Sándor Illés Benedek huszonhatodik helyen végzett a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében Kreatív Rajzpályázaton. Illés festménye, A turul vezetésével című alkotás szakmai különdíjat is kapott. A Nógrád megyei Kazáron élő fiú, akinek Töhötöm a kedvenc vezére, elárulta, hova utazna szívesen a járvány után.
– A rajzpályázat témája mennyire állt közel hozzád?
– A régészeti témákat mindig is szerettem, ideértve a magyar regéket és mondákat, ezért szinte természetes, hogy a Honfoglalás jutott eszembe először a megadott témakörről.
– Mesélj egy picit a festményedről, miért a turult választottad központi témának?
– Azt próbáltam elérni, hogy egy dinamikus kép legyen, amin látszik a mozdulat, ahogy vágtat a ló. Persze azt is akartam, hogy a turul dicsőség-érzést keltsen. Ezek miatt szerintem emlékezetes lehet a kép, legalábbis nekem biztos. Nagyon megtisztelő a szakmai díj, főleg úgy, hogy láthattam, milyen gyönyörű képeket alkottak mások is, nagyon megmaradt nekem például a “Látomás” nevű rajz, ami a huszonnyolcadik helyezést érte el.
– Mióta szeretsz rajzolni? Ez a siker, amit itt elértél, ösztönöz, hogy komolyabban is foglalkozz a művészettel?
– Már óvodás koromban is firkáltam tele lapokat, és azóta sem hagytam abba. Szeretnék ezzel foglalkozni a jövőben is – az, hogy egy ilyen eredményt el tudtam érni, nagyon biztató.
– Szóban hogy fogalmaznád meg a magyar-magyar kapcsolatok építését?
– Én introvertált, magamnak való személynek tartom magamat, úgyhogy nem nagyon értek a kapcsolatteremtéshez, de annyit tudok, hogy manapság az Internet nagyon hasznos új barátok megismerésére. Elég érdekes, hogy külföldön is sok helyen használhatom a magyar nyelvet, van is olyan barátom, aki Szlovákiában él, és a magyar nyelvet jobban tudja, mint a szlovákot (őt is az Interneten át ismertem meg).
– Hol jártál eddig a történelmi Magyarország területén? Van, ahova szívesen elutaznál a „határtalanul” jeligére?
– Szlovákiába rendszeresen mentünk a családommal a járvány előtt, akár kirándulni, akár csak beugrani egy ebédre. Erdélyben is jártam, pont a Határtalanul Program segítségével, általános iskolában. Az a túra az egyik legjobb emlékem a múlt iskolámból, sok felejthetetlen dolog történt, és több érdekes helyet is meglátogattunk. Szívesen mennék még egyszer oda, hogy újra lássam a Tordai Sóbányát.
