„A táj, melynek múltjáról merészen szökkenő gót boltívek, vén várromok, barokk templomok és neoklasszikus kúriák beszélnek, alsó lépcsőt alkot a Kárpátok felé és vulkanikus hegyei alatt egyformán enyhe vonalakkal hajlanak a dombok. A Palócföld is ott kezdődik el, ahol a hegyek. A terület magja, mely tájilag is, néprajzilag is úgy-ahogy egységesnek vehető: az Ipoly és a Belső Kárpátok lejtőin húzódó országhatár. Trianon hatalmi szóval szólt bele a vidék fejlődésébe és a határ megszüntette e táj eredeti áthidaló, közvetítő szerepét.” (Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság)
Bizony, ahogyan az északi nagy hegyek felől ereszkedünk dél felé, a táj is szelídülni kezd. Mikszáth hősei közül a tót atyafiak mellett a jó palócok is megjelennek. Ám a zsémbes, babonás, vén Nógrádban sem a puli tereli Olej Tamás utódjának juhait… Ma már a villanypásztor szab határt a nyájnak, és a selyem legelők helyén repce terpeszkedik. Mikszáth régi parasztembere sem könyököl ki a portán, a bágyadt harangszó sem csak nekünk szól. Ennek ellenére Nógrád nagyon is él: az Ipolymente, a Vepor hegyei, a bazaltvulkánokról neves Medves, a Karancs – ahány táj, annyi különböző kis világ tárul fel titkaival, történeteivel, legendáival.
A Legbátrabb Városból indulunk, majd elugrunk a hagyományairól nevezetes Hollókőre. Innen vágunk neki nógrádi vártúránknak a Karancs és a Medves, majd az Osztrovszki-hegység vidékén, de közben nem feledkezünk el meglátogatni Mikszáth és Madách szülőfaluját sem.
Nógrád könnyen, 1-2 óra alatt elérhető Magyarországról. Leginkább az autóbuszos utazást javasoljuk, hisz a domborzati viszonyok miatt errefelé nehézkes a vonatközlekedés.
Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek nógrádi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Amennyiben magyar iskolákkal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot, esetleg közösen bejárni az alábbi helyszíneket, a következő iskolákkal vehetjük fel a kapcsolatot:
Alapiskolák (általános iskolák):
Nagydaróc, Magyar Alapiskola: https://zsmvelkedravce.edupage.org/
Fülek, Mocsáry Lajos Alapiskola: https://mocsaryai.edupage.org/?lang=hu
Fülek, Koháry István Alapiskola: https://zsmfilakovo.edupage.org/
Losonc, Kármán József Alapiskola: http://www.karmansuli.sk/
Szakközépiskolák, gimnáziumok:
Fülek, Gimnázium: https://gymfilakovo.edupage.org/?lang=hu
Losonc, Winkler Oszkár Építészeti Szakközépiskola: https://www.spsstavebnalc.edu.sk/homehu.html
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Somoskő, Kirándulóközpont: http://www.erdeihazak.hu/bakancsszallasok/somosko
Romhány, Szent György Zarándokszállás: https://romhanyiplebania.hu/zarandokszallas/
Balassagyarmat
Amikor Kürtgyarmat nevű honfoglaló törzsünk itt telepedett le a Nógrádi-medencében, vagy amikor a 15. században a Balassa nemzetség vette birtokba az Ipoly partjait, valószínűleg nem gondolták, hogy Balassagyarmat egyszer határvárossá lesz. Pedig az Alföldet Felső-Magyarországgal összekötő út mentén fekvő város a török megszállás után hosszan tartó virágkort élhetett. Nagyszabású épületei, a ma már városházaként működő régi vármegyeháza és az 1835-ben felavatott új vármegyeháza hű képét festik egykori nagyságának és megyeközponti rangjának. Itt még a hivatalokba is olyan emberek jutottak, mint az 1840-es évek aljegyzője, a mindig „küzdő és bízva bízó” Madách Imre vagy a „jó palócok” életének hű megörökítője, Mikszáth Kálmán. Aztán a 20. században már annak is örülhetett a város, hogy legalább a csonka ország része maradt. Az első világháború utáni zűrzavart kihasználó cseh megszállókat ugyanis 1919-ben halált megvető bátorsággal verték ki helyi hazafiak, megmentve a város és a haza becsületét. Így lett Balassagyarmat immár törvénybe iktatva is a legbátrabb város. A csehkiverésre – évtizedes elhallgatás után – ma már „Civitas fortissima” néven múzeum is emlékezik, íme a honlapja: http://www.legbatrabbvaros.hu/2012/09/civitas-fortissima-muzeum_28.html
A Palóc ligetben álló Palóc Múzeum gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját. A múzeum honlapja: https://palocmuzeum.hu/
A szomszédos Ipolyszög határán elterülő Égerláp szinte az utolsó képviselője az Ipolyt övező hajdani mocsárvilágnak, de mára ez a maradvány is veszélybe került. Egyetlen esélye elzártsága, aminek köszönhetően még mindig igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Csak vízimadárból közel 70 fajnak nyújt háborítatlan menedéket.
