Királyföld – A szászok öröksége

„Immár elmegyek, vissza nem jöhetek, immár messze fut és nincs visszaút. Utam vissza akkor lesz, mikor a holló fehér lesz.” Ezzel a dallal búcsúztak erdélyi hazájuktól az elüldözött, eladott németek. Szinte hihetetlen, de 100 esztendeje még 800 ezer német élt Erdélyben. A többnyire evangélikus szászok ősei 800 éve települtek ide, a Magyar Királyság délkeleti határaink védelmére, valamint a kultúra, az ipar és a kereskedelem fellendítésére. Bár túlzott önállósodási törekvései miatt a Német Lovagrendet 1225-ben II. András kiűzte, Mátyás idejére már olyan kiváltságok birtokában voltak, hogy létrejött az Universitas Saxorum (Szászok Összessége), a szászok jogi egysége Brassótól a Kenyérmezőig.

Az 1848/49-es magyar szabadságharcban a császár mellé állnak a magyar nemzeti mozgalommal szemben. Aztán jött a XX. század, jött Trianon, a szászok pedig gyorsan román fennhatóság alatt találták magukat. A vasfüggöny leereszkedésével megszűntek a kulturális kapcsolatok Németországgal, jött a vagyonelkobzás, a Duna-deltába való kitelepítés, ráadásul a proletarizálás következtében felbomlott archaikus társadalmi rendjük, megszűnt gazdasági erejük. Megindult a szászok kivándorlása, amit az 1977-es német-román szerződés tetőzött be. Ceausescu ráadásul úgy gondolta „nevelési költséget” is kér értük, így a szászok tulajdonképpen pénzért lettek eladva az NSZK-nak. Mára alig pár ezren maradtak egész Szászföldön, a szász polgárházak már csak madártávlatból szemlélve őrzik a régi rendet, közelről már igen kiábrándító kép fogadja az utazót. Ettől függetlenül érdemes ellátogatni Királyföld több tucat erődtemplomához, amelyek – elmúlás ide vagy oda – egy régi szép világra emlékeztetnek. És közben azt se feledjük, hogy Vízaknától Oltszakadátig magyar szigeteken pihenhet meg hajónk a román óceánban.

Szászsebesről indulunk neki a Királyföldnek. Nagyszeben után felnézünk a Fogarasi-havasokba, majd az Olt völgyéből átkelünk a Nagy-Küküllő mentére, hogy elmerüljünk a szász erődtemplomok világában.

Szerencsére ma már a Szeged-Arad-Temesvár-Déva-Nagyszeben útvonalon közvetlenül autópályán érhetünk a Királyföldre. Az utazás 6 órát vesz igénybe, és csak Déva előtt hiányzik pár kilométernyi autópálya szakasz. Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek királyföldi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/

Dél-Erdély a szórványok szórványa, így nagy magyar közösségekkel nem találkozhatunk. Ennek ellenére a medgyesi Báthory István Általános Iskolával felvehetjük a kapcsolatot (0040269448273; sc.bathory@gmail.com). Magyar tagozat működik még Nagyszebenben, Segesváron, Erzsébetvárosban, Vízaknán, Oltszakadáton.

Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:

Segesvár, Gaudeamus Alapítvány szórványkollégiuma:

Szászsebes

A ferencesek veteményese felett torony áll őrt, amely része annak a védműrendszernek, melynek építésére még Zsigmond király adott engedélyt 1387-ben. A többször kijavított és megmagasított falak több ostromot túlélve ma is körbeölelik a középkori városmagot. A legnevezetesebb torony a Szabótorony, de több céhnek a tornya is túlélte a századokat, így áll még a Kovácstorony és a Csizmadiatorony is. 1376-ban Szászsebesben már 19 céhet és 25 mesterséget írtak össze. Azt azért nem árt tudni, hogy a város nem szász alapítású: a XII. század első felében a környéket székelyek lakták, kikre a főutca német neve, a Sicolorumgasse is emlékeztet. Körülbelül 1150 körül költöztek el innen a székelyek a mai Sepsiszék területére, hogy a nagyobb terhelésnek kitett keleti határt őrizzék. Helyükre 1158 és 1200 között érkeztek szászok, hogy ők is székekbe rendeződve éljenek. 1303-ban említették először Szászsebesszéket, amely a városon kívül 10 faluból állt. 1329-ben már a Sebesi dékánátus székhelye, melyhez több környékbeli szék és város is hozzátartozott.

