Letekintve a Magas-Tátra csipkés ormairól, a „kedves, szép Szepesség” hullámzatos tája tárul elénk, amely történelmi, építészeti, művészeti és néprajzi szempontból is egészen egyedi szellemiséggel bír, és felbecsülhetetlen kincseket rejteget.
Az egykori Szepes vármegye területét nagyrészt hegyvidékek alkották: a Magas-Tátra, a Lőcsei-hegység, a Gálmusz, a Káposztafalvi-karszt és az Alacsony-Tátra ölelte Szepesi-medencét a Gölnic, a Hernád és a Dunajec szeli át. Utóbbi hűtlennek is bizonyul, ugyanis a Pieninek mészkőszirtjét áttörve a Visztulán keresztül a Balt-tengerbe juttatja vizét. Az ezer éve még sűrű erdőkkel borított, gyéren lakott vidéket Bors vezér magyarjai népesítették be a 11. században. A tatárjárás után megritkult földjére Szászországból érkeztek német ajkú telepesek, akik évszázadokra meghatározták a tájék arculatát.
Szepességi utazásunkat a Branyiszkói-hágóban kezdjük, ahonnan leereszkedünk a Szepesi-medencébe. A Hernád völgyében sorra látogatjuk a híres cipszer városokat, Szepesváralját, Iglót, Lőcsét, Késmárkot. Közben a természeti csodákról sem feledkezünk el, így ellátogatunk a Káposztafalvi-karsztra, majd Késmárk után felkapaszkodunk a Magas-Tátrába is.
A Szepesség Budapestről néhány órányi autóbuszozást jelent, vonattal a legegyszerűbben a Budapest-Miskolc-Kassa-Eperjes-Poprád vonalon érhető el.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek szepességi utak: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
A Szepességben magyar közösség híján nem találhatók magyar oktatási intézmények, akikkel közösen lehetne programot, kirándulást szervezni.
Ajánlott szepességi szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Alsóerdőfalva, Privát 315 apartmanház: http://privat315.sk/
Poprád, Tátra Hotel: https://www.tatrahotel.com/
Branyiszkói-hágó
„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta.” – így szólt 1849. február 5-én Guyon Richárd ezredes, amikor feltekintett a császári erők bitorolta Branyiszkói-hágóra. Mert ha egyszer a haza, és Görgei Artúr, a feldunai hadtest tábornoka azt kívánja, hogy szabad legyen az út Kassára, akkor szabad is lesz. A seregben ott van Erdősi Imre piarista szerzetes is, aki kezében feszülettel lelkesíti a kassai vörössipkásokat és az alig két hete verbuvált „tót atyafiakat.” A szabadság harcosai rendületlenül törnek előre, élükön Guyon ezredessel, fel a gyilkos meredélyen, és a császári pergőtűz közepette szuronnyal vetik ki az ellenséget állásaiból. Éjfélre jár, mire az utolsó osztrák is eltakarodik a hegyről. Így tette a „branyiszkói hős” szabaddá az utat Kassa felé, hogy a Görgey-hadtest egyesülve a magyar fősereggel, közös erővel indulhasson a dicsőséges tavaszi hadjáratra.
A hágó tetején több emlék is van: egyrészt egy Isten dicsőségére épített (Chvalabohu felirattal), másrészt egy második világháborús. Ez utóbbinak érdekes apropója van: a visszavonuló németek a hágón lévő ház kályháját megtömték kézigránáttal, amelybe az óvatlan szovjetek rögvest be is fűtöttek, ami nem kis pusztítást okozott soraikban. A 49-es diadalra emlékező, gödöllőiek által állított kopjafa nem a hágón van, hanem bent az erdő mélyén, a hágótól körülbelül 200 méterre, délnyugatra. A 33. honvédzászlóalj 150 hősére azonban nem csak a branyiszkói erdőben lehet emlékezni: a halottakat a hágó alatti Korotnokon, és a közeli Szepesváralján temették el. A szepesváraljai síremlékről a csehszlovák impériumváltás után az eredeti, magyar nyelvű feliratot eltüntették, a honvédábrázolást is szlávosították. A tetején azonban ott van a hármashalom és a magyar apostoli kettőskereszt.
