Bars – Ércet adó hegyek szorításában

A Felvidék szívében van egy hegység, ami önmagában erdőkkel sűrűn benőtt, szépségesen hullámzó hegyvonulat képét mutatja, mégis, magasabb és sziklás csúcsokkal ékes északi szomszédai árnyékában manapság kevesebb figyelmet kapott turista körökben. Pedig a Körmöci-hegység belsejében rejlő kincsei miatt Európa-szerte nagy hírnevet szerzett magának. Gyomrából évezredeken át bányászták az aranyat; vegyes erdőkkel borított hegyei katlanában pedig valódi ékszerdobozként csillan meg a napfényben a Felvidék leghíresebb bányavárosa, Körmöcbánya, ahol a világ legrégebbi pénzverdéje működik. Az egykori Bars vármegye völgyeiben magyar nemesek és szerzetesek, német bányászok és szlovák famunkások hagyatékai: templomok és várromok, ódon bányavárosok és hegyi szórványtelepülések jelölik ki a magyarság északi nyelvhatárát.

Ott kezdjük utazásunkat, ahol a Garam kilép a hegyek szorításából és elindul utolsó tucat kilométereire. Ezt a vidéket őrizte Léva, Garam menti utazásunk első állomása. Ahogy haladunk felfelé, Garamszentbenedek, Revistye, majd Saskő vára következik, hogy végül felkanyarodjunk Bars székhelyére, Körmöcbányára.

Bars viszonylag közel fekszik Magyarországhoz, így autóbusszal akár két óra alatt is Léván teremhetünk, de Körmöcbánya sincs több három órás útnál.

Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi célpontok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/

Magyar oktatási intézmény, ha külhoni diákcsoporttal szeretnénk felvenni a kapcsolatot:

Léva, Juhász Gyula Alapiskola: https://zsmadlevice.edupage.org/

Ajánlott szálláshelyek a Garam vidékén határtalanul utazóknak:

Körmöcbánya, Hotel Golfer: https://www.golfer.sk/

Léva

A Garammenti-hátság Kisalföldbe olvadásánál épült fel a 13. század táján Léva erőssége. Ez a királyi vár sem állt ellen Csák Máténak, majd Károly Róbert Bars vármegye székhelyévé tette. A 16. században csak megérkezett a török, megvívott Balassa Menyhérttel és Thury Györggyel, míg Koháry István már életét adta a várért. Amikor Dobó István lett a kapitány, 1571-ben kastélyt építtetett a vár alatt.

A kurucok és a császáriak is viaskodtak érte, aztán eljött az idő, amikor már a fegyver helyett pénz is elég volt a megszerzéséhez. Az Esterházyaktól a bécsi bankár Schoeller testvérek vásárolták meg, de csak a 1945-ig élvezhették a birtokot. Ahogy a vár alatt kialakult község is csak a II. világháború végéig tarthatta magát magyarnak. Nincsenek már tömött padsorok a református templomban.

A katolikusok szemközti Szent Mihály-templomában is sűrűsödnek a szlovák nyelvű szentmisék. Főhomlokzatán Szent László király rendületlenül őrzi a város megmaradt magyarságát, de talán néha egy könnycseppet is elejt, látva, hogy változott meg szinte felismerhetetlenségig a város arculata, hogy vették át a hatalmat a történelmi városnegyedek felett a gombamód szaporodó panelházak.

Csak a főtér, a hajdani Kossuth tér múltidéző tablói, a városháza, a Kálvin udvar és néhány megmaradt palota emlékeztet a magyar világra. Az Arany Sas Hotelen már angol felirat vetíti előre a még újabb időket. Ne szépítsük: a város és környéke magyarságát a ki- és betelepítések és az erőszakos asszimiláció alaposan megfaragták. 100 év sem kellett, hogy kiforduljon magából a világ: 1910-ben még Léva 90 %-a volt magyar, mára arányuk 10%-alá csökkent. A megcsappant, de kitartó közösség fontos támaszpontja a magyar irodalom kiválóságáról, Reviczky Gyuláról elnevezett központ. A lévai vár honlapja: https://www.muzeumlevice.sk

Garamszentbenedek

Lassan ezer esztendeje már a monostoralapításnak. A kiváltságos és hiteles hely hosszú ideig a Garam mente szakrális, és ha kellett, védelmi központja volt. Aztán rárúgta az ajtót a kommunizmus és 1950-ben a bencések ősi hagyatékából a szerzetesek internálótábora lett.

