Igazi magyar alföldi táj ez: legmagasabb pontján sem éri el a 100 méteres magasságot, síkján szem nem ütközik akadályba: messze látni innen az ismeretlen jövőbe és a távoli múltba. Gyökeret vertek itt a hunok, az avarok, a magyarok, akik a középkorban sűrűn belakták és gazdaggá tették e tájat. Ám délről nem nyújt védő kart felé a Kárpátok koszorúja. És talán ez lett a végzete
. „S amint hazánk elszenvedte Európa helyett a nagy viharnak pusztító erejét, úgy Bácsmegye, az egész ország helyett tűrte a zordon idők legsúlyosabb csapásait. Hány faj, hány nép, hány nemzet ütött tanyát viruló téreiden, s mikor az élet bőségét legboldogabban élvezhették volna, hányszor tiporta le a meghonosultakat idegen nép: hogy csírájában elfojtsa a virágzásnak indult kultúrát. Hol van a nép, amely megelégült szívvel szántott barázdát a kövér ugaron? Hol van a honszerző magyarság büszke, nemes virága, amely talán sehol sem díszlett oly szépen, mint e termékeny vidéken?” Városy Gyula, kalocsai érsek 1909-ben vetette papírra e sorokat Bácsországról. Pedig a fekete leves még csak ez után következett Bácskában világháborúval, Trianonnal, újabb világháborúval, délvidéki magyar népirtással, délszláv háborúval, 1999-es NATO bombázással. És bár a balsors régen tépi népét, az Bácska földjének éltető őserejéből mindig hitet merített az újrakezdéshez. Mezővárosok és tanyák, löszös dombok és zsíros termőföldek, szabadságharcok emlékei és az újrakezdés templomai várják a határtalanul utazót Bácska végtelen síkján.
Tóthfaluból indulva Magyarkanizsára megyünk, hogy elkísérjük a Tiszát utolsó útjára, és közben olyan magyarlakta településeket ismerjünk meg, mint Zenta, Ada, Óbecse és Temerin.
Bácska északi határát Budapestről 2-3 óra alatt érhetjük el autóbusszal, de akár vonattal is ide utazhatunk. Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek délvidéki úti célok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Útvonalunkon Magyarkanizsán, Zentán, Adán és Óbecsén találunk magyar tannyelvű szakközépiskolát és gimnáziumot. Elérhetőségüket megtaláljuk a Magyar Nemzeti Tanács adatbázisában: https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/2 ,illetve: https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/3
Ugyanitt azt is megnézhetjük, hol vannak magyar általános iskolák:
https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/1
Kapcsolat: https://hatartalanul.net/kapcsolat/vajdasag/
Ajánlott szálláshelyek Bácskában határtalanul utazóknak:
Tóthfalu, Páncél Panzió: https://hazajaroegylet.hu/uticelok/pancel-panzio-tothfalu/
Tóthfalu
Tóthfalu nem dicsekedhet nagyon régi történetekkel, hisz igen fiatal még. Amint azt a neve is sejteti, létrejötte Tóth József fölbirtokosnak, országgyűlési képviselőnek köszönhető, aki a XX. század első évtizedében birtoka egy részét nyári kúriája közelében kiosztotta napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. 1902-ben kezdődött meg a falu templomának építése, a felszentelésére azonban – a világháború és a Tóth József halála utáni pereskedés miatt – csak 1925-ben kerülhetett sor. Első plébánosa Szabó Dénes volt, akit a szerbek 1944-ben elhurcoltak, megkínoztak és kivégeztek. Emlékét ma már egyesület és szobor is őrzi a faluban.
Az 1960-as évekre Tóthfaluban már több mint ezren laktak, ám a fiatalok elvándorlása miatt ma csak 650-en élnek itt. A falu a XXI. században már nem az elszenvedett pofonokon töri a fejét, inkább épít virágzó fociakadémiát, emléket állít nagyjainak és turulmadarat emel a falu közepén.
