„Merő karszt… Közepe táján, hatalmas mészkő fennsíkok, amelyek lomhán terpeszkednek el. Innen a völgyből tekintve félelmetes, szaggatott homlokzatú hegyek, de tetejükre hágva meglepődve torpanunk meg a fennsík szelídségén. Odafönn nyoma sincs annak a hirtelen nekirugaszkodásnak, ami alulról, a fennsík lábától nézve szinte megszédített. Idefönn csupa alacsony tető, csupa enyhe hajlat. A kicsi tetőkön erdőfoltok, a keskeny hajlatokban rétszőnyegek. S mindez annyira szokatlan rendetlenségben szinte össze-visszaságban, hogy e kúszaság maga is ámulatba ejt…” (Strömpl Gábor, 1939)
Mint egy patkó, úgy ölelik körbe a mészkőhegyek a Tornai-medencét. Délről az Alsó-hegy, nyugatról a Szilicei-fennsík, északról a Felső-hegy határolják, és csak kelet felé nyitott, ahol a Torna folyócska keresi a Bódvát, hogy vizüket egyesítve a Tisza felé indulhassanak. Kevés olyan hely van a Felvidéken, ahol gyönyörű természeti környezetben, grandiózus sziklás hegyek között magyar lakta településeket találhatunk. A Tornát ölelő hegyekből indulunk a Tornai-medencébe, majd a Bódva mentén benézünk két történelmi városunkba, Jászóba és Szepsibe.
Tornába Budapestről 3-4 órányi autóbuszozásssal lehet eljutni.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek abaúj-tornai úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Amennyiben magyar iskolákkal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot, esetleg közösen bejárni az alábbi helyszíneket, a következő iskolákból válogathatunk Tornában:
Torna, Magyar Alapiskola: https://zsmturna.edupage.org/
Buzita, Magyar Alapiskola: https://zsbuzica.edupage.org/
Szepsi, Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont: https://salkahazi-sara.edupage.org/
Szepsi, Magyar Alapiskola és Gimnázium: https://gymnmold.edupage.org/
Közülük mindenképpen kiemelendő a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont.
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Jászó, Autókemping: https://www.autokempingjasov.sk/
Szádelői-völgy
A Gömör-Tornai-karszt kétségkívül legszebb látnivalója a Szádelői-völgy. A helyenként függőleges mészkőfalakkal rendelkező káprázatos hasadék hajdanán egy hatalmas barlangrendszer volt, aminek beomlott a mennyezete.
Ahogy itt jártában Kazinczy Ferenc is feljegyezte: „A vidék itt gyönyörű, való honja a beteg szívnek s csüggedt szerelemnek. Iszonyú szirtmasszák emelkednek az ég felé, s az agg fejek minden percben összeomlással fenyegetnek.” Szádelő településről a zöld tanösvény jelzésen juthatunk fel a Szádelői-fennsíkra, ahonnan remek kilátás tárul elénk nem csak a szakadékra, hanem a Tornai-medencére is.
Ha már fentről megcsodáltuk, le is ereszkedhetünk a szurdokba, alulról is megszemlélni a sziklaóriásokat, és az őket művészi módon megformáló Szárpatakot, ami vidáman csörgedezik a völgy alján.
A 3 kilométer hosszú szurdokban 1886-ban építették ki a ma piros sávval jelzett turistaösvényt. A zöld tanösvény jelzése is leereszkedik a szurdokba, sőt egy 5 kilométer hosszú körtúrával vezet végig a fenti csodákon.
Áji-völgy
Szádelőtől egy völggyel arrébb az Áji-völgy próbál versenyre kelni híres szomszédjával, és valljuk be szépséges vízesései miatt nehéz is eldönteni melyikük a szebb.
Az Áji-völgy érdekessége, hogy a völgyben két falu van: a völgy alsó részén a magyar Áj, a völgy felső részén a szlovák Ájfalucska. Az 1938-as bécsi döntés pont a két falu közt húzta meg a határt, ami olyannyira nem tetszett az ezáltal elzárt Ájfalucska lakosságának, hogy levelet írtak a magyar kormánynak: Nagy-Magyarországot haladéktalanul csatolják Ájfalucskához.