A XVI. század közepén aztán felgyorsultak az események Szászsebesszéken: miközben a gyakori török portyák keserítették a szászok és magyarok életét, itt hunyt el 1540 júliusában Szapolyai János magyar király. A város szász lakossága 1542-ben áttért az evangélikus hitre, majd 1550-ben Kemény János székely serege a szászsebesi csatában verte szét a moldvaiakat. 1551-ben itt kezdődtek tárgyalások Izabella és Fráter György, illetve Nádasdy Tamás között Erdély átadásáról, és itt mondott le Izabella a hatalomról fia, János Zsigmond javára. János Zsigmond a székhelyévé kívánta tenni Szászsebest, ahol a későbbi századokban is több országgyűlést tartottak. A XVIII. századra csak egy kuruc ostrom és egy kolerajárvány jutott, aztán a következő évszázadban újra súlyos harcok színtere lett. 1849 februárjában Bem és Puchner katonái vívtak utcai harcot a belváros utcáin. És itt térünk vissza a ferences templomhoz: az eredetileg a XIII. században épült, majd a romjaiból 1740 és 1769 között újjáépített templom falai között vette át Bem Mészáros Lázártól az első osztályú érdemrendet, Kossuth kitüntetését.

Ekkor már többségben voltak a dél felől beszivárgó és betelepített románok, akik 1877-ben már a város polgármesterét adták. Az etnikai feszültségek azonban itt sohasem éleződtek ki, sőt a péterfalvi ortodox templom szürreális freskóját (Gorbacsov, George Bush és II. János Pál pápa, mint a kommunizmus legyőzői) megmutató román pópa szerint a város máig megőrizte multikulturális jellegét. Mindez szinte már csak az építészeti emlékeken látszódik, hisz a szászok elmentek, vagy eladták őket az NSZK-nak, míg a magyarok is szép lassan felszívódnak a román tengerben. A szász múltra már csak a főtéri polgárházak, a Zápolya-ház és a monumentális evangélikus templom emlékezteti az erre járó turistát. Ám, ha magyar szóra vágysz, nyugodtan kopogj be a ferencesek ajtaján, kiket a Vitéz Mihály utcán találsz meg.

A város mellett, a Székásmenti-dombság nyugati szélén tátong a hatalmas Vörös-szakadék. A jó 800 méter széles és 100 méter magas természeti ritkaság egy törmelékes-üledékes kőzetrétegben alakult ki, valószínűleg egy hatalmas földcsuszamlás következtében. Erodált felszíne már messziről mutatja vörösagyag, homokkő, márga és mészkő öltözetét.

Vízakna

Vízaknát valószínűleg Petőfi Sándor sorai tették minden magyar számára ismerté. De mi is történt 1849. február 4-én a dél-erdélyi sóvidéken? Talán kezdjük onnan, hogy az Erdélyért folyó harcok fordulópontja Bem József tábornoki kinevezése volt, ugyanis az általa irányított honvédseregek másfél hónap alatt kiűzték a császáriakat Erdélyből, felszabadították a Székelyföldet, míg a császári főparancsnokot, Puchnert Nagyszebenbe szorították vissza. Puchner február 4-én szánta rá magát a támadásra a honvédsereg ellen, mely a Vízakna környéki sóbányák elhagyott tárnáiba fészkelte be magát. A túlerő ellenére a nyílt terepen támadó császáriak hosszú ideig ki voltak téve a magyar ágyúk tüzének, ami miatt olyan veszteségeket szenvedtek, hogy a visszavonulásra készültek. Bem nem szokott hibázni, itt azonban a megfutamodó osztrákok látványa elbizakodottá tette, és rohamot indított üldözésükre. Ezzel azonban felfedte seregének csekély létszámát, Puchner pedig felismerte hatalmas túlerejét, ezért ellentámadást indított, mely elsöpörte a honvédsereget. Bem csak a szerencsének köszönhette, hogy megmaradt 1500 katonájával el tudott menekülni Vízaknáról. Az már más kérdés, hogy súlyos utóvédharcokkal tarkított napok után február 9-én bravúros győzelmet aratott Piskinél, ami újabb fordulatot jelentett az erdélyi hadszíntéren.