Szepes vára
Az egész Szepesi-medencét uraló várrom – ahogyan Divald Kornél szepességi sétája során fogalmazott – „szinte tengere a kővé vált történelmi emlékeknek”. A tatárjárás természetesen a Szepességet sem kímélte, így IV. Béla ösztökélésére a szepesi püspök 1249 körül tornyot és palotát épített a Várhegyen, ahol hajdanán már a kelták is felhúztak egy erődítményt.
A XIII. század végére a püspök leköltözött a szepesi káptalanba, a vár pedig a szepesi ispánok székhelye lett, Szepes vármegye központja. Pont arra való, hogy néha-néha ostrom alá vegyék a király ellen lázadók. 1275-ben is éppen ez okból foglalta el Roland comes, majd 1304-ben Károly Róbert hívei Vencel híveitől. A XIV. században Nagy Lajos idején elkészült a középső várudvar, majd Zsigmond halála után lánya, Erzsébet szolgálatába fogadta a huszita vezért, Giskra Jánost, akinek serege megépítette az alsó várudvart is. A vár arra is szolgált, hogy Giskra innen védje a kiskorú utószülött V. László érdekeit. Mikor 1464-ben az örökletes szepesi ispán címet a Szapolya család kapta, a vár már nagyjából elnyerte mai formáját, kiterjedését. A Szapolyaiak bár 70 várat is birtokoltak országszerte, mégis ezt tartották meg családi fészeknek. Ennek megfelelően korszerűsítették: a vártornyot megmagasították, a román stílusú palotát átépítették gótikus stílusban, és ekkor készült el a Szent Erzsébetnek szentelt kápolna is. És nem utolsó sorban, itt született a Habsburg-ház előtti utolsó magyar király, Szapolyai János is. Ő nem csak a magyar királyi trónt, hanem az örökletes szepesi ispán címet és a várat is elvesztette, miután 1528-ban a császáriak kétheti ostrom után bevették a Szepes várát, és azt a Thurzóknak ajándékozták. A „Thurzó-korszakban” a szepesi vár reneszánsz stílusban épült át, a Thurzók főként a belső terek átalakításával foglalkoztak. Mindez 1636-ig tartott, mikor is férfiágon kihalt a Thurzó család; a vár a Csákyak kezébe került. Csáky Istvánnak sok terve volt a vár átalakítását illetően, de egyrészt a kurucok is elvették tőle 1703-ban, másrészt az elkényelmesedő nemesi világban már inkább a kastélyok, mintsem középkori várak jelentettek presztízst. Így történt meg, hogy végül a Csákyak leköltöztek a környéken épített kastélyaikba, a várban pedig csak katonai helyőrség maradt. 1780-ban aztán villám csapott a várba, amelynek következtében leégett. A Csáky család 1949-ig volt birtokosa, ezt követően a műemlékvédelem toldozta-foltozta, 1983 óta pedig már a turisták is látogathatják. Évente ezt legalább 200000-en teszik meg, köztük sok honfitársunk. A szepesi vár honlapja aktuális árakkal, nyitva tartással: http://www.spisskyhrad.sk/
Ha már valaki eljön ide a vár miatt, ne felejtse el megnézni a vár lábainál terpeszkedő települést, Szepesváralját, amely a középkorban keletkezett a vár szolgálófalujaként. A főtéren álló kétszintes polgárházak, a plébániatemplom, a Mária képoszlop is mind a gazdag szász múltról mesélnek. És amíg a szepesi vár volt a Szepesség világi központja, úgy lett a vallási Szepeskáptalan. A Szepesváraljához tartozó egyházi városka a XII. századtól a szepességi apátság, majd 1776-tól a szepesi püspökség székhelye lett. Első templomát a hagyomány szerint maga Szent István király építette a Márton-hegyre. De hogy a magyar múltból ne legyen elég: a Szent Márton katedrális falán egy XIV. századi freskón Károly Róbert koronázása látható, míg a templomhoz épített gótikus kápolna a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgált. A város feletti dombon 1675-ben épült búcsújáró kápolna, ahonnan szép kilátás nyílik a Szepesség világi és egyházi jelképeire, a várra és a káptalanra, melyek beszédes hagyatékként emlékeztetnek a magyar világra.
