„Ennek a vidéknek mind múltja, mind jelene meghatott figyelmet érdemelne látogatójától. Mert a magyarságra nézve alig van fontosabb része széles ez országnak, mint Torda és környéke. És az Aranyos völgyének e részén, – Erdély szívében – a múlt szent emlékei közt a természetnek micsoda szépségei kínálkoznak e tájon megtekintésre!” (Pap Domokos: Torda és környéke, 1909)
Az egykor hatalmas Torda vármegye és az abból kiszakított Aranyosszék emléke a sok viszály után már csak a nép lelkében él tovább. Mert ha valahol, akkor itt kéz a kézben jár a táj a népi hagyománnyal. Legendás vidékeit a Torockói-hegységnek köszönheti, ami szinte felkínálja magát az Aranyosba és Marosba igyekvő patakoknak, hogy felszabdalják. Az Ompoly és a Maros völgye között emelkedő Erdélyi-érchegység tömbjét szinte kibogozhatatlanul szövik át a völgyek és gerincek. Amilyen érintetlen a természeti környezete, annyi sebet ejtett lakott vidékein a történelem, de a sokat szenvedett Tordán és Aranyosszéken él, mert éltetik még Szent László, Bethlen Gábor és Áprily Lajos szellemét.
Tordán látunk hozzá a vidék megismerésének, melynek messze földön híres természeti csodáit keressük fel először. A Tordai-hasadék és a Székelykő megmászása után az Aranyos folyóval lépünk át Aranyosszékről Mócföldre, ahol az Erdélyi-érchegység magyar közösségeit látogatjuk meg.
Budapesttől Torda és Aranyosszék 6 órás autóbuszutat jelent, ezért ide érdemes 4-5 napos utazás keretében eljönni. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
A következő településeken van magyar tannyelvű általános iskola: Tordatúr, Tordaszentlászló, Magyarléta, Torockó, Szentmihály, Várfalva, Bágyon. Ha fel szeretnénk velük venni a kapcsolatot, elérhetőségüket itt találjuk: http://intezmenytar.erdelystat.ro/intezmenyek/a-romaniai-magyar-nyelv-elemi-es-also-kozepfoku-oktatas-intezmenyrendszere/9
Középfokú magyar tannyelvű oktatási intézményt Tordán találunk: Jósika Miklós Elméleti Líceum: http://josikatorda.ro/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Torockó, Panoráma Panzió: https://www.panoramatorocko.ro/szobaink.html
Torda
A város már csak töredékeiben őrzi emlékét azoknak az évszázadoknak, amikor még – főleg a sónak köszönhetően – nemcsak Erdély, de a Magyar Királyság egyik kulcsfontosságú központja volt. A Magyar Királyság megalakulásának idején Torda sóbányászata gyorsan előtérbe kerül, majd a város lesz az összes erdélyi sóbánya központja. Torda vára a 11. század elején már állt. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket. 1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd az 1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három erdélyi nemzet unióját. 1542. december 20-án itt választották az unitárius János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1568-as országgyűlésen Európában elsőként itt hirdették ki a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket.
A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét. 1711-ig őrizte kiváltságait, amelyet aztán fokozatosan elvesztett. Eljött 1849 is, melynek júliusában történt, hogy egy kis család érkezett az ótordai református papilakhoz. A családfő feleségét és kisfiát a református lelkészre bízta, aztán tovább sietett, hogy csatlakozzon Bem seregéhez. De hiába várták vissza, Petőfi Sándor örökre eltűnt a segesvári harcmezőn. Az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Tordát nemcsak a régmúlt küzdelmei, de az újabb nagy háborúk is megpróbálták. 1944 őszén a II. világháború egyik legvéresebb ütközete zajlott határában, amikor a magyar és német erők vállvetve küzdve egy hónapra megakasztották az áruló románokkal ránk törő szovjet vörös áradat előrenyomulását. A tordai csata több mint 2500 magyar hősi halottjának lelke a temetőbe költözött, de, ahogy a költő mondja: nem holtak ők, hanem utóvédként előőrsei jövendőnknek.
