„Lábunk alatt terül el a gyergyói fennsík szépséges völgytekenője. Felséges körkép, isteni látvány, mely a lelket csodás varázslattal tölti el s a honfi szívet meleg érzéssel hatja át az a tudat, hogy ez a mienk, ez a mi szép hazánk egyik bájos tündérkertje, ahol a természet titkos erői a föld mélyéből csodaforrásokat lobogtatnak elő, a hegyek hátán a világ legszebb sudarú és lombozatú fenyőfái teremnek, a hegyek ágazatai között lecsúszott erdők tengerszemekben fürdenek (mint a Gyilkostó) s a kopaszon maradt szárhegyek márványfalai ragyogó fehér- és rózsaszínben tündöklenek. És ennek a tündérországnak istenadta népe ősi erőben, honfi erényekben s történelmi érdemekben mily gazdag.” (Szádeczky Lajos: Gyergyó múltjáról és jövőjéről)

A Maros mentén, mint Tündérországnak egy külön tartománya, széles medence tűnik fel, ahol apró falvak múlatják az időt. Dolgos katolikus székely emberek élnek itt, jó ezer éve barátságban a természeti kincsekkel, az erdővel, a fával, az állatokkal és a földdel, ami néha éppoly kemény, mint maga a gazdája.

Gyergyói utazásunkat Gyergyószentmiklóson kezdjük, majd miután megnéztük a Gyergyói-medence településeit, felkapaszkodunk Borszékre. Gyergyótölgyes után a Hagymás-hegység ikonikus látnivalói kerülnek sorra, hogy végül átránduljunk a moldvai csángókhoz is.

Budapesttől Gyergyó 8 órás út autóbusszal, ezért ide a távolság és a látnivalók sokasága miatt érdemes 5 napos utazás keretében eljönni. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek gyergyói úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/

Magyar tannyelvű általános iskolákat Gyergyóban a következő településeken találunk: Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu, Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Gyergyótölgyes.

Az alábbi linkre kattintva megtaláljuk elérhetőségüket is, ha fel szeretnénk velük venni a kapcsolatot:

http://intezmenytar.erdelystat.ro/intezmenyek/a-romaniai-magyar-nyelv-elemi-es-also-kozepfoku-oktatas-intezmenyrendszere/9 

Középiskolák, gimnáziumok Gyergyóban:  

Gyergyóalfalu, Sövér Elek Szakközépiskola: http://www.soverelekiskola.ro/

Gyergyószentmiklós, Salamon Ernő Gimnázium: https://salamon.ro/

Gyergyószentmiklós, Batthány Ignác Technikai Kollégium: http://www.batthyany.ro/

Gyergyószentmiklós, Fogarasy Mihály Gimnázium: https://www.fogarassymihaly.ro/hu/

Gyergyóditró, Puskás Tivadar Szakképző Líceum: https://ptivadar.ro/

A határtalanul program diákcsoportjai gyakran annak a gyergyói iskolának a kollégiumában szállnak meg, amellyel felvették a kapcsolatot. További szálláshely ajánlatok Gyergyóban:

Gyergyószentmiklós, Hétvirág Panzió: http://www.7virag.ro/

Bucsin-tető, Bujdosó Székely Panzió: 0040729190434

Gyergyószentmiklós, Rubin Hotel: http://www.rubinhotel.ro/

Borzont, Rubin Panzió: http://www.rubinhotel.ro/

Gyergyószárhegy, Kastély Panzió: http://www.kastelyvendeglo.net/

Gyergyóremete, Veranda Panzió: https://www.veranda.com.ro/hu/

Gyergyószentmiklós

A Csobot-hegyen egymás mellett mindjárt két kápolna is áll: egy római katolikus és egy örmény katolikus. A gyergyóiak szerint amilyen zárt földrajzilag Gyergyó, annál nyitottabb az itteni emberek szíve, így az ide érkező örményeket is könnyen befogadták. Sőt azt mondják, az nem is gyergyói, akiben nincs egy kis örmény. A városban álló örmény erődtemplom is a város egyik büszkesége, de a városba ereszkedve, a katolikus templomot is érdemes megnézni. A templom harangjának ugyanis nagyon érdekes története van. 1943-ban a harangra a háború miatt beolvasztás várt.