Igló
Nagy időkre tekint vissza az iglói templom, melynek 86 méteres tornya a Felvidéken a legmagasabb. Egy második világháborús bombatalálat miatt neogótikus külsőt kapó templomtornyon egyébként két toronyóra is van, az egyik alacsonyabban, mint a másik. A szomszédos városok szerint azért, mert az iglóiak olyannyira rövidlátók, hogy a felső órát nem látják rendesen.
Az iglóiakról az 1800-as években azt is feljegyezték, hogy bár valamennyi szepesi német város magyar szellemű, Igló mindegyiknél magyarabb volt. Valamikor a XIII. században érkeztek az első szász telepesek a lőcsei és a gömöri hegyek közé, hogy bányászként éljék életüket a IV. Béla által újjáépített Magyar Királyságban. A hegyek nem voltak fukarok, adtak vasércet bőven, így Károly Róbert idején már hámorok, vaskohók, és még harangöntöde is volt a városban. No meg jó cipszer vendégfogadók, csapra vert hordókkal, nyárson sütött malaccal, sok-sok mulatsággal, melyek talán mindig a cipszerhimnusszal kezdődtek.
És ha már az Úr az ősöket „ins Ungarland” vezette, hát akkor templom is kellett, mely 1380-tól szolgálta ama régi világot. Zsigmond királyunk aztán Iglót is zálogba adta a lengyeleknek, mely csak 1772-ben tért vissza Magyarországhoz, és rögtön a hazatérő szepesi városok központja is lett. Az impozáns főtéren álló Provinciális-ház adott otthont a szepesi városok gyűléseinek egészen 1876-ig, mikor Igló elvesztette vezető szerepét. Közben ne felejtsük el Guyon Richárdot sem, aki 5000 honvédjével verte szét a császári sereget 1849. február 2-án a város határában. A csatában elesett honvédeknek a mai napig a városi temetőben áll az emlékműve. Ja, és ne felejtsük el az iglói patikust se, bizonyos Csontváry Kosztka Tivadart, aki innen indult el a hírnév felé.
Szepescsütörtök (Csütörtökhely)
Szepescsütörtök nevét a csütörtökön tartott vásárról kapta. A falut eredetileg magyarok lakták, kik Szentlászlóra keresztelték településüket, ám a tatárjárás vihara őket sem kímélte. Az újjáépítők szepesi lándzsás nemesek voltak, akik tovább vitték lovagkirályunk kultuszát, miközben az aranybányászatból gazdagították a növekvő települést.
Csütörtökhely nem került lengyel zálogba, sőt, az el nem zálogosított szepesi települések központja lett. 1473-ban bővítik a Szapolyaiak a román stílusú templomot kétszintes gótikus kápolnával, melyet a magyarországi gótika legszebb alkotásaként tartanak számon, és amelynek festett üvegablakai magyar szenteket ábrázolnak. A templom honlapja: https://www.farnostspisskystvrtok.sk/
Káposztafalvi-karszt
Érdekes elnevezés, és talán így nem is sokan ismerik, ezért írjuk hát le újkeletű nevét: Szlovák Paradicsom. E költői elnevezést 1921-ben, bizonyos Gusto Nedobry kezdte használni a tájat bemutató cikkeiben, és ezt bátran tehette, hisz a magyar világnak itt ekkor már bealkonyult. Ám nem a mi emlékezetünkben…
A vadregényes, szinte járhatatlan táj mindig is fehér folt volt a térképeken. A tőle északra fekvő terület „szepesi lándzsás szék” néven kapott önkormányzatot a XII. században. Ekkoriban karsztvidékünket, mint „Szepesi erdő” említik az iratok, ahová a Szepesség lakossága vész esetén felhúzódhat. A vész pedig meg is érkezett a tatár képében 1241-ben, mire Jordán szepesi gróf (a Görgeyek őse) vezetésével a környék népe az itteni erdőkben és a karsztfennsíkon keresett menedéket. A tatárjárás után el is nevezték a hegytetőt Menedékkőnek, a történetet pedig maga Tompa Mihály is feldolgozta „Menedékkő” című regényében. A fennsíkon 1305-ben fogadalomból karthauzi kolostor épült, amelyet Vörös kolostornak neveztek el. Ide fészkelte be magát Basó Mátyás murányi rablólovag 1531-ben, és innen rémisztgette a Hernád-völgy utasait 18 éven keresztül. 1549-ben aztán elfogták, és lefejezték, a kolostort pedig Salm császári tábornok leromboltatta, ám romjai ma is láthatók.