Torda legfőbb látványossága ma a sóbánya, amelynek honlapján megtaláljuk a legfontosabb információkat: https://www.salinaturda.eu/
Tordai-hasadék
A Tordai-hasadék kialakulását a tudomány ugyan a Hesdát-patak áldásos tevékenységére írja, de aki magyar, az tudja jól: itt bizony Szent László hite repesztett hegyet. Közel 3 km hosszan és 300 méter mélyen hasadt meg a föld, olyan varázslatos mikrovilágot teremtve, ahol közel 1000 féle növény él, olyanok is, amik sehol másutt kerek Európában. Amíg bujdosók menedéke volt, még jól is jött elzártsága, aztán a turistaság megjelenésével ez a szurdok is az EKE nyomán lett átjárhatóvá. Jókai így írt róla az Egy az Isten című művében: „Hallotta-e már hírét a tordai hasadéknak? Nincsen olyan természeti csoda több a világon. Egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól.”
A bércfalakban 32 feltárt barlang van, közülük a legismertebbek az egymással szemben tátongó Kis- és Nagy-Balika. A Balika-barlang leghíresebb lakója egy kuruc vezér, a büszke, törhetlen és oroszlán bátorságú Balika volt, akiről a tordai ferencesek krónikás könyve írta le, hogy „Amidőn a haza szabadságának ügye elbukott, nem hódolt meg, hanem a tordai hasadék várát megszállván, éveken át dacolt a németekkel”. Beljebb hatolva a hasadék szívébe, nemcsak a látvány, de a hely titokzatos szelleme is bizsergeti az ember lelkét; a tudat, hogy ősi, kultikus helyen járunk, ami számunkra, magyaroknak többet jelent puszta természeti képződménynél. A Tordai-hasadék első menedékházát az Erdélyi Kárpát Egyesület 1894-ben építette. A hasadék keleti végében a mostani menedékházat 1935-ben avatták fel. Sokan itt, a hasadék szájánál el is köszönnek a Hesdát-pataktól, nem sejtve, hogy lejjebb található a Csukás-vízesés. Egyébként a Peter-Szind mészkővonulatát nem csak a Hesdát-patak törte át a Tordai-hasadékban! Attól északra igen látványos a Túri-hasadék, északra pedig a Berkesi-szoros.
Torockó
Torockó úgy elbújt a hatalmas mészkőszirtek közé, hogy még az idő sem vette észre, így messze elkerülte. Így történhetett meg, hogy itt nem épültek rózsaszín kockaházak, szocreál lapostetős borzadályok és a piacsoron most is legalább olyan szépen sorakoznak az erdélyi magyar népi építészet remekei, mint újkorukban. A harmonikus képet egyébként – akármilyen furcsa is – egy 1870-es tűzvésznek köszönheti a község, ami után egységes stílusban, kőből építették újjá a központi házakat. Akár egy szabadtéri múzeum, mégis, milyen más a ma is lakott műemlékek között sétálgatni, mint egy üres, mesterséges skanzenben, hisz ide nem a múltat temetni jön a turista, hanem a virágzó nagybetűs életet ünnepelni.