Hollókő
„Akkoriban a nagyhatalmú Kacsicsok uralták a vidéket. Pusztavár birtokosa, Kacsics András beleszeretett egy szépséges, fiatal nemesasszonyba, elraboltatta, és várába záratta. Ám Kacsics András csak e földön parancsolt, a földöntúli erők fölött nem volt hatalma. Nem sejtette, hogy a szépasszony dajkája boszorkány, s titokban szövetkezik az ördöggel, hogy szeretett úrnőjét kiszabadítsa. Az ördög fiai éjszakánként hollóvá változtak, s egyenként hordták át Pusztavár köveit egy másik magaslatra, felépítvén egy új várat, amelyet a nép Hollókőnek nevezett el.”
Hogy a nemes asszony megszabadult-e a rabságból? Arról már nem szól a legenda… Ami biztos, a 12. századtól tényleg a Kacsics nemzetség uralta e vidéket. A tatárjárás után épített váruk hamar a Szécsényi családra szállt. A török hódítók már a Losonciakat találták itt. Aztán hosszú háborúskodás következett, míg végre 1683-ban végleg felszabadult. De nem volt benne sok, még 30 évnyi köszönet sem, a kuruc szabadságharc után az osztrákok lerombolták. A 20. századnak már csak annyi dolga maradt, hogy feltárja, összeillesztgesse és a turizmus szolgálatába állítsa a régmúlt eme cserháti darabkáját. Hollókő ma már leginkább a vár alatti falucskájáról nevezetes. Mondhatni világhírű, hisz 1997-ben Ófaluja révén felkerült a Világörökség listájára. Méltán, hisz a faluban példátlan módon sikerült átörökíteni a természeti környezetbe simuló hagyományos palóc népi építészetet. Hollókő nem szabadtéri múzeum, hanem élő település. A turista szezonban és főleg a húsvétolás idején ezrek látogatnak el ide, de a hétköznapokon csendben zajlik az élet az alig 400 lelkes faluban. Mielőtt ide látogatnánk, érdemes rákattintani a falu honlapjára is: https://www.holloko.hu/
Szécsény
A kisváros a királytól már csaknem hétszáz éve Budával megegyező jogokat kapott. Épült is, szépült is, erősítették falakkal, s hamar hazánk egyik védőbástyája lett. Az 1400-as években már a vármegye is itt tartotta közgyűléseit. Aztán jött a török rabiga, majd a császáriaktól szenvedett sokat, a kuruc szabadságharc így Nógrádban is hamar lángra lobbant. Olyannyira, hogy 1705-ben a Szécsény melletti Borjúpást mezőre hívta össze II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem a kuruc rendek első magyarországi országgyűlését, hogy a vármegyék és püspökségek küldöttei megformálják a Habsburgok ellen küzdő kurucok államát.
De 4 év sem telt el, és a császári túlerő itt is megtörte a kuruc ellenállást. Szécsénynek még ferde tornya is van. A városháza előtt álló Tűztorony alatt megcsúszott a talaj, de talán már nem is bánják a helyiek, hisz így válhatott a város ismert jelképévé. A szépen felújított sétálóutca a barokk kastélyhoz vezet. A Szécsényi család középkori várkastélya helyére építették a Forgáchok az 1750-es években. Ma már múzeum működik benne. A kastély mellett áll a ferences templom és kolostor; a hit évszázados falai közé a kommunizmusban elűzött ferencesek csak 1989-ben térhettek vissza.
Szklabonya (Mikszáthfalva)
„Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülőfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné ujjain azokat, akik a betűhöz értenek, bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. Nem vesznek meg ott egyéb könyvet, csak kalendáriumot, azt is a százesztendőst, még azon fölül, hogy az unokák unokáinak is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind összeköttetésben tartja őket az égi hatalmasságokkal is, mivel a százéves naptárnak imádságos könyv az egyik fele. Hanem azért ajánlom fel nekik ezt a könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne van. Ha van benne valami érdemes, az az övék” – hát ilyesmiket írt Mikszáth Szklabonyáról, amelyet 1910-ben 40 éves írói jubileuma alkalmából Mikszáthfalvára kereszteltek át.