Hasonlóan az anyaországi Bükk hegységhez, ennek a karszthegységnek is van egy központi fennsíkja, méghozzá a Kopasz-tető, ahonnan sugárszerűen futnak szét a vízerózió által formált festői szurdokvölgyek. A karsztformák széles palettája található itt a víznyelőktől a karrmezőkig, ám azért a fő látványosságok mégiscsak a szurdokvölgyek, amelyek közül nehéz eldönteni, hogy melyik a legszebb. Itt van mindjárt a Vöröskolostor-szurdok, mely – mint a neve is elárulja – a Vörös kolostortól indul, és a Hernád völgyébe fut le, miközben hét vízesésen át zúdul a mélybe.
Bejárni a tömegjelenetek elkerülése végett, csak egy irányban és felfelé lehet; a túrát – mint a többi szurdokban is – létrák, pallók segítik. A Tamásfalvi-kilátó csaknem 150 méteres függőleges sziklafal teraszáról nagyszerű a kilátás a Hernád-áttörés alsó szakaszára és a karsztvidékre. Menedékkő romjaitól délnyugati irányban található a Kiszel-szurdok, mely másfél kilométeres hosszán 180 métert emelkedik. Öt vízesése közül a legnagyobb, a 65 méter magas Széchenyi-vízesés, melyet ma már Óriás-vízesésként tartanak itt számon. (Ahogyan a Kossuth kápolnája vízesés is csak egyszerűen Kápolna-vízesés manapság.)
A Száraz-víz-szurdokra is sokan esküsznek, de a legtöbben a Sólyom-völgyet tartják a legimpozánsabbnak, ahol a sok vízesés közül a háromemeletes Fátyol-vízesés a legszebb. A Sólyom-szurdok első bejárására 1898 augusztusában került sor, Róth Márton vezetésével. Rá egy hónapra már egy fényképész, Forberger Vilmos is velük tartott, akinek a fotóiból az egész ország megismerhette a kanyonok világát. A nevekből és az évszámokból is kiderül, hogy bizony a terület feltárásához van némi közünk nekünk, magyaroknak is. A Káposztafalvi-karszt talán leglátványosabb és legismertebb szurdoka, a Száraz-Fehér-víz-szurdok a környék kedvelt kiránduló-központjából, Erdőaljáról (Podlesok) közelíthető meg és mintegy 2 órás túrával járható végig a zöld jelzésen. Az erózió formálta festői szurdok csak egy irányból, alulról járható, és társaihoz hasonlóan jól kiépített. Az erdőbe érve fapallók segítik a közlekedést, amelyek segítségével többször is átkelünk a patakon, ami időnként búvópatakként rejtőzik el a fehér kavicsos meder alá. A jelenség miatt illetik a völgyet a Száraz-Fehér-víz elnevezéssel. A szakadék felfedezését Róth Mártonnak köszönhetjük, aki az 1900-as évek elején társaival turistaútvonalat jelölt és épített ki, először a Tálacska-vízesésekig, majd az egész kanyonon át.
