„A régi székely Marosszék egyike volt az ős hagyományok alapján legmagasabb műveltségi fokra jutott székely székeknek. Itt találkozott a hegyvidék és a mezőségi dombos vidék lakója. Amaz elhozta a hegyvidék és erdőségek terményeit, emez pedig a Mezőség gyümölcsét. A Kis-Küküllő vidékén a nagy múlt dicső alkotásainak halvány kis töredékére találtam. Halvány töredékek, és mégis, mily öröm, hogy ezek legalább megvannak. Csak fájdalom, keresni kell, mert elbújtak az új divat mindent felforgató áramlata elől.” (Szinte Gábor: Marosszék, 1903)
A Keleti-Kárpátok tűzhányóláncának rejtelmes masszívumai meghajlott háttal, mégis méltóságteljesen görnyedeznek a Székelyföld és Mezőség peremén. A Kelemen- és Görgényi-havasok andezit boltívének ősi múltról sugárzó arculatát a vulkanizmus után a föld és az ég természeti erői barázdálták. Valamikor heves, indulatos tűzhányók voltak, ma pedig végtelen nyugalommal terpeszkednek a Görgény, a Maros, a Nyárád és a Kis-Küküllő völgyei fölött. A völgyekben a történelmi Marosszék füzérként egymásba kapaszkodó falvai őrzik Bocskai és Bethlen szellemét, és azt az ősi tudást, amit errefelé leginkább Wass Albert tudott szavakba önteni.
A Kelemen-havasok legendás ormáról, az Istenszékéről indul marosszéki utazásunk: a Marossal Marosvásárhelyig ereszkedünk, majd a Nyárád mentén felmegyünk a Bekecs-tetőig. Innen Szovátára megyünk, hogy végül a Kis-Küküllővel Marosszék határáig kiránduljunk.
Budapesttől Marosvásárhelyre 6-7 óra alatt jutunk el autóbusszal. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek marosszéki úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Maros megyében sok magyar tannyelvű általános iskolával vehetjük fel a kapcsolatot; az alábbi linkre kattintva megtaláljuk az erdélyi, azon belül a Maros megyei általános iskolák elérhetőségét:
Középiskolák, gimnáziumok Marosszéken:
Szászrégen, Petru Maior Iskolaközpont: http://www.colegiulpetrumaior.ro/
Nagyernye, Sáromberki Technológiai Líceum: agr_dumbravioara@yahoo.com
Marosludas, 1. sz. Szakközépiskola: liceu_ludus@yahoo.com
Nyárádszereda, Bocskai István Líceum: http://www.bocskaiistvanliceum.ro/index.php/kapcsolat
Erdőszentgyörgy, Szent György Technológiai Líceum: http://szentgyorgytechlic.mlap.hu/
Szováta, Domokos Kázmér Gimnázium: http://domokoskazmer.ro/index.php/hu/
Marosvásárhely, Bolyai Farkas Elméleti Líceum: https://www.bolyai.ro/
Marosvásárhely, Elektromaros Technológia Líceum: http://electromures.net/index_hu.php
Marosvásárhely, II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum: https://www.rakoczi.ro/
Marosvásárhely, Református Kollégium: https://refkoll.ro/
Marosvásárhely, Szász Adalbert Sportlíceum: http://lpsmures.ro/hu
Marosvásárhely, Unirea Nemzeti Kollégium: http://colegiulunirea.ro/indexhu.php
A határtalanul program diákcsoportjai gyakran annak az iskolának a kollégiumában szállnak meg, amellyel felvették a kapcsolatot. További szálláshely ajánlatok Marosszéken:
Szováta, Pallós vendégházak: http://www.pallos.ro/
Vármező, Halászcsárda: http://www.halaszcsarda.ro/
Istenszéke
„Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar. Elűzték az emberek.” Sokak számára csenghetnek ismerősen a Funtineli boszorkány kezdő sorai, és valószínűleg sokan vannak olyanok, akiket Wass Albert talán leghíresebb regénye indított útnak az Istenszéke vagy éppen a Funtinel felé. Déda, Dédabisztra, Galonya, Ratosnya, Andrenyászatelep, Palotailva – egymás után sorakoznak a Maros kanyargó völgyében a Wass Albert regényekből oly jól ismert falvak, melyeket a Marosba igyekvő patakokról neveztek el. Majd száz éves roskadozó hidak, faviskók, géppuskafészkek a sziklaoldalakban – szerencsére vannak még mementói a múltnak, így ezen ódon díszletek közt szinte magunk előtt látjuk a mogorva Tóderiket, ahogyan Szőrfülű kereskedésébe igyekszik.