A ház, ahol a nagy palóc nevelkedett, ma emlékház, az író életéről és munkásságáról szóló kiállítással. Íme a honlapja: https://www.snm.sk/?uvodna-stranka-mikszath
Alsósztregova
Megvolt a szándék, hogy Alsósztregovát Madáchfalvára kereszteljék, de azt Madách Imre leszármazottja elutasította, mondván az ősi családi székhely neve maradjon csak Alsósztregova. Az oklevelek tanúsága szerint már 1430-ban Madách Ferenc birtoka volt a terület, amelynek várkastélyát a török 1552-ben földig rombolta. A család nevét a drámaíró, Madách Imre írta be végérvényesen a történelembe, mikor is az apja által épített kastély apró, hátsó, földszinti szobájában megalkotta a „Tragédiát”. Harcolva Luciferrel, hűtlen feleségével, megátkozott családjával, oldott kéveként széthulló nemzetéért, és mégis küzdve és bízva egy szebb világ eljövetelében.
Madách 1864. október 4-én hunyt el a sok megpróbáltatás után a sztregovai kastélyban. Testét a kastély parkjában helyezték örök nyugalomra, síremléke a Tragédia ég felé vágyakozó Ádámját idézi. A kastély eredeti bútorokkal és az író életét és munkásságát felvonultató személyes tárgyaival van berendezve. Információ a kastélymúzeumról: https://www.snm.sk/?uvodna-stranka-madach
Salgó vára
„Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” – írta Petőfi Sándor útirajzaiban, mikor 1845 júniusában a várból figyelte a naplementét. A századok pedig meséltek a vidéken birtokos Kacsicsokról, kiknek ősi erősségét a Szécsényiek, a Bebekek, később a Derencsényiek birtokolták. Közben Csák Máté és a husziták is megszállták, de legcsúfosabb eleste az 1554-es esztendőhöz kötődik, amikor a török harc nélkül, csellel vette be.
„A legenda szerint Kara Hamza bég látta, hogy a sziklavárat igen nehéz lesz bevenni, cselhez folyamodott tehát. Hatalmas faágyút faragtatott, és ezt bivalyokkal, nagy zajjal a várral szembeni oldalra vontatta. A várbeliek megijedtek, s az éj leple alatt megszöktek.” – írja Frics Gyula Salgóvár elestéről. A Medves-fennsík 625 méter magas vulkáni csúcsán lévő romokat az 1980-as években kezdett feltárások és helyreállítási munkák mentették meg a pusztulástól. A vár weboldala: http://www.salgovar.hu/Kezdolap.html
Somoskő
Somoskő várát sem mulasztotta el megmászni legnagyobb költőnk, amelyet Salgóhoz hasonlóan szintén a Kacsicsok építettek. Somoskő várának lakói között később ott találjuk a Széchényi, az Országh és a Losonczy családot is, még kuruc kézre is kerül, amiért a Habsburgok lerombolásra ítélik. Még szerencse, hogy a tulajdonos, Ráday Pál nem tesz eleget a parancsnak, és csak úgy ímmel-ámmal égetgeti le a vár tetejét. Mondjuk nézőpont kérdése, hogy kinek a szerencséje, mert 1920 óta Somoskő vára nem tartozik Magyarországhoz. Mementóként üzent 81 évig a csonka hazának: látjátok, hiába voltam egykoron magyar vérrel öntözött végvár, ma már szlovák szögesdrót választ el hazámtól. 2001 óta a somoskői vár magyar oldalról is látogatható, ahogyan a vár alatti bazaltorgonák is.
De nemcsak a vár története tanulságos, hanem Somoskő és Somoskőújfalu településeké is. A két falu mindössze 4 esztendeig bírta a csehszlovák fennhatóságot, aztán 1924-ben kezdeményezték az ezredéves hazához való visszacsatolást. A visszacsatolásra 1924. február 15-én került sor. Ez a nap azóta a Hazatérés Napja itt a Karancs és a Medves lábainál fekvő falvakban. A pompás bazaltömlés felett álló vár meglátogatása előtt érdemes megnézni a honlapját: https://somoska-hrad-somoskoi-var.business.site/#details
Petőfi somoskői látogatásának állít emléket a költőről elnevezett emlékparkban kialakított Petőfi kunyhó.
