Bereg vármegye a tatárjárást követően jött létre, előzménye a beregi erdőispánság és a tőle délre fekvő Borsova vármegye volt. Beregvidék északi részét a Kárpátok flis vonulatai foglalják el, melyeket dél felé alacsonyabb vulkanikus hegységek váltanak, végül a táj a Tiszaháton enyhén ereszkedő dombokkal simul bele az Alföldbe.
A hegyek szorításából kitörő folyók mindegyike az itt már „szőke” Tiszát keresi. Honfoglaló eleink is így tettek a Kárpátok hágóiról leereszkedve, ám ők még egy mocsaras, lápos, élő és holt vízfolyásokkal átszőtt erdőrengeteget találtak a Tisza és mellékfolyói mentén. Aztán az erdők helyét fás legelők, füves puszták foglalták el, ahol a Tisza gyakran tiszteletét tette, míg meg nem regulázta az ember. A Beregi-síkon ma már az évezredes magyar múlt gazdag öröksége köszön ránk Árpád-kori templomok, haranglábak, kúriák vagy akár a keresztszemes szőttes formájában. És természetesen itt van a tájban II. Rákóczi Ferenc szelleme is!
Rákóczi nyomában járjuk be Beregvidéket a Beregi-Tiszaháttól egészen a Vereckei-Beszkidekig: Tákosról indulva a Középkori templomok útján jutunk el Tarpára, ahol felvesszük a Rákóczi-szabadságharc történetének fonalát. Esze Tamás zászlóbontó útján jutunk el Beregszászig, majd Munkács után bevesszük magunkat a hegyek közé, hogy honfoglaló eleink útján meg se álljunk a Vereckei-hágóig.
Beregvidék 3-4 órányi autóút Budapestről, így leginkább az autóbuszos utazást ajánljuk. Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Amennyiben magyar iskolákkal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot, esetleg közösen bejárni az alábbi helyszíneket, a következő iskolákat ajánljuk:
Általános iskolák: Badalói Gvadányi János Általános Iskola, Benei Oktatási Nevelési Intézmény, Beregdédai Általános Iskola, Somi Általános Iskola, Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola, Beregszászi 7. Sz. Általános Iskola, Beregszászi 9. Sz. Általános Iskola, Beregújfalui Általános Iskola, Borzsovai Általános Iskola, Bótrágyi Általános Iskola, Csetfalvai Általános Iskola, Papi Általános Iskola, Guti Általános Iskola, Halábori Általános Iskola, Haranglábi Oktatási Nevelési Komplexum, Hetyeni Általános Iskola, Kígyósi Oktatási Nevelési Központ, Kisbégányi Általános Iskola, Mezőgecsei Általános Iskola, Nagybégányi Általános Iskola, Rafajnaújfalui Általános Iskola, Oroszi Általános Iskola, Zápszonyi Általános Iskola, Asztélyi Elemi Iskola, Beregrákosi Általános Iskola, Csongori Általános Iskola, Fornosi Általános Iskola, Izsnyétei 2. Sz. Általános Iskola, Munkácsi 14. Sz. Általános Iskola, Szolyvai 10. Sz. Oktató-Nevelői Intézmény, Szernyei Általános Iskola.
Szakközépiskolák, gimnáziumok: Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma, Bátyúi Középiskola, Beregszászi 3. Sz. Zrínyi Ilona Középiskola, Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola, Beregszászi 10. Sz. Középiskola, Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, Gáti Kovács Vilmos Középiskola, Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola, Jánosi Középiskola, Mezőkaszonyi Középiskola, Nagyberegi Református Líceum, Nagyberegi Középiskola, Nagymuzsalyi Középiskola, Csomai Középiskola, Beregszászi Esze Tamás Líceum, Jánosi Mezőgazdasági Líceum, Barkaszói Középiskola, Derceni Középiskola, Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola, Munkácsi Szent István Líceum, Nagydobronyi Református Líceum, Nagydobronyi Középiskola.