Örmény kereskedőknek ma már nincs nyoma, annál inkább Wass Albert kedvenc pihenőhelyének a Szalárd völgyében, ahová 2008-ban Bartha József holtmarosi református lelkész megálmodta a Wass Albert forrás emléktábláját, amely azóta a holtmarosi templomban van. A Funtinel ezer méter magas mezőin, lelki szemeink előtt szinte újra játszódnak a Wass-regény jelenetei, párbeszédei. Az Éltetők egykori birodalmában járunk; odalent a Maros, azon túl a Görgényi-havasok, míg északnak a Kelemen-havasok főgerince húzódik. A Funtineli boszorkány legfontosabb helyszíne, az Istenszéke minden oldalról meredek, koporsó alakú hegy, amelyet a Bisztra völgyéből szokás megmászni. A Hidas-patak mentén közel két órás küzdelem után érhető el az 1381 méter magas csúcs. A hegyen körpanoráma nem élvezhető, de több kilátópont is van. Van, amelyikről északnak tekinthetünk, van, amelyikről a Maros Szászrégen felé kiszélesedő lapályára látni rá.
Marosvécs
Kanyarogva ereszkedik a Maros a Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok szorításában. Komor, magas hegyek nézik magukat a szorosokban felgyorsuló folyóban, mely egy régi világ elfeledett emlékeit sodorja magával, ha éppen elér egy falut. Aztán egy nagy balkanyar, a hegyek elmaradnak, a táj kinyílik, és Gyergyó után újra magyar szó simogatja a hullámokat. Disznajó, Magyaró, Holtmaros, Marosvécs – kimondani is szép e neveket, ahol ma is a magyar megmaradáson munkálkodik a hajdani grófok leszármazottja, vagy éppen a református lelkész.
A marosvécsi kastély arborétumába lépve, óriás tölgyek és platánok között hirtelen azt sem tudja az utazó, hogy melyik fa melyik szellemóriásunkat jelképezi. Mert ugye volt Trianon, és volt a döbbent aléltság. És volt Kós Károly, ki felhívást írt az erdélyi magyarokhoz: elég volt a lelki fájdalmakból, ideje elkezdeni munkálkodni. És volt báró Kemény János, aki 1926 nyarán marosvécsi otthonába hívta az erdélyi magyar írókat, hogy felülemelkedve a tragédián, az irodalmon keresztül adjanak új impulzusokat a helyét kereső idegenbe szakadt magyarságnak. Így jött létre „egy szabad parlament”, a helikoni munkaközösség; egy végvár, melynek erős falai közt együtt munkálkodtak eztán addig engesztelhetetlen ellenfelek is. Huszonhat erdélyi író volt ott, hogy előretekintsen, hogy gondolatot ébresszen, hogy merészet álmodjon a kisebbségi lét megszokhatatlan miliőjében. „Mit nékem most a Dante terzinái, s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant.” – szavalta el Dsida Jenő, majd Kós Károly odalépett az ifjú Dsidához, megcsókolta, és csak annyit mondott: „hogy tudtál ilyen szépet írni te taknyos”. Wass Albert csak annyit üzent: „Régi hibákba vissza ne essetek. Szorítsátok egymás kezét, még jobban, mint eddig. (…) Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagad, s rajta kívül más isteneid ne legyenek”.
A kastély kertjében ma is látható a Helikon-asztal, amit Kós Károly faragott ki személyesen, Kuncz Aladár emlékére, és amit 1935-ben nem más, mint Makkai Sándor adott át ünnepélyesen Kemény Jánosnak és feleségének. A kőasztalt a rímek helyett már csak a végtelen csend üli körül. Kuncz Aladár ugye már 1931-ben elment, az ifjú Dsidát 1938-ban elvitte a szíve, ahogyan Reményik Sándor is csak 1941-ig élvezhette Észak-Erdély visszatértét. A második háború utáni új világban báró Kemény János mészégető munkásnak állt, Wass Albert elmenekült, Tamási Áron sorsa az irodalmi száműzetés lett. Nyírő József, aki az 50-es években ismét katolikus pappá lett, 1953-ban Madridban búcsúzott el az élettől.
A kastély falai csaknem ezer évet átölelő történelmi időkről mesélnek: birtokolták a Bethlenek, a Rákócziak és úgy tartják e falak között írta meg Werbőczy István híres Hármaskönyvét, a Tripartitumot. A XVII. századtól a Kemény család tulajdonában álló épületet nemrég kapta vissza a család egy kommunista intermezzo után. Kemény János és családtagjai a strófákat őrző tölgyfák árnyékában alusszák örök álmukat, pár lépéssel odébb gróf czegei Wass Albert hamvai pihennek. A kastély honlapja: http://www.marosvecs.com/
Szászrégen
Ahol a Görgény eléri a Marost, pontosan ott fekszik Szászrégen. Valószínűleg már Szent László idején megalapították a kiváló földrajzi fekvésű várost, ám csak 1228-ban említik először Regun néven II. András egyik alapítólevelében. Ekkoriban a Tomaj és Kacsik családok központja a vidék, akik megkezdik a szász kézművesek betelepítését. Regun újranépesítésére azért is volt szükség a XIII. században, mert a tatár 1241-ben és 1285-ben is feldúlta a vidéket.
