Ungvár az Alföld északi peremén, az Előkárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el, a jelenlegi ukrán-szlovák határ mellett. Források szerint a Vereckei hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől.
A város a 9–10. században leginkább a település területén álló várat jelentette, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben végvárként szolgált. A vár elhanyagolt állapotában, de grandiózus méreteivel a látogatókra mély hatást képes gyakorolni.
A település érdekessége, hogy a Szent István által alapított várispánságok egyike volt. Az 1241. évi tatárjárás azonban súlyos károkat okozott a várban.
46. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus felekezet. A Rákóczi-szabadságharc leverésével a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás város lett. 1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. Szigorú, fenséges, klasszicista vonalai lenyűgöztek most is.
1775 körül került át Munkácsról a görögkatolikus püspökség központja. A székesegyház igazán elragadó, mindig betérek, ha megtehetem. Persze, a város soknemzetiségű jellegét igazán a piac mutatja. Olcsó és színes. Nagyszerű program betérni ide. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola léte pedig még inkább büszkeséggel tölti el az idelátogatókat.