Magyar verzióval is rendelkező weboldal a Káposztafalvi-karsztról: http://www.slovenskyraj.sk
Dobsinai-jégbarlang
Ha a Káposztafalvi-karszttól délre fekvő Dobsinai-hegyekben járunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Európa egyik legnagyobb jégbarlangját, a világhírű Dobsinai-jégbarlangot. A 972 m magasan található sziklaüreg a Gölnic menti főútról, közel fél órás gyalogtúrával érhető el. Valahol itt kapaszkodott fel 1870. július 15-én Ruffiny Jenő, dobsinai királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő társaságában, hogy elsőként fedezzék fel a „Jéglyukat”. Dobsina város hamar felismerte a barlang jelentőségét és sokat áldozott annak feltárására és kiépítésére. Előbb fából készült gyalogjárókkal és lépcsőkkel látták el, majd 1887-ben – a világon elsőként – villanyvilágítást kapott. A Magyarországi Kárpát Egyesület népszerűsítő tevékenységének köszönhetően a barlang a turisták egyre népszerűbb célpontjává vált.
Az érdeklődés nem csappant az elmúlt évtizedekben sem. A barlang különlegességét jelzi, hogy 2000-ben az UNESCO Világörökség részének nyilvánították és a világ 14 természeti csodája között is számon tartják. A mintegy másfél km hosszú barlang egyharmada ma már szigorú rend szerint, csak vezetővel látogatható. Világítani nem szabad, egy csoport legfeljebb fél órát tölthet lent. Érdemes nyáron is melegen felöltözni, mert a levegő hőmérséklete a barlang alsó részeiben, télen-nyáron fagypont alatt marad. A 400 ezer éves barlang jegének folyamatos kicserélődése 5-7000 évig tart, a jég folyamatos mozgásban van, vízszintesen kb. 3-4 cm-t halad évente. A jégréteg vastagsága a Nagyteremben eléri a 27 métert is. Itt, a legtágasabb teremben láthatjuk a leglátványosabb jégformákat, az „oltár”, és a „kút” elnevezésű képződményeket is. Mikor a Dobsinai-jégbarlangot meggondolatlanul összekötötték a Sztracenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt a jég rögtön olvadni kezdett. Amint ajtóval lezárták az átjárót, a jelenség megszűnt; ez is jól mutatja a jégbarlang érzékenységét.
A barlangot Jókai Mór is meglátogatta és élményeit be is építette „A lőcsei fehérasszony” című regényébe: „A magyar föld természeti ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang. Itt e hegy mélyében lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégből alakít. Kezdi mint bányász, mély üregeket váj, vízzel, szénsavval, azután folytatja mint építész, óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg oszlopokkal jégből. Aztán oltárt emel, magasat, széles grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem,(…) van, óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton egész mulatozó emberi társaság számára van elég hely. Mikor épít, vakmerő, mint egy titán, mikor díszít, gyöngéd, mint egy tündér.”
A barlangot ne Dobsina városában keressük, hanem attól 18 kilométerrel északra, Dobsinska településrésznél. Itt tehetjük le járművünket (parkolás 3 euro) és sétálhatunk fel a barlanghoz, az út mindössze 1 km, amit fél óra alatt tehetünk meg. A jégbarlang május közepétől szeptember végéig tart nyitva keddtől vasárnapig. Másfél óránként indulnak turnusok, az első 9:30-kor, majd 11:00-kor, 12:30-kor, míg az utolsó 14:00 órakor. Aktuális információk magyar nyelven: http://www.ssj.sk/hu/jaskyna/6-dobsinai-jegbarlang
Lőcse
Mikszáth Kálmán „fekete városa” már 1271-ben a 14 szepesi város „Szász Tartományának” főhelye volt. Lőcse már a 16. század első felében protestáns hitre tért. A szomszédos Késmárkkal száz évig folyt az ellenségeskedés, ami fegyveres összetűzéssé is fajult. Híres gimnáziumát 1672-ben már a jezsuiták alapították. Itt hangzott fel 1844-ben a „Zeng az ég, a Tátrán villámok cikáznak” kezdetű dal is, amely később Szlovákia himnusza lett. 1687-ben az ellenreformáció során a lőcsei templomok visszakerültek a katolikusokhoz.
