Nagyszentmiklós
Nagyszentmiklós neve 1799-ben került be a köztudatba, amikor a város határában 7.-8. századi avar aranykincset találtak. De az aranyleletek mellett megannyi szellemi kincsünknek is szülőföldje Szentmiklós. A nagyok között is a legnagyobb zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató, Bartók Béla innen indult világhódító útjára. A zeneszerző szülőháza helyén álló házon a kétnyelvű emléktáblát a ’70-es években helyezték el, miután Bartók Béla fia nehezményezte, hogy csak román nyelven volt olvasható. A város szívében is találunk egy Bartók Béla szobrot, amely a Nakó-kastély előtt áll. A 19. században elmagyarosodott és katolizált Nákó család 1864-ben épült kastélya 5000 kötetes könyvtárával, szobraival, trófeáival, bútoraival és festményeivel a műkincsek valóságos múzeuma volt. Ám Nákó Sándornak egy monacói rulettjátékon sikerült elherdálnia a családi fészket. Ma a városi múzeum otthona.
Nagyszentmiklós szülöttje a 18. század legnagyobb nyelvtudósa, a magyar helyesírás elméletének kidolgozója, a Halotti beszéd első elemzője, Révai Miklós is. 1919-ben ledöntötték szobrát a polgári iskola elől, de a „csanádi magyar” szobra ma újra áll a központban.
Nagyszentmiklóson a temetőbe is kilátogathatunk, hogy fejet hajtsunk Bartók Béla felmenői előtt. Apja, idősebb Bartók Béla a nagyszentmiklósi városi iskola igazgatója és tanítónő édesanyja is nagy zenebarátok voltak, olyannyira, hogy édesapja szervezte meg az első zene- és dalegyletet 1887-ben.
Vinga
Az Alföld tengersík vidékéből kiemelkedő hatalmas kéttornyú templom Vinga bolgár és magyar híveinek 1892-ből való hagyatéka. Mellékoltárain Szent István, Szent Imre és Szent László király szobra is mutatja a Bánság etnikai forgatagában sajátos színt képviselő bolgár bevándorlók hűségét a koronához.
Persze a román állam mindent elkövetett, hogy asszimilálja a bolgárokat, így mára erősen megcsappant a létszámuk Vingán, akár csak a magyaroké.
Lugos
„Lugos a Temes folyó két partján fekszik szép tágas völgyben. A két helységből: Német- és Román-Lugosból egyesült. Nevét az oklevelek először 1369-ből említik. 1376-ban királyi vár és 1440-ben már város volt. 1551-ben Izabellától szabad királyi városi címet kapott. Régi erős vára egészen elpusztult. A törökök kiűzetésének idején csekély helység volt.” (Jancsó Benedek: A Temes és a Cserna völgye, 1901)
Így kezdődött Lugos históriája, ami annyit szenvedett töröktől, tatártól és az erdélyi fejedelemség küzdelmeitől, hogy középkori emlékeiből már csak a Szent Miklós-torony maradt. Aztán a török után eljött a másodvirágzása, amikor közigazgatási és egyházi központ is lett. Római katolikus templomát és kolostorát a minorita atyák építették 1733-ban. A város a 18. század végén Krassó-Szörény vármegye székhelye lett. Erről a korszakról mesél a régi vármegyeháza. De számos nagyszabású épülete jelzi Lugos egykori központi szerepét. Csakúgy, mint az 1902-ben a resicai vasgyárban készült Temes-híd.
Lugos mindhárom bánáti nemzetnek fontos városa volt. A’48-as szabadságharc idején Eftimie Murgu innen, a románság kulturális és politikai központjából próbálta független tartománnyá szervezni a Bánátot. A lugosi németek a szabadságharc után a magyarsághoz húztak, és a dualista korszakban a magyar hivatalnokok érkezésével a magyar értelmiség központi városa lett. Aztán a román impérium 1948-ben végleg elvette Lugos megyeszékhelyi rangját.
A város önálló református egyháza 1903-ban alakult meg. A gyülekezet a Temes partján fel is építette templomát.
Buziásfürdő
A történelem fő útjaitól távol eső Árpád-kori falucska évszázadokon át élte visszahúzódó életét. Aztán amikor a 19. század elején felfedezték gyógyhatású ásványvízforrásait, nagyívű fejlődésnek indult. A gyógypark és a fürdők körül sorra épültek a villák és szállók, így Buziásfürdő Magyarország egyik legismertebb gyógyfürdőjévé nőtte ki magát. 1874-re elkészült a katolikus templom. Egy évre rá pedig a több mint 500 méter hosszú fedett sétány, a kolonnád, amely esős időben is lehetővé tette a sétát a parkban a források és szállodák között.