A legenda szerint a város jóhiszemű polgárai templomi zászlók alatt vonultak a tatárok elé, hogy meglágyítsák azok szívét, ám a kutyafejűek lemészároltak mindenkit. Az újonnan érkező szászok az évszázadok során szinte minden polgárjogot megkaptak a magyar királyoktól és az erdélyi fejedelmektől. 1661-ben itt választották erdélyi fejedelemmé Kemény Jánost. 1848. november 2-án aztán lángba borult a Szászrégen, ugyanis a szászok a magyar forradalom ellen fordultak, és összecsaptak a székely csapatokkal. Ma körülbelül 8-10000 magyart él itt, akik igen öntudatosan ápolják identitásukat, anyanyelvüket. A református és katolikus templom szinte karnyújtásnyira fekszik egymástól Szászrégenben. A katolikus templom kertjében nagyjaink mellszobrai láthatók, de Holtmaroshoz hasonlóan itt is van egy üresen álló oszlop. Wass Albert szobrának kéne ott lennie, ám egy raktárban letakarva várja a szebb időket. A reformátusok egy Makovecz Imre tervezte épülettel, az úgynevezett DIO-Házzal büszkélkedhetnek, amely vendégház, és kulturális fellegvár is egyben.
Aki erre jár, az feltétlen látogasson el a közeli Vajdaszentiványra, amely kastélyáról és néptáncáról is híres.
Gernyeszeg
Gernyeszeg várát 1477 körül Erdélyi István építtette, ezt építtette át 1686-ban Teleki Mihály várkastéllyá, amelyet a „Maros ékköve” jelzővel illettek. A Teleki-kastélyt 1949-ben államosították, hosszú ideig gyermekkórház működött benne, mígnem a Teleki-család visszaszerezte.
A település gótikus református temploma 1456-ban épült, sírboltjában nyugszik Teleki Mihály erdélyi kancellár. Gernyeszeg azzal is büszkélkedhet, hogy itt született 1739-ben Teleki Sámuel, míg 1874-ben Bethlen István miniszterelnök. A közeli Marossárpatak és Sáromberke kastélyai és kriptái is a Telekiekről mesélnek.
Marosvásárhely
Minden valamirevaló várnak, így a marosvásárhelyinek is megvan a maga története. Történt ugyanis, hogy Báthory István erdélyi vajda várkastélyát 1601-ben a török-tatár seregek alaposan megrongálták, ám azért hagytak némi rombolnivalót az 1602-ben erre pusztító Bastának is. Mikor aztán minden idegen had letette a névjegyét Marosvásárhelyen, az erdőkből visszatérő lakosság úgy határozott, hogy a várkastély helyére erős várat épít, ne rombolhasson kedvére itt török, tatár, német. Megépítették a bástyákat és a tíz méter vastag falakat, a várat pedig tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. A városbeli céhek vállalták öt bástya megépítésének költségeit és munkálatait, melyek a mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét, így van például Szabók bástyája vagy Kádárok bástyája is. A várban áll a református vártemplom, amelyet eredetileg ugyan a ferencesek építettek, de hát a város lakossága egy szép napon áttért a protestáns hitre, és ha már áttért, hát itt tartották az első egyetemes magyar református zsinatot. A templom azzal is büszkélkedhet, hogy itt választották fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
Templom a város szívének tartott Rózsák terén is van, elég, ha csak a plébániatemplomra vagy a Barátok templomára gondolunk. Utóbbiból mára csak egy torony maradt, 1971-ben ugyanis a többi részét lebontották. A tér déli részén álló Kultúrpalota szecessziós stílusban épült Bernárdy György polgármester munkássága idején. Külső homlokzatán „Hódolat Hungáriának” című mozaik mesél a szebb időkről. A szintén szecessziós Közigazgatási Palotáról azért már eltüntették a Magyar Királyság címerét, és a magyar történelmi nagyságokat ábrázoló festett ablaküvegeket. Csodát kicsit arrébb is találhatunk, ha kelet felé sétálva a Bolyai-térre jutunk. Itt áll ugyanis a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium épülete. A Líceumról pedig azt mindenképpen illik tudnunk, hogy falai közt fedezte fel a relativitás-elmélet alapjait Bolyai János, Bolyai Farkas fia. És ha már erre járunk, ne feledkezzünk meg Teleki Sámuelről sem, Erdély kancellárjáról, aki 40000 könyvet gyűjtött össze, hogy aztán 1802-ben megalapítsa a Teleki Tékát, amely a mai napig működik.
