Ha Csíkszeredából Gyergyószentmiklós felé megyünk az úton, akkor jobb kéz felé találjuk a Madéfalvi veszedelem emlékművét (régebben „mádéfalvi” formában is, latinul a siculicidium, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják rá).
Hatalmas turulmadár szobra van az emlékmű tetején. Höllő Miklós alkotása. 1764. január 7-én volt a madéfalvi veszedelemként nevezett gyilkosságsorozat. Az előzménye az, hogy a bécsi udvar megbízott egy tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely, és két román határezredet. A székelyeket erőszakkal be akarták sorozni. Azonban úgy döntöttek, hogy megőrzik a katonáskodási hagyományokat, és kiváltságokat, és nem akartak az osztrák sereg részei lenni. Siskovics József altábornagy ez után parancsot adott a katonáknak, hogy Madéfalvát támadják meg. Ez így is történt. Vad ágyútűzzel indítottak egy nagy támadást, és nagyon sok embert lemészároltak. A tábla tanúsága szerint csíki és háromszéki székelyek haltak meg kétszázan. Későbbi kutatások ennél nagyobbra teszik az elesettek számát. Van, aki szerint 3, vagy akár 400 székely is meghalhatott a támadásban, köztük ártatlan asszonyok.
Ráadásul ezt követően a székelyek életben maradt vezetőit elfogták, és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. Nagyon sok székely elmenekült. Például a csángók falvaiba menekült, és más területekre is elköltöztek. Aztán később megkegyelmeztek a székelyeknek, és az újonnan szervezett tartományba behívták őket. Új településeket alakítottak ki a székelyek, benépesítettek falvakat. Úgy hogy visszajöttek részben. De a mai napig megemlékeznek a madéfalvi veszedelem tragédiájáról.