Az iskolák elérhetősége megtalálható a Kárpátaljai Pedagógus Szövetség honlapján: http://kmpsz.uz.ua/oldal/iskolak.html vagy itt: https://ittmagyarulis.hu/cat/oktatasi-intezmeny/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Vári a Kárpátaljára oly jellemző falusi turizmus egyik bölcsője, itt 20 család akár 100 embert is vendégül tud látni szálláshellyel, házias ízekkel. (Szervező: Berki Erzsébet; +380509410407, +36202182739)
A benei falusi turizmus szervezője Balogh Ida (+380505965756) és Szuhán András (+380950029781). A Borzsovai Vendégszeretők Egyesülete 60 főt tud elszállásolni. Vezetőjük Csizmár Sarolta (+380507453457; +36204981423).
Nagymuzsalyon a falusi turizmus szervezője itt Bereczky István (+380950337465; +36707701845).
Mezőgecsén 80 főt tud a település elszállásolni családi házaknál. Ez ügyben Mester Violát (+380509255370; +36205513790) kell keresni.
Beregszász, Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház: http://pasztorferenchaz.com.ua/index.html
A Beregi-Tiszahát magyarországi oldalán
A legenda szerint mikor Rákóczi elment a beregi kurucokhoz, a tákosi asszonyok készítettek egy terítőt, és azt felfűzték a fejedelem lobogójára. Ekkor született a Rákóczi minta, amely öt színből van varrva, és eltér a hagyományos beregi motívumoktól. Mindezt a tákosi Tájházban tudjuk megtekinteni, ahol magát a szőttes készítését is megmutatják nekünk.
A beregi néplélek művészi érzékéről mesél a tákosi református templom, a „mezítlábas Notre-Dame. Az 1700-as években “a nép emelte magának fából és sárból”, mikor Mária Terézia rendelkezései nem engedték a reformátusoknak a kő vagy tégla használatát.
A kívül szerénynek tűnő Isten háza odabent a faragott, festett berendezésnek köszönhetően igen gazdag. A szomszédos Csaroda legnagyobb kincse a XIII. században emelt, román stílusjegyeket őrző reformátussá lett templom, amely nem csak kívülről látványos.
Odabent az ősi falakról szentek tekintenek le ránk, míg a szentély felső részére életfás, növényindás, virágdíszes mintákat festettek a XVII. században. A „mosolygó szentek templomát” a Kossuth út 2. száma alatt találjuk. Szatmáron és Beregen keresztül vezet a „Középkori templomok útja”, melynek útvonala több tucat szépséges templomot érint. Ha időnk engedi, beugorhatunk Csaroda után Márokpapiba is, ahol már nem is csodálkozunk a gótikus, XIII. századi református templom és fa harangtornya láttán.
Mielőtt átkelnénk Beregvidék kárpátaljai oldalára, szinte kötelező betérni Tarpára, ugyanis itt született Esze Tamás, a kuruc szabadságharc egyik legfontosabb alakja. 1703 májusában ő vezette a kuruc küldöttséget a Kárpátokon túlra, hogy a lengyel földön várakozó Rákóczit megnyerje a felkelés vezetőjének. Rákóczi elfogadta a felkérést, és kiadta a brezáni kiáltványt, amelyben hadba hívott minden „nemes és nemtelen” országlakost a Habsburg uralom ellen. „Végső akarata és elhatározása jeléül” Rákóczi zászlót is készíttetett piros selyemből és aranyos felirattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate” – Istennel a hazáért és szabadságért.
Ez a zászló volt Rákóczi záloga, és ezt a zászlót bontotta ki 1703. május 21-én Esze Tamás Tarpa főterén, majd még aznap Mezőváriban, aztán május 22-én, Beregszászon, ezzel pedig kezdetét vette a tiszaháti felkelés. Esze Tamás talpasait Rákóczi saját hadinépének tekintette és 1708-as kiváltságlevelében Tarpának hajdúvárosi kiváltságot adott. A tarpaiak ma is büszkék kuruc örökségükre, nem csoda, hogy a településen egymást érik a szabadságharc emlékei. A gótikus stílusú református templom mellett található az Esze Tamás és II. Rákóczi Ferenc emlékpark, benne a kuruc brigadéros egész alakos és II. Rákóczi Ferenc lovasszobrával, de domborművek is emlékeztetnek Tarpa dicső múltjára. A Tájházban egy külön termet Esze Tamásnak szenteltek, de itt emlékeznek meg Bajcsy-Zsilinszky Endréről is, aki a körzet országgyűlési képviselője volt. Utóbbinak is van köztéri szobra, ahogyan érdemes megnézni az 56-os emlékművet, a Millenniumi emlékművet és a Szárazmalmot is. Aki túrázni szeretne, az látogassa meg a vulkanikus Nagy-hegyet, a vidék történetének legidősebb tanúját, melyen évszázadok óta kiváló szőlőt művelnek. A környék élővilágát mutatja be az 5,5 kilométeres Szőlőhegy tanösvény.
