„A Kis- és Nagy-Fátra közét egy nem nagy terjedelmű, de igen kies völgymedencze foglalja el. A medenczét szegélyező magas, erdős és sziklás hegyek lépcsőzetesen ereszkednek alá a Túrócz vize felé.” A piarista tudós, Lovcsányi Gyula leírása óta nagyot fordult a világ odafent a Turóci-medencében: Felső-Magyarországból egy tollvonással Szlovákia lett, de a táj, a régi Turóc és azt ölelő határhegységek mit sem változtak. Miután meglátogattuk őket, bekukkanthatunk az egykoron virágzó uradalmak, őrt álló várak, dolgos kisiparosok és szabadsághősök alakította Turóci-medencébe is, ahol magyar szóval már nem találkozhatunk, de egy-egy eldugott sírkövön vagy emlékművön, azért a kíváncsi turista előtt csak elősejlenek a magyar múlt lenyomatai.
Turócba Budapestről 3-4 órányi autóbuszozásssal lehet eljutni.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek liptói célpontok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Turócban magyar közösség híján nem találhatók magyar oktatási intézmények, akikkel közösen lehetne programot, kirándulást szervezni.
Ajánlott szálláshelyek Turócban határtalanul utazóknak:
Stubnyafürdő, Hotel Vysehrad: https://hotelvysehrad.flox.sk/
Stubnyafürdő, Hotel Rezident: https://www.hotelrezident.sk/
A Hermánd feletti cseppkőbarlangtól indulva megmásszuk a Nagy-Fátrát, majd onnan leereszkedünk a Turóci-medencébe. A medence Nagy-Fátrához tartozó oldalán kastély- és várnéző túrára indulunk Blatnivától Necpálon át Szklabinyáig. A Turóc folyó túloldalán Zniót látogatjuk meg, majd benézünk a fővárosba, Turócszentmártonba, mielőtt felkapaszkodnánk a Kis-Fátrába. Ahol a Turóci-medencét nyugatról határoló hegyláncot a Vág folyó kettészeli, ott őrködik turóci kirándulásunk utolsó helyszíne, Sztrecsnó vára.
Hermándi (harmaneci) barlang
Hermánd felett, 821 méteres magasságban nevezetes barlang nyílik a Kotolnica-hegy oldalában. A Hermándi-barlang Belépő-csarnoka után hamar a cseppkőképződmények varázslatos földalatti birodalmában találjuk magunkat. A Felfedezők-csarnokában emlékezhetünk meg Bacúrik Mihályról, aki 1932-ben, 18 évesen fedezte fel a barlangot.
Az üreg több mint 3 km méter hosszúságú járataiból 720 méter látogatható. A Fehér Gótikus dóm terme a jellegzetes, vegyileg tiszta fehér mészkőről és a gótikus templomokhoz hasonló boltozatáról kapta a nevét. A Pagodák-csarnoka hatalmas, közel 15 méteres sztalagmitjairól, azaz álló cseppköveiről nevezetes. Az Útvesztő-csarnok azért kapta a nevét, mert vezető nélkül könnyű belegabalyodni. Állítólag maguk a felfedezők is eltévedtek itt. A barlang májustól októberig tart nyitva, de a honlapján többet is meg lehet tudni róla: http://www.ssj.sk/hu/jaskyna/10-harmaneci-barlang
Nagy-Fátra
A hegység a Felvidék középső részén emelkedik, a Kis-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Körmöci-hegység szomszédságában, északról a Vág, nyugatról a Turóc, keletről a Revúca völgyeinek ölelésében.
Az ypszilon alakú, két párhuzamos hegyláncból és egy déli magasabb gerincből álló hegység gerinceit kiterjedt havasi legelők takarják, minden évszakban ideális terepet nyújtva a gyephavas túráknak. A fenyvesek határa 1300-1400 méternél húzódik, azok felett pedig széles gyephavas hátak és éles mészkőgerincek váltják egymást. A táj átmenet a tőle délre fekvő, csúcsait fenyvesekkel borító Körmöci-hegység, és keleti szomszédja, a gyephavasokban gazdag Alacsony-Tátra között, úgymond a kettő eszenciája.
A délről induló gyephavas gerinc – melynek legfőbb ékességei az Osztredok, a Krízsna és a Ploska csúcsok – a Borisónál válik ketté egy nyugati és egy keleti gerincre. A nyugati alacsonyabb, ezáltal erdősültebb, míg az Y keleti ága gyephavasabb, és olyan csúcsok ülnek rajta, mint például a Rakityov, ahonnan szenzációs kilátás nyílik a Magas-Tátrára.
