A Kojsói-havasok keleti oldalán a Hernád kanyarog a Tisza felé. Völgyében honfoglaló eleink közül az Aba nemzetség volt az, amely megszállta az akkor lakatlan vidéket, ahova később erdőirtással és bányaműveléssel foglalkozó német hospesek települtek. Ekkor még Abaújvár volt a vármegye központja, tőle Kassa csak 1647-ben vette át ezt a szerepet. A török nem ért fel idáig, ellenben a török korban felértékelődik Felső-Magyarország és Kassa történelmi szerepe: látja a vidék Thököly és Rákóczi kurucait, Basta hóhérait, a 48-as honvédeket is, és látja hazatérni Rákóczit 1906-ban. A történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjét, Tornát és a nagyobbik testvért, Abaújt, 1881-ben egyesítették utoljára. Az így létrejött vármegye bár igen változatos földrajzi képet mutat, alapvetően két nagyobb folyó, a Hernád és Bódva völgyéből és azt keretező hegyekből áll, illetve számtalan magyar emlékkel hívogatja a határtalanul utazót.
Abaújba Budapestről 3 órányi autóbuszozásssal el lehet jutni, míg Kassára közvetlenül vonattal is utazhatunk a fővárosból.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek abaúji úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Amennyiben magyar iskolákkal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot, esetleg közösen bejárni az alábbi helyszíneket, a következő iskolákból válogathatunk Abaújban:
Kassa, Szakkay József Szakközépiskola: http://www.ipari.sk/
Kassa, Márai Sándor Gimnázium: https://vagdsz.edupage.org/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Kassa, Szakkay József Ipari Szakközépiskola kollégiuma: http://www.ipari.sk/kollegium/szallas-turista
A Tornát ölelő hegyekből indulunk a Tornai-medencébe, majd a Bódva mentén benézünk két történelmi városunkba, Jászóba és Szepsibe. A Cserehát északi oldalán immár Abaújba érünk, annak is fővárosába, Kassára. A város után még ellátogatunk a Szalánci-hegység nyugati oldalában fekvő Magyarbődre.
Kassa
„Kassa, e lélekszámra kicsiny, múltra és hírre nagy, vagyonban szegény, szellemben gazdag, jellemben erős és szépségben, arányban különösen kedves város megőrizte rangját a világban. S a vándor, aki az erdőben és a történelemben tévelyegve néha már nem lát biztos irányt az európai talajon, felpillant a kassai toronyra, s megkönnyebülten érzi: igen, otthon vagyok, az örök Magyarországon és az örök Európában vagyok.” A Kojsói-havasok és a Tokaj-Eperjesi-hegység találkozásánál fekvő, fényes múltú várost méltán nevezték anno Felsőmagyarország metropolisának. Ma csaknem negyedmillióan élnek az egyetemeknek, kulturális intézményeknek, katolikus érsekségnek és egyben ipari létesítményeknek is otthont adó városban, amelyet panelrengeteggel bástyáztak körbe. Kassa nagy szülötte, Márai Sándor fenti szavai azonban bennünket is felcsalnak a Szent Erzsébet dóm tornyába, ahonnan széttekintve elképzelhetjük az egész magyar történelmet.
Keletre mindjárt ott van a Szalánci-hegyekben Rozgony, ahol 1312-ben Károly Róbert legyőzte Aba Amádé fiainak seregét. De ne tekintsünk ilyen messze, elég, ha letekintünk a Fő utcára, amely még Hlavna ulica előtti korszakában láthatta Horthy Miklós dicsőséges bevonulását (1938) és a II. Rákóczi Ferenc földi maradványainak hazatérése előtt fejet hajtó tömeget (1906). De látta Tompa Mihályt is, akit a hajdani Fekete Sas vendégfogadóból átalakított börtönben tartottak fogva. Látta Bethlen Gábort és Brandenburgi Katalint, akik a Lőcsei-házban tartották menyegzőjüket. Látta Báthory Zsófiát, aki a premontrei rendházat építtette. Látta a Napóleon elől visszavonuló I. Sándor orosz cárt, aki a Csáky-Dessewffy-palotában szállt meg. Látta Wesselényi Ferenc nádort és Thököly Imrét, akik a Főkapitányok Házában laktak. Látta Görgeyt, Paszkievicset, Dembinskit, kik egymásnak adták a kilincset a Csáky-házban. Látta Bocskai Istvánt, kinek hűséges kancellárját, Kátay Mihályt a fejedelem megmérgezésének gyanújával vittek el a Kátay-házból a hajdúk. Látta Jókait, ki a város országgyűlési képviselője volt. Látta Eszterházyt, és persze láthatta százszor-ezerszer Rákóczit vagy éppen Márait templomba menet, iskolába menet. Hallhatta a bombák hangját 1941 nyarán, a benesi dekrétumokat kihirdetők hangját 1945 tavaszán, de talán a legfájdalmasabb a házgyárak remekbeszabott termékeit szállító teherautók hangja volt, amely után Kassa elvesztette magyar többségét.
