A selmeci ősvulkán tűzhányói már évmilliók óta pihennek; az utóvulkáni működésből fakadó ércesedési folyamat kincseit, az aranyat és az ezüstöt már régóta nem bányásszák; a legmagasabb csúcson, a jellegzetes Szitnyán sem működik már a régi turistaház; és a hegység szívében elterülő varázslatos Selmecbányáról is kikopott már a magyar élet. Mégis érdemes végiglátogatni az egykori Hont kastélyait, várait, amelyek a vármegye déli részén kanyargó Ipoly völgyét voltak hívatottak őrizni.
Az egykor szabadon kanyargó Ipoly az évezredek alatt gyakori kiöntéseivel gazdag természeti élőhelyeket alakított ki, középső folyásán maradtak még szabályozatlan szakaszai, melyeket ma is értékes folyóparti növényzet: mocsarak, ártéri erdők és széles rétek szegélyeznek. És így van ez a partja mentén élő emberekkel is. Az Ipoly, ami egy évezreden át összekötötte a folyó két oldalán élőket, mára a magyart a magyartól elszakító határfolyó lett. Szerencsére a két oldal kapcsolatai mintha lassan kezdenének újraéledni. Ennek lehet tanúja az errefelé határtalanul kiránduló diák.
Honti kirándulásunk Selmecbánya városából indul, majd Korpona után megnézzük Bozók és Csábrág várait, hogy végül leereszkedjünk az Ipoly völgyébe.
Hont szinte rátapad a trianoni határra, így autóbusszal könnyen itt teremhetünk. A romantikus vonatozás szerelmesei a Budapest-Vác-Drégelypalánk vonalon is megközelíthetik Hontot.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi célpontok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Magyar oktatási intézmény, ha külhoni diákcsoporttal szeretnénk felvenni a kapcsolatot:
Alapiskolák:
Ipolyság, Fegyverneki Ferenc Alapiskola: https://czsff.edupage.org/
Ipolyság, Pongrácz Lajos Alapiskola: https://zspongraczsahy.edupage.org/
Ipolyszakállos, Magyar Alapiskola: https://zsipelsokolec.edupage.org/contact/
Palást, Palásthy Pál Egyházi Alapiskola: https://ppea.edupage.org/
Ipolynyék, Balassi Bálint Alapiskola: http://www.zsmvinica.edu.sk/
Ipolybalog, Ipolyi Arnold Alapiskola: https://alapiskola.balognadiplom.sk/hu/
Lukanénye, Magyar Alapiskola: https://zssmsnenince.webnode.sk/
Gimnáziumok:
Ipolyság, Fegyverneki Ferenc Gimnázium: https://cogff.edupage.org/
Ipolyság, Szondy György Gimnázium: https://szondygimi.sk/sk/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Selmecbánya, Skautsky hostel: http://www.hostel.stiavnica.sk/o-hosteli/
Bernecebaráti, Domszky Pál matracszállás: http://www.erdeihazak.hu/erdei-ifjusagi-szallok/domszky-pal-matracszallas
Kútbereki Turistaház: http://www.erdeihazak.hu/bakancsszallasok/kutberek
Pénzásás, Erdei turistaház: http://www.erdeihazak.hu/bakancsszallasok/penzasas1
Tesmag, Jégmadár Látogatóközpont: http://www.ipelrowing.eu/hu/municipality/centrum-rybarik-riecny
Palást, Ivánka-kastély: http://www.ivanka.szmcs.sk/hu
Selmecbánya
A bakter a torony első emeletén lakott. Igazán unta már, hogy minden éjjel kettőkor mennie kell ébresztenie a várost, de hát gondolta ez még mindig jobb munka, mint minden hajnalban leereszkedni a bányába. Felsétált a lépcsőn, aztán elkezdett kopogni a jávordeszkából épült kopogtatóval. A munka negyedóra hosszan tartott: két hangon, előbb lassan, majd gyorsabb ütemben, kétszer egyperces szünettel kopogtatott.
A Klopacska hangjára kigyúltak a fények az apró bányászházacskák ablakaiban, majd elindult a völgy irányába a sok száz, pislogó bányamécs. „Glück auf!”, és már irány is a bánya mélye, ahol jóval 40 fok feletti a hőmérséklet. A hevérek éppen repesztéshez készülnek: négy fél méter mély, 5 centiméter átmérőjű lyukat fúrnak a sziklafalba, aztán az egyik meganittal tömi meg a lyukakat, a másik kénszalagot erősít a gyújtózsinórra. A töltés kész, elhangzik a „Vorsicht!” is, majd jön a fülsiketítő robbanás, mely után sűrű és vastag füst tölti be a járatokat.