A Beregi-Tiszahát kárpátaljai oldalán
Mikor Esze Tamás 1703. május 21-én Váriban elfoglalta a tiszai révet, a falu népét gyűlésre hívta, és a piactéren felolvasta a brezáni kiáltványt, majd kibontotta a fejedelem által küldött zászlót. Ennek emlékét a református templom falán 1989 óta emléktábla őrzi, ahol a helyiek minden évben ünnepséget szerveznek. A váriak azt is büszkén említik, hogy 1703. július 14-én a tiszaújlaki csata után Rákóczi itt töltötte az éjszakát, és innen indult Vásárosnamény felé. Vári a Borzsa Tiszába folyásánál települt, nevét az egykor itt állt Borsova váráról kapta, amelynek ma már csak romjai láthatók. Váriban az osztrák és a török elnyomás elleni küzdelmes évszázadokra emlékeztet Matl Péter szobrász „Két pogány közt” című alkotása is.
Vári társtelepülésének, a szintén Borsovavár területéből kivált Nagyborzsovának is jutott egy érdekes szobor. Hidi Endre alkotása a helyi mondában szereplő Dobó Ilka tragikus szerelmi történetének állít emléket. A templomairól és boráról nevezetes Nagymuzsalyon ma is sokan foglalkoznak gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, amely hangsúlyos szerepet kap a vendéglátásban is.
A hagyomány szerint 1703. május 22-én a kurucok Benén futamították meg a Maróthy István főszolgabíró vezette hajdúkat. 1703 júliusában a felkelők éppen itt keltek át a Borzsán. Erről Rákóczi is megemlékezett emlékirataiban: „Az volt a szándékom, hogy a várost kettészelő Borsova folyót teszem fedezékemmé. Kimerült lovasaim és a sáros utaktól elfáradt gyalogságom már kezdett lenyugodni, mikor a szomszédos kis városból, Beregszászból érkező menekülők hírül hozták, hogy a Montecuccoli-ezred már odaérkezett. Erre a hírre összegyűjtöttem csapataimat, lerontottam a hidat és őröket állítottam.” A vidék egyik legkiesebb Árpád-kori faluja csodaszép templommal rendelkezik, míg a központban Pintér László fafaragó hét vezért ábrázoló szoborcsoportja emlékeztet 1100 éves beregi múltunkra. Benét déli fekvése és adottságai miatt Tokajhoz szokták hasonlítani, így nem véletlen, hogy több család is foglalkozik borkészítéssel.
Csetfalva a hagyomány szerint alapítójáról, Árpád vezér egyik hű uráról, Csetéről kapta a nevét, és ha már ilyen ősi múlttal rendelkezik, persze hogy innen sem hiányozhat a középkori eredetű, fatornyos református templom. Virágos, ornamentális díszítéssel festett kazettás mennyezetét ugyanaz a Lándor Ferenc készítette, mint a tákosi templomét.
Beregszász
A történeti hagyomány szerint a XI. században a környék birtokosa, I. Béla fia, Lampert herceg alapította a települést a Vérke folyó két partján, ezért is nevezték sokáig Lampertházának. A királyi városba a kunok és a tatárok dúlásai után szászok telepedtek, innen és a berek szóból származik a város mai neve.