De mi most inkább térjünk vissza Vízaknára, ahol a csatában odaveszett háromszáz honvédet a Visszhang nevű tárna helyén keletkezett Nagyakna-tóba dobták. Odalent aludták öröknek hitt álmukat, ám 1890-ben egy felhőszakadás nyomán hét tetem a felszínre került. Őket ezután egy emlékkereszt mellé temették el, amelyet ma már hiába is keresünk, mert az egy csuszamlás miatt később a tóba dőlt.

Vízakna egyébként egy hatalmas sótömzsön ül, melynek kitermelése a római kortól egészen 1935-ig tartott. A bányaaknák beomlásával képződött heliotermikus tavak a XIX. században álltak a fürdőkultúra szolgálatába, így lett Vízakna Erdély első sós vizű fürdője. Erről a korról árulkodnak a szecessziós épületek is, és ennek a virágzásnak vetett véget Trianon, ám mára újra kezd magára találni a nyári fürdőélet. 

Az aknatavak között találunk Thökölyről elnevezettet is, ami nem véletlen: a román óceán közepén Vízakna a dél-erdélyi szórványmagyarság egyik legerősebb szigete. Ha végigjártuk a város magyar emlékeit, a református templomba is érdemes betérni. A XIII. században épült masszív erődtemplom kapuzatába faragott életfát oroszlánok őrzik. Hiába dúlták fel a templomot a törökök, a dombormű megmaradt, ahogy a székely gyökerű, kicsi, de erős vízaknai magyar közösség is.

Nagyszeben

A város történelme talán ott vett igazán fordulópontot, mikor a honfoglaláskor ide letelepedett székelyeket II. Géza király uralkodása idején a XII. században elköltöztették, helyükre a Vöröstorony-szoros védelmére szászok érkeztek. Nagyszeben hamarosan az erdélyi szászok kereskedelmi és szellemi központja lett, Szebenszék székhelye. A történelem viharai hamar rászorították a várost az erős falak építésére. Ennek köszönhetően a XV. és a XVII. század között kettős falrendszert és 40 bástyát húztak fel a különböző céhek, hogy megvédjék magukat a gyakran erre portyázó ellenségtől. Abból pedig volt bőven: 1442-ben a város mellett verte meg Hunyadi János Mezid bég seregét. A török később sem tudta bevenni, de 1658-ban a tatárok feldúlták. Közben a XVIII. század elején az erdélyi kormányzóság székhelye volt, sőt 1849 és 1865 között Erdély fővárosa. 1849. január 21-én még visszaverte Bem támadását, de március 11-én Bem váratlan rajtaütéssel elfoglalta. Kapuit a XIX. században lebontották, de azért így is megmaradt egy pár bástya és kapu, amelyek visszavarázsolják az utazót a régi szebeni hangulatba.

Van, aki az 1540-ben épült Kövér-torony mellett lép be az óvárosba, amelynek még további érdekessége, hogy 25 méterre kinyúlik a védőfalból. Bent rögtön egy újabb védőfal fogad egyik végén a Kádár-toronnyal, másik végén a Fazekasok tornyával. Egy utcával arrébb emléktábla mesél arról, hogy Petőfi bizony ebben a városban is eltöltött egy éjszakát. Még beljebb egy harmadik falgyűrű is épült, de ez szintén eltűnt a városon belüli építkezési hullámnak köszönhetően. Nagyszeben legfőbb ékessége a nagy piactér, amelynek keleti oldalán a polgárházak közül szinte kinő a Brukenthal-palota. A nagy- és kispiac között kapcsolatot biztosító Tanácstoronynak két boltíves átjárója van, a torony belsejébe egy kis ajtón át lehet bejutni ahonnan egy spirális lépcső vezet a felsőbb emeletekre. A legfelső emeletről aztán belátni az egész várost. Odalent a polgárházak kéményein lévő lyukakat Szeben szemeinek is nevezik. Parabola-antennák és egyéb modern eszközök nem csúfítják a városképet, ami nem véletlen: 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa lett. Ekkor új városrendezési terv született, amely igyekezett visszavarázsolni Nagyszeben régi hangulatát; felújították szinte az összes műemlékházat. A Tanácstoronyból kelet felé tekintve szinte megakad a szemünk az evangélikus templom tornyán, melyet építésekor Erdély legmagasabb épületének szántak. El is utaztak hát a szebeniek Besztercére, hogy zsinórral mérjék le az akkor legmagasabbnak számító besztercei templomtorony magasságát. Meg is történt a méricske, de hát a beszterceiek jó vendéglátónak szerettek volna bizonyulni, ezért csapra vertek a szebenieknek jó pár hordó bort. Mire pedig azok elfogytak, a szebeniek zsinórjából is le lett vágva vagy jó két méter. Hát így nem lett Nagyszeben evangélikus temploma a legmagasabb épület Erdélyben. 

