„Árva vármegye volt Nagymagyarország legzordabb, legészakibb, hegyekben leggazdagabb, egyszóval „legárvább” megyéje. Északon a Babiagora, ettől nyugatra a polhorai hágón túl a Pilszkó határolja. Ez a vonulat hirtelen emelkedik ki az Árvai-lapályból és dél felé szelídebb, észak felé meredekebb lejtőivel valamikor természetes határt alkotott Magyarország és Galícia között.” (Dernői Klekner Emil)

Az északi végek zord hegyvilága mindig is kissé mostoha, árva vidéke volt történelmi hazánknak. A Beszkidek déli lejtőjén, az Árva és mellékfolyói völgyeiben, az erdőségek kiirtásával alakultak ki az első települések. A királyi erdőség árvai területe csak a XIV. században lett önálló vármegye. Árva magyar uradalmaira főleg vlach, lengyel és gorál népcsoportok telepedtek, akik azóta is ragaszkodnak sok munkát és kevés hasznot ígérő, kemény földjükhöz.

A hajdani vármegyét átszelő Árva folyó völgyét felfelé bejárva könnyen megismerkedhetünk Árva látnivalóival. Előbb Alsó- és Felsőkubin következik, majd maga az ékkő, Árva vára. Az Árvai-Magura és a Szkorusina vonulatai közt érünk fel az Árvai-medencébe, melynek közepén az Árvai-tó terpeszkedik. Turdossin, Árvanádasd és Klin után kisvonatozunk az Árvai-Beszkidekben Erdőtkán, aztán a Liptói-havasok északi oldalán fekvő Bölényfalut és skanzenját is megnézzük. A pálosok útját követve végül átnézünk Lengyelországba is, hogy Kisárván megtekintsük a magyar szentek templomát.

Autóbusszal Árva Budapestről 3-4 óra alatt érhető el.

Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek árvai utak: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/

Árvában magyar közösség híján nem találhatók magyar oktatási intézmények, akikkel közösen lehetne programot, kirándulást szervezni.

Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:

Rabcsa, Slana Voda menedékház: https://www.slanavoda.sk/

Bölényfalu, Hegyi Hotel: https://hotelosobita.sk/ 

Alsókubin, Panzió u Sovy: https://www.usovy.sk/

Alsó- és Felsőkubin

Az Árva folyó völgyében minden településre jut egy darab magyar történelem. A Kubini-medencében ott terpeszkedik Alsókubin, amely 1683-ban Árva vármegye székhelye is volt, és ahol 1849 áprilisában Beniczky őrnagy csírájában elfojtotta a hazájuk ellen lázadó szlovákok felkelését.

Alexandriai Szent Katalinnak szentelt római katolikus plébániatemploma 14. század, míg a templom szárnyasoltára 16. századi. Evangélikus temploma 1893–94-ben, a megyeháza a 17. század utolsó harmadában épült barokk stílusban, homlokzatán a vármegye címerével. Nevezetesség még az Árván átívelő oszlopsoros híd.

És ha van Alsókubin, természetesen van Felsőkubin is, ahol a Kubinyiak egykori kastélya idézi elénk azt a régi szép magyar világot, amit itt már hiába keresünk. De melyik Kubinyi is volt a leghíresebb? Ferenc, aki a tiszai ősállatokról írt könyvet?

Ágoston, aki 1842-ben a magyarországi mérges növényekről értekezett munkájában? Vagy Lajos, aki 1881-ben már a munkásosztály gondjaira keresett választ? Talán mindegy is, hisz nekünk éppen elég annyi, hogy a felsőkubini kastélyban még efféle dolgokkal mulatták az időt a Kubinyiak. Persze ma már nincsenek itt Kubinyiak, elmentek, és elvitték annak a régi világnak egy darabját is.

Árva vára

Hogy ki volt az, aki a meredek sziklaszirtre először várat épített, arról megoszlanak a vélemények. Üssük hát fel a legendáriumot, amely az országba érkező lovagokról mesél. A legenda szerint a lovagok nehéz páncélzatban fáradtan lovagoltak a tikkasztó melegben, csüggedésükben pedig Istenhez fohászkodtak. Az egyikük azt kérte, hogy az Úr borítson sátrat föléjük, és védje meg őket a tűző naptól. A másik azt kérte, hogy inkább építsen egy várat, amely olyan magas, hogy a teteje a Nap elől a felhőkbe ér. A harmadik hozzátette, hogy az sem baj, ha az magányosan, árván fog állni, és nem laknak a környékén emberek. Alighogy kimondták a kívánságaikat, hirtelen nagy szél támadt, és magával ragadta a lovagokat. Amikor magukhoz tértek, egy várban találták magukat, amely egy a tájból messze kiemelkedő hegy tetején állt. Sem a falain belül, sem a környékén nem találtak senkit, ezért elnevezték Árva várának.

