„Fent a gerincen két külön világ találkozik: Máramaros és Erdély. A két különböző jelleg összeütközését nemcsak az emberek, de a növények, állatok, szelek és hegyek is megérzik. A nagybányai hegyek a kétféle világnak örökös elválasztói. Azoknak pedig, akiknek titkos útjai akadtak, a múltban is, ma is összekötői. Ezek az erdők termelték és rejtegették a szabadságért harcolókat, szegénylegényeket, menekülő kurucokat, ezek a szeszélyes sziklákkal díszített hegyek őrizték meg azoknak legendás emlékét is. Itt minden forrás, barlang, szikla regényes emlékekről suttog.” (Paradi Ferenc: A természetjáró Petőfi)
Máramaros és a Nagybányai-medence peremterülete az évmilliós vulkáni tevékenységnek hála, a szó szoros értelmében valóságos kincsesbánya. Vulkanikus kúpok, krátermaradványok, egykori kitörési központokat jelző andezit sziklaalakzatok és alpesi legelők emlékeztetnek Bányavidék geológiai múltjára. A törésvonalak mentén a vulkáni utóműködés gazdag színesfémérc telérekkel termékenyítették meg a hegyet, amelynek bányászata évszázadokon át biztos megélhetést nyújtott az itt élőknek. A bányák bezártak, a magyar élet is felolvadni látszódik a többségi erő kohójában, de vannak még sziklaszilárd közösségek, akik ellenállnak az eróziónak és tesznek róla, hogy a Máramarosi és a Nagybányai-medence színes néprajzi világát összekötő vidék újra régi fényében ragyogjon.
Bányavidéki utazásunkat Kővár várától indítjuk, ahonnan Koltót vesszük célba, ahol Petőfi a mézesheteit töltötte. A magyar településről Nagybányára megyünk, majd Kapnikbánya érintésével a Gutinra kapaszkodunk.
Budapesttől Nagybányát 5 óra alatt érjük el autóbusszal. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek bányavidéki úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Vegyes vagy magyar tannyelvű általános iskolák a Bányavidéken:
- Szinérváraljai 2. számú Általános Iskola: 0040262490283
- Koltó, Petőfi Sándor Általános Iskola: 0040026289121
- Felsőbánya, Technikai Kollégium: 0040262262355
- Nagybánya, Nicolae Iorga Általános Iskola: 0040262276315
Bányavidék egyetlen magyar tannyelvű középiskolája:
Nagybánya, Németh László Elméleti Líceum: http://www.nemethlaszlo.ro/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Koltó, Virág Panzió: https://szallaskolto.ro/
Kővárvidék
A Lápos által kettéfűrészelt Kővár-hegységet az elszórt házcsoportokból álló Haragos nevű falu után Haragos vagy más néven Preluka hegynek is emlegetik. A Lápos folyó szinte körbe öleli a hegyet, melynek vadonjában Kővár romjai búslakodnak.
Lassan elenyészik az ódon Erdély egyik legjelentősebb erődje, ahol 1705-ben a zsibói csata után Rákóczi Ferenc is megpihent és látogatásáról később meg is emlékezett: „Meglátogattam a nevezett Kővárt, amely a szoros fölött áll, meredek és igen magas sziklán. Ettől a vártól függ az ugyanilyen nevű kerület is, ami eléggé jövedelmezővé teszi a várparancsnokságot, és az ország nagyjai mind erre törekednek. A Teleki család szerezte meg örökös birtokául. Akkori parancsnoka Mihály gróf volt, aki a várat már előbb átadta nekem. A kerület lakosaiból álló helyőrség élén fogadott. Különben a kerület lakosai kötelesek a várat mindennel ellátni. Ezek elég bátor hegylakók, és szeretik várukat. Nem is változtattam semmit a szokásaikon.” A vár alatti Lápos szorosát is megemlítette a fejedelem: „az a szoros, amelyiknél tartózkodtam, egyike a legnehezebbeknek az országban”. A sekély, de vadul kanyargó folyó partján ma sincs ösvény, aki a Lápos-szorost meg akarja tekinteni, az elszórt községek egyikéből kell megközelíteni valamelyik sziklapárkányt, ahonnan lenézhet.
A Telekiek hagyatéka, de már a kommunizmus pusztító jegyeit őrzi magán Pribékfalva 1700-as években épült kastélya. „Qui bene latuit bene vixit” – „Aki jól elrejtőzött, jól élt”. Ez már Teleki Imre jelmondata a kővárhosszúfalusi kastély kapuján. A nagyvilági hívságok helyett a műveltségnek és könyveinek élő zárkózott életű gróf ritkán lépett ki a kapun, és nem sokszor fogadott vendégeket sem. Mégis, micsoda nők vették körül. Az óvodaalapító Brunswick Teréz sógora volt. S itt született 1806-ban leánya, a magyar nőnevelés úttörője, Teleki Blanka, akit a 48-as szabadságharc bukása után felségárulás vádjával 10 évi börtönre ítéltek.