A kispiac déli végén áll az 1859-ben épített Hazugok hídja. A legenda szerint a híd a környéken áruló kofák füllentéseinek, nagyotmondásainak köszönhetőn kapta a nevét, de van olyan verzió is, miszerint az itt szerelmet, házasságot ígérgető katonákat átkozták meg a szebeni lányok. A híd ma Szeben büszkesége: egyik oldalán az építés éve, a másik oldalán a szász címer van, míg két, keresztbe fektetett kard fölött egy korona látható. Ez azt hivatott jelezni, hogy a szászság elismerte a magyar király fennhatóságát. Meglepő, de Nagyszebenben ma is él majd 3000 magyar, van Magyar Kulturális Központ, a magyarságért munkálkodik a szebeni magyarok egyesülete a Híd (honlapjuk: https://szeben.ro/ ), sőt a nagy piactéren székely és magyar termékeket árusító bolt is van. És azt se feledjük el, hogy itt töltötte gyermekkorát Kós Károly, magába szívva a múlt századok ódon illatát, hogy aztán imígyen üzenjen nekünk, mai magyaroknak: „De lesznek, akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek.  Hatalmasok és magyarok.”

Vöröstorony-szoros

Talány, hogy a hűtlen Olt miért éppen itt, a Kárpátok „legvastagabb”, és a legnagyobb átlagmagasságú hegységei között vágott magának utat, hogy a Fogarasi-havasok és a Lotru-hegység között hagyja el Erdélyt dél felé, s fusson tovább Havasalföld irányába. A hadak és kereskedők útja látta a rómaiaktól az erdélyi vajdákon és szebeni szászokon át a törököket és havasalföldi csapatokat, de szerepe volt a Rákóczi, majd az 1849-es szabadságharcban is, és szemtanúja volt annak is, amikor 1916-ban itt vertük vissza a ránk törő román sereget. Mindig nagy volt tehát a jövés-menés a Déli-Kárpátok legfontosabb átjáróján, így sok erődítés szolgálta a Kárpát-medence védelmét.

Jelképes, ahogy a folyó partján őrködő várak legősibbjét, Latorvárat a 20. században felzabálta egy kőbánya. Az Olt partján a 15. században épülhetett a törökök ellen a Fekete-torony, amit a 17. századi romlása óta Halbesturm, vagyis Hasadt-torony néven emlegetnek. A szoros legfőbb őrhelye, a 14. században épült és azóta sokszor megerősített Vöröstorony vára; a régi vámközpont ma már elmegyógyintézetnek ad otthont. Az enyészeté lett a gyepűvédő besenyők ősi települése, Talmács fölött Nagy Lajos királyunk rendeletére emelt vár is, ami egykor a szoros északi bejáratát őrizte. Azért érdemes feljönni töredékeihez, szembe nézni a múlttal és a Fogarasi-havasok vagy a Lator masszívumaival.

Fogarasi-havasok

Az Erdélyi-medencéből felgyűrődött hegyvonulat 70 km-es vízválasztó főgerince ezer éven át hatalmas déli védfalát jelentette hazánknak. Völgyeiben vad patakok zúgnak, oldalait sűrű fenyves és lomberdő borítja, de a hegység igazi népszerűségét az erdőhatár felett a jégkorszaki gleccserkatlanokat lezáró, 2000 métert meghaladó hófödte sziklaormainak és csipkézett gerinceinek köszönheti.

A Fogarasi-havasok hegylánca hordozza Erdély (Negoj) és Románia (Moldován) legmagasabb csúcsát is. A hegység központi részén átkelő 90 km hosszú Transzfogarasi út a ceausescu-i idők megalomán építkezéseinek lenyomata. A ’70-es években építették, felmérhetetlen környezeti károkat okozva az addig érintetlen vadonban. A csak nyáron használható úton 2000 méter fölé szerpentinezhetünk. A főgerinc alá bújó alagút bejárata előtt, a szebb időket megélt Bilea-tó (2034 méteren) katlanját találjuk, ahonnan feltúrázhatunk a környező, 2500-as csúcsokra.