Ám a háborús forgatagban a harang nem jutott el rendeltetési helyére, a vonatról Nagytéténynél félredobták a vasúti töltésre. A tétényiek köszönték szépen, és felszerelték a templomukban. Már mindenki elfeledte honnan is van a harang, míg javítás közben valaki fel nem fedezte rajta a Gyergyószentmiklós feliratot. Hamar a gyergyóiak fülébe jutott a dolog, akik valóságos csodaként élték meg, hogy harangjuk megvan, amely aztán 60 év száműzetés után ünnepélyes keretek közt térhetett vissza méltó helyére. Ma már ismét a Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt harang búcsúztatja a Somlyóra igyekvő gyergyói keresztaljákat.

Gyergyóalfalu

Alfalu többszörösen is híres székely település. Leghíresebb szülötte István pap, aki 1567-ben János Zsigmond hadai ellen mozgósította Csík és Gyergyó népét. A Tolvajos-hágón sikeresen megvívott győzelem óta tartják meg a pünkösdi búcsút Csíksomlyón. A más településekről csatlakozók megadták a gyergyóalfalviaknak azt az előjogot, hogy mindig ők álljanak a búcsús körmenet élén, hiszen az ő papjuknak köszönhetően maradt katolikus Csík és Gyergyó vidéke. István pap szobra ott áll a XIII. században épült templom előtt, de akad itt más is. A Hősök emlékművének legfelső sorába például Horthy István nevét vésték aranybetűkkel. Pár méterrel arrébb, a zászlótartó oszlopon egy egész egyszerű, de annál kifejezőbb felirat áll: „Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld székely volt, és az is marad”. Az oszlop másik feliratának, egy híres Petőfi-idézetnek is megvan a maga története.

Az 1960-as években Elekes Pál milicista fülébe jutott, hogy a Szekuritáté merényletet tervez a zászlótartó oszlop két márványtáblája ellen. Elekes őrmester egy egész napon és egy éjszakán át őrizte a templomkerítést. Másnap kora reggel megjelent egy fekete autó, melyből két gyanús alak szállt ki, majd a papilak udvarán át felosont a templomkertbe, s az egyik alak kabátja alól elővett kalapáccsal a Petőfi-idézetes márványtáblára sújtott. Amikor a másikra is rátámadott, Elekes a levegőbe lőtt, mire azok elmenekültek. Hála Elekes őrmesternek is, a feliratok ma is épek, sőt azokat felújították az utóbbi években. Ja igen, a Petőfi-idézet, amelynek minden szava helytálló ma is Gyergyóalfalura, és népére: „Csak nem fajult el még a székely vér, Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér”.

Szárhegy

A Gyergyói-medence egyik legősibb településén, a Szármány-hegyi fenyvesek árnyékában a 17. században telepedtek meg a ferences barátok. A védfallal körülvett kolostorépület és a hozzá csatlakozó barokk stílusú Nagyboldogasszony templom falai az évszázadok során mintegy 800 ferences barátnak nyújtott otthont. Közülük tán a legismertebb a Kájoni-kódex alkotója, Kájoni János polihisztor rendházfőnök volt, aki végső nyughelyét is itt találta meg. 1771-től közel 150 éven át iskola is működött a kolostorban. 1951-ben elüldözték innen a barátokat, hogy 40 évnyi kényszerszünet után visszatérjen az élet a kolostorba.

Szárhegy másik ékessége, a Lázár család ősi, 15. századi eredetű kastélya. Itt nevelkedett többek között az ifjú Bethlen Gábor, Erdély későbbi nagy fejedelme is. A pompás pártázatos reneszánsz udvarház a Lázár család emelkedésével Székelyföld egyik legfontosabb katonai-közigazgatási központjává nőtte ki magát. Többszöri átépítés és felújítás után aztán 1842-ben egy tűzvész lett a végzete. Azóta építik, építgetik újjá, de az élet nem halt ki innen teljesen, s az ódon épület a közügyek helyett a művészet szolgálatába szegődött. Míves falai 1974 óta rendszeresen rangos képzőművészeti alkotótáboroknak adtak keretet.