De inkább hallgassuk tovább Márait: „Nem tudtam, hogy ennyire tökéletes ez a dóm, szülővárosom remekműve, ez az évszázadok műgondjával épített tökéletesség. Meghatott gyönyörűséggel nézem minden kövét. Nincsen sok ilyen Európában. De valamire figyelmeztet is a dóm. Ezt mondja, csonka tornyát, mint egy kéz megsérült mutatóujját a magasba tartva: „Ebben a városban épült valami, ami az egész világra szól. Ebben a városban remekmű épült. Nézz a magasba, figyelmesen, aztán hajtsd le a fejedet, alázatosan. Az ember csak annyit ér, amennyire megérti a nagy jelképeket. Az ember csak akkor él, ha épít valamit. Legalább egy dómot, évszázadokra.”
A nagy mű mindmáig nem készült el teljesen, többször tűz is pusztította, sokszor javították, gondos és gondatlan kezek alakították, és alakítják a mai napig. De ideje, hogy a dóm altemplomába is leereszkedjünk, leborulni a magyar szabadságküzdelem legnagyobbjai előtt. 1906-ban országos ünnepségek keretében tértek haza ide Rodostóból, örök nyugalomra a kuruc szabadságharc vezetője, II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársainak hamvai. Ezek a márvány-szarkofágok őrzik a nagyságos fejedelem mellett édesanyja, Zrínyi Ilona és fia, József herceg földi maradványait.
De itt nyugszik gróf Eszterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós, a fejedelem udvarmestere, és itt alussza örök álmát gróf Bercsényi Miklós, legendás kuruc vezér feleségével, Csáky Krisztina grófnővel. A fejedelem egyik hóhéráról elnevezett Miklós-börtön épületét útba ejtve érünk a református templom mögötti Hóhér-bástya udvarára, ahol a Rodostói-ház idézi fel a fejedelem törökországi száműzetését.
Visszatérve Máraihoz: a keserű emigráció jutott annak az embernek, akinél jobban tán senki nem érezte és szerette ezt a várost. Hála a helyi magyarok összefogásának, ma már gyermekkora színhelyén, a Mészáros utcai házban berendezett emlékszobában is megemlékezhetünk az íróról.
A Szent Erzsébet dóm honlapja: http://domsvalzbety.sk/
A Rodostó-ház honlapja: https://www.vsmuzeum.sk/rodosto/
Magyarbőd
A falu neve az ősi magyar bő, azaz nemzetségfő szóból származik, ami arra utal, hogy az Olsva partján már Árpád magyarjai is megtelepedtek.
Ahol ezer éven át a magyarság volt többségben, ott az 1960-as években felszámolták az anyanyelvi oktatást, közben új lakókat telepítettek a községbe. Így ma már annak is örülhetünk, hogy a református templomban még van magyar istentisztelet. Magyarbőd 1400 lakójából mára alig kétszázan beszélik anyanyelvünket. A falu mindig is híres volt táncáról, amely a csárdás egyik fajtája. A temetőben áll a 48-as hősök kopjafája, ugyanis itt temették el a budaméri csatában elesetteket.
Volt a környéken egy másik nevezetes ütközet is: 1311-ben Kassa népe úgy gondolta, hogy elég a Felső-Magyarország keleti vidékét uraló Aba Amadé kiskirálykodásából, és megöli a nádort. Ám Amadé utódai szembe fordultak még a királlyal is, a nyugati részek urát, Csák Mátét hívva segítségül. Az oligarchák közös serege Kassára támadt, de itt, a Rozgony melletti téren Károly Róbert 1312 júniusának 15. napján legyőzte őket.
Ha már itt járunk, nézzünk be Petőszinyére is, melynek messze látszó, égbe kiáltó Árpád-kori templomának falait míves középkori falfestmények díszítik. A közeli Ránkfüreden pedig még gejzírkitörésben is gyönyörködhetünk. A gejzír aktuális kitöréséről itt tájékozódhatunk: https://www.herlany.sk/narodna-prirodna-pamiatka-herliansky-gejzir
