A Tiszaújlaktól 16 kilométerre fekvő Salánk neve azzal vonult be a magyar történelembe, hogy Rákóczi itt tartotta utolsó országgyűlését. Ami tény: Rákóczi az 1711. február 11. és 18. között tartott országgyűlésen tájékoztatta a küldötteket a vajai találkozóról, akik elfogadták javaslatát, hogy Lengyelországba induljon, ahol a cárral tárgyal az orosz segítségről.
A gyűlés helyszínét, a salánki kastélyt a krími tatárok 1717-ben elpusztították, így azt ma már nem láthatjuk. A salánki legenda szerint az országgyűlés a közeli Hömlöc-hegy tetején volt, ahol egy lapos tetejű követ használtak a gyűlés asztalaként, amelyen Rákóczi utolsó rendeleteit, leveleit írta. Salánkon a Rákóczi-emlékparkban találjuk Rákóczi és Mikes Kelemen fából faragott szobrát. Nagyobb ünnepek, megemlékezések alkalmával itt gyűlnek össze a helyiek, félúton a görögkatolikus és a református templom között. Utóbbiban Rákóczi halálának 200. évfordulóján avattak emléktáblát. A település határában találjuk meg a Mikes-kutat, ahonnan a fejedelem apródja hordta a vizet urának. A kút feletti dombot és a helyi iskolát is Mikes Kelemenről nevezték el.
A településen fejet hajthatunk Romzsa Tódor vértanú püspök emléke előtt is, aki a szovjet egyházüldözés idején ellenállt a görögkatolikus egyház megszüntetésére és az ortodox egyházba való beolvasztására irányuló bolsevik agressziónak, amiért 1947-ben a hatalom meggyilkolta.
Amennyiben a Mikes-kút nem ad elég vizet, szomjunkat csillapíthatjuk a salánki Zöld Ász Bisztróban (Fő út 99.) is, amely nem csak egy kocsma, hanem finom ételekkel váró falusi vendéglátóhely.