Amúgy Szárhegyet lakói mentették meg a pusztulástól 1658-ban. Történt ugyanis, hogy amíg a férfiak távoli harcmezőkön szolgáltak, a falura Moldva felől tatár és román hadak törtek. Gábor diák vezetésével a faluban maradt asszonyok a közeli mocsárba csalták a betolakodókat, ahol legyőzték a tízszeres túlerőben lévő moldvaiakat. A helyet, ahol az áldozatokat elföldelték, ma is Tatárdombnak nevezik; a halmon obeliszk hirdeti a „szülőföld lángoló szeretetét”.

Gyergyóditró

„Ditró nagy, hosszu falu 5000 lelket meghaladó lakossal. Ditróban mindenütt a jólét és csinosság nyomait látja az utas. Méltán dagadoz örömtöl a honfi utas keble, midőn ezen kies tért lakó szép erőteljes népet látja, főleg ha tudja, hogy e népesség a termékeny életű Székelyföldön mindig szaporodik és gyarapodik, mert az egészséges havasi lég, az erőt edző munka és tevékenység megóvja e népet az elsatnyulástól.”

Ditró ma is megmaradt olyannak, mint a legnagyobb székely, Orbán Balázs idejében volt. Illetve azért van egy fontos változás: 1913-ra felépült Románia legnagyobb kéttornyú temploma, amely 5000 fő befogadására képes.

Borszék

„Hatalmas, fenyőkoszorúzta bércek között egy tág völgykatlanban fekszik hazánk egyik legcsodásabb fürdő helye, mely nevét pompás savanyú vize révén nemcsak itthon, de a külföldön is ismeretessé tette. Csík vármegye legészakibb sarkában fekszik, közel a román határhoz, a Maros és a Beszterce vize között, 882 méter magasan. A környezet pazar szépségénél csak az csodásabb, a mi a völgykatlanban a föld gyomrából fakad: a források. Borszék oly gazdag ásványvizekben, hogy sok kicsiny forrást látunk az utak mellett, melyek mindegyike elsőrangú.” Jó emlékű Vámossy Zoltán 1902-ben írta a fenti sorokat, de valószínűleg álmában sem gondolta, hogy két évtized múltán beköszönt a román világ, a messze földön híres Borszék pedig hamarosan csak árnyéka lesz önmagának. A város hangulata már a múlté, de aki manapság végigsétál a borszéki korzón, az még most is érezheti azt a történelmi levegőt, amely a XIX. században költözött ide.

A Borszéki-medence éppen „kőzethatáron” fekszik: a kristályos kőzetekből felépülő Besztercei-havasok és a vulkanikus Kelemen-havasok közé ékelődik, így a geológiai viszonyoknak hála itt is számtalan borvízforrás fakad. A borszéki gyógyvizet már a XVI. században is ismerték, Báthory Zsigmond gyulafehérvári udvarába is jutott belőle, ahol a fejedelem gyógyfürdőzésre használta. Maga Borszék és környéke ekkor még lakatlan, hisz nehezen megközelíthető, hegyek közé zárt vidékről van szó, amelyet csak legeltetésre használt a tulajdonos Gyergyóditró és Gyergyószárhegy közbirtokossága. A XVIII. században kezdik el bevizsgálni gyógyvizét, amelyet kitűnőnek találnak. Meg is jelennek az első állandó lakosok: a „harisnyás székelyek” Felső-Borszéket kezdik el belakni, a Sziléziából és Bajorországból érkező német üvegfúvók, vagyis a „nadrágos zipserek” Alsó-Borszéket.  A városka népszerűsítésében és kiépülésében óriási szerepe volt Zimmethausen Antal geológusnak, aki 1804-ben bérbe vette a fürdőtelepet és elindította a borvíz palackozását. 1806-ban megépült a helyi üveggyár, a kontinensen először Borszéken palackoztak gyári ásványvizet, amely rövid időn belül óriási karriert futott be, sorra hozta haza a különböző nemzetközi díjakat. A XIX. században a fürdőtelep látványos fejlődésnek indult, egymás után nőttek ki a földből a gyógyfürdők és a villák, Borszék pedig Karlsbad méltó vetélytársa lett. Ezt a fejlődést akasztja meg a nagy háború és a román impérium. A 30 bővizű forrásból mára csak a fele működik, de szerencsére az egykori épületek még mindig állnak, és ugyanazt a miliőt árasztják magukból, mint egykoron. Sőt: Borszék vize azért mégis csak a régi maradt, ma is világszerte isszák és 2004-ben a világ legfinomabb ásványvize címét is elnyerte.