2021-ben avatták fel Tóthfaluban a Mini Délvidék Parkot. A bácsi vár, az aracsi pusztatemplom, Versec és Újlak, az újvidéki Mária neve templom, a péterváradi fordított óra, a szendrői, a galambóci, a zimonyi és a nándorfehérvári, valamint az egykori szabadkai vár és természetesen a tóthfalui templom kicsinyített mása egy körbesétálható, 50×25 méteres telken kapott helyet, folyók, hegyek és síkságok ölelésében. Aki Délvidékre érkezik, érdemes itt kezdenie a programot, hisz előzetesen kicsiben feltérképezheti a Bácska, Bánát és Szerémség vidékét és főbb látnivalóit. Sőt akár több napot is eltölthet itt, bázisként használhatja a falusi turizmus fellegváraként elhíresült falut, ahol a „tóthfalusicumokat” (szilva- és birsalmapálinka, házi sajtok, szalonnák, stb.) is végig kóstolhatja. Tóthfalu tehát úgy vált pár év alatt turisztikai mintafaluvá, hogy adottságai messze elmaradnak más települések adottságaitól; mindez a helyi közösség erejét jelzi.
Magyarkanizsa
Az egykori mezőváros a dualizmusban virágzott fel, ekkor népesültek be a környező puszták, ekkor vált Kanizsa Észak-Bácska meghatározó mezőgazdasági központjává. Ma inkább már a lüktető szellemi élet az, ami a többi délvidéki magyar város fölé emeli. Kanizsa ősiségét jelzi, hogy Anonymus már honfoglaló magyar vezérekről emlékezik meg itt.
Nevét 1093-ban foglalták írásba először, innentől a város sorsa szinte megegyezik a szomszédos Zentáéval: a török után elnéptelenedik, a 17. században újra benépesül, 1848 megtöri fejlődését, majd a 19. század végén virágkor köszönt rá. Talán idős kora is teszi, hogy Kanizsa a „csönd városa.” De nem az elmúlás csöndje honol itt, hanem a termékeny szellemé. Már az 1840-es években színház volt itt. Az 1768-ban épült Szent Őrangyalok-templomot 1848-ban a szerbek felégettek, de 10 év múlva a hit köveiből újjáépült. Érdemes megnézni a Városházát és az Úri kaszinó épületét is.
Zenta
Délvidék egyik legrégebbi és legszebb kisvárosa, az ősi tiszai átkelőhely, Zenta. 1475-ben Szeged városával került összetűzésbe, a szegediek el is foglalták a várost, mert a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik.
A konfliktust Báthory István országbíró oldotta meg egy kétoldali megállapodással. Zenta ekkor még hiába ácsingózott a szabad királyi város címre, azt a Szeged-párti Mátyástól nem kapta meg, csak 1506-ban II. Ulászlótól. Nem tartott sokáig a boldogság, ugyanis 1526-ban megérkezett a török, a várost felgyújtotta, lakóit elhurcolta. A Csákó-halom néven is ismert Bergel-domb az első zentai csatára emlékeztet. Kevésbé ismert, hogy a török alóli felszabadulást hozó zentai csata előtt, 1686-ben volt itt egy kisebb ütközet is, ami azért volt jelentős, mert a térségben ez volt az első győzelmünk a török felett.
Aztán 1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett hadsereg a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyert az oszmánokkal szemben, felszabadítva Magyarországot. Zenta büszkesége, a hatalmas, 50 méteres toronnyal rendelkező szecessziós városháza, melynek tornyában a zentai csatát egy 2000 figurát felvonultató makett eleveníti fel. A toronyból pazar kilátás nyílik Zentára, a környező településekre és a Tiszára is. A városháza mellett Zenta legmarkánsabb épülete, az 1904-ben épült tűzoltólaktanya. Aprólékosan kimunkált díszítőelemeivel remekül ötvözi magában a népi építészet és a magyar szecesszió formavilágát. A Tisza partján a törökverés emlékét a honfoglalás ezeréves évfordulójára felállított Eugén-szobor maradványaiból 1997-ben kialakított emlékmű őrzi. 2006-ban állították a Révész szobrát, aki Zenta szabad királyi várossá válásának emléke fölött őrködik. Zenta sem vészelte ár a szerb kommunisták ’44-es magyarirtó hadjáratát. A Tisza partján kivégzettekre a híd melletti tetthelyen 2007 óta kopjafa emlékeztet. Zenta idegenforgalmi irodája: http://www.sentainfo.org/
Ada
Amikor a török félhold végre leáldozott a Délvidéken, az ősi Asszonyfalva helyén újranépesült Ada olyan fejlődésnek indult, hogy a 19. században már módos mezőváros lett. A népes katolikus közösség szokatlan, kovácsoltvas, rácsos szerkezetű toronnyal megsüvegelt temploma 1795-ben épült. A legenda szerint Zentára szánták, ám az építésért felelős olasz fiatalember Adára udvarolt, így végül ide építette a templomot. Damjanich János aradi vértanú szobrát a testvértelepülése, Budakalász adományozta Adának. Volt is kisebb ribillió a szerbek részéről, nehezen bocsátják meg az 1848-as szabadságharc tábornokának, hogy rác származása ellenére a magyar oldalon harcolt. 1832-ben Adában ringott a bölcsője a magyar nyelvművelés megteremtőjének, Szarvas Gábor nyelvésznek, aki szenvedélyesen küzdött az idegen szavak meghonosodása ellen. Adán született 1892-ben Rosenfeld Mátyás, aki felcseperedve már Rákosi Mátyásként írta be magát történelmünk legsötétebb lapjaira. De Ada már nem róla szól, hanem a hagyományok éltetőiről, a magyar jövő építőiről.