A kéttornyú gótikus templom a közép-európai kora gótika egyik legszebb emléke, főkapuzata a jáki templom bejáratára emlékeztet. A Szent Vér kápolnát 1489-ben építették, benne a II. Pál pápa által Mátyás királynak adományozott Szent Vér ereklye díszes ereklyetartójában (Veronika kendőjének egy darabja), valamint Szűz Mária kegyszobra. A templom honlapja: http://klastorbenadik.nrb.sk/

Revistye vára

Búsan kapaszkodnak a Madaras-hegység Garam mosta sasbércébe Revistye várának romfalai. Elfáradt már a régi küzdelmekben, s talán még jobban az évszázados nagy semmittevésben. Tudja jól, soha nem lesz már olyan daliás, mint a középkori ifjúságában.

Mégis, jól esik az öregnek, ha egy-egy vándor meglátogatja és a régi időkről kérdezi. Hallgassuk hát Revistye várának legendás történetét:

„Revistye várát Mátyás király özvegye, Dóczi Orbán püspöknek adományozta, aki a testvéreire hagyta örökül. Nyakas emberek voltak ezek a Dócziak, s örökké hadilábon álltak Selmecbánya városával. Mikor megjelent a várban II. Lajos királyi bizottsága, Nagylincsei István várnagy elébük állt és azt mondotta nekik: küldhetne őfelsége egy egész szekérre való rendeletet is, ő azért egy tojást sem adna. Neki nem parancsol a király! S megparancsolá a környékbeli népnek, hogy amilyen messzire Revistye vára látható, senki másnak ne engedelmeskedjenek, csak neki, mert különben „az ellenkezőket börtönbe vetteti“. Ilyen hatalmas urak voltak akkoriban a várnagyok, s a békesség kedvéért még a királyok is eltűrték a hatalmaskodásaikat.” (Tolnai Világlapja: Régi magyar várak, 1913)

A kuruc háborúk idején aztán császári őrséget tettek a várba, de elég ellátmányt és zsoldot elfelejtettek hozzájuk rendelni. Így amikor közelgett Thököly, az elhanyagolt zsoldosoknak eszük ágában sem volt életüket kockára tenni, inkább megszöktek. Így sétált be Thököly Imre az üresen hagyott várba. Aztán elhagyta az utolsó lélek is, és magába roskadt Revistye öreg vára. Ma már szorgos kezek munkálkodnak a vár rendbetételén, hogy a turizmus szolgálatába állítsák.

A vár alatt kialakított parkban több mint 30 állatfaj él. 21 hektáros területen ismerhetjük meg a környék vadon élő állatait: őzeket, dámszarvasokat, vagy éppen muflonokat, de a hazánk tájain nem honos különlegességekkel is találkozhatunk. Nem mindennap láthat az ember példának okáért jávorszarvast, de kuriózumszámba megy a kaukázusi kecske is. A park honlapja: https://www.zveropark.sk/