Egy borszéki sétát a kor turistája két részre szokott bontani. Egyrészt ugye ott vannak a patinás épületek, a korzó és a borvízforrások, mint a Lázár-kút, a László-kút, a Kossuth-forrás, a Petőfi-forrás, az Erzsébet-forrás, stb… (1883-ban Kossuth Lajosnak a róla elnevezett forrásból 80. születésnapjára küldtek egy láda Kossuth-vizet Torinóba, amit Kossuth hosszú levélben köszönt meg.) Innen már nincs messze a Kerekszék, amely Borszék fölé emelkedő, közel 100 méter vastag pados mésztufa domb. A bányák felé menet először a Tündérkert népi feredő esik útba, ahol több kútban is lehet lábat áztatni. Innen kell leereszkedni a Medve-barlanghoz, amelynek kb. egy 50 méteres szakasza járható. Előtte két szikla áll őrt, egyik a Széchenyi-szikla, a másik a Teleki-szikla. A természeti látványosságok sora a travertínó-bányakkal folytatódik, majd a jól kiépített utakon a Jeges-barlang is útba esik, míg az ember meg nem érkezik az Ős-forráshoz. Amint a neve is mutatja, ez volt Borszék első forrása, amit felfedeztek, de vize a bányászat miatt eltűnt, még a 80-as évek közepén. A széngáz azonban továbbra is feltör, és ezt használják gyógykezelésre. Aki idáig elsétál, az már ne hagyja ki a Pierre Curie-forrást, amelynek egyik gyógyhatása a potencianövelés, talán ezért is nevezik „székely viagrának”. Innen egy újabb 15 perces séta a Bagolyvár, ahol az Árpád-vonal bunkerei, kazamatái láthatók futóárkokkal, géppuskafészkek nyomaival.

Gyergyótölgyes

A Keleti-Kárpátok eme vidéke már az Árpád-kor óta Csíkszék és Gyergyószék gyepűjének számított, így természetes volt, hogy Székelyföld felől már ideje-korán megindult ide a kirajzás, és azok a hegyvidékek is székely kézbe kerültek, amelyek jóval a Kárpátok természetes vízválasztóján túl estek. A Rákóczi-szabadságharc idején a moldvaiak kihasználták, hogy a székelyek a haza ügyével vannak elfoglalva, és birtokba vették az ekkor még gyéren lakott völgyeket.

A XVIII. században aztán a székelyek felszólaltak a birtokháborítás ellen, mire 1769-ben török-magyar határmegállapító bizottság rögzítette a régi-új határokat. A XVIII. századtól aztán Gyergyó névleg is megjelent a Borszéki-hágón túl: a gyergyói fa tutajozásának és a borvíz kereskedelmének köszönhetően a „visszakebelezett havasokban” létrejött Gyergyóholló és Gyergyótölgyes is. A XIX. században már itt volt a moldvai vám, Gyergyótölgyesen 1817-ben kápolnát építettek, 1890-ben felépült római katolikus temploma. A bécsi döntést követően a Tölgyesi-szoros védelmére felépült kaszárnyákba a 21. határvadász zászlóalj költözött, amely 1944 őszén több héten át védelmezte a szorost a szovjet ellen.