Egyik legrégebbi középkori emléke a Mindenszentek tiszteletére emelt katolikus templom. Bethlen Gábor XVII. századi kastélyát a kuruc harcok után valószínűleg maga Rákóczi állíttatta helyre. Ma a Beregvidéki Múzeum működik benne, melynek gazdag gyűjteménye az egykori Bereg vármegye eseménydús történetét mutatja be. A Rákóczi-korabeli ereklyék mellett megtekinthetjük a fejedelem zászlajának hű mását is. (A múzeum hétfő kivételével minden nap várja a látogatókat 10:00 és 17:00 között.) 1703. május 22-én Esze Tamás itt is felolvasta Rákóczi kiáltványát. A városban épp vásárt tartottak, sok ember gyűlt össze, így gyorsan terjedt az események híre. Sokan rögvest csatlakoztak a tiszaháti felkeléshez, s vele a Rákóczi-szabadságharchoz. Ennek a napnak az emlékét őrzi az 1992-ben a II. Rákóczi Ferenc téri posta falán elhelyezett márványtábla. A fejedelem többször is megfordult aztán Beregszászban. 1705. december 21-én itt adta ki újabb kiáltványát, melyben zászlaja alá szólított mindenkit, akinek „drága a haza és a szabadság”. A Bethlen-kastély falán 1996-ban felavatott emléktábla ezt az eseményt örökíti meg. A fejedelem nevét őrző Főiskola épületében megtekinthetjük Rákóczi és Zrínyi Ilona szobrát, míg a városban Esze Tamás szobrát.
A szabadságharc leverése után a rebellissé nyilvánított Beregszászt a császári udvar megfosztotta városi rangjától és a Schönborn-családnak adta, akik egészen a második világháború végéig birtokolták. Beregszász a századfordulón nagy fejlődésen ment keresztül, 1890-ben Ybl Miklós tervei alapján épült fel új megyeháza, de erről az időszakról tanúskodnak a polgári épületek, egykori paloták is. A város központjában a régi törvényszéki épületre az angyalos magyar címer is visszakerült.
Kárpátalja legnagyobb református gyülekezete is Beregszászban működik, templomuk 1715-ben épült. A városból könnyed, 2 kilométeres túrával megmászható a Beregszász feletti Kerek-hegy, amely a Beregszászi-dombvidék szétszórt vulkáni maradványainak egyike. Tetejére keresztút vezet, odafentről elénk tárul a Beregi-Tiszahát.
Munkács
Azt mesélik, mikor 2008-ban felavatták Matl Péter munkácsi szobrászművész Zrínyi Ilonát és a gyermek Rákóczit ábrázoló szobrát a munkácsi várban, a mű leleplezésekor a havaseső hirtelen elállt, és felragyogott a Nap, mire az ünneplő tömeg nagy ujjongásba kezdett. Talán még az apja kardját tartó ifjú Rákóczi is elmosolyodott egy pillanatra, de tekintete továbbra is a nyugatot, a magyar rónát kémlelte, ahonnan a reményt várta akkor, és várja ma is.
1685 novemberében a magyar szabadság Munkács várának falai közé szorult vissza, amelyet 4000 kuruc és maga a hőslelkű asszony, Zrínyi Ilona védelmezett. A gyermek Rákóczi Munkács falain láthatta, hogy küzdenek a kuruc vitézek és bátor anyja, aki az ágyútűzben is a falakról irányította a védelmet. Tízéves korában Rákóczi várparancsnoki szerepben tiszteleghetett, mégpedig valóságos ostrom alatt, valóságos katonák előtt. Munkács ostroma 3 évig tartott, ekkor Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni az erősséget.
Tizenöt évvel később, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc, már, mint a kuruc szabadságharc vezére állt ismét Munkács falai alatt, de a rosszul felfegyverzett seregét a császáriak megfutamították, s maga Rákóczi is életveszélybe került. A kuruc blokád alá vont várőrséget végül sikerült kiéheztetni, és 1704. február 16-án már Rákóczi zászlói lobogtak a vár falain. A szabadságharcot több évig Munkácsról irányította a fejedelem, sőt Munkács több esetben fontos diplomáciai tárgyalások színhelye volt, például Péter orosz cár követeit is itt fogadta Rákóczi. Ennek megfelelően Munkács városában igen sok Rákóczi-emlékkel találkozhatunk. A Rákóczi-kastély, más néven Fejér-ház a város központjában áll, rajta Rákóczi-emléktáblával.
