A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén Sátoraljaújhelyt és annak vonzáskörzetét. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte a területet, amely a szatmári béke időpontjáig, 1711-ig volt a Rákócziak tulajdona. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományozott. Ezt a tevékenységet a város a szabadságharc erőn felüli segítésével jutalmazta.
A fejedelem elérte, hogy szabályozásra kerüljön a kereskedelem a városban, sőt postahivatalokat is felállított. 1706-ban ispotály létesült a szabadságharc sebesültjei részére, 1707-ben pedig a kuruc hadak ellátására fordított komoly erőfeszítéseket a település. 1702-ben II. Rákóczi Ferenc a Ronyva mentén új utcával gyarapította a várost, s azt a maga „palotásainak”, testőreinek, rendelte lakásul. Ezt az utcát Rákóczi ideje alatt, szülőhelye után, Borsiszernek nevezték, majd Palotás utca volt a neve, napjainkban ugyanakkor az Árpád utca nevet viseli. További legenda az a történet is, mi szerint II. Rákóczi Ferenc Károlyfalva környékén egy fa alatt megpihent egyik hosszú utazása során, így e terület a Rákóczi-fa nevet viseli. Sátoraljaújhelyen II. Rákóczi Ferenc mellszobrának felavatása a szatmári béke 300. és Sátoraljaújhely városi kiváltságlevele adományozásának 750. évfordulója alkalmából történt a Patrónus Alapítvány jóvoltából. A szobor a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint Sátoraljaújhely Város Önkormányzatának kiemelt támogatásával valósulhatott meg. Bíró Lajos a fejedelem mellszobrát Mányoki Ádám festménye alapján készítette el, de ruházata egyszerűbb: felhőszerű köpenybe öltöztette Rákóczit, ami a szabadságharc viharait szimbolizálja. A fejedelem méltósággal telt tartása, nyugodt magabiztossága és tiszta tekintete a személyiségnek olyan sugárzó erőt adnak, amely híven fejezi ki Rákóczi emberi nagyságát. Számos más alkotás is gyarapítja a fejedelem hírnevét a városban. Ide tartozik a Városháza dísztermében található egész alakos festmény is.
A fejedelem méltósággal telt tartása, nyugodt magabiztossága és tiszta tekintete a személyiségnek olyan sugárzó erőt adnak, amely híven fejezi ki Rákóczi emberi nagyságát. Számos más alkotás is gyarapítja a fejedelem hírnevét a városban. Ide tartozik a Városháza dísztermében található egész alakos festmény is.
Sátoraljaújhely egyik, Kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló látványossága a város fölé magasodó Szár-hegy tetején és az odafelé vezető út mentén található a Magyar Kálvária emlékműegyüttes. A Kálvária a magyarok történelmének egyik legsötétebb napjára, a Trianoni békeszerződésre emlékeztet, illetve az akkor elcsatolt országrészek és városok előtt tiszteleg. A Magyar Kálvária együttese három részből: az országzászlóból, a 14 stációból és a Szent István kápolnából áll.
Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjének helyén 2008. április 23-án megnyílt A Magyar Nyelv Múzeuma. Az Európában egyedülálló intézmény modern és mégis tájba illő impozáns épületét Radványi György Ybl-díjas építész tervezte. A múzeum létesítésének gondolata dr. Pásztor Emil nevéhez fűződik, aki az egri tanárképző főiskola tudós nyelvésze, a Kazinczy Ferenc Társaság tagja volt. A múzeumban három kiállítótér, könyvesház, szemináriumi terem kapott helyet, valamint egy előadóterem száz kényelmes zsöllyével, korszerű hang- és fénytechnikával, amely alkalmassá teszi hangversenyek, kulturális találkozók, irodalmi estek megrendezésére is. a Múzeum nem csak Sátoraljaújhely, hanem valamennyi magyar ember büszkesége, nyelvünk temploma, nemzeti zarándokhely.
Sátoraljaújhely nevezetes pincészete a Fasor utcai Állami közpince, melyet többnyire csak bortemplomként emlegetnek. Az épület 1913-ban épült Váczy-Hübschl Kálmán tervei alapján a vasútállomás közelében, és 1914. április 19-én vették használatba. A felső szinteken felügyelői és pincemesteri lakások, irodák, árverezési és borkóstoló termek épültek Itt működött a szőlőtermelést is ellenőrző Szőlészeti és Borászati Felügyelőség. Homlokzatát a hegyaljai mezővárosoknak Zsolnay mozaikból készített címerei díszítik. Az alsó szint hordógőzölővel, palackmosóval, 400 ezer darabos palackraktárral, csomagolóval szolgálta a borkereskedelmet. Az eredetileg 37 ágú pincében több mint 10 000 hektoliter bor tárolható, a legnagyobb hordó 50 hektoliteres.