Koltó
Koltó neve egybeforrt Petőfi Sándoréval. 1847. szeptember 9. nevezetes nap a falu életében, hisz a nagybányai Arany Sas Fogadóban eltöltött nászéjszaka után Szendrey Júlia és Petőfi Sándor Koltóra indul, hogy a Teleki-kastélyban töltse el mézesheteit. Az ifjú pár több mint egy hónapot tölt itt, miközben 28 új verssel gazdagodik a magyar irodalom, köztük olyan remekkel is, mint a „Szeptember végén”. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott, amely azóta már kiszáradt, de magjából új fa nevelkedik a kőasztal mellett.
Petőfi nem véletlenül került Koltóra, hanem jó barátja, Teleki Sándor gróf meghívásra. A „vad grófnál” többször is megfordult a költő, hisz a barátságon túl összekötötte őket a magyar szabadság ügye is. A Telekiek egyébként 1662-ben kapták birtokul Koltót, mikor az erdélyi fejedelem Kővár kapitányának nevezte ki Teleki Mihályt. A kastélyt valószínűleg Mária Terézia idején építették, 1821-ben pedig már barokkosították. Teleki Sándor a szabadságharc idején előbb kormánybiztos volt, majd Bem tábornok főintendánsaként ezredesi rangban verekszi végig az erdélyi hadjárat csatáit. A bukás után majd 20 esztendős olaszországi és franciaországi száműzetésben élt, miközben természetesen beállt Garibaldi seregébe is. 1867-es hazatérte után a „derék ezredesre” egy újfajta élet várt.
A halállal való komálás helyett a csendes megöregedés következik: rendbe hozatja a koltói kastélyt, sőt mecénásként segíti a magyar kultúra ügyét Nagybánya környékén. Végső akarata szerint 1892-ben az öreg somfa alá temették el, ám 1936-ban a család kérésére földi maradványait átszállították a falu köztemetőjébe. A koltói kastélyt a 30-as években hagyja el a Teleki-család, amely ezután hol székely menekültek szálláshelye, hol termelőszövetkezeti székhely, de van, hogy orvosi rendelő vagy éppen óvoda működik falai közt. A 60-as években aztán a barokk épület emeletén egy Petőfi-emlékszobát hoztak létre, amely a 80-as évek második felére egy egész emeletet kitöltő múzeummá nőtte ki magát.A kastély honlapja: https://casteltelekicoltau.ro/
Nagybánya
Nagybányáról Petőfi azt mondta „egy darab középkor, amelyet itt felejtett az idő”. A középkor itt II. Gézával kezdődött, aki a XII. században szászokat telepített a színesfémércekben gazdag Gutin-hegység déli lábához. A később elmagyarosodó szászok a római kor óta működő arany- és ezüstbányákat művelték meg. Ezek, valamint a pénzverde voltak a kis bányaváros legfontosabb jövedelmi forrásai évszázadokon át.
Az akkoriban Zazarbányának és Asszonypatakának hívott település 1411-ig volt királyi város, ekkor Zsigmond király eladományozta. Később Hunyadi János kezére került, akinek nevéhez fűződik a régi főtér legöregebb épülete, az Erzsébet-ház, amelyet a hagyomány szerint Hunyadi építtetett, halála után pedig felesége, Szilágyi Erzsébet lakta. És ha már beléptünk a főtérre, nézzünk körül egy kicsit. Az Erzsébet-háztól balra lévő épületben született Lendvay Márton, a XIX. századi magyar színjátszás nagy alakja. Egy kicsit arrébb, az egykori Arany Sas Fogadó falán emléktábla emlékeztet arra, hogy itt is megszállt Petőfi Sándor.
Ilyen emléktáblával igen sok épület dicsekedhet Kárpát-medence szerte, csakhogy itt Petőfi nem csak megszállt, hanem kénytelen volt nászéjszakáját is eltöltenie, miután erdődi esküvőjéről Koltóra menet, Nagybányán eltört kocsijának kereke. A főtér túloldalán a nagybányai festők kedvelt tartózkodási helye, a szecessziós István-szálló épülete áll. A főtérről a vártér felé indulva találjuk a város szimbólumát, a Szent István tornyot. A XV. században épült Szent István templomból csak egy árva torony maradt, miután 1769-ben, egy villámcsapás következtében leégett.