A kastély falai közt működik a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Iskola, és persze van Munkácsy-kiállítás is. Mert ugye nem csak a Rákócziakról és a Zrínyiekről érdekes számunkra a város, hanem a nagy festőről is, aki 1844-ben itt látta meg a napvilágot Lieb Mihály néven. Mellszobra ott áll a főtéren, de az inkább hasonlít Marxra, mint a mi Munkácsinkra. A magyar vonatkozású emlékek nagyjából felfűzhetők egy fél órás belvárosi sétával. A Rákóczi-kastély mellett találjuk a sztálini terror áldozatainak emlékművét, a magyar iskola udvarán pedig egy Rákóczi-mellszobor látható. Itt áll a római katolikus templom is, amely a XIX. század elején épült eklektikus stílusban, mellette pedig ott van a gótikus Szent Márton kápolna. A reformátusok temploma sem esik messze a főtértől, amelyet a neogótikus Városháza díszít. Visszatérve a munkácsi várba: az 1896-ban állított honfoglalási emlékművet a csehek 1920-ban lerombolták, de 2008 óta ismét ott áll a vár keleti bástyáján, tetején a turulmadárral. (A vár minden nap 8:00 és 19:00 óra közt várja a látogatókat, a belépő ára 20 hrivnya, ami jelenleg 220 forintnak felel meg.) És ha már honfoglalás: jó, ha tudjuk, Feszty Árpád híres festménye a magyarok bejöveteléről nem a Vereckei-hágó tájáról mesél, hanem Munkácsról. Pár évvel ezelőtt Popovics Béla helytörténész volt az, aki beazonosította és megtalálta azt a helyszínt (a Munkács melletti Kendereske-dombot), ahonnan Feszty a híres körképet megfestette. A domb tetején lévő emlékmű bazaltjába bele van gravírozva a 360 fokos Feszty-körkép, amely először is történelmi töltetével varázsol el, de talán a legmegdöbbentőbb az, hogy az összes domb, hegy, völgy megelevenedik, ha a tájra nézünk.
Beregszentmiklós
A Szinyák-hegység keleti lankáin olyan történelmi levegőjű falvak vannak, mint Beregszentmiklós. A településen álló Rákóczi-Telegdy-kastélyt az ukrán államtól kárpátaljai festők vették bérbe, kik a falak közt történelmi kiállítást és festőtelepet működtetnek.
A kastélyról jó, ha tudjuk, hogy a Nádasdy-Frangepán-Zrínyi összeesküvés megtorlása elől 1670-ben ide menekült I. Rákóczi Ferenc. Később falai közt tartotta randevúit Zrínyi Ilona és Thököly Imre. Többször megfordult a várkastélyban II. Rákóczi Ferenc is, többek között 1703. június 27-én, a munkácsi csatavesztés után, aztán 1709. január 31-én, amikor itt fogadta Lubomirszki Ilonát, az országos főkapitány nejét, aki egész udvarával vendégségbe érkezett hozzá. Itt szállt meg 1709. március 21-én is és innen járt ki vadászni három napon át, végül 1711. február 18-án, mikor a száműzetésbe vonulva töltött itt egy éjszakát.
Egy faluval feljebb, Beregváron nincsenek állagmegóvási problémák: a Schönborn grófok kastélya igen jó állapotban ért a XXI. századba, sőt angolparkjával, tavával gyorsan elfeledteti, hogy a kovácsoltvas kerítésen kívül egészen más világ van.
Nagydobrony
Amikor még vasfüggöny vágta el a keletre szorult Nagydobronyt, nyugaton az a hír járta, hogy a községet a II. világháború után a szovjetek, bosszúból a kolhoz ellenes lázadásért, a földdel tették egyenlővé és helyét kölessel vetették be. A magyar Karthágó legendája sokáig élt, még az elszármazottak körében is. De akinek halálhírét keltik, sokáig fog élni. Így van ezzel Nagydobrony is, ami nemcsak, hogy él és virul, de a mai Kárpátalja legnagyobb magyarlakta településévé nőtte ki magát. Ahogy Bácskában rálelhetünk a legdélebbi palóc nyelvszigetre, itt találunk rá a legkeletibbre.