A vasárnap az más. Akkor a bányász is ünneplőbe öltözik, hogy végigsétáljon Selmecbánya girbe-gurba utcáin. Odafentről a Leányvár figyeli a vasárnapi csendet, amelyet még Rössel Borbála épített, állítólag azért, mert nem akarta látni a helyén álló városi akasztófát. Mondják, hogy önteltsége, és tékozló életmódja miatt leányvári boszorkánynak is hívták, de azt is mondják, hogy nem csak gazdag, hanem nagyon gyönyörű is volt. Kérőit sorra kosarazta ki, és addig szórta a pénzt, míg szegényen halt meg. Temetését egy óriási vihar szakította félbe, és míg mindenki elmenekült, holttestét kutyák falták fel. A kissé racionálisabb változat szerint a Leányvárat a török veszély idején építették, hogy a várost 24 ágyúval védje a Léva és Bakabánya irányából várható támadásoktól. Ha ellenséges csapatokat láttak, akkor fekete lobogót tűztek ki. Szintén ebben az időben alakították át a város központjában épült gótikus bazilikát erőddé, melyet ez után Óvárnak neveztek. A török után a város központja a Szentháromság-tér lett. Itt iktatták be a polgárokat jogaikba, de itt mondták ki a polgárjog elvesztését is. Itt tettek a bányászok fogadalmi esküt, és itt szentelték fel a zászlókat is. Elsétált a bányász is jó néhányszor a téren; felső végében talán láthatta Petőfit vagy Mikszáthot is, ahogyan kilépnek az Evangélikus Líceum kapuján, de láthatta a Kék Szőlő Fogadóban, vagy a Szitnyai Házban mulatozó diákokat is. Aztán elsétált a Szentháromság szobor mellett, talán még keresztet is vetett Szent Borbála, a bányászok védőszentje előtt, leért a Szent Katalin templomhoz, majd a sarkon felnézett a Városháza óratornyára. Ismerte ám az óra furfangját, tudta, hogy a mutatók fordítva jelzik az időt: a kismutató számolta a perceket, a nagy az órákat, és azt is tudta, mindez azért van így, mert a városon átutazó kereskedők nem akartak hozzájárulni a torony építésének költségeihez. Hát akkor a pontos időt se tudják, gondolták a selmeciek. A Városháza után már a város egyetlen sík területén, a Teraszon járt, mely egyben a korzó is volt. Ő még árkádok alatt sétált el a Maflasarokig, ahol az itt tanuló diákok lesték a selmeci lányokat. Innen, a Kossuth-térről indulva még feltekintett az Akadémiára, a Fritz-házra, a Kammerhofra, de most már tényleg ki kellett lépnie, hogy a Hegybányai-kapun kilépve a Kálvária felé induljon. Nem volt elég, hogy olyan messzire kelljen sétálni, ráadásul még a Kálvária-domb legfelső templomba kellett felmászni, mert a németeké legfelül volt, míg a szlovákoké legalul, a magyaroké középen. Ám mikor felért, elégedetten állapíthatta meg: gyönyörű városban lakik.
Eszébe jutott Sebenitz, a pásztor, aki az Óhegyen legeltette birkáit, miközben két szalamandrára lett figyelmes. Az egyik háta ezüst-, a másik arany színben csillogott. Ezek vezették el őt a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. Eszébe jutott egy másik legenda is, amely szerint a középkori Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellet nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüst kulcsot Selmecbánya, míg a harmadikhoz az aranykulcsot Körmöcbánya adta. Eszébe jutott az is, hogy ez a vidék hány évszázadon át ontotta az ezüstöt, és most, hogy a bányák kimerülőben vannak, Selmecbánya a bányászati Akadémia révén iskolavárossá vált. De arra álmában sem gondolt, hogy pár évtized múltán Selmecbánya már nem egy német kisváros lesz a Magyar Királyságban. Történelmi fordulók ide vagy oda, a hajdani bányászok lépteit ma is hallani a csendes vasárnapi délutánban, odafent a Selmeci-hegyek ölelésében, a világörökség részévé avanzsált Selmecbányán.
