Igazgyöngy című rajzával tizennegyedik helyre választotta a zsűri László Patrikot a Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében Kreatív Rajzpályázaton, ami azt jelenti, hogy a Mezősason élő diák is azok között van, akik elismerésben részesülnek alkotásukért. Patrik beszélt a témájáról és annak megvalósításáról is.

– Mesélj egy kicsit Mezősasról, mit kell tudni a községről, ahol élsz?

– Földrajzilag a Bihari-síkon fekszik, ez egy nagyon kis település, mintegy öt-hatszáz lakossal, és közel esik a román határhoz. Már 1213-ban is említik a Nagyváradi Levéltárban, főként reformátusok lakják.

– Tizenkét éves vagy, magadtól neveztél a Határtalanul rajzpályázatára?

– Igen, az oka pedig az, hogy versenyző típus vagyok, szeretem magam kipróbálni, legyen szó rajzolásról, szavaló versenyről vagy éneklésről. Nem számítottam rá, hogy ennyire elöl fogok végezni, mert láttam a többi rajzot is, amik közül több is tetszett, de nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a zsűri beválasztotta engem is a legjobbak közé – ez nagy lökést ad egy kisiskolásnak, mint amilyen én vagyok. Ha biztatnának, szerintem komolyabban is foglalkoznék a rajzolással.

– Hogy kezdett el érdekelni a magyar történelem?

– Otthon már nagyon sokat hallottam Magyarország történelméről. Sokat beszélgetünk erről a szüleimmel, akik megtanították, hogy nyugodtan legyek büszke a magyarságomra. Nekem az összetartozás azt is jelenti, hogy kiállunk azok mellett, akik ugyanúgy magyarok, mint mi, csak a határainkon kívül kell élniük. Az embernek elsők között jut eszébe Trianon, ha a magyarokról van szó, örülnék, ha nem lett volna, de ezzel már együtt kell élnünk.

– Rajzodon államalapító királyunk szerepel a középpontban – miért ő?

– Azért I. Szent István királyt rajzoltam meg, mert ő az egyik legjelentősebb magyar történelmi személyiség, aki nélkül ma nem létezne ez az ország. Miatta és persze a tűzijáték miatt is, az augusztus 20. a kedvenc nemzeti ünnepem.

– Szerinted mi lenne, ha ő nem lett volna?

– Akkor a magyarok eltűntek volna, beolvadtunk volna más népek közé, más országokba. Boldog vagyok, hogy nem így lett, és hogy magyarnak születtem.