Fülek
Úgy regélik, az erődítményt a Kacsics nembeli Fulkó rablólovag építette még a tatárjárás előtt. Ellen is állt oszmán vad népének, de volt elég baj a tulajdonossal. Fulkó ugyanis haranggal csalogatta magához a tatár elől menekülőket, de csak hogy kirabolja és lekaszabolja őket. Húsukból gulyást főzetett, melyet a vár újabb vendégeinek szolgált fel. Hamis pénzt is veretett, míg végre az uralkodó megelégelte a kicsapongásokat, s meghozta az ítéletet: Fulkónak egy páncélos lovaggal kellett megvívnia, fegyverzet nélkül, anyaszült meztelenül. A furfangos várúr nem várta meg a biztos halált, megszökött, a közeli erdőkbe menekült, azóta se híre se hamva…
A vár a királyra szállt, majd többször is gazdát cserélt, mígnem a török 1554-ben csellel elfoglalta. Közel 40 évet kellett várni, mire a császáriak felszabadították. Fülek szerepe a szétszakadt országban felértékelődött: több vármegye is itt székelt. A várkapitány, Koháry István megerősíttette, de talán ő sem gondolta, hogy a Thököly Imre vezette felkelés lesz várának végzete. A kurucok ugyanis az 1680-as években török segítséggel elfoglalták, majd felrobbantották a várat, és az egész várost a földdel tették egyenlővé. A vár azóta romos, de a Koháry család nem hagyta veszni Füleket. Először is újjáépítették a hit bástyáját, a középkori ferences templomot és kolostort, majd kúriát is építettek maguknak. Így tettek a későbbi birtokosok, a Berchtoldok is, kastélyuk ma a gimnáziumnak ad helyet.
A füleki vár honlapja: https://www.hradfilakovo.sk/
Kékkő
Kékkőről azt tartja a legendárium, hogy volt egy sárkány a Korponai-hegység barlangjában, aki egyszer meghempergett az Ipolyban, és közben talált egy vakítóan kék követ. A kő híre gyorsan eljutott Géza királyunkhoz is, aki szívesen látta volna a követ koronáján. Vitézek sora próbálta ki erejét, de egy sem tért vissza, míg el nem indult Hont-Pázmány nembeli Detre ispán fia Balázs, aki egymaga legyűrte a sárkányt, jutalmul pedig megkapta Kékkő várát. Balázs vitéz fiait már Balázsfiaknak nevezték, az ő leszármazottjaikat már Balassának. A Balassák sárkányos címere túlélve törököt, labancot, egészen a XX. századig szolgálta ezt a nemzetet. Volt köztük író, politikus, garázda duhaj, számtalan vitéz, de hazaáruló egy sem.
Maga a poéta, Balassi Bálint is sokszor megfordult e falak között. Közben azért beköszönt Csák Máté, és a török hadak is elfoglalták, majd búcsúzóul fel is robbantották. Egyszer még újjáépült, de hiába, a 17. század újabb ostromaiban végleg összerogyott. Az 1730-as években fogták is a Balassák a rom köveit, és az alsó vár helyén barokk kastélyt emeltek. A rezidenciában kápolna is épült, Szent Anna tiszteletére. Aztán a család 1899-ben kihalt, majd a Károlyiak és az Almássyak röpke ideje után az ősi Balassa-fészek a csehszlovák államé lett. A vár honlapja: https://hradmodrykamen.sk/
Gács
„Alább Losonc felé zöldellő halmok közül kiemelkedő hosszúkás hegyen fekszik Gács vára, melynek hegyoldalát gyönyörű kilátású díszes kert borítja. A vár tornyokkal ellátott ötszögű emeletes erődítmény egy kapuval, hova jól készített út vezet.” (Nagy Iván: Nógrádvármegye, 1900)
A grófok helyett ma már a szállóvendégeket várja a kívül-belül felújított várkastély, melynek helyén még a Losonciak építettek várat a 13. században. A Csák Máté elleni harcokban romos állapotba került, 1386-ban Losonczy István újjáépíttette. A birtok örököse, Losonczi Anna Forgách Zsigmondhoz ment feleségül, így az a Forgách családé lett. A romos vár helyén Forgách Simon pompás hat saroktornyos várkastélyt építtetett 1612-ben. A második világháború alatt megrongálódott, 1945-ben ki is fosztották, az 1990-es évekig szociális otthon működött falai között. 2016-ban került magánkézbe.
A kastély új tulajdonosai a felújítás során arra is figyeltek, hogy legalább ami megmaradt a régmúltból, azt megmentsék az utókornak. A kapun belépve egy valóságos időutazásban lehet részünk, a Forgáchok grófi világába. A hatalmas négyszöget alkotó várban sok a műkincs. Van itt számos, értékes ötvösmű, gobelinek, értékes fayenceok, nagybecsű régi bútorok és vertvas-művek, régi olasz márványmunkák, gazdag, régi metszetgyűjtemény, a Forgáchok családi képtára és a díszes nagyterem, ahol hajdan a megyegyűléseket tartották. A folyosókon a magyar királyokat ábrázoló reneszánsz falfestmények is díszlenek még. A kastélyszálló weboldala: https://zamockyhotelgalicianueva.sk/
A környék fontos látványossága a Páris-patak szurdokvölgye és az ipolytarnóci ősmaradványok: https://www.osmaradvanyok.hu/hu/arak-nyitvatartas