A történészek szerint Árva vára már az Árpád-kor elején királyi vár volt, de IV. Béla uralkodása előtt már bizonyosan kikerült a királyi birtokok közül. Ekkor a Balassa család ősei birtokolták, tőlük IV. Béla váltotta vissza. Az Árpád-ház kihalása utáni időkben Doncs mester birtokolta Árvát. Károly Róbert nagy gondot fordított arra, hogy az egykori királyi birtokokat visszaszerezze, így Doncs mestertől – aki a király pártján állt – visszaváltotta a várat. Az 1400-as évek közepén egy lengyel rablólovag, Komorovszky Péter fészkelte be magát Árvába, tőle Mátyás király 8000 aranyért vette vissza. Ide záratta Mátyás Váradi Péter kalocsai érseket és kancellárt, a következő szavakkal: „árva voltál Péter, árva leszel, és Árva várában fogsz meghalni”. Az érsek végül túlélte Mátyást, és annak halála után kiszabadult a fogságból. Az 1500-a években aztán Thurzó Ferenc tulajdonába került a vár és az uradalom, és a családé is maradt egészen a XX. századig.

Árva vára utolsó ostromát a Rákóczi-szabadságharc idején, 1709-ben szenvedte el, két hónapi ostrom után a kurucok átadták a császáriaknak.  Ma Árva vára a Felvidék egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága. A vár három részből, alsó, középső és felső várból áll. Az alsó várba három kapu vezet, itt vannak az uradalmi tisztek lakásai, itt őrizték az uradalmi levéltárat is, és itt van a várkápolna is. A kápolna alatti sírboltban nyugszik Thurzó György, felesége és fiatalon elhunyt fiuk, Thurzó Imre. A középső várban van a vár kútja, és itt volt Váradi Péter érsek is bebörtönözve. A felső vár a hagyomány szerint a legrégibb, de épületeinek egy részét Thurzó Ferenc emeltette. Ha erre vet a jószerencse, nézz ki a felső várból az árvai tájra, és dúdold a bús katonával: „Bánatos a katona, nincs kenyere, se lova, Árva vára kapujában őrködik bús egymagában. Egyedül árvaság az élet, adj, Úr, szerencsésebb évet. Adjatok nekem erőt, fehér sziklák, zöld fenyők. Szűnjön meg az árvaságom, vidám legyen a világom…” Árva várának hivatalos oldala: https://www.oravskemuzeum.sk/

Az árvai várat ma már az Árva folyóról is megszemlélhetjük tutajozás közben. A tutajok századokon át Felső-Magyarország meghatározó közlekedési eszközei voltak. Míg szekéren napi negyven kilométert lehetett zötykölődni, addig tutajjal magas vízállás esetén akár 200-at is meg lehetett tenni. Eleinte az áru maga a vízijármű volt, aztán idővel további farakományt, és másféle termékeket is szállítottak az Árván. Ha jó volt a víz, két hét alatt leértek a Fekete-tengerig. Az egyik legveszélyesebb foglalkozás volt, nemcsak zúgókkal, de útonállókkal és a vámszedőkkel is meg kellett vívniuk a tutajosoknak. Mégis megérte, hisz egyetlen fuvarral annyi pénzt kerestek, amennyiért egy földműves jó két évig dolgozott. A tutajon a rutinos kormányosé volt a „kapitányi” szerep, míg hátul az ifjú zöldfülű végezte a piszkos munkát. Ha valaki kormányos akart lenni, sajátos beavatási szertartáson kellett átesnie: annyi ütést kapott a fenekére, amennyi veszélyes szakasz volt a folyón, így aztán egy életre észbe véste, hol is kell figyelnie. A talpasok minden sikeres út végén feltűztek a kalapjukra egy kagylót. Aki összegyűjtött hét kagylót, az megnősülhetett. Így szállt apáról-fiúra a mesterség, amely a 21. századra a gorálok turisztikai attrakciója lett. Az árvai tutajosok honlapja: https://www.splavovanie.sk/splavovanie-orava/

Bölényfalu

A festői árvai falucska, Bölényfalu, szlovák nevén Zuberec nevét valószínűleg onnan kapta, hogy környéke egykor bölényekben gazdag terület volt. A békés kis falun többször átviharzott a történelem: előbb a Bocskai-felkelés idején néptelenedett el, majd a 17. század végén kuruc csapatok, később meg Sobieski János lengyel király seregének kozák-tatár csapatai foglalták el.

Csak a 18. század elején telepedtek le újra zömmel szlovák fakitermelő és földműves lakói, akik ma már a föld és a fa helyett főleg a turizmusból próbálnak megélni. A falu mellett, az Árvai-Hideg-patak völgyében, a Brestová havasi tisztásán alakították ki az Árvai Falumúzeumot. A szabadtéri néprajzi gyűjteményt több tucat eredeti faépület, Árva hegyvidékeinek jellegzetes népi építészeti remekei alkotják. A falumúzeum oldala: https://muzeum.zuberec.sk/

Árvanádasd (Trsztena)

Ma ismertebb nevén Trsztenát, még Nagy Lajos királyunk áldásával alapították német bányászok. Nyomban neki is fogtak Szűz Mária tiszteletére templomot építeni. Azóta sokat változott a később búcsújáróhellyé lett templom, de védőfala és díszes kapuja még ma is áll.