A régi városfalak még megvannak, a Kassai-kapu üt rajtuk rést a központba, mindjárt a XVIII. századi volt minorita templomnál és kolostornál. Itt áll a főtéren, szinte változatlan gótikus formában a hatalmas Szent Jakab-templom, amit 1245-től jó száz évig építettek. Mellette a híres XV. századi Városháza, déli homlokzatán az öt főerény allegorikus képével. És itt vannak a régi polgárházak is, csak a lőcsei polgárokat keressük hiába, se cipszerek, se magyarok nem járnak már a főtéren, és a nagy vásároknak sincs már idejük. A főtérről a Mária-hegyi bazilika felé vehetjük az irányt, amely már a tatárjárás előtt is ismert zarándokhely volt. A mai templomépület neogót stílusban, 1906 és 1914 között Müller Antal építész tervei szerint készült. Legértékesebb kincse a XV. századból származó Szűz Mária-szobor, de figyelemre méltóak a templom színes üvegablakai is. A lőcsei Szent Jakab-templom oldalán megtalálhatjuk a nyitva tartással kapcsolatos legfrissebb tudnivalókat: https://www.farnostlevoca.sk/prehliadka-baziliky/
Késmárk
Késmárk látott már egy s mást a XII. század óta, mikor a szászokat idehívták a magyar királyok. Látta a tatárokat, majd később a huszitákat, akiket Mátyás vert ki innen. Ezekben a harcokban tűnt fel Szapolyai Imre, akit Mátyás a város élére ültetett. A Szapolyaiak aztán felépítették a várat, majd Szapolyai János királyunk egy lengyelnek, Laski Jeromosnak adományozta Késmárkot. Ezután a gazdag kereskedő, Thököly Sebestyén egy kis pénz és ravaszság segítségével lett a vár új birtokosa. 1656-ban újra szabad királyi város lett, a vár viszont a Thökölyek kezén maradt egészen addig, míg Thököly Imre kegyvesztett nem lett Bécsben, és a város maga vásárolta vissza a várát a császártól. Erre járva illik hát ezekre a történetekre emlékezni, és sétálni egy nagyot a reneszánszba öltözött óvárosban, ahol a várat ma is úgy nevezik: Thököly-vár.
De hogyan is nevezhetnék, ha már a kapu felett a Thökölyek és a Thurzók egyesített címere fogad. Odabent a gótikus eredetű várkápolna oltárát a magyar szentek (István, Gellért, Imre, László) szobrai díszítik. A főtéren az 1591-ben emelt harangtorony tetején is magyar címer látható. A katolikus emlékek ellenére Késmárkot az evangélikus hit fellegváraként tartották számon. Az ellenreformáció győzelme után, a városfalakon kívül épült fel Európa legnagyobb evangélikus fatemploma 1717-ben. Számunkra azonban sokkal fontosabb a fatemplom mellett álló „új”, 1896-ban emelt evangélikus templom. Kétszázegy idegen földben töltött év után, 1906-ban ide hozták haza Thököly Imre hamvait Törökországból. Felső-Magyarország egykori fejedelmének a mauzóleuma az altemplomban van, sírján mindig van friss nemzeti színű koszorú. A templom honlapja: https://www.ecavkk.sk/novykostol , a vár honlapja: https://www.kezmarok.com/
Magas-Tátra
A Magas-Tátra a Kárpátok koszorújának viszonylag kis kiterjedésű, mégis talán legvadabb és leglátványosabb formakincsű gránitvonulata. A környező medencékből szinte falként nő ki, viszonylagos magassága azokhoz képest majd 2000 méter. A világ legkisebb magashegysége mindig is elkápráztatta az utazót, köztük például Petőfit, de megihlette a közelben született festőnket, Csontváryt is. Legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs, a maga 2655 méterével a Kárpátok és egyben a történelmi Magyarország legmagasabb orma volt. Nem véletlen tehát, hogy a „haza legmagasabb oltára” a magyar turistaság bölcsője is. Első „túrázói” pásztorok és zergevadászok voltak, de valódi bejárói és feltárói a szepességi cipszerek. Ebből adódóan a földrajzi pontok névadása németül és magyarul történt meg. A hegység védelmében 1948-ban hozzák létre a Tátrai Nemzeti Parkot, így ma már hosszú évtizedek óta nincs a Magas-Tátrában legeltetés és erdőgazdálkodás. Van viszont egyre növekvő tömegturizmus, amely nagy nyomást jelent a Tátra élővilágára. Jelenleg 7 csúcs (Kriván, Elülső-Szoliszkó, Kapor-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kis-Viszoka-csúcs, Nagyszalóki-csúcs, Fehér-tavi-csúcs) látogatható. Ez mellett a völgyekben is vezetnek turistajelzések, melyek közül néhány a különböző hágókón átkelve egy másik völgyben folytatódik, így például a kék jelzés összeköti a Hincói-völgyet a Menguszfalvival, vagy a zöld jelzés a Jávor-völgyet a Kis-Tarpatakival.