A Székelykő és az Ordaskő közé beékelődött Torockón a főtéren kezdjük kibogozni a múlt szálait és megfejteni az erdélyi magyar népi építészetéről méltán világhíres település titkait. Az egyik titok, amit az ideérkező turistának illik tudni, hogy a község fölé tornyosuló háromtarajú Székelykő formájának köszönhetően itt kétszer kel fel a Nap, legalábbis a nyári hónapokban, ősztől tavaszig csak egyszer. A vajor kőmedencéje a Templom téren a Tilalmasról lefolyó patak vizét fogja fel. Az évszázados hagyomány szerint a lépcsőzetesen elterülő medencék legfelsőjénél isznak az emberek, a középsőnél az állatok, alul pedig az asszonyok mosnak. Innen indulhatunk a Felső piacsorra, ami oly szép képet mutat, hogy miatta a község nemrégiben Europa Nostra díjat is kapott. Itt van mindjárt a Kis Szent Terézről nevezett gyermekotthon, melynek kapuja nyitva áll minden nehéz sorsú erdélyi gyermek előtt. Érdemes ide betérni és adománnyal is segíteni Böjte Csaba ferences szerzetes alapította Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit. A Felső piacsor végén áll az impozáns Duna Ház, mely 2014-ben újult meg.Torockó, zárt elhelyezkedésű természetének köszönhetően egyike azon ritka településeknek, melyek a történelem viharain keresztül is megőrizték évezredes hagyományaikat, sajátos népi kultúrájukat és nem utolsósorban unitárius vallásukat. Az állhatatos állandóság jelképe a központot uraló, erődített unitárius templom is. Mint ahogy Torockó szülötte, a nagy unitárius irodalomtörténész, Borbély István mondta: „A Szekelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él, s büszke gyönyörüséggel tekint őseire vissza!”
És, hogy mi is visszatekinthessünk Torockó őseire, betérhetünk a helyi Néprajzi Múzeumba, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a környék gazdagságát a nagymúltú helyi vasércbányászat alapozta meg. A vasművesség jól jövedelmezett, és hozta magával a többi kisipar fejlődését is. Így alakulhatott ki a rendkívül míves torockói népművészet, a híres varrottasok és az egyedülálló népviselet.
A Székelykő felé indulva a falu szélén útba ejthető még a régi vízimalom, ami az 1700-as évektől vasverőként szolgálta a fémművességet. Szebb időkben a hegyről lezúduló patakok vize hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatokat. A hatalmas malomkerék ma már munka nélkül, csendesen és megtörten pihen. A Torockói Néprajzi Múzeum keddtől vasárnapig tart nyitva 9:00 és 17:00 óra között. A Székelykő megmászásáért járó oklevelet a Forrás Borozóban (Torockó, 20.) vehetjük át, amely 17:00 és 22:00 óra közt tart nyitva.
Székelykő
A sziklákkal tarkított gyephavason baktatva balkézre alattunk Aranyosszéket látjuk, de a távoli párában a Kárpátok főgerincének vonulatai is előtűnnek. Ahogy lassan emelkedünk, felvértezzük magunkat Orbán Balázs gondolatával és „leoldjuk a mindennapiság saruit, midőn a Székelykő díszkőzetekkel ékes ormai felé haladunk. Lenn közvetlenül a talapzatunkúl szolgáló Székelykő alján Toroczkó városának madártávlati képe tünik fel, mely kertek közé fogott sürű házaival s négyszög piaczán kerek kastélyba fogott templomával a legfestőibb képet mutatja”. Odaát az Ordaskő gerince integet nekünk, délre Torockószentgyörgy bújik meg alatta.
De a Torockó felett emelkedő mészkőgerincre, nem csak a legmagasabb orom, az 1128 méteres Székelykő kedvéért érdemes feljönni. Másik kiemelkedő csúcsára, a Vársziklára is Orbán Balázzsal túrázunk át: „Vándoroljunk el oda szent ihlettel, hadd lássuk, mi képviseli ott a multat, hadd tudjuk, mit tartott meg az idő kérlelhetetlensége azon nagy korszakból, midőn vihart e büszke sziklaormon nem a természet, hanem az ember költe; jótékony vihart, mely, miként a természet vihara a légkört, kitisztitá a hont az ártalmas, egészségtelen elemektől.” A tatárjárás idején a vitézek több hónapon keresztül sikerrel verték vissza a kutyafejűeket, sőt, még arra is jutott erejükből, hogy a visszavonuló tatár seregek fogságából kiszabadítsanak hatezer keresztény foglyot. A dicsőséges győzelem hírére a király az egész környéket a székelyeknek adományozta, így jött létre a Székelyföldtől külön álló ötödik székely szék, „Aranyosszék.” Az egykori büszke várnak ma már nyoma sincs, és a hős vitézek helyett manapság siklóernyősök veszik előszeretettel birtokukba a csúcsot, hogy a levegőből is megcsodálhassák a Torockói-medencét.