A ferencesek főtéri Szent György templomában és kolostorában korábban pálosok szolgáltak. Árvanádasd már alapításakor mezővárosi jogokkal bírt, aztán főleg kézműiparának köszönhetően a 16. századra már Árva megye legnagyobb, központi települése lett, ahol érdemes megállni egy fertály órára.

Turdossin

Árva vármegye legősibb, Árpád-kori települése sokáig magyar királyi vámhely és sóraktár volt. Akkori lakói az Árva és a Vág folyókon úsztatva messze földre szállították a lengyelországi sót. Később az általuk szőtt vászonnal is kereskedtek.

Turdossin a Nagy Lajostól kapott városi kiváltságai és virágzó kézműipara nyomán szépen lassan Felső-Árva kulturális és gazdasági központjává nőtte ki magát. A temetőben az árvai faépítészet gyöngyszeme, a Mindenszentek fatemploma a 14. századból származik. A fatemplom weboldala: https://www.tvrdosin.sk/organizacie/kultura-1/dreveny-goticky-kostol-vsetkych-svatych/

Námesztó

Árva várának régi jobbágyfaluja, a Thurzó család ősi birtokán az 1500-as években alapított, majd kisvárossá fejlődött Námesztó. 1671-ben a Habsburg-ellenes felkelés, majd a 18. században az ellenreformáció árvai központja volt.

Az 1950-es években aztán elárasztottak öt árvai falut, hogy Námesztó mellett megszülessen az Árvai-víztározó. Szlanica 1766-ban épült „Szentkereszt felmagasztalása” temploma is csak annak köszönheti megmaradását, hogy egy dombra épült, így a hatalmas tározó közepén ma kincses szigetként emelkedik ki az árvai tengerbe alámerült Atlantiszból.

Klin

Klin sokáig egy volt az apró árvai falvacskák közül, amelyek többnyire elkerülték a látogatók figyelmét. Aztán egy itt élő vallásos vállalkozónak eszébe jutott, hogy ha már Riónak lehet hatalmas Krisztus szobra, miért ne lehetne a felső-árvai Klinnek is egy.

2007-ben a zsebébe nyúlt és egy helyi népi fafaragóval a falu feletti dombon kifaragtatta a közel 10 méter magas és 23 tonna súlyú Krisztus szobrot. Tiszteletből oda állíttatta elé II. János Pál pápa szobrát is.

Erdőtka

Felső-Árvában mindig sok volt az erdő, emberemlékezet óta termelik ki a fáját. Egykor csak annyit, amennyi kellett a megélhetéshez. Szépen, hagyományosan, faúsztatással. Aztán az iparosodás kicsit túllőtt a célon, és úsztatással már nem lehetett kielégíteni az igényeket. Így aztán a keskeny nyomtávú vasút a Kárpátok hosszan húzódó völgyeibe is felkúszott.

Végül már ez sem volt kifizetődő, így eljött az erdei vasutak vészkorszaka, a teherautók ideje. Így van az, hogy fa helyett ma már turistákat szállít az Árvai erdei kisvasút. A hegyi vasút Trianon előtt, 1915 és 1918 között épült. A magyar világra utalnak az állomáson máig megmaradt feliratok. Erdőtka már a Magas-Beszkidek oldalában fekszik, amelynek 1725 méter magas csúcsa, a Babia Góra Árva legmagasabb orma. A kisvasút májustól októberig üzemel, a menetrendről és az aktuális árakról itt lehet olvasni: https://www.oravskemuzeum.sk/expozicie/oravska-lesna-zeleznica/

Kisárva (Oravka)

A pálosok nyomdokán Czestochowából Márianosztra felé zarándokló hívek itt léptek be Mária országába. Hogy mennyire volt a Szent Korona része az árvai uradalom Oravkája, arról meséljen nekünk a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt fatemplom. Az esztergomi érsek 1648-ban alapította itt a protestánssá lett vidék első katolikus plébániáját. A fatemplomot a tátraaljai plébános, Scsehovics János építtette, egyetlen szög felhasználása nélkül. Odabent már tényleg hazaérkezik a magyar lélek.

Bátran állíthatjuk, nincs még egy templom a Kárpát-medencében, ahol a szentéletű magyarok ilyen gazdag festett képgalériája tárulna elénk. A főoltár Pietáját két oldalról szent királyaink, István és László szobrai vigyázzák, az oltár felső részén pedig két magyar női szent szobra őrködik. A képsorozat is Szent István királlyal kezdődik. Mellette fia, Szent Imre herceg portréja. De nem hiányozhat a képek sorából a lovagkirály, Szent László sem. Így él tovább északi végvidékünk egy apró fatemplomában a magyar szentek kitörölhetetlen kultusza.