A legjobb harminc között, huszonnyolcadik helyen végezve a zsűri szakmai különdíját is kiérdemelte Bakos Kincső Lelle a Határtalanul Program rajzpályázatán. Nem titok, hogy a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium diákjának Látomás című képe sok másik induló figyelmét is felkeltette, többen a legszebb munkák egyikének látták azt.
– Szereted az olyan legendákat, mint Emese álma?
– Az “Emese álmával” rátapintottál a lényegre. Mindenképpen egy olyan mozzanatot akartam megörökíteni a magyarság történelméből, ami azt mutatja, honnan indultunk, hol kezdődött minden. Ehhez nem kellett mást tennem, minthogy újragondoljam az egyik legősibb eredetmondánkat. Ezek a régi legendák engednek minket közelebb őseinkhez, segítenek elképzelni, hogy miként éltek, mit csináltak , és érdekes belegondolni, mi lehetett a valós esemény, ami miatt megszülettek ezek történetek. Az alkotásom végül A3-as lapra készült, ez egy sima színes ceruzarajz, a hátteret pedig vízfestékkel csináltam.
– Amellett, hogy a zsűri külön szakmai elismerésben részesített, több diáktársad kiemelte a rajzodat. Számítottál ilyen fogadtatásra?
– Igazából soha nem azért veszek részt a Határtalanul rajzpályázatához hasonló versenyeken, hogy nyerjek vagy helyezést érjek el, hanem mert nem mindig tudom, hogy mit festhetnék vagy rajzolhatnék; ezek által remek témákra lehet lelni, így újra meg újra adhatok valamit a világnak egy-egy újabb képem formájában. Plusz egy pályázati részvétel azt is jelenti, hogy megnézhetem más emberek munkáit is, amikből rengeteget tanulhatok.
– Honnan ered ez a fajta kíváncsiságod?
– Szüleim mindig figyeltek arra, hogy láthassam, hallhassam, megérthessem a magyar tradíciókat, mondákat ismertem meg általuk, magyar zenéket hallgattam, folyamatosan körbevettek a magyarsággal kapcsolatos dolgok. Nem véletlen, hogy a magyarság szó hallatán rögtön a családra asszociálok.
– Mit tudsz a családod eredetéről?
– Bár nagyon közel élek a magyar-szlovák határhoz, nincsenek felvidéki felmenőim, az őseim nagy része a Jászságból származik.
– Hogy viszonyulsz a továbbiakban a rajzoláshoz így, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptál a Határtalanul versenye után?
– Számomra a rajzolás nem csak egy hobbi, hanem önkifejezés. Az egyetlen dolog, amivel igazán ki tudom mutatni az érzéseimet. Amint megihlet valami, azt papírra is vetem, szóval gyakran alkotok. Nehéz lenne megmondani, mik is az álmaim. Biztosan fontos, hogy legyenek céljaink, amiket el akarunk érni, de én még fontosabbnak tatom azt, hogy a jelenben próbáljunk boldogok lenni, hiszen mi lehetne szebb álom annál, hogy életünk összes napját úgy éltük le, ahogy azt akartuk?