A torony déli falán látható a Roland dombormű, amely a város középkori pallosjogát jelképezi. A torony mögött áll a barokk Szentháromság templom, melynek festett üvegablakain magyar szentek vannak. Innen nem messze van a középkori városfalból egyedüli bástyaként megmaradt Mészárosok bástyája, amely arra utal, hogy a középkorban ezt a bástyát a mészárosok céhe tartotta fenn. Visszatérve a főtérre útközbe esik a református templom, melynek tornyát a helyiek „ásító toronynak” is nevezik, ablakai ugyanis egy emberi arc két szemére és szájára emlékeztetnek. A templomban van elhelyezve, a város szülöttjének, Németh Lászlónak az emléktáblája, szülőháza ugyanis már nem áll. Szállást a Zazar túloldalán lévő Teleki Magyar Házban érdemes keresni, hisz az épület nemcsak a magyar kulturális szervezetek befogadója, hanem a messziről érkező magyarok hajléka is. És, ha már átléptünk a folyó túloldalára, ne felejtsük el megemlíteni, hogy Nagybányát a világhírű ásványmúzeuma mellett az 1896-ban létesült festőtelep tette messze földön híressé. A Hollosy Simon által alapított iskola évről-évre egyre több festőt csábított Nagybányára, akik a folyó partján lévő Klastrom-rétre jártak át dolgozni, és innen festették a közeli Virág-hegyet. Az iskola virágzásának az első világháború és Trianon vetett véget, mint annyi mindennek itt Észak-Erdélyben. Ám ne csüggedjünk: Nagybánya és 15 százaléknyi magyarsága a körülmények ellenére jól van.
Felső- és Alsófernezely között 1965-ben duzzasztották fel a patakot, kialakítva a mesterséges, de pompás Fernezelyi-tavat, amely kiváló kirándulóhely. A tó felett ott magasodik a Petőfi által megénekelt „bérci tető”, a Rozsály, melynek 1307 méter magas széles platójáról belátni egész Bányavidéket. Az ásványmúzeum honlapja: http://www.muzeuminbm.ro/nou/wp/
Kapnikbánya
Bányavidék egyik legrégibb érctelepére, Kapnikbányára érve rögtön nevezetes történelmi emlékbe botlunk. “1717-ben eddig jutottak el a tatárok”- írja a Tatárkő latin felirata; Gróf Károlyi Sándor és Bagosi László a helyieket megszervezve, itt verték vissza a vérengző tatárokat.
E szűk völgyben építkezésre alkalmas terület annyira nincs, hogy sokszor egy-egy épületnek is csak sziklakivágás által lehet helyet teremteni. Innen van azután, hogy Kapnikbánya a szűk völgyben, a patak mentén, szalagszerűen, majd 6-7 km hosszúságban terül el és hosszú házsort képez. A sorsa jobbra fordulását váró kisváros katolikus temploma 1800-ban épült. Felette a dombon kis kápolna áll, ahonnan a hosszan elterülő falu fölött már a Gutin gerince is kirajzolódik.
A bányászat hanyatlásával a falu lakossága, s egyben a magyarok aránya is erősen lecsökkent. Bezárt bányák, elhagyott házak, elöregedés, üres templomok. Ez az érem egyik oldala, de ha megfordítjuk, ott csillognak a környező hegyormok adta turisztikai lehetőségek, a sípályák, amik új irányt adhatnak Kapnik fejlődésének. A festői fekvés mellett az is ide vonzhatja a turistákat, hogy a 2000 földi ásvány közül 500-at találtak meg Erdélyben, amiből 15-öt itt a Gutinban.
A gutini Kakastaréj
„A vízválasztónál meredek falként emelkedik az égnek a Gutin oldala. Újult erővel érkezünk a csúcs alatti boróka tengerekig. A boróka előtt minden hegymászó tanácstalanul torpan meg. Csak nagy kínnal bírunk átgázolni a szúrós fenyőfajta rengetegén. Kemény munkánkat végül is siker koronázza, és a Gutin 1400 méter magas csúcsára érünk. A pompás kilátást a fejünk felett rohanó fehér felhők egészítik ki, melyek kitűnő háttért nyújtanak a fényképezéshez. Lábunk alatt a hegy Transylvánia és Maramures völgyeit választja el. Figyelmünket hamarosan a híres Kakastaréj vonja magára. Sietve közelítjük meg a sajátságos sziklaalakulatot. A körülbelül száz méter hosszú, magas, éles, csipkézett sziklafal a Gutin egyik csúcsát díszíti. A taraj tetejére felmászva a kő-csipkék között ugrálunk és lépegetünk. Alattunk egyik oldalon tátongó mélység, mert a Kakastaréj túlsó oldala a maramuresi völgyből néhány száz méter magas meredek sziklafalként emelkedik ki. (Parádi Ferenc: Hogyan nem voltam a Blidáron?, 1938)
A Gutin és az egész környék jelképe, a Kakastaréj fűrészfogas bazaltos-andezites sziklafala a Neteda-hágóból és a máramarosi Desze felől közelíthető meg a legkönnyebben.