A Torockó központjából induló kék kereszt jelzés toronyirányt „támadja” a Székelykőt. Ez a Nagy-ároknak nevezett szakasz nehézsége ellenére a legnépszerűbb út a Székelykőre, két óra alatt éri el a főgerincet. Az itteni hosszú kőgörgeteget egy közeli forrás kifakadásának köszönhetjük. Kortyolva a gerinc alatt békésen folydogáló csobogóból, nehéz elképzelni, hogy 2005-ben itt hatalmas, sziklákat repesztő robajjal tört fel a víz. A főgerincre érve a nyeregből balra a Vársziklára, jobbra pedig a Székelykő csúcsára juthatunk. Kényelmesebb útvonal a szintén Torockóról induló piros és a Torockószentgyörgy felől érkező kék kereszt jelzés. Keleti oldalról szinte rá sem ismerni a Székelykőre, de innen is érkezik jelzés, mégpedig Várfalváról a piros. A Várfalva-Székelykő távolság 15 km, de a jelzésbe a magasabban fekvő Csegez felől is be lehet csatlakozni. A Székelykő oldalában 850 m magasságban helyezkedik el a Kőlyuk, melynek nyílását egy sziklaív szeli ketté. A barlang 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekülő helyieknek. A Torockószentgyörgyből induló piros háromszög jelzés vezet ide.
Torockószentgyörgy
Az unitáriusok temploma melletti ház falán koszorúkkal övezett emléktábla hirdeti, hogy itt született a XIX. századi Erdély legjelentősebb tudós polihisztora, Brassai Sámuel. Hogy mit tett a nemzet asztalára? Még a felsorolásba is beleborzongunk: ő volt egy személyben az Unitárius Kollégium igazgatója, a legnépszerűbb magyar tankönyvek szerzője, az első magyar nyelvű erdélyi lap szerkesztője, a kolozsvári Kaszinó alapítója, az első erdélyi múzeum igazgatója és nem utolsó sorban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nagy bölcsességét nem vonhatjuk kétségbe, úgyhogy szívleljük meg ma is érvényes gondolatait: „Ragaszkodj ahhoz az igazsághoz, amely egyesít, és tartsd távol magadat attól a szőrszálhasogató okoskodástól, amely eltávolít. Bízzál Isten szeretetében, és támaszkodj az ő egységére, melyet a világmindenségben oly tökéletesen valósít meg. Legyen hited a te meggyőződésed szerint, de szereteted öleljen magához mindenkit.”
Ha már itt vagyunk, vetünk egy pillantást a szentgyörgyi kúriára is, ahol annak idején Jókai Mór is járt és innen vett ihletet „Egy az Isten” című regényéhez. „Szent-György legérdekesebb része, dicső emlékkoronájaként feltünő ódon vára, mely ott a büszke sziklacsúcson pompálkodik, oly épnek tetszve a távolból, mintha lakói nem rég hagyták volna el. A tor.-szentgyörgyi vár bizonynyal egyike hazánk legérdekesebb, legnagyszerűbb s a mellett legépebben fenmaradt épitészeti műemlékeinek, miért figyelmesebb vizsgálatunkat méltán kiérdemli.” Nincs vitatkoznivalónk Orbán Balázzsal: bizony Torockószentgyörgy vára, úgy ahogy van, romosan, elhagyottan is a legszebbek közé tartozik a Kárpát-medencében. A várat a Thoroczkay-család építtette a XIII. században a Szentgyörgy feletti sziklabércen. Ma már csak falmaradványok és a négyszög alakú csonka Öregtorony állja a vártát. Az elmúlt zivataros évszázadok rendesen megrogyasztották az erődítményt. Előbb a kuruc korban a császári erők, később oláh szabadcsapatok, végül a ’48-as szabadságharc idején Avram Iancu rablóbandája dúlta fel a Thoroczkay család ősi sasfészkét. A romok közül egész alakjában áll előttünk a Székelykő, a másik irányban pedig az Ordaskő tűnik fel. A várba a Szilas-kanyonba tartó kék jelzésről kiágazó kék háromszögön juthatunk fel. Ez a faluból indulva körülbelül fél órás utat jelent.
