A város három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente). A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, van itt egy remek állatkert is, kisvasúttal. A legizgalmasabb látnivaló mégis inkább a két híres belvárosi szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota. A művelődés házának tetejét kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleti szinten a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár “Hódolat Hungáriának” című mozaikja díszíti, ez is az első világháború előtt készült. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. Az első emeleten található Tükörterem mellvédjein magyar írok arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond).

 A Közigazgatási Palotáról a címert levették, és a Róth Miksa által festett ablaküvegeket is kicserélték, ezeken Ferenc József, Bethlen Gábor, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és II. Rákóczi Ferenc volt látható. A festett ablakok hamarosan visszakerülhetnek, restaurálás után. A belváros keleti részén található a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium. A híres matematikus fia, Bolyai János is tanított itt.

Teleki Sámuel alapította a Teleki-Bolyai könyvtárat, ahol több ősnyomtatványt, régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriznek. Teleki vagyona nagy részét negyvenezer kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a Közkönyvtárat. Marosvásárhely nevezetességei közé tartozik a kiskatedrálisnak nevezett templom, amely a vatikáni Szent Péter bazilika kicsinyített mása. A Gecse utcában unitárius templom található, de van Vásárhelyen zsinagóga is. Az eklektikus stílusú épületet 1900-ban avatták fel, benne 552 hellyel, a földszinten a férfiak, az emeleten a nők ülhetnek.

A székely fifika örök emléke a zenélő kút. Bodor Péter székely ezermester 1816-ban alkotta meg. A régi kőkút medencéjére egy kör alaprajzú fa felépítményt készített, és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilont emelt, amelyet kupolával fedett be. A szerkezet naponta négyszer magyar nemzeti énekeket, dalokat játszott. A kút a vizét favezetéken a várdombról kapta. Az óra és a zenélő szerkezet rövid ideig működött, mert a legenda szerint az ezermester szívesen készített bankjegyeket is otthon, és amikor emiatt elítélték, kivett egy csavart a gépezetből.