A palócok jó szokásukhoz híven rendkívüli szorgalommal és kitartással művelték földjeiket, ragaszkodtak sajátos népi hagyományaikhoz és kivették részüket a nemzeti szabadságharcainkban is. Az első világháború után Dobrony népe közadakozásból szobrot emelt az elesett magyar honvéd hősök emlékére. Nemcsak az első, de a második világháború idején is aratott a halál, majd 1944-ben a bolsevikok közel 300 dobronyi embert hurcoltak el málenkij robotra, akiknek egyharmada soha nem térhetett haza.
Nagydobrony református templomának méretei sok mindent elárulnak a helyiek hitéről. Elődjeiket, a régi kis fatemplomot és a kőtemplomot a gyarapodó közösség kinőtte, így 1912-ben még nagyobbat építettek. A népviselet mindennapos használata már kihalóban van, de ma is többen varrnak és hímeznek a községben, ahogy ezt a Tájházban is megtekinthetjük. A népi hagyományok mellett van egy intézmény, amiről szintén messze híres Nagydobrony. Az Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon 1996-ban tárta szélesre a kapuit árva, félárva vagy rokkant leánygyermekek előtt. Az otthon fontos célja az, hogy a gyerekek az intézetből kikerülve teljes értékű életet élhessenek. De azoknak sem engedik el a kezét, akik fogyatékosságuk miatt nem tudják elhagyni az otthont.
Mezőkaszony
A helyi népemlékezet úgy tartja, hogy a kaszonyi magaslaton az Árpád-korban egy kis imaház állt. A falu később védőszentjéről Szent Katalinról kapta a nevét. A régiek azt is állítják, hogy 1086-ban Szent László királyunk ezen a helyen vívott meg a kunokkal, s a győzelem helyén hálából templomot épített. A magyar jövő egyik záloga a felújított magyar iskola. A másik kapaszkodó a turizmus lehet, ami az itt élők hagyományos vendégszeretetére alapul. A falusi vendégfogadás egyik bástyája a jó nevű és remek konyhájú Kulacs étterem.
A falu határában a Monarchiát idéző tornyos épületre lehet figyelmes az utazó. Az Iváncsó-birtok a vulkáni tevékenység áldása, a termálvíz kiaknázására született. A kaszonyi gyógyfürdő épülete nem fukarkodik a magyar motívumokkal. Itt van a királyok terme is, ahol történelmünk legnagyobb uralkodóinak mellszobrait láthatjuk Attilától Szent Istvánig.
A medencék néhol meglepő és mulatságos megoldásokkal kápráztatják el a fürdőzőket és a fürdőben van Kárpátalja első aquaparkja is.
A fürdő honlapja: https://kosino.ua/aquapark/
Szolyva
Szolyva határában, a Munkács felé vezető út mentén piros-fehér-zöld koszorúkkal ékesített emlékmű áll. Egy honfoglalás kori magyar harcos sírhelye ez, amelyet az 1870-es években tártak fel. A sírban a harcos és lovának maradványai találhatók, de a csontok mellett egy tarsolylemez is előkerült. A sírhelyre egy kereszt, később kápolna épült, amely természetesen a Szovjetunió beköszöntével megsemmisült. A mai emlékművet 2000-ben állították a sír fölé, ezzel is emlékeztetve minden itt lakót, hogy mi magyarok már igen rég lakói vagyunk ennek a tájnak.
A település 1944 őszéig nekünk, magyaroknak azért is kedves volt, mert Lengyelországból jövet, Rákóczi itt találkozott a népfelkelők küldötteivel. 1944-ben aztán megérkezett ide is a 4. ukrán front, és november 13-án közzétette hírhedt határozatát, miszerint 3 napon belül minden 18 és 50 év közötti magyar és német hadköteles egyénnek jelentkeznie kell a szolyvai városparancsnokságon, hogy segítsenek a háború okozta károk helyreállításában. Malenkij robot – csak egy kis munka. Így nevezték ezt a munkára toborzást, amelyre nem csak Kárpátaljáról, hanem Kelet-Magyarországról, és Szatmárból is kötelesek voltak megjelenni az emberek, és amely az ígéretek szerint 3 napos lett volna.
