Alapiskola: https://kossanyiai.edupage.org/
Búcs, Katona Mihály Alapiskola: https://kmaibucs.edupage.org/
Szimő, Jedlik Ányos Alapiskola: https://zsjedlik.edupage.org/
Szakközépiskolák, gimnáziumok:
Zselíz, Comenius Gimnázium: https://gmzeliezovce.edupage.org/
Karva, Szakközépiskola: http://www.sos-kravany.sk/hu/
Párkány, Gimnázium: https://gymn-sturovo.edupage.org/?&lang=hu
Párkány, Kereskedelmi Akadémia: http://www.1soa-sturovo.sk/web/?page_id=19
Ógyalla, Szakközépiskola: https://spsstav.sk/hu/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Búcs, Vintop Karkó: https://vintop-karko.eu/hu/
Oroszka, Hadimúzeum: https://militarymuseum.eu
Nagysalló
Hogy mi köze lehet, báró Ludwig von Wohlgemuthnak Tekovské Luzanyhoz? Valószínűleg erre ő sem tudna válaszolni nagy hirtelenjében, ugyanis amikor még élt az osztrákok altábornagya, bizony Tekovské Luzanyról nemigen hallott senki. Viszont, ha úgy kérdeznénk meg őt, hogy mi köze Nagysallóhoz, bizony nem nagyon dicsekedne 1849. április 19.-ével. Ezen a napon úgy gondolták az osztrákok, hogy elállják az utat Nagysallónál, a Komáromot felmenteni igyekvő, amúgy is „nyerő szériában” lévő magyar hadsereg előtt.
Damjanich, Klapka, Leiningen, Wysocki nem sok időt fecsérelt a lövöldözésre, hanem szuronyrohammal visszaszorította a városba az ellent, majd egy órás utcai harc után győzelemre vezette a magyar sereget. Nagysalló „meg lőn véve”, sőt 3 nap múltán Komárom is felszabadult. 700 magyar honvéd áldozta itt az életét a hazáért, és öntözte vérével szülőföldjét, itt Nagysallóban. A református temetőben a csatában elesett honvéd hősök 1910-ben emelt síremléke idézi a véres diadalt.
Oroszka
A Garam-Ipoly menti harcok akkor alakultak ki, amikor 1944-ben a magyar és német erők megpróbálták megakadályozni a szovjeteket, hogy északról bekerítsék Budapestet. Az Ipoly vonalát a letkési hídtól a Dunáig a Magyar Királyi Honvédség elit seregteste, a legendás Szent László Hadosztály tartotta, jelentősen hátráltatva a szovjet bekerítést. A magyar többségű Oroszka környékén is iszonyatos pusztítással vonult végig a front. És hogy ne merüljenek feledésbe a heroikus harcok és hőseik, áldozataik, erre tette fel az életét az oroszkai Zsákovics László, aki valóságos Hadtörténeti Múzeumot rendezett be a két világháború emlékeiből. Páratlanul gyűjtemény ez a környék hadszíntereiről előkerült fegyverekből és haditechnikai eszközökből.
Zsákovics László gyermekkora óta gyűjti megszállottan a háborús relikviákat, s magángyűjteménye már a világ minden tájáról vonzza a látogatókat. Itt minden tárgynak története van. Jelenleg a kiállított anyag közel 1000 négyzetméteren terül el. A kézifegyverek száma jelenleg kb. 400 darabot tesz ki. Ám nem csak relikviák, egyenruhák és kézifegyverek sorakoznak itt százával. Repülőgép roncsok, nehézfegyverek, működőképes harcjárművek és különböző tüzérségi eszközök gondoskodnak arról, hogy rádöbbenjünk: valójában a Kárpát-medence (ha nem egész Kelet-Európa) legnagyobb magángyűjteményét tekinthetjük meg Oroszkán! Akinek ez nem lenne elég, azt minden év augusztusában felejthetetlen hadibemutatóval várják a múzeum területén berendezett hadszíntéren. A korabeli Garam-menti hadművelet alapján elnevezett, “Südwind” hadibemutató már sokéves hagyománnyá vált ugyan, de évről-évre megújuló koreográfiával eleveníti fel a második világháborúban itt zajlott véres harcokat. A múzeum honlapja: https://militarymuseum.eu
Bény
A település magjában két nevezetes középkori szakrális épület áll őrt egymással szemben. Szűz Mária tiszteletére szentelt apátsági temploma 1217 körül épült, később gótikus, majd 1722-ben barokk stílusban építették át. Vele szemben áll a 12. századi, a Tizenkét apostol tiszteletére szentelt körtemplom. A falut szegélyező avarsáncokról úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a kvádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat. Aztán megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építtetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.
Bény is a Garam-menti kurta szoknyás falvakhoz tartozik. Ez a sajátos népviselet a török időkig nyúlik vissza, mivel a néphagyomány szerint a budai pasának igencsak megtetszett a felvidéki lányok lába, így – hogy többet láthasson a combjukból – levágatott a szoknyából. De a lányok átjártak az eszén, mivel amennyit le kellett kurtítani a szoknyájukból, annyival le is eresztették. Így a szoknyájuk nem a csípőből ered, hanem a faruk tövéből.