A Bacsófalvi-tó egyike azoknak a Selmeci-hegységre jellemző művíztárolóknak, melyeket – mivel Selmecbányának nem voltak természetes vízfolyásai – a múltban a bányák vízelárasztása céljából alakítottak ki a 16. századtól kezdődően, a világon egyedülálló vízgazdálkodási rendszert hozva létre. A több mint 60 víztárolóból mára alig több mint 20 maradt, amik napjainkban – főleg nyáron – turisztikai célokat szolgálnak.
A Selmeci-hegység legmagasabb csúcsát, az 1009 méteres Szitnyát a hagyomány szerint még a XVI. században is Attila hegyének nevezték. A hegység korai népszerűségét jelzi, hogy a sziklák fölött a platószerű csúcson még 1727-ben Koháry Miklós herceg építtetett pavilont, s miután az villámcsapás folytán elpusztult, később Coburg Fülöp herceg újraépíttette és a magyar turista egyesület rendelkezésére bocsátotta. Ma már használaton kívül van a ház, de ahogy körbetekintünk a legendás csúcsról, még így is azt érezzük, amit Tarczay Gizella vetett papírra 1932-ben. „Sokáig ott ültünk a Szittnyatetőn s néztük a vidéket. Kedves vidék. Ó, nem olyan fenséges, mint a havasok. Nem olyan igéző, mint a tenger. Mégis szép. Nagyon szép. Valami megmagyarázhatatlan báj ömlik el rajta. Valami van benne, ami fogva tart. Talán az, hogy ez a föld a mienk. Ha most idegenek birtoka is, mégis a mienk, mégis ízig-vérig magyar föld. Minden röge magyar multról beszél; magyar multról, magyar dicsőségről.”
Korpona
Az Úr 1550-es éveit írjuk. Buda elesett. A török bírja Hont és Nógrád vármegyék jelentős részét is. Sőt, már a felső-magyarországi területeket veszélyezteti. Hont vármegye északi részén, a Selmeci-hegység és a Korponai-dombvidék nyúlványai között, a hasonló nevű folyó szelíd hajlású völgyében fekvő Korpona környéke határvidékké lett. Sorra épülnek is a figyelőpontok, hogy a vitézek a török közeledtét időben hírül adhassák. 1564-ben a Korpona feletti dombon megépül Tarisznyavár őrtornya. Az őrök éjjel-nappal ügyelnek, tűzzel és lövéssel jelzik, ha ellenség közeleg. Ez a hűséges őrködés volt a sorsa szinte minden időben hazánk egyik legrégibb városának. A Hont-Pázmány nemzetség alapította Korpona sok áldozatot hozott a hazáért vívott küzdelmekben. Már a 11. században kiváltságokat kapott Szent István királyunktól.
Éltek is a jogokkal az ide települt erdélyi szász bányászok. S a tatár ugyan szinte földdel tette egyenlővé, a város újjászületett és 1244-ben IV. Béla már személyesen hozta el az újabb kiváltságlevelet, amely Budával és Pozsonnyal tette egyenrangúvá a virágzásnak indult Korponát. Többször is Korponában dobogott az ország szíve. Például a Bocskai-felkelés idején, amikor, Bocskai István fejedelem maga jelent meg a városban és országgyűlést hirdetett, hogy előkészítse a békét Ausztriával. Az 1605-ös országgyűlés a bécsi béke pontjainak megállapítása mellett a hajdúknak adományozott kiváltságlevél miatt lett emlékezetes, amely a szabadságharc támogatásért csaknem 10000 hajdú vitéz letelepítéséről és megnemesítéséről intézkedett. Korponának a 17. századi török dúlások idején is központi szerepe volt, olyannyira, hogy a század végéig Hont vármegye székhelye volt. Persze a törökök mellett közben Bethlen Gábor, Thököly Imre, és Rákóczi kurucai elfoglalták. Aztán elmúltak a daliás idők, s ma már csendes szlovák kisváros lett Korpona, csekély magyarsággal. A régmúltra emlékeztető épületek a központi Szentháromság térre koncentrálódnak. Itt van a 18. századi evangélikus templom és a barokk Szentháromság-szobor is. Szűz Mária plébániatemploma már a 13. században állt, akkor még román stílusban, később, a 17-18. század fordulóján barokkizálták. Közben a török és a huszita támadások miatt védőfalakkal is körülvették.