Kőközi-szoros
A Torockói-havasok karsztvidékének jellegzetessége a 3 km hosszú Kőközi-sziklaszoros Torockógyertyános és Nyírmező között. Lenyűgöző látvány, ahogy az Enyed-patak jó 250 méter magasságú sziklafalak között tör át a Csitátye sziklaorma tövében.
A szoros mindkét oldalán kiváló kilátóhelyekre kapaszkodhatunk fel, ahonnan persze nem csak a Kőköz, hanem a Torockói-hegység északi részének látványa is elénk tárul. S ha a szoros barlangjaiba is bekukkantunk, ne feledjük, 1704-ben még a labancok elől bujdosó nagyenyedieknek nyújtottak menedéket.
Abrudbánya
Az Erdélyi-érchegység közepén fekszik Európa egyik legrégibb aranyfeldolgozó központja, a rómaiak Abrutusa, az erdélyi aranyművelés központja, Abrudbánya. A szász telepítésű kiváltságos bányászváros szépen fejlődött, de az arany mellett a vér is meghatározta történetét. Itt is pusztítottak Horea és Avram Iancu román martalócai, akik még saját vérüket sem kímélték, amikor Kossuth román követét, Dragos országgyűlési képviselőt is felkoncolták. A pusztítás a magyar egyházakat is sújtotta. Ahogy Szász Károly fogalmazott: „Ama veres napokban a főtér legszebb épületei fölgyújtattak, a katolikus és unitárius, valamint a református templom a pusztulásból füstös romhalmazokként kerültek ki. Kő kövön nem maradt.” Isten házai mellett áldozatok lettek Isten szolgái, a katolikus plébános, az unitárius és a református lelkész is. Ezért van az, hogy Abrudbányán illik mindhárom templomot meglátogatni.
A 17. században épült unitáriusba a legfájóbb belépni. Onnan már az utolsó lélek is kiköltözött, csak omladozó, fedetlen csontváza maradt, szebb idők néma mementójaként. Az Árpád-kori eredetű Szent Miklós katolikus plébániatemploma is sok golgotás időt látott, a tatárjárástól az 1848-as vérontásig sokszor kellett feltámadnia poraiból. A református templom ad még némi magyar életjelet, a hitből fakadó remény üzenetét hordozza. A templom mögötti egykori bányásziskola falában kőtábla tanúskodik arról, hogy „Ezer hatszáz hetven kettőben ezen hely Apafi Mihálytól lett Tanuló Műhely.” Jókai Mór 10 évvel a vérengzés után látogatta meg Abrudbányát: „Szomorú, elcsüggesztő látvány az utazónak Abrudbánya képe, egy nagy nyitva maradt sír az, melyet még nem volt idő behantolni; hanem azután a népe! Itt a romba dűlt falak közt most is lelkes nép lakik, ki hitéhez, nemzetéhez, becsületéhez hű maradt, kiről példát vehetne magának sok nagy gazdag magyar város, melynek boldog népe a maga jólétében szája széléig úszván, ott is hajol, ahol nem görbítik. Nem laknak itten nagyurak, de olyan emberek, kikben gazdag a szív.” Ma is lakik pár tucat magyar Abrudbányán, akiket a református templom közelében találunk meg.