A Tisza túlpartján már a Bánát van, ahova egy új hídon lehet átjutni. A Tegnap, Ma, Holnap névre hallgató hídnak érdekes története van. Miután a NATO jól szétbombázta a délvidéki Duna hidakat, a németek úgy gondolták, jóvátételként adományoznak egyet Szerbiának. Arra már nem gondoltak, hogy a Duna az Alföldön már kissé szélesebb minta a Feketeerdőnél. A szerbek azt mondták, jó lesz ez a Tiszára is, így épült fel végül 2010-ben Adán a híd.
Óbecse
Becsét 1091-ben említik először, mint Tisza-szigeti erődítményt, mely a mai Óbecsétől 6 kilométerre volt. A török után a kiüresedett településre szerbek érkeztek, a magyarok csak a 18. században kezdték újra benépesíteni. Aztán ’48-ban Jelačić bán foglalta el, de Perczel Mór serege visszavette a szerb felkelőktől. Így zajlott itt a történelem, s ahogy Iványi István még egy évszázada írta: „az óbecseiek hazaszeretete messze földön közmondásos. Több szép épülete, palotája, nagy városoknak is díszére válnék”. A belvárosi katolikus templom kivételes értékeket őriz. Falait a város híres szülöttje, Than Mór két oltárképe is díszíti. A „Nagyboldogasszony Mennybevitelét” ábrázoló főoltárképet 1855-ben festette, míg a Szent Jánost ábrázoló mellékoltárkép 1876-ban készült.
A festőművész és fivére, a híres kémikus, Than Károly emlékházzá alakított szülőházában megismerkedhetünk a testvérpár életútjával. Than Mór, Barabás Miklós tanítványa, a 19. századi magyar festészet egyik legnagyobb alakja a szabadságharc idején hadifestő is volt. Művészete Európa-szerte elismerést vívott ki. Alkotásai nagy része a Magyar Nemzeti Múzeumot gazdagítja. Bátyja, Than Károly igazi polihisztor volt, kémikus, iskolateremtő tudós, a budapesti tudományegyetem egykori tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt egyben. 2012 óta itt van a köz terén, egész alakjában maga Petőfi Sándor is. A Bogdán-kastély 1919 és 1923 között épült, ma szálloda. A Türr István-zsilip a Ferenc József-csatorna Tisza felőli torkolatánál épült, a maga idejében a világ egyik legkorszerűbb műszaki mesterműjének számított. A vízszabályozó művek tervezésében maga Gustave Eiffel is részt vett 1895 és 1900 között. Kenutúrák a Tiszán: http://www.kenuturak.com/
Csúrog
Csúrog (szerbül Curug), település Szerbiában, a Vajdaság dél-bácskai körzetében, a Tisza mellett, Bácsföldvártól délre, Zsablyától északra, Nádaljától délkeletre. Árpád-kori település, nevét már 1238-ban Churlach (Csurlak) néven említette egy oklevél: IV. Béla király ekkor adományozta a fehérvári kereszteseknek a szaracénok által lakott falut vásárjövedelmeivel és Becsének tiszai révével együtt. És akkor – pár évszázadot ugorva a történelemben – itt átvennénk a szót a wikipediától: Csurogon 1944 végén 3000 magyart és németet öltek halomra, kiket a helyi sintérgödörbe dobáltak. Az életben hagyott nőket, öregeket, gyerekeket a járeki táborba vitték, ahol tovább folytatódott a népirtás.
