Dolháról visszatérünk a Nagyág-völgyébe, majd átkelünk a Talabor völgyébe, ahol felfelé haladva egyre inkább megmagasodnak a hegyek körülöttünk. A táj egyre rusztikusabbá válik, megjelennek a görögkatolikus fatemplomok, melyek közül a darvaihoz vagy éppen a mihálkaihoz érdemes letérni.
A hegyvidéki ruszinok itt főként földműveléssel, fafeldolgozással és állattenyésztéssel foglalkoznak. A mai napig állhatatosan őrzik Rákóczi emlékét, „cárjukként” tisztelik a fejedelmet. Ezt jelzi a Bovcár, vagyis „itt járt a cár” kifejezés is, amellyel az Égermező feletti hegyet és a lábánál eredő forrást is illetik. A legenda szerint, amikor a németek üldözték Rákóczit, a helyiek segítettek neki elrejtőzni.
A németek elvonulása után Rákóczi le akarta róni háláját: észrevette, hogy a faluban nincs kút, ezért néhány emberrel ásott egyet. Közben vett egy nagy követ, amire rávéste: „Itt járt Rákóczi Ferenc, ő rakta a kút falát”.
A falusiak azóta nevezik településüket Bovcárnak. 1896-ban kockakövekből emlékfalat építettek a forrás fölé. A fal közepén vörös márványtáblába vésett arany betűk hirdetik: „Itt volt II. Rákóczi Ferenc fejedelem; 1711. február hónap 18-án – 1896”. A forrás ma is könnyen meglelhető Égermezőn, ha felfelé haladunk az út bal oldalán találjuk.
Ruszinok
Az Északkeleti-Kárpátok roppant hegyei között a középkor óta él egy sajátos identitású nép, a ruszin. Néprajzi csoportjai: a síkvidéki dolisnyákok, illetve a hegyvidéki huculok, bojkók és lemkók is átörökítették azt az ősi életvitelrendszert, amit az úgynevezett „civilizáció” már másutt megszüntetett. Apró falvaik, görögkatolikus fatemplomaik, archaikus faházaik és élő néphagyományuk ma is megcsodálható. Jelenleg is több ország területén élnek; államiságuk, területi elhatárolódásuk soha nem volt. Nemzeti öntudatukat görögkatolikus vallásuk, színes szellemi és tárgyi néprajzuk, valamint történelmi tudatuk határozza meg, bár ezt Kárpátalján az ukrán állam igyekszik elfeledtetni velük. Egész történelmük során talán Rákóczi volt az egyetlen, aki tisztelte és megértette a ruszin népet. A tisztelet kölcsönös volt, nemhiába nevezte el Rákóczi a ruszinokat „gens fidelissimának”, a leghűségesebb nemzetnek.