Bozók vára
A viharverte sarokbástyás bozóki vár falai zivataros időkről tudósítanak. A bozóki apátságot 1135-ben alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Lampert comes és a cisztercita rendnek adta. 1156-ban a bozóki uradalom a legnagyobb volt a Hont vármegyében. 1181-ben a cisztercitákat a premontreiek váltották fel és prépostságot alapítottak. A település maga mezővárosi ranggal és vásártartási joggal rendelkezett. Címerében Szent István király volt látható. A
középkorban többször feldúlták a főúri pártharcokban, 1433-ban a husziták pusztították el. 1530-ban Balassa Zsigmond a szerzeteseket elűzve 1546-ig várrá alakíttatta át. 1541-ben már visszavert egy török ostromot. 1658-ban a Fánchy család a birtokosa, majd 1678-ban a jezsuitáké lett. 1678-ban Thököly egyik vezére elfoglalta és felgyújttatta, de Szelepcsényi György esztergomi érsek 1686-ra helyreállíttatta. A jezsuita rend feloszlatása után az esztergomi érsekség papneveldéje lett. A II. világháborúban elszenvedett károkat nem állították helyre, pedig a vizesárokkal körbevett sarokbástyás vár megérne egy alapos rekonstrukciót.
Csábrág vára
Csábrág vára a Korponai-dombok közepén, erdővel benőve várja a jobb sorsát a mai Csábrágvarbóktól délre. Valószínűleg Károly Róbert építtette Csák Máté halála után. A gazdag bányavárosokba vezető út védelmében épült királyi vár birtokosai, ahogy az már lenni szokott, sűrűn váltogatták egymást. A Pálffyak idejében megerősítették. Kellettek is a vaskos falak, mert a törökök gyakran portyáztak Csábrág felé, de csak nem tudták bevenni. Aztán amikor Bakócz Tamás esztergomi érseké lett, mindjárt megnagyobbította az elhanyagolt építményt. A megszépült várra aztán sokaknak megfájdult a foga. Egy kalandor főúr, Balassa Menyhért harcedzett csapatával elfoglalta az erősséget. Onnantól fogva falai biztonságából fosztogatta a vidéket. Hatalma és elbizakodottsága lassan úgy megnőtt, hogy a Garam és az Ipoly királyának neveztette magát a környék lakosságával. Ez már a király fülébe is eljutott. Ferdinánd nagy haragra gerjedt, és megparancsolta, hogy kerítsék kézre Balassát. A feladat nem ígérkezett könnyűnek. Széles körben ismert volt a nagyúr merészsége és katonáinak ereje.
Ezért a király bizalmas embere, Salm Miklós gróf négyezer zsoldossal indult ellene. Balassa tudta, hogy négyezer katonával nem bír el, merész ötlete támadt: segítséget kér a nógrádi bégtől, a török várkapitánytól. De ismerve a hírét, rajta még a törökök sem akartak segíteni. A nagyúr magára maradt. Salm gróf ágyúival éjjel-nappal lövette a várat, mígnem a védői megadták magukat. Balassa még időben megszökött, s a vár visszakerült korábbi tulajdonosához. Későbbi tulajdonosai, a Koháry grófok lettek, akik mindvégig hűek maradtak a királyhoz. Így a felkelések idején Csábrágon rendre ellenállásba ütköztek Bocskai, Bethlen, Thököly és Rákóczi csapatai is. Aztán a Koháryaknak elegük lett a vadregényes fekvésű várból és a XIX. század elején a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tették át honti uradalmuk székhelyét. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből.
Ipolybalog
Van egy apró magyar falu Ipolyság és Balassagyarmat között az Ipoly jobb partján, amelynek Szent Miklós katolikus temploma valamiben más, mint a többi Istenháza. Ahogy közelebb érünk, feltűnik, hogy tornyát kereszt helyett a magyar szent korona mása ékesíti.
A hagyomány szerint a Szent Koronát a Károly Róbert és Vencel cseh király közti trónviszály idején egy éjszakán át itt őrizték. Az esemény emlékére 2005. augusztus 14-én a templomban elhelyezték a Szent Korona másolatát.
Ipolyság
Ahol az Ipoly a Korponai-fennsík és a Börzsöny közötti legszűkebb helyen áttör, a fontos középkori út, a Via Magna tengelyében fekszik Hont vármegye egykori székhelye, Ipolyság. A város alapját egykori premontrei kolostora adta, amit a 13. század elején a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán alapított. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc itt kapott hírt fejedelemmé választásáról.
A török uralom után a jezsuiták építették újjá a kolostort, s 1734-ben befejezték a kéttornyú barokk templomot is. 1868-ban a palóc fővárosban született majd járt iskolába a nemzet nagy tanítója, Sajó Sándor, aki miután átélte, hogy elszakították és peremvárossá tették szeretett szülőhelyét, a magyar fájdalom költőjévé vált.