Gyilkos-tó

„Erdély csodálatosan gazdag hegyvidékének egyik gyöngyszeme a Gyilkostó. Felüdülést jelent a tó és vadregényes környékének puszta szemlélete is. Pedig ebben a tóban nem nézegetik magukat évezredek óta az erdélyi éjszakák csillagai, hiszen a múlt század elején még vadvirágos völgy volt a jelenlegi tófenék, amelyen halk meséket mormoló patak futott végig. Csak száz esztendeje annak, hogy a természet építő és pusztító keze játékos kedvében lenyúlt a Gyergyói havasok világába s egy pompás tavat alkotott két hegyfok leomló halála által. A gyergyói hegyeknek e csillogó gyöngyszeme körül sziklabércek és százados fenyőfák díszőrsége adja meg a színek és sugarak tobzódó királyi fenségében a legszebb és legméltóbb ünnepi hangulatot. 1837. július havának egyik rejtelmekkel telt éjszakáján szörnyű vihar tombolt a hegyek között. Hatalmas hegyomlás volt, amikor két egymás felé nyúló hegycsúcs borzalmas dübörgés közben leomlott és elzárta a közöttük tátongó völgyet. A völgyet átszelő két patak, a Likas- és Gyilkos vize megtorpant a hegyomlás falánál, s lassanként megtöltötte azt a katlant, amit a természet romboló és egyben alkotó keze épített: megszületett a Gyilkostó.” (Peitler Gyula: Jubilál a Gyilkostó, 1937)

Ki ne ismerné a klasszikus képet, ahogy a Kis-Cohárd mészkőszirtje, mint egy pazar sziklakulissza emelkedik a Gyilkos-tó fölé. A tónak sok legendája van. Az egyik egy csodaszép gyergyói lányról, Fazekas Eszterről szól, akit egy zsiványvezér elrabolt és arra próbált kényszeríteni, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért, akik megértették sikolyát és eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent: a lányt, a zsiványt, sőt még a pásztort is nyájastól, aki a szembelevő hegyoldalban legeltetett. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából az élet vize. Ma már minden a turizmusról szól a tó körül. Ha van bennünk kellő vállalkozókedv, a tó feletti Kis-Cohárdra is felkapaszkodhatunk. A turistaúton egy óra alatt érhetünk fel, de a helyi via ferratát is kipróbálhatjuk.

Békás-szoros

A Békás-patak gondolt egyet, és évezredeken át tartó szorgos munkával a Kárpátok legimpozánsabb szorosát vájta ki a mészkőtömegben. A szoros bejáratát az Oltárkő őrzi. Az egész szurdokvölgy felett uralkodó toronynak az első megmászása 1934-ben sikerült két brassói szász hegymászónak, kik egy román zászlót tűztek ki a csúcsra. Mikor aztán Észak-Erdély hazatért, ideje volt azt a zászlót magyarra cserélni.

Kreisz Sándor újpesti dohánygyári tisztviselő 1941 nyarán, Gyergyószentmiklóson vásárolt negyvenméternyi kötelet, és egy kováccsal vaskampókat veretett. Szállásadója nekiajándékozott egy magyar lobogót, hogy azt vigye a hegytetőre, amely 1941. június 15-én fél tizenegyre fel is jutott a csúcsra. A zászló azonban túl kicsi volt a gyergyóújfalusi Keresztes Zoltán szerint, aki ingujjban, mezítláb, a magyar lobogót derekára csavarva indult neki az Oltárkőnek. Zászlaját a csúcs legszélén álló, nyolc méteres fenyőfa tetejére tűzte ki. Másodszorra 1943-ban mászta meg az Oltárkőt, immár a gyergyói Erdőbirtokossági Társulat által adományozott koronás címeres lobogóval, egy babérkoszorúval és a tárogatójával. A korábbi zászlót nagyobbra cserélte, majd elővette tárogatóját, hogy elfújja a Nagy Bercsényi Miklós című kurucdalt. Románia 1944-es átállásának, 10. évfordulóján, 1954-ben a kommunisták egy hétméteres vörös csillagot állítottak a zászlók helyére, amit 1989-ben sikerült ledönteni gyergyói hegymászóknak. Csak pár évig volt az Oltár-kő csúcsa „jelöletlen”: 1995-ben a gyergyói hegyimentők egy hét méter magas keresztet állítottak. 2013 júliusa óta pedig már egy Erőss Zsolt emléktábla is található az Oltár-kő csúcsán.