Ezek az útvonalak többnyire beleesnek a téli (november 1. – június 15.), zárlatba, így csak a nyári időszakban járhatók. Kétségkívül a leghíresebb turistaút a Magisztrális-út, avagy Felső-turistaút melynek piros sávja Podbanszkótól 55 kilométeren át kanyarog a Tátra oldalában a Nagy-Fehér-tóig. Nagy része sétaút, de a Kőpataki-tó és a Zöld-tó között például nem árt a magashegyi tapasztalat. Ez természetesen minden komolyabb tátrai túrához szükséges, mert sajnos ma is sok hír érkezik tátrai tragédiákról. Erről a Menguszfalvi-völgyben lévő Szimbolikus temető is sokat tudna mesélni. Nem árt tehát a felkészültség és a tapasztalat, mikor a világ legkisebb magashegységének felfedezésére indulunk.
A Tátrába indulóknak elengedhetetlen olvasmány a http://www.magas-tatra.info/ oldal, ahova minden nap kerülnek fel friss hírek a hegységről, de az oldalon megtalálható a Tátra múltjának bemutatása, a hegyvidék adatbázisa, az aktuális hírek, ez mellett népszerűek a legújabb tátrai képekből összeállított albumok is.
Ótátrafüred
Ótátrafüreden a magyar múlt felidézéséhez 1797-ig kell visszautaznunk, mikor is a Nagyszalóki-csúcs alatti erdők tulajdonosa, Csáky István a már ismert savanyúvízforrások körül három házat és egy kis kápolnát építtetett, és ezzel megvetette Ótátrafüred alapjait. 1833-ban, mikor Rainer György János bérbe vette Tátrafüredet, csupán hat házból állt a település. 1868-ban, mikor a bérlettől visszavonult, már húsz ház állt az egykori hat helyén. Lakóházat, tánc-, játék- és éttermeket létesített, fürdőt rendezett be, sétautakat és gyalogutakat épített a közeli völgyekben. Működése alatt a település látogatottsága megsokszorozódott és nagy hírnévre tett szert. Ótátrafüred Rainer visszavonulása után is tovább épült és szépült, patinás villák és szállodák sora létesült, melyek közül a legismertebb talán az 1904-ben felhúzott Grandhotel. Szintén Ótátrafüredhez köthető Magyarország első, a világ hetedik turista szervezetének, a Magyarországi Kárpát Egyesületnek a megalapítása, mely alkalomra 250 hazánkfia gyűlt össze 1873. augusztus 10-én. Az MKE évtizedeken át tartó úttörő munkája során a hegységben számos turistautat, a tátrai üdülőtelepeket összekötő Tátra-körutat, és megannyi menedékházat épített.