A pálosok, majd a piarista rend temploma első formájában valószínűleg a 13. század végén vagy a 14. század elején épült, melyből mára csak az északi fal, s a többi falazat egy-egy részlete maradt meg. 1501-ben már, a toronyban gépóra is működött, melynek faragott kő óraszámlapja a templom folyosóján ma is látható. 1566-ban a törökök lerombolták a templomot, a pálosok fél évszázad alatt mai stílusában újjáépítették. A sok viszontagság ellenére, a 17. század végére lőcsei faragók nemesi családok segítségével elkészítették az oltárokat és a szószéket. I. Rákóczi Ferenc 1770-ben a templomhoz építtette a déli kápolnát, kriptával. A Rákóczi-szabadságharcban Károlyi Sándor mentette meg a templomot a felrobbantástól. A pálosok sokat tettek a városért: lecsapolták a Ronyva melletti mocsarakat, a szőlőkultúrát felélesztették, ingyen őröltek a szegényeknek, megvédték a lakosságot a háborúk idején és magas színvonalú iskolát tartottak fenn. II. József 1786-ban mégis eltörölte a rendet, és helyükbe a piaristákat telepítette ide Tokajból. Az ide érkező piaristák, a Mária-oltár képét a főoltárba építették be (így lett Szent Egyedből Nagyboldogasszony-templom), a mellékoltárra pedig a Tokajból hozott Kalazanci Szent József- kép került. A Szűz Mária-kép (jelenlegi főoltárkép) érdekessége, hogy Mária alakja mellett a Lorettói litánia lefesthető fohászai (invocatiói) láthatók.
A levéltár, amely 1950-ig mint Zemplén vármegye levéltára működött, ma pedig a MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, nemcsak az egykori megye, de a mai Magyarország területén található zempléni térség településeinek, családjainak, intézményeinek, gazdasági társaságainak gazdag iratanyagát is őrzi. A levéltárnak az érdeklődő nagyközönség számára is nyitott része, az „Archívum”, vagyis az öt legrégebbi, 18–19. századi barokk, valamint romantikus stílusú műemléki védettségű terem, amely mind a mai, mind a történelmi Magyarország területén a legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt vármegyei levéltárak közé tartozik. Az archívum egyedi hangulatot áraszt, és közelebb hozza a látogatókhoz a letűnt századok levéltárosainak munkáját, és kincsein keresztül bepillantást nyerhetö az egykori Zemplén vármegye múltjába.
A sátoraljaújhelyi vár
A várat IV. Béla király fia, István herceg építette a tatárjárást követően. Létesítése nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen a Várhegy tetejéről körkörös rálátás nyílik az egész környékre, így azt ellenőrzés alatt lehetett tartani.
Első írásos említése 1261-ből való, amikor meghatározták az ellenség elől a várba menekülő hospeseknek, hogy a vár ciszternáját kötelesek vízzel megtölteni. 1264-ben már IV. Béla ostrommal veszi be a várat, és V. István családtagjait túszul ejtették benne. A várat ebben az időszakban a krónikák többször Pataknak nevezik, ezért többen úgy gondolták, hogy a korai írásokban Sárospatak várára utaltak. Sárospataknak azonban ebben az időszakban még nem volt vára, illetve a későbbi vár nem hegyen épült, hanem a Bodrog partján. A leírások viszont ráillenek az újhelyi várra, amely alig 10 km-re van Sárospataktól. Az Újhely vára megnevezést először 1334-ben használták. Újhely 1316-tól királyi vár lett, egészen 1390-ig, amikor Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklósnak adományozta. 1429-től a vár a Pálóczy család birtokába kerül, majd a mohácsi csatavesztést követően Perényi Péter szerezte meg. Perényi ebben az időszakban kezde el építeni Sárospatakon a ma Rákóczi-várként ismert erődítményt, ezzel az újhelyi vár mindinkább a háttérbe szorult, hadászati jelentősége is csökkent. A Mohács utáni szakadás középpontba helyezte Zemplént és környezetét, az újhelyi vár is több ostromot megélt, hol Ferdinánd, hol Szapolyai uralta. Ebben az időszakban – mivel fokozottan ki volt téve támadásnak – történtek az utolsó megerősítései, a folyamatos harcokat azonban megsínylette: a 17. század második felében már többnyire romos várként emlegetik. A friss régészeti feltárások némileg ellentmondanak annak a korábbi álláspontnak, hogy a várat az 1500-as évek közepétől elhagyták. Az ásatások során ugyanis találtak 17.. századi leleteket is, lehetséges azonban, hogy az erősség csak időszakosan volt lakott ebben az időszakban. Jelenleg a vár területe folyamatos feltárás, fejlesztés alatt áll.