A Nagy-szerpentinen leereszkedve a Pokol kapuján belépünk a szoros legmonumentálisabb részébe. A Mária-kő és a Bardócz fal itt olyannyira közel hajolnak egymáshoz, hogy szinte összeér a válluk. Ez már a Pokol tornáca, ahol talán még szűkebb helye maradt a zuhogó Békás-pataknak az áttörésre. Azon a helyen, ahol a Kis-Békás eléri nagytestvérét, egy félbehagyott, gazzal benőtt hídra lehetünk figyelmesek. Az úgynevezett „magyarok hídját” a II. világháború idején a magyar hadsereg kezdte kiépíteni, ám Erdély eleste miatt már nem sikerült befejezniük. Ha innen is tovább követnénk a fürgén szaladó Békás-patakot, el is hagynánk történelmi hazánk keleti bástyáját, Erdélyországot és Moldvába jutnánk. A Kis-Békás-szorosban 2021-ben avatták fel a Dancurás hegyimentők által épített függőhidat.

Moldva

Valahol messze napkeleten, a Kárpátok láncain is túl, a hajdanvolt Etelköz nyugati tájain, a mai Moldvában él egy kicsiny nép, amely magára hagyottan éli különös világát. Ki ne hallott volna már a moldvai csángókról? Leírtak róluk már szinte mindent, megmentésük érdekében sokszor megmozdult már a magyarság.

Moldvában ma három területen élnek csángók, így vannak északi, déli, illetve a Tatros, a Tázló és a Szeret folyók völgyeiben élő székelyes csángók. Körülbelül 250000 ezer római katolikus él errefelé, közülük ma már csak alig százezren beszélik a magyar nyelv archaikus változatát. Etelközben elsőként talán a hunok és utódaik, majd a honfoglalás korában a gyepűvédők, míg a középkortól a több hullámban is érkező székelyek képviselték a magyarságot. A nyelven túl a katolikus vallás jelenti a megtartó erőt. A külön szigetként élő Pusztinának például a román népszámlálás adatai szerint nincs is magyar lakója, holott a magyar anyanyelvűek és a római katolikusok aránya egyaránt 97 százalék. Statisztika ide vagy oda, öröm látni, hogy Pusztina, talán a leginkább identitását őrző csángó település Moldvában. Szent István szoborból például kettő is van a faluban, de van Magyar Ház is, és jól működik a falusi turizmus is. Kissé keletebbre, Klézse felett a Kálvária-hegyen rögtön a kilátás kápráztatja el az utazót. Klézsén és vidékén is erőszakkal szüntették meg a magyar oktatást, ez miatt a nyelv és a hagyományok elkezdtek halványulni.

E folyamatnak állt elébe Duma András és 1999-ben társaival megalapította a Szeret-Klézse Alapítványt. Felépült a Magyar Ház, ahol tanórán kívül oktatják magyarul a gyermekeket. Klézse az a település, ahol évtizedekig szolgált Petrás Ince János csángó szerzetes, aki folklór kutatóként és „hitküldérként” rengeteget tett a moldvai magyarságért. A szomszédos Trunk nevezetes szülötte, Benedek Márton csángómagyar orvos, akit 1986-ban a kommunisták meghurcoltak, majd kivégeztek. A hagyomány szerint halálakor a házánál lévő kút rózsaillatúvá és vize gyógyító erejű vált. Azóta is tömegesen zarándokolnak a katolikus falvak hívő lakói a trunki kúthoz, hogy annak csodatevő erejéből részesüljenek. A közeli Forrófalva és Nagypatak közös temetőjében áll az egyik legrégibb csángó építészeti emlék, a XV. századi alapítású Szent Márton fatemplom. Forrófalva egyébként nevét a török háborúk idejében egy Forró nevű katonáról kapta, akinek lányát Nagy István vajda vette nőül. Az identitásválságot itt a Főnix Kulturális Egyesület igyekszik orvosolni.