Becslések szerint mintegy 40000 embert gyűjtöttek össze a szolyvai munkatáborba, amely csak kiinduló állomás volt a gulágokra. Nagyon sokan nem is jutottak innen tovább, körülbelül 12000-en haltak meg Szolyván az embertelen fogva tartási körülmények és a járványok miatt. A kárpátaljai magyarság a szovjet rendszer lazulása idején, már 1989-ben megkezdte egy leendő emlékpark létrehozásának előkészületeit, 1994-re elkészült ennek egy része, amely 2004-ben egészült ki a 12000 nevet tartalmazó márványtáblával, míg 2008-ban felavatták a Szolyvai Emlékpark kápolnáját is.
Vereckei-hágó
Történelmünkben vannak olyan ikonikus helyszínek, ahova életében egyszer minden magyarnak illik elzarándokolnia. Ilyen helyszín a Vereckei-hágó is, ahol honfoglaló eleink 896-ban elérték a Kárpát-medencét. A 841 méter magasan elhelyezkedő hegyi átjárót használták később a hazánkra törő tatárok és oroszok is. 1703. június 16.-án itt lépett Rákóczi magyar földre, majd 1711. február 21.-én itt búcsúzott el véglegesen szülőföldjétől.
1980-ig itt vezetett az országút is, ám azóta az máshova került, így elég rossz minőségű úton lehet ide felkapaszkodni Alsóverecke felől. Odafent szovjet emlékmű fogad bennünket, de nem volt ez mindig így: az első honfoglalási emlékművet 1881-ben állították, majd rá öt évre egy másikat a következő felirattal: „Honfi e bércormon, szíved hevesebb dobogása jelzi, hogy ősi honod drága határa ez itt. Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek. Nagy Rákóczink itt hullata búcsú könnyűt, Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorba. Oldozd meg saruid: Szent hely ez itt, ahol állsz.” Ez az emlékmű 1975-ig állhatott ellen a korszellemnek, de ha ma a hágóban kitérünk balra, ott találjuk Matl Péter 1996-ban emelt, majd 2008-ban felújított honfoglalási emlékművét, amely a hét vezért szimbolizálja. Az emlékműtől remek kilátás nyílik a Vereckei-Verhovinára, amely az utolsó kép volt, amit Rákóczi láthatott Magyarországból. A legenda szerint így búcsúzott az őt ide elkísérő ruszinoktól: „Imámban kérni fogom a nagy Istent: áldja meg ezt a földet, melyet el kell hagynom. Lehetséges, hogy soha többé nem fogom látni kedves hazámat. De ti hű népem itt fogtok élni, e föld fog benneteket táplálni, legyetek továbbra is oly jók és hűek e földhöz, mint voltatok eddig.”
A hágó alatti Rákócziszálláson létezik olyan helyi legenda is, hogy utolsó itthon töltött estéjén Rákóczi bekopogtatott egy zavadkai kunyhóba, hogy az éjszakát ott töltse. Nem fedte fel kilétét ruszin házigazdájának, aki onnan tudta meg, hogy ki járt ott, hogy Rákóczi belefaragta monogramját egy faasztalba. A parasztember aztán ereklyeként őrizte az asztalt, amely megvédte a falut minden veszedelemtől. Az viszont minden bizonnyal nem legenda, hogy Rákóczit „a ruszinok zokogva kísérték Verebesen át a Vereckei-hágóra, a lengyel határig, ott letérdelve imádkoztak és énekeltek, amíg csak látni lehetett a Nagyságos Fejedelmet…”
A szomszédos Vezérszállás 1888-ban Pudpolóc és Romanóc egyesülésével jött létre, és Rákóczi iránti tiszteletből vette fel nevét. A hagyomány szerint a munkácsi csatavesztés után Rákóczi itteni birtokaira húzódott vissza. Itt már Verecke híres útján járunk, honfoglaló eleink útján, de nem csak a IX. és a XVIII. században játszott fontos szerepet ez a vidék a magyar történelemben, hanem a XX. században is, hisz mindkét világháborúban súlyos harcok zajlottak is a betörő oroszok ellenében.
A II. világháborúban kiépített Árpád-vonal bunkerei közül a felsőgerebeni maradt meg a legépebben. Honlapja: http://www.arpad-line.com/