Verespatak
„Az igazi arany idők, mikor itt bányászkodó rómaiak emberfej nagyságban, majdnem a föld felületén találták a csillogó ércet, már eltűntek. A hegyek fukarok a tulajdonukkal, s az ember már kivette a maga nagyobb részét innen. Az arany ma Verespatakra menekült. Abrudbánya felől indulva a mind sűrűbb hegyek közé beszorítva, meredek lejtőjükre fölnyúlva fekszik a szintén római időbeli bányatelep.” (Szász Károly: Aranyország fővárosa, 1890)
Az egyik fennmaradt római tárnát a bányamúzeum őrzi. 150 lépcsőfok vezet le a 2000 éves bányafolyosó rendszerbe. A római korban tízezrek dolgoztak ezekben a tárnákban, kezdetleges módszerekkel, kézi erővel termelték ki az aranyat. Az aranyfeldolgozás nem is olyan régen még működő eszközei, a különféle aranyzúzó malmok ma már múzeumi látnivalók lettek.
A kommunizmus előtt még valóságos családi vállalkozásokban folyt Verespatakon az aranybányászat. Úgy rebesgetik, minden ház alatt hatalmas saját bányarendszerek vannak, ahol generációról-generációra bányászták az aranyat. A település központjában régi polgárházak jelzik az egykori viszonylagos gazdagságot, amikor még „Itt ezen a téren tizenhét kocsma és egy halom bordélyház működött”. Ahogy a neves geológus, Bányai János is megjegyezte: „Az aranybányászat classikus földje gazdag arany leleteivel és specialis bányászati viszonyainál fogva az egész világ érdeklődését magára vonta. Egyedüli helye a Földnek talán Verespatak és környéke, hol a bányászattal kisiparszerűen foglalkoznak, úgy hogy nincs e vidéken ember, kinek bányarésze ne volna. Ezáltal az idegen nagytőke teljesen kiszorult.” Aztán persze eljött a kommunista államosítás, s vele a háztáji, kézműves bányászat felszámolása. A magyar szó is elcsendesedett, régi épületeink kiüresedve, eredeti szerepüktől megfosztva roskadoznak. A református templom sincs túl rózsás helyzetben, a katolikus Szent László templom viszont, dacára a hívők fogyatkozásának, szépen megújult. A városka felett természeti jelenségnek hat, pedig mesterséges bányászati emlék a Fenyves-tó. 1745-ben Mária Terézia rendeletére alakították ki, hogy vízhiány esetén se álljanak le az érczúzók.
Verespataktól keletre a Veresvölgyben már nem aranyat, hanem rezet rejt a föld. Itt éktelenkedik, mint egy hatalmas amifiteátrum a szászavinci rézbánya. 1977-ben nyitották meg, azóta zabálják fel a hegyet a fentről apró bogaraknak tűnő hatalmas munkagépek. Kellett a hely a réz után maradt zagynak is. Ceausescu meg valamiért épp a hegyek közé szorult Szászavinc völgyét nézte ki zagytárolónak. Nem zavarta, hogy már foglalt a völgy. Így lett, hogy Szászavinc több mint ezer lakójának 1986-ban egyik pillanatról a másikra távoznia kellett. Akinek térkép e táj, nem is gondolná, hogy a bányahordalék egy falut rejt, ha nem lógna ki a zagyból mementóként a dombra épült középkori templom tornya.
Detunáták
Az Erdélyi-érchegységben a vulkanikus tevékenységnek köszönhetjük a híres Detunáták bazaltszirtjeit. A két szomszédos kiemelkedés, az Erdős és a Kopasz Detonáta közül az utóbbi a látványosabb, melynek aljába 1893-ban az Erdélyi Kárpát Egyesület alsófehérmegyei osztálya épített menedékházat.
A „Detonáta” elnevezést ahhoz a villámhoz hasonló zajhoz kötik, ami akkor keletkezik, amikor egy óriási kőtömb kiszakad a hegyből. A robajokhoz a mócok sok legendát költöttek. A lávák oszlopos elválását a tudósok azzal magyarázzák, hogy a felszínre kerülő láva hűlés közben összehúzódik; s az ebből eredő feszültség töri általában hatszögű oszlopokra.