A Fogarasi-havasok legnagyobb tava és környéke már korántsem hasonlít régi önmagára. A Transzfogarasi úttal a hegyre felkúszó tömegturizmus sajnos a szemetet is magával hozza. A tóba ereszkedő földnyúlványra épített régi határőr szállás helyén később menedékház épült. A hegység érdekes turisztikai látványossága a felsőporumbáki Tündér-völgy. (https://valeazanelor.ro/)

Kerc

A kerci cisztercita apátság a fogarasi magyar múlt egyik legimpozánsabb emléke. A templom és kolostora a XIII. század közepén épült, de alapítását a korabeli források 1202-re teszik. Szerzetesei a franciaországi pontigni apátságból kerültek ide. A XVI. században indult pusztulásnak.

Kolostorának egy része emeletnyi magasan áll, templomának szentélyét szász evangélikus templommá alakították át. 1648-ban említenek itt egy udvarházat, melyet ekkor állítanak helyre a megrongálódott templommal együtt. Mai formája a romok ellenére is őrzi múltbeli méltóságát. Nyitva 11:00 és 20:00 óra között.

Fogaras

A híres fogarasi várat 1310 körül Kán László erdélyi vajda építtette. Ekkor már a tatároknak köszönhetően alig találni itt magyart, sőt a 14. században a havasalföldi fejedelmek birtoka lett, akik tovább növelték a román telepesek számát. 1464-ben Mátyás újra magyar kézbe tette, de a következő században már a mindenkori erdélyi fejedelem feleségének birtoka. 1599-ben Vitéz Mihály havasalföldi vajda foglalta el, és feleségének adományozta, de 1600. szeptember 18-án az erdélyi sereg győzelmet aratott Mihály felett, és kiűzték az országból.

A XVII. században Bethlen Gábor és I. Rákóczi György és asszonyaik birtokolták, míg 1661-ben el nem foglalta a török. Miután visszafoglaltuk, 1691-es fogarasi országgyűlésen hirdették ki a Diploma Leopoldinumot. A 18. században a fogarasi uradalmat egy ideig a görögkatolikus püspökség, majd a szász univerzitás kapta meg. A város később Fogaras vármegye székhelye lett. A vár honlapja: http://cetateafagarasului.com/

Medgyes

A 12. században még székelyek lakták, akik innen Székelyföldre költöztek, aztán 1267-ben már szászokról tudósít a krónika, sőt 1318-ban már Medgyesszék székhelye. 1438-ban Mezid bég török csapatai dúlják fel, 1529-ben Szapolyai János hadai ostromolják. 1552-től szabad királyi város, egyben a Kétszék néven egyesített Medgyes- és Nagyselykszék székhelye. 1576-ban a medgyesi országgyűlésen kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, 1599-ben itt választották fejedelemmé a lemondott Báthory Zsigmond helyett Báthory Andrást és 1605-ben Bocskai Istvánt. 1588-ban az itteni országgyűlés határozta el a jezsuiták száműzését Erdélyből és nagykorúsította János Zsigmondot. 1658. január 9-én az országgyűlés itt fosztotta meg II. Rákóczi Györgyöt fejedelmi trónigényétől, majd január 24-én ismét fejedelemnek ismerte el. 1705-ben Forgách Simon ostrommal foglalta el a császáriaktól, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést. A 48/49-es szabadságharcban is szerepet kapott. 1876-ban a Királyföld megszüntetésével létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. 1944-ben a szászok elveszítették politikai jogaikat, nagy részüket a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára, majd döntő többségük Németországba vándorolt ki.

Szászok tehát már nincsenek nagyon Medgyesen, de épített örökségük lépten-nyomon szembejön a városban. Az evangélikus templom, az erdélyi gótika egyik jelentős alkotása, ferde tornya a város jelképe. A templomot öt toronnyal erődített falgyűrű veszi körül. A főtéri Schuller-ház, a legjelentősebb reneszánsz polgárház Erdélyben. A városfal 1485 méter hosszan maradt meg, több tornya közül a legérdekesebbek az északi Steingässer-torony és a déli Forkesch-torony.