1898 őszén Ferenc József és Ferdinánd parancsnoksága alatt itt tartották a Monarchia nagy hadgyakorlatát. A király közel egy hetes itt tartózkodása sokáig emlékezetes élménye maradt a helyieknek.
„Bánság gyöngye” fényét nagy mértékben Trefort Ágoston kultuszminiszternek köszönheti, aki támogatta a helyi kultúrát és a beruházásokat, s ő maga is többször járt Buziáson. Hálából a helyiek még életében, 1883-ban mellszobrot emeltek neki a parkban, annak a padnak a közelében, amit 1869-ben állítottak Deák Ferenc emlékére, aki többször is itt kezeltette magát. Aztán a románok a Trefort-szobrot 1919-ben ledöntötték, majd 1988-ban Deák Ferenc padja is eltűnt. Ahogy a buziási fürdőélet is lehanyatlott. Ám a 2000-es évek elején, igaz, csak magánterületen, a Református Központ udvarán, a helyi magyarok kezdeményezésére újra állították a Trefort-szobrot és a Deák-padot. Az újraalkotott magyar emlékjelek a megmaradást üzenetét hordozzák, s talán bennük él a „haza bölcse” megszívlelendő gondolata is: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
Oravicabánya
Oravica rézbányáit már a törökök is művelték, majd a települést a 18. században német bányászokkal telepítették újra. A színesfém kitermelése mellett egyre nagyobb jelentőséget kaptak a szénbányái is. Oravica úgy fellendült, hogy 1723-ban a bánáti bányaigazgatóság székhelye lett. Később bányásziskolája is nyílt, majd 1834-ben bányavárossá vált. E régi szép időkről mesél az egykori városháza.
Oravicabánya gyarapodó magyarsága 1846-ban hozta létre első egyesületét, a Magyar Olvasó Kört. Az 1848-49-es szabadságharc idején magyar hadiipari központ lett. Oravica szülötte, a kiváló vasipari mérnök, Maderspach Károly lőszert gyártott itt a magyar hadseregnek.
A felújításra váró Spilka ház falán az emléktábla már arról a legendáról szól, hogy 1849. májusában itt szállt meg Arany János. Róla nevezték el az 1870-ben megalakult Magyar Nyelv-Terjesztő-Egyesületet is, amely az egész Dél-Bánát magyarságát összefogta. De hogy folytassuk az illusztris névsort, 1892-től 4 éven át Oravicát Jókai Mór képviselte az országgyűlésben.
De járt a vidéken Erzsébet királyné is. A Sissi emlékkövet eredetileg Marillavölgy közelében állították fel 1899-ben. Márványtábláját 1918-ban leverték, majd az emlékművet 2004-ben, immár magyar felirat nélkül, áthelyezték Oravicabányára.
Oravica katolikus temploma 1722-ben épült, Szent Kereszt felmagasztálása tiszteletére. Homlokzatán Szent István királyunk kénytelen szembesülni a szomorú ténnyel: mivé lett országa.
A főutcában találjuk a Székely Himnusz zeneszerzője, Mihalik Kálmán szülőházát is. 1921-ben zenésítette meg Csanádi György szövegét, de egy évre rá fiatalon elhunyt, így már nem élhette meg a dal kiteljesedését.
Oravica neve egybeforrt a világ egyik első hegyvidéki vasútvonalával. Kiemelkedő ipari teljesítmény volt, amikor 1863-ban a bányák kincseinek elszállítására átadták az Oravica–Anina vasútvonalat. Ma már csak turisztikai célokat szolgál.
Krassófő vára
Az Árpád-kori királyi vár előbb a krassói ispánság tartozéka, majd a német lovagrendé, végül a Hunyadi családé lett. A mohácsi csatát követően a törökök és az Erdélyi Fejedelemség viaskodtak fennhatóságáért, ebben az időszakban pusztulhatott el.
Csekély maradványairól pompás kilátás nyílik a környékre és a Krassó szurdokára.
Ha még többet olvasna Bánságról, a korábbi cikkünket is szíves figyelmébe ajánljuk!