A főgerinceken túl is van elég csoda, hisz mészkőhegységben járunk, ahol a karsztjelenségek sokaságával, így sok barlanggal találkozhatunk. Májusig még a hó az úr a legmagasabb részeken, ez pedig kiváló terep túrasíeléshez. Érdemes a hegység központi részén fekvő, 1305 méter magasan fekvő, Borisó menedékházat keresni, ahonnan könnyen elérhető a legtöbb fontos csúcs.
Blatnica
A blatnicai vár urának volt egy szép lánya, Emese. Apja a közeli szucsányi vár urához, az öreg Omodéhoz akarta feleségül adni, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, Emese inkább a zniói várurat, a fiatal Edömért szerette volna férjéül. Egyedül édesanyja értette bánatát, és leküldte a vár alatti kolostorba, hogy kérjen tanácsot a szerzetesektől. A kolostorban azonban egy barátnak álcázott lovagnak, Ménhárdnak tárta ki szíve bánatát, akinek szintén megtetszett a lány, és aki kilesve Edömér és Emese titkos találkozóját, leszúrta az ifjú várurat, a lányt pedig egy kunyhóba zárta.
De Ménhárd hiába ostromolta szerelmével a lányt, az nem adta be derekát, mire a lovag rágyújtotta a kunyhót. A lány ki tudott szabadulni a kunyhóból, Edömér is túlélte a merényletet, Ménhárdot pedig elfogták. És, hogy soha többé ne tudjon hazudni, egy lakatot tettek az állkapcsára. A Turóci-medencét őrző Blatnica várából mára csak romok maradtak, a Szent István által alapított kolostorból még annyi sem, ám a vár legendájából származó mondásunk („lakatot tesz a szájára”) ma is velünk él.
Necpál
A török veszély elmúltával a várurak leköltöztek a Turóci-medencébe, és ott építettek reneszánsz várkastélyokat. Napjainkban Pribócon, Kistorboszlón, Túrócdivéken, Mosócon, Blatnicán a Prónayak, a Moysok és a Révayak kastélyai kelnek szépségversenyre egymással. Necpálon mindjárt négy kastély is épült a XVII. század után. A Justh-család ősi fészke felett, egy dombon áll a Szent László tiszteletére szentelt XIII. századi gótikus templom, míg vele szemben a falu másik dombján az 1843-ban épített evangélikus templom. Mindez csak azért érdekes, mert ennek az evangélikus templomnak a helyén egy evangélikus fatemplom állt a XVIII. század végén.
Abban a fatemplomban pedig két olyan necpáli születésű gyermeket kereszteltek meg az 1790-es években, akik fél évszázad multán örökre beírták magukat a magyar történelembe. A szlovák Hrúz Mária a szabadságharc költőjével ajándékozta meg a nemzetet, míg a német Lahner György egyike volt az aradi tizenháromnak. Hogy az 1791-ben született Hrúz Mária és az 1795-ben született Lahner György gyermekként valaha játszott-e vagy beszélt-e egymással a necpáli utcán, azt talán soha nem fogjuk megtudni, de ma mindkettőjüknek magyar nyelvű emléktáblája van Necpálon, ahova már csak ezért is érdemes ellátogatni.
Szklabinya
A Turóci-medence talán legépebben megmaradt vára, Szklabinya 1746-ig volt Turóc vármegye székhelye. A várat 1527-ben Habsburg Ferdinánd hűbéri birtokként hívének, Révay Ferencnek adományozta. Révayt azonban sem a király barátsága, sem mérhetetlen vagyona nem tette boldoggá, mert feleségét megszöktette Bakics Péter, a detrekői várúr.
Révay Ferenc 1553. november 1-én halálra itta magát. A vár a 19. század óta egyre csak pusztult, amit a második világháborús partizánharcok csak tetéztek. Ma már zajlik megújítása.
Znió
A Kis-Fátrában található Znió hajdanán Turóc vármegye központja volt. A muhi csata után rövid ideig IV. Béla is itt talált menedékre. A monda szerint a tatárok ide is követték, de a magas falak miatt nem tudták bevenni a várat. A kiéheztetés taktikáját választották, ám egy öreg paraszt hozott a Turócból két kosár rákot. IV. Béla az egyik kosár tartalmát a tatárok közé dobatta, hadd lássák a kutyafejűek, hogy még az ínyencségekből is bőség van odafenn. A csel bevált, a tatárok eltakarodtak, a parasztból nemes úr lett, a hegy lábánál pedig a király hálából premontrei kolostort alapított.
1586-ban a jezsuiták vették át a kolostort. Pázmány Pétet is élt a falai között, míg Káldy György itt fordította magyarra a katolikus bibliát. Így lett a kollégium az ellenreformáció egyik felső-magyarországi központja. A jezsuiták tanították meg a környék népét a növényi olajok készítésére is, amivel aztán Európa szerte kereskedtek. Znió jelentőségét mutatja, hogy innen is került föld a budai koronázódombra, ahol 1916-ban megkoronázták az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt.