Saskő vára

„Ott, hol a Garam keletnyugati irányát elhagyva délre kanyarodik, Saskő várának meredek sziklakúpon álló festői szép romja borong. E vár történetéből tudjuk, hogy Nagy Lajos király idejében Vesszős mester volt Saskő ura; hat falut foglal el Selmecz bányavárostól, és Szobonya László saskői várkapitány 1352-ben királyi írott parancsra adta vissza az elkobozott falvakat a városnak. Zsigmond király e várat 1424-ben feleségének, Borbálának adja; majd a Lippay családé lett; utóbb Beatrix királyné Dóczy Orbánnak, a nagy tekintélyű egri püspöknek ajándékozta. A vár a Dóczyak birtokában maradt 1648-ig; ekkor a családnak magva szakadt s birtokai a kincstárra szálltak. 1677-ben Thököly Imre foglalta el. Rákóczi alatt már pusztán állott, ma pedig már teljesen rom. Öreg tornya igen nevezetes építmény; még jelenleg is 24 méter magas. Ötszögű bástyatornyának sarkai faragott kövekből építvék; e torony csinos kőpárkányzata még most is látható.” (Ruffy Pál: Barsmegye)

Körmöcbánya

Belépsz a főtérre, végigsétálsz a Ringbürgerek patinás épületei előtt, és belebotlasz Károly Róbert királyunk szobrába, Körmöcbánya ugyanis Anjou királyunk nélkül nem lehetne az, ami.

Károly Róbert ugyanis 1328-ban szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el a várost, és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt, amely a város felvirágzásához vezetett. A pénzverde még ma is működik (eurot vernek benne), ám az aranybányászat már a múlté. A város környéki hegyekben számtalan tárna emlékeztet a dicsőséges múltra, mikor is a körmöci arany volt Európa legértékesebb „valutája”; a XV. században például évi 24000 aranypénzt készítettek itt.

A XVI. században már a Fuggerek és magyarországi helytartóik, a Thurzók kezében volt a körmöci pénzverés, bár a bányák már elapadóban voltak. A protestáns város örömmel engedte be falai közé Bethlen, Bocskai, Thököly, Rákóczi hadait. Némi fellendülés még volt az 1700-as években, de egy 1800-as földrengés beomlasztotta a járatokat. Végérvényesen 1971-ben zárt be az utolsó bánya, méghozzá elég dicstelenül: a csekély mennyiségű aranyból az utolsó vezérigazgató elvtárs is valamennyit félretett. 

Azt sem képzelnénk Körmöcbányáról, hogy az 1918-as széthullás közepette, mikor sorra alakultak a különböző nemzetiségek nemzeti tanácsai, éppen itt alakul Magyar Nemzeti Tanács, amely aláírásgyűjtésbe kezd a Magyar Királyság területi sérthetetlenségének megóvása érdekében, a Felvidék elszakítása ellen. Rövid időn belül negyedmillió aláírás gyűlt össze, ami felért egy népszavazással is. A kezdeményezés azonban nem tudta megakadályozni Trianont, sőt azt sem, hogy a bevonuló csehek lerombolják a honvédemlékművet.   

Talán illett volna azzal kezdeni körmöci történetünket, hogy a várost német telepesek alapították a XII. században. A település sokáig őrizte német jellegét, de a főtéren már csak elképzelni tudjuk a macskakövön zötykölődő fiákereket, a piactér alkudozástól nyüzsgő forgatagát, a cilinderes német polgárok „kisstihandját”, és a munkában megfáradt bányászok rekedt sóhaját… De legalább itt maradtak a gazdag múlt néma szemtanúi, a régi patríciusházak, a nap fényében megcsillanó szentháromság szobor és a délcegen a főtér fölé tornyosuló vár. A város feletti hegyekben rendezték az első magyar síbajnokságot. A skalkai sípályák mellett ma már vasalt utak is szolgálják a turizmust.

Innen csak egy ugrás egy újabb magyar emlék, a Görgey-alagút. A besztercebányai és a körmöcbányai oldal közti ércszállítást úgy könnyítették meg, hogy a főgerincet átfúrták egy körülbelül 20 méteres szakaszon. Ezt az átkelőt használta 1849 januárjában Görgey Artúr is, hogy Körmöcbányáról a Garam völgye felé áttörve, az őt üldöző osztrákok elől egérutat nyerjen.

A pénzverde honlapja: https://www.mint.sk/

A szkalkai via ferrata honlapja, ha felszerelést szeretnénk bérelni: https://www.viaferrataskalka.sk/