Segesvár

Minden Erdélyt járó turista kedvelt úticélja Segesvár, ami az erdélyi városok közül talán a legtöbb emléket örökítette át a középkorból. Volt rá ideje, hisz a 12. században megérkező szászoknak csakhamar a központi városa lett. Első várukat persze a tatár, majd a török letarolta, de válaszul úgy megerősítették falakkal és tornyokkal, hogy vitéznek kellett lennie a talpán annak, aki ostromába fogott. Persze volt jelentkező bőven: Vitéz Mihály, Basta, Székely Mózes, Bocskai, Kemény János, a kurucok és a ’48-as szabadságharcosok is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. A szabad királyi város jelentőségét mutatja, hogy több erdélyi fejedelmet is itt választották meg. 1876-ban aztán a Segesvárszék helyébe lépő Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett.

A legtöbb látogató az óratorony kapuján lép be a ma is lakott középkori várba. A hagyomány szerint a város legrégibb polgári házában született Vlad Țepeș havasalföldi vajda, akit később Dracula grófként próbáltak eladni a nemzetközi Drakula-kultusz híveinek. A tér szakrális központja a domonkos rend régi kolostor temploma, amit már az evangélikusok használnak. A 130 éves régi megyeháza falán emléktábla hirdeti, hogy itt született boldog Apor Vilmos püspök. A katolikus templom kertjében szobra is van a vértanú győri főpapnak, akit a megszálló szovjet katonák öltek meg, amikor testével védelmezte az erőszak elől a püspökvárban menedékre lelt asszonyokat. A központ felé hatolva egyre inkább a régi Segesváron érezzük magunkat. A főtér ikonikus saroképületén, a Szarvas-házon ma is ott díszeleg a közel 400 éves szarvas ábrázolás. A város legmagasabb részére, a Várhegyre a 178 fokból álló fedett diáklépcső vezet. A segesvári diákok 1642 óta nap, mint nap itt jártak fel a híres nevezetes evangélikus líceumba. A várhegyet az eredetileg Szent Miklósnak szentelt Hegyi templom, a Bergkirche impozáns 14. századi épülete koronázza. Ha valahol, akkor Segesváron kell, hogy legyen szobra Petőfi Sándornak. Igaz, egy új helyen és szerényebb mellszobornál, de 2013 óta újra emlékezhetünk a nemzet költőjére a Petőfi-parkban.

Fehéregyháza

Jelképes, hogy éppen Szászföld és Székelyföld határán zajlott az a nevezetes 1849-es sorsdöntő ütközet. Bem Fehéregyháza nyugati határában felállított 6000 fős seregével Lüders Segesvár keleti határán állomásozó 12000 fős serege állt szemben. Bem nem várta meg a támadást, elébe ment annak, de az orosz túlerő végül felőrölte erejét. Bem életben maradt, de sok száz katonája, köztük a költő, Petőfi Sándor valahol ott esett el, a harc mezején. Az egyik tömegsír fölött 1897-ben turulos obeliszket emeltek. Mellette a kis ház Petőfinek állít emléket. A hányatott sorsú múzeumot a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gondozza. Nyitva minden nap: 9:00 – 15:30.

Hogy pontosan hol folyt ki az ifjúi vér szívéből, és hova temették, máig nem tudni biztosan. Legendás történetek keringenek róla, a leghitelesebb beszámolók szerint a Héjjasfalva felé vezető úton, az Ispánkút közelében érte utol a végzet, ahol ma emlékműve van. Így lett, hogy amit a költő a sorstól kért, beteljesedett.

Szászkézd

Székely őslakosai a 13. században költöztek Székelyföld azon szegletébe, amit ma Kézdiszéknek hívunk. Helyükre jöttek a németek, akik hosszú távra rendezkedtek be és a község fölött emelkedő hegyre mentsvárat építettek. Nekiláttak a templom erődítésének is. Nem véletlen, hisz Szászkézd évszázadokon keresztül versengett Segesvárral a székhelyi címért. Apafi Mihály fejedelem még országgyűlést is tartott itt. De mindez már csak megsárgult történelem. Mert hiába újulnak meg az épületek, ha nem tér vissza beléjük az élet. Szász erődtemplomokkal jócskán el van látva a Királyföld, közülük érdemes megnézni az erkedit, a berethalmit, az almakerékit vagy éppen Keresd kastélyát és Kőhalom várát.

A keresdi Bethlen-kastély

Nemrég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a keresdi Bethlen-kastély, Erdély egyik legszebb műemléképülete, amely körülbelül nyolc évszázados múltra tekint vissza. – írja a Maszol.ro portál, amely részletesen is bemutatja a kastélyt. A különleges műemléket felkeresését mindenképpen érdemes betervezni egy Határtalanul kirándulás programjában.