Znióváralja sokáig kiváltságos nemesi mezőváros volt, erre emlékeztetnek régi patinás épületei. 1869-ben itt alapították az első szlovák nyelvű katolikus gimnáziumot is. Szent Miklós plébániatemploma 1250-ben épült.
Turócszentmárton
A Turóci-medence központi városa Szentmárton, amelyet a zólyomi főispán, Dancs alapított. Nevét 13. századi, Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta. Szentmárton legújabb kori története már a szlovák elszakadási törekvésekről szólt. 1861-ben itt fogalmazták meg a szlovákok nemzeti programját, 1918-ban pedig itt mondta ki a szlovák nemzeti tanács a Csehszlovákiához való csatlakozást. Így alakult, hogy míg egy évszázada még a város egynegyede magyar volt, ma már alig 100-an élnek itt, azok többsége is már a csehszlovák időkben került ide.
A város déli határában egy szép fenyvesliget közepén van az 1960-as években alapított túrócszentmártoni falumúzeum. Felvidék egyik legnagyobb szabadtéri néprajzi kiállítása a Kárpát-medence északnyugati részének hagyományos népi építészetét vonultatja fel. A skanzen honlapján megtalálunk minden fontos információt: https://www.skanzenmartin.sk/
Turócszentmárton felett találjuk az igen népszerű síközpontot, Martinska holét.
Kis-Fátra
A Kis-Fátra a zsolnai és a turóci katlanból emelkedik ki, a Facskói-nyeregtől Zázriváig hullámzó ívet alkot. Felszínének kialakulásában a legutolsó jégkornak volt szerepe, amikor a felső 200 m-es övezetet örök hó fedte. Az eljegesedés mindazonáltal csak kis területre terjedt ki. A Vág folyó a hegységet két részre, a délnyugati Lucskai-Fátrára és az északkeleti Kriván-Fátrára osztja.
A Lucskai-Fátra alacsonyabb, csak néhány csúcs (Nagy-rét) éri el azt a magasságot, ahol már a gyephavas hátak uralkodnak, mindenütt máshol a bükkösök, fenyvesek, törpefenyvesek jellemzőek a legmagasabb régiókban. A mészkőből és a dolomitból egyedülálló sziklaalakzatok fejlődtek ki, közülük is a legimpozánsabb a Klak tömbje, melynek keleti oldalán egy szép vízesés is látható. A Vágtól északkeletre fekvő Kriván-Fátrából talán a Felvidék legimpozánsabb csúcsai törnek az ég felé. A Kenyér-csúcs (Chleb) óriási tömbjéről, a Nagy-Görbe (Kriván) éles gerincéről, az Asztal (Stoh) meredek lejtőiről, a Rozsutec sziklás ormáról külön-külön is csak felsőfokban lehet beszélni, és akár egy nap alatt is begyűjthető az egész északkeleti gerinc, ha korán kel az ember.
Télen síparadicsommá válik a vidék, főként a Vrátna-völgyből érhetők el a legjobb síterepek. A mészkőnek, a dolomitnak és a márgának hála, ezen a területen is gazdag formakincseket hoztak létre a külső erők, elég, ha csak a 40 méter magas Suttói-vízesést vagy a Rozsutec alatti Diery-szurdokot említjük.
Sztrecsény (Sztrecsnó)
A Kis-Fátrát kettévágó Sztrecsnói-szoros két várral is büszkélkedhet. A Vág szorosában kissé beljebb áll Óvár vára, amelyet a Balassák építettek, és amelyet csak a szomszédos Sztrecsény-vár felépítése után kezdtek el Óvárnak hívni. Egykori urai könnyen ellenőrizhették a szűk folyóvölgyet, nem volt szükségük messze hordó fegyverekre, szinte elég volt, ha sziklákat gördítettek az esetleges betolakodókra. Csák Máté, majd I. Ulászló idején több lengyel lovag, később a Pongráczok birtokolták a várat. A XVII. századra aztán már túl szűkös volt, tulajdonosai magára hagyták, mára csak romok maradtak belőle.
Óvárral szemben, a Vág másik oldalán ott áll Sztrecsény vára, amelyet nem hagytak az enyészetnek, pedig I. Lipót 1698-ban felrobbantatta. Ezt a várat is a Balassák építették. A XIV. század elején Csák Mátéé, majd királyi vár. Későbbi birtokosai a Pongráczok, Corvin János, Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A XVII. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték 1689-ben a vágtapolcai templomba. A festői vár ma már a turizmus szolgálatában serénykedik, íme a honlapja: https://pmza.sk/hrad-strecno/