A katolikus templomot lerombolták, helyén ma partizánemlékmű áll. A magyar temetőt felszántották, jelenleg szeméttelepnek használják. Csúrog tragikus sorsára jutott Zsablya és Mozsor magyar lakossága is, e három falut együtt is szokták emlegetni. 1990 után Csurogon a hozzátartozók minden évben összegyűltek, hogy a sintértelepnél elhelyezzék az emlékezés virágait, vagy tisztelegjenek a kérészéletű emlékművek előtt. A bácsföldvári asztalos 18 év alatt 17 fakeresztet faragott ugyanarra a helyre, míg 2013-ban végre emlékmű épülhetett a csurogi dögtemetőben elföldelt ártatlan áldozatoknak.
Temerin
Temerinben 1522-ben csak magyarok éltek. A török összeírások csak 1560-ból említik az első szerb betelepülőket, akik aztán a török évszázadok alatt szépen megsokasodtak. 1798-ban Széchen Sándor gróf 80000 forintért megvásárolta a kincstártól a települést, majd az ott élő 178 szerb családot áttelepítették Paskapusztára. Helyükre magyarok érkeztek Hevesből, Nógrádból, Békésből, németek pedig Pfalzból és a Fekete-erdő vidékéről. Temerin mezőváros lett, ahol négy országos vásárt is tartottak egy évben. Ez lendületet adott a kézműiparnak, a mezőgazdaságnak, azon belül is az állattenyésztésnek. A Széchenek felhúzták barokk stílusú kastélyukat, de építettek vendégfogadót, gazdasági épületeket, magtárakat, majorságokat, templomot, plébániát, és iskolát is. A lakosság lélekszáma ekkor már elérte a 6000-et is. Magyar világ volt, boldog, békebeli szép évtizedek.
Temerint először 1848. augusztus 30-án látogatta meg a háború: ezen a napon szerb szabadcsapatok gyújtották fel a települést, amelynek minden háza leégett. Az elpusztult Temerinbe 1850 első hónapjaiban kezdett visszatérni az őslakosság, hogy hosszú évek munkájával újra felépítse mindazt, amit a Széchenek egyszer már felépítettek. És lett újra élet, meg lett ipar, lett polgárosodás, sőt 1899-ben a vasút is megérkezett Újvidék felől. Magyar világ volt, boldog békebeli évtizedek, a település a délvidéki magyarság egyik zászlóshajója volt, ahol népdalok, népmesék születtek, ahol az amatőr színjátszás hagyományai évszázadokra tekintenek vissza.
Temerint másodszor 1944 októberében látogatta meg a háború: majd félezer eltűnt és kivégzett magyar és német helyére szerb családokat telepítettek. Temerint 1991-ben érte el a szerb betelepülők újabb hulláma, aminek következtében kisebbségbe került az őslakos magyarság. Ám mindezek ellenére a temerini magyarság őrzi identitását; erről bizonyságot szerezhetünk, ha nyáron ellátogatunk az Illés napi rendezvénysorozatra.
Titel
Anonymus szerint Titel Zalán bolgár vezérnek volt székhelye, aki a bolgároktól és a görögöktől kért segítséget Árpád magyarjai ellenében, de hiába. „Salán vezér követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a felszólítással, hogy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Árpád vezér azt üzente vissza Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival elindult Titelről, és Árpád vezér ellen lovagolt. Árpád vezérnek serege viadalra kelt a görögök ellen. Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. Aztán Árpád vezér meg nemesei előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet.” Így futott Zalán Titelről.
Aztán jött Szent László király és öccsével, Lambert herceggel káptalant alapított itt. Várának a török csatákban is nagy szerepe volt, de a fennsíkon heves harcok dúltak az 1848–49-es szabadságharc idején is. A titeli fennsík vidéke a török hódoltság után a 18. század elejétől 1873-ig a Bécsből irányított katonai Határőrvidék Titeli sajkás kerülete volt. A szép fekvésű titeli temetőben Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú fia, Leiningen Ármin a Tisza-Duna szabályozásáért felelős miniszteri biztos síremléke roskadozik. A temető mellett ér véget a löszplató, ahonnan kiváló kilátás nyílik a Béga tiszai torkolatára. Amennyiben a Tisza torkolatában szeretnénk hajózni, a szalánkeméni kikötőben tudunk hajót bérelni.