Torna vára
A Tornai-medence egykori őre ma már elhagyottan, némán figyeli a Torna és a Bódva völgyében szédítően felgyorsult életet. Pedig volt idő, mikor még az egész vármegye székhelyeként tündökölt büszkén, a Szádelői-fennsík délkeleti nyúlványán.
A várat 1387-ben említik először, ami hamarosan a Tornai család birtokközpontja lett. Mikor a család fiú utód nélkül halt ki, Berencsi István kapta meg, aki szintén a Tornay nevet vette fel. E család kihalása után 1440-ben Bebek Imre lett az ura. 1567-ben Mágócsy Gáspár császári serege foglalta el és mivel ebben az évben Bebek György halálával kihalt a Bebek család a vár is császári kézen maradt, aki a Mágócsy családnak adta.
Aztán volt Bethlen Gábor kezén, ostromolta a török, elfoglalta Teleki Mihály erdélyi kancellár serege, megszállta Thököly Imre, mígnem a labancok fel nem robbantották ezt a várat is.
Jászó
Annyi bizonyos, hogy a jászói premontrei kolostort Könyves Kálmán királyunk alapította a XII. században. A premontrei szerzetesek évszázadaiban a település számos kiváltságot szerzett, és várossá fejlődött.
A XIV. századra Jászó már két részből állt: a Bódva jobb partján fekvő Jászóváraljából és a bal parton fekvő Jászóból. Jászó várát 1312-től Károly Róbert és a jászói konvent egyezsége alapján építették a település feletti mészkőszirten. Pusztította huszita, jártak itt Bethlen hadai, míg szép lassan jelentőségét vesztette. A régi monostor épületeit az 1740-es években lebontották, hogy 1750 és 1766 között felépítsék a ma is látható késő barokk épületegyüttest. Aztán szép lassan beköszöntött a XX. század, vele együtt pedig Csehszlovákia.
A premontreiek kolostorában már nincs magyar apát, a városka álmosan bújik be a Kojsói-havasok alá. Pedig odabent a templomban még mindig Szent László, Szent István és IV. Béla tekint le reánk. Jászón járva nem szabad kihagyni a híres cseppkőbarlangot sem, ami 1995 óta az UNESCO világörökségének része. A barlang weboldalán azt is megtudhatjuk mikor érdemes meglátogatni: http://www.ssj.sk/hu/jaskyna/11-jaszoi-barlang
Szepsi
Első látásra Szepsi sem ígér sok jót a maga betonrengetegével, „cseszkós” hangulatot árasztó külvárosával, ám a főtérre lépve, egy székely kapu láttán, rögtön kezdenek elolvadni az előítéletek. Ez az ún. Szolyka-kapu, amely csodával határos módon vészelte át az 1795-ös tűzvészt, amit Szepsiben csak a kőből épült templomok mondhattak el magukról. A székely kapu latin felirata is erre emlékeztet: „égtem, égtem, de el nem égtem”. Az orsó alakú főtér következő látványosságai, a református templom, és a mögötte álló, gótikus stílusú katolikus templom már egészen magyar hangulatot árasztanak, így egy csapásra otthon is érezzük magunkat.
Az Árpád-korban Szepsit még Szekeresfalvának hívták, mivel királyi szekeresek lakóhelye és lótenyészet volt itt. A tatárjárás után a Szepességből ideköltözők alapítottak itt várost, ezért is nevezték Szepsinek az új települést. A város akkor nyert nagyobb rangot magának, mikor a Tokaji borvidék és Lengyelország közt új kereskedelmi utat létesítettek, hogy Kassa árumegállító jogát kikerüljék.
Szepsi a borút egyik fontos láncszemévé vált, sőt itt született Szepsi Laczkó Máté, a tokaji aszú feltalálója. A város 100 éve még 100 százalékban magyar volt, míg mára ez az arány 50 százalék alá csökkent. A megmaradás bástyája a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont.