Az említett épületek közül több patinás villa még ma is áll. A központot a település máig legnevezetesebb épülete, a Nagyszálló (Grandhotel) uralja, amely maholnap 120 éve szolgálja töretlenül az üdülésre vágyókat. A látogatók számának látványos gyarapodása miatt a Nagyszálló felett 1888-ban egy nagyobb, alpesi stílusú fatemplomot is építettek. A város turisztikai érdekessége a Tricklandia, amely az optikai illúziók világába vezet. Ótátrafüred ideális kiindulópont a Magas-Tátra középső részébe, a Tarpataki-völgy felé indulóknak. A hegység régi feltáróinak köszönhetően az erre járó barangolónak rendkívüli kiszolgálásban van része. Itt van a Tarajkára vezető Siklóvasút, amit 1909-ben adtak át a nagyközönségnek. A szerelvény közel 2 kilométeres pályáján 255 méteres szintkülönbséget küzd le, és mintegy 7 perc alatt siklik fel a Tarajkához, ami nem más, mint a Nagyszalóki-csúcs gerincének egy kiugró hegyfoka, vagyis taraja. A sikló végállomásánál száz évvel ezelőtt még csak egy szerény uzsonnázó-kioszk várta a kirándulókat, ma már elegáns “Sportszálló” áll a helyén. Az ide vezető kocsiút utolsó kanyarjában áll a Tátra nagy rajongója, és gyakori turistája, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter emlékére felállított kioszk, amelyet a Kárpát Egyesület avatott fel még 1904-ben. A pihenőhely falát szebb időkben a névadó tudós domborműve díszítette, ám ma már csak hűlt helyét találjuk a medailonnak. A Jármay-úton tovább haladva a Kis-tarpatak egyre hangosabb zúgása vízeséseket jelez. Elsőként a Hosszú-vízesést érjük el, amely nevéhez méltón, hosszan elnyúlva zúg alá a gigantikus sziklák között… Nem sokat kell tovább lépcsőznünk, hogy elérjük talán az egész Kárpátok legismertebb zuhatagát, a Nagy-Tarpataki-vízesést, amelyet egy nemrég felújított hídról csodálhatunk meg. A Tar-patak eme káprázatos jelensége a napút festőjét, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette, aki 1905-ben festette meg híres tájképét, a „Nagy-Tarpataki vízesést”.
Tátralomnic
Ótátrafüred mellett a legnépszerűbb tátrai üdülőhely Tátralomnic. A Lomnic-csúcs tövében fekvő települést a magyar királyi földművelődési minisztérium alapította 1892-ben. Gróf Bethlen András miniszter áldozatos munkájának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, miután a természettel való harmóniára törekvő építkezés vette kezdetét, a szecesszió stílusában. A dicső múltat többek között a Lomnic-szálló idézi, és itt van település legkiemelkedőbb épülete, a boldog békeidőkben épült pompás Palotaszálló, ami ma is régi fényben ragyog a domboldalban. A szálló fölött a Lomnic csúcsára vivő régi felvonó alsó állomása ma már elhagyatottan áll. Szerepét a ’70-es években épült, majd többször felújított modern drótkötélpálya vette át.
A Lomnic-csúcsáig átszállással lehet feljutni. Az igen busás jegyárak ellenére télen síelőkkel, nyáron turistákkal telik meg a Tátra legnagyobb kapacitású kabinos felvonója. A középső állomás, a népszerű Kőpataki-tó, amely csak jóindulattal nevezhető tónak: a nyári idényben szinte teljesen kiszárad. A Kőpataki-tóhoz legenda is fűződik, mely szerint 1708-ban a Tátra egyik első hegymászója és legjobb ismerője, Buchholtz György beúszott a tó közepén található sziklához, hogy örök mementóul belevésse a nevét. Felettünk tornyosul a Lomnici-csúcs, amelyet sokáig tartottak a Tátra legmagasabb csúcsának, erre utalnak korábbi nevei is. Szólították Vaternak, Grossvaternak és Königsbergnek is. Végül Greiner Lajos erdész mérései 1838-ban elhozták trónfosztását, de a Lomnic 2632m-es magasságával így is Tátra harmadik legmagasabb csúcsaként büszkén emelkedik a Szepesség fölé. A felvonóra a www.gopass.sk oldalon legkorábban 7 nappal az utazás előtt lehetőség van online jegyrendelésre szlovák, lengyel vagy angol nyelven.