Párkány
A város ősi neve a török időkig Kakath volt (a kakas szóból), ekkor néhány halász és révész lakta az átkelőhelyet. Mikor a törökök elfoglalták, 1546-ban várat építettek itt, és a Dsigerdelen Parkan (zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki. A későbbiekben a török név utótagja maradt fenn. A császári hadak először 1595-ben foglalták el, de a török 1605-ben visszafoglalta. 1662. augusztus 7-én határában támadta meg Forgách Ádám érsekújvári kapitány az ellene induló török előhadat, de súlyos vereséget szenvedett. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski János lengyel király serege szabadította fel, a várat lerombolták, nyoma sem maradt. Eltelt pár évszázad, Párkány a vásárai révén fejlődött, mígnem Vác felől megérkezett 1850-ben a vasút.
Az innen elágazó szárnyvonalak (ipolysági, lévai) még inkább ütőérré tették a kisvárost. 1856-ban szentelték fel az esztergomi bazilikát, amely ugye Párkányból mutat a legszebben; viccesen meg is szokták jegyezni a párkányiak, hogy Európa negyedik legnagyobb templomát nekik építették. 1895-ben aztán elkészült a Mária Valéria híd is, mellyel, az Esztergommal való szimbiózis valósággá vált. Trianon után azonban a hidat lezárták, sőt a csehszlovák hadsereg a párkányi oldalon fel is robbantotta a nyílást. A gazdasági szükségszerűség és a nemzetközi nyomás hatására 1928-ra helyreállították az eredeti állapotot, ám 1944 karácsonyán a visszavonuló németek a híd három középső elemét felrobbantották. A csonkán álló hídfők szinte jelképévé váltak a felvidéki magyarság elszakítottságának. Párkány is egy addig számára ismeretlen útra lépett, amelyen a kommunista Csehszlovákia jelölte ki számára a mozgásteret. Sturovoként vált felnőtté, kapott szép papírgyárat, miközben mindent megtettek, hogy elfelejtse gyermekkorát. A híd 2001 óta újra áll, az anyaországgal való kapcsolatok újraéledtek. A város büszkesége a Vadas termálfürdő, amely még kalandparkkal is rendelkezik. Honlapja: https://www.vadasthermal.sk/hu/
Szőgyén
Szegény Pató Pál úr, Petőfi híres verse nyomán a lustaság és a halogatás jelképe lett. Pedig, ha tudta volna a költő, hogy verse megírása után egy év sem telik el, és az általa kigúnyolt jegyző a helyi nemzetőrség megszervezője és parancsnoka lesz, talán mást pécézett volna ki magának.
De ennek már csak így kellett lennie, hisz nem haragszunk mi Pató Pálra, sőt, inkább sírjánál megállva feltesszük nevében a kérdést: meglátogassuk-e újra majd a felvidéki magyar barátainkat vagy „ej ráérünk arra még”? Pató Pál szobrával a községben is találkozhatunk. Szőgyén határában az erdő alatt ősi búcsújáróhely bújik meg: Cigléden a szent helyre 1933-ban Kálvária is épült. A Szűz Mária hét fájdalmával kezdődő sajátos keresztút a nagy kápolnához vezet.
Kürt
Magyarok, katolikusok, legelő, rét, termő szőlőhegy, jó borok. Tömören így foglalta össze Vályi András, mit is kell tudni a Páris menti Kürtről. És milyen jó látni, hogy szavai ma is helytállóak, mert az itt élők büszkék ősi múltjukra. A község neve a magyar honfoglaló törzs, Kürtgyarmat nevéből származik.
Az Árpádházi királyok alatt virágzó nagyközség temploma a török betörések idején a faluval együtt elpusztult, később leégett, majd földrengés döntötte le, de mindig újjáépült, legutóbb a 18. században. A templom előtt a község egykori meghatározó személyisége, Majer István plébános köszön ránk örök érvényű intelmével: „Ne csak szeresd, ismerd is szülőföldedet.” A Garam menti dombság jellemzően bortermő vidék, így nem meglepő, hogy nyaranta igen népszerű borfesztivált tartanak a településen.
Búcs
Szinte rezzenéstelen arccal tekint fel a hajnali égre a Búcsi-tó. A zavartalan, dermesztő csend vissza is andalít egy jó ezerszáz esztendőt. Itt közeledik a „vér embere,” a magyar törzsszövetség büszke harkája, birtokba venni szállásterületét. Bizánc keresztjét viseli, sok győzelmes német hadjárat vár még rá, aztán egy vesztes csata Augsburgnál, és a kínhalál. Bulcsú vezér bronzba merevített alakja fontos igazodási pont Búcson.
Az esztergomi érsekség ősi birtokát Csák Máté emberei és a törökök is dúlták, de poraiból mindig feltámadt. Hogy a búcsiak mennyire becsben tartják múltjukat, erre utal a harangláb melletti szoborcsoport is. A múlt őrzése mellett a jövőt is szolgálja a Népviseletes Babák Háza. A múzeum honlapja: http://www.babamuzeum.sk/
Ógyalla
Ógyalla nem csak sörgyáráról híres, hanem csillagvizsgálójáról is. 1900-ban a budapesti székhelyű „Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet” a mai Országos Meteorológia Szolgálat jogelődje obszervatóriumot létesített Ógyallán, amely az első vidéki obszervatórium volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén, ezt követően Európa egyik meghatározó csillagvizsgálója lett. Ma a régi csillagvizsgálóban kialakított múzeum és a planetárium is várja a látogatókat. És ha már Ógyallán járunk, ne feledkezzünk meg a Steiner-kastély és a Szent László templom mellett a temetőben található Feszty család sírboltjának meglátogatásáról sem. 1856-ban Ógyallán született és itt is nyugszik ugyanis a Feszty-körkép megalkotója, Feszty Árpád festőművész. A csillagvizsgáló honlapja: http://www.suh.sk/hu/