Az Apollo-palota vagy a Papp-palota is a magyar múltról tudósít, és ne feledjük a Görög-házat se, ahol Petőfi Sándor megírta utolsó levelét feleségének, hogy aztán Segesváron örökre nyoma vesszen. A székelység fővárosa ma már sajnos mást is jelent, mint egy ősi magyar várost. 1990. február 10-én Sütő András felhívására százezer magyar vonult némán demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. Maros megye román falvaiból buszokkal részeg románokat hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. A megvadult románok ostrom alá vették az RMDSZ székházát, és amikor a rendőrség garantálta a bent lévők testi épségét, Sütő Andrásék kijöttek. Kint aztán a rendőrség tétlenül szemlélte végig a magyar író összeverését, megvakítását. Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az előző napi események felelőseinek az előállítását, mire a románok is elkezdtek gyülekezni. Nem sokára a kaszákkal felszerelt románok áttörték a gyenge kordont, majd a fegyvertelen magyarokra törtek. Egy teherautó keresztülrobogott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsin utazó románok közül is volt egy áldozat. A román hadsereg körbezárta a várost, mire a környékbeli falvak magyar lakosai lezárták az utakat, és a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek. Megérkezett a hadsereg, amely tankokkal választotta szét a két tábort. A románok látva a katonaság közönyét újabb támadást indítottak, amelyet a magyarok kivédtek. A románok száma gyarapodott, míg a magyarok mellé cigányok jöttek azt skandálva, hogy “Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”. A csata éjfél körül dőlt el azzal, hogy megérkeztek a Nyárád menti székelyek. A többségében 60 év feletti embereket, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette, akinek vezénylete alatt a székelyek megrohamozták a románokat, és kiverték őket a főtérről. A győzelmet a magyarok a Himnusz eléneklésével ünnepelték, miközben felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Hajnalra ejtőernyősök szállták meg a várost, véget vetve az etnikai zavargásoknak, melynek 5 halottja és 300 sebesültje volt. 1990 fekete márciusa után sok magyar hagyta el a várost, így ma már Marosvásárhelyen kisebbségbe került a magyarság.
Nyárádszereda
„A hatalmas erdőségekkel s szelíd dombokkal körbekerített Bekecsaljának a tisztasága az, ami mindennél jobban megfogja az arra vándorlót. Tiszta itt a természet ősnövényzete, ősállatvilága, hiszen füstös gyárak kéménye, szmogos autópályák bűze s idegen, ránk nyomuló nép tömege, erőszakos hitterjesztése nem bontja eme tájékot. A Nyárád felső folyásának ez a szűz ősvidéke abban is tiszta, hogy számtalan székely hagyományunk, számtalan magyar szavunk, számtalan ősi jelünk maradt meg itt érintetlenül az idő vén markában.” (Csíki Sándor)
A Nyárádmente „fővárosában” választották fejedelemmé 1605. február 21-én Bocskai Istvánt, sőt 1745-ig itt tartották Marosszék közgyűléseit. A város fekvése is szerencsés, hisz itt simul egymásba a Kis- és Nagy-Nyárád vize, szerdánként tartott vásárára pedig messzi földről jártak az emberek. A település sokszor megbicsaklott a fejlődésben, de szerencsére a kommunista iparosítás elkerülte, így az elrománosítási kísérletek ellenére sem lett románná. A főtéren körülnézve egy percig sincs kétségünk, hogy jó helyen járunk: a református templom kertjében Csaba királyfi szobra áll, a templom előtt Bocskaié, a Városházán a székely zászlót lengeti a szél.
Bekecs-tető
„A Bekecs az Marosszéknek, mi a Hargita Udvarhelyszéknek, mi a Nemere Háromszéknek” – ezért már az e sorokat író Orbán Balázs korában kápolna állt a Bekecs-tető Erdélyi-medencére néző platójának szélén. Aztán ezt a kápolnát felemésztette a történelem, mígnem 2011-ben a bekecsaljai falvak összefogása felépítette a Szent Kereszt kápolnát, a mindig megújulni képes székelység jelképét. Mert a székely mindig „kegyelte a havast”, ezért hát meg is koronázta azokat, hogy legyen hova hordani a testet és a lelket búcsú idején. Nyugatra az Erdélyi-medence messze hullámzó dombhátai, és a mögöttük emelkedő torockói hegyek látszanak.
Kissé délre a Déli-Kárpátok hosszú, körülbelül 400 kilométernyi láncolatán pásztázhat végig a tekintet a Retyezáttól a Csukásig. Maga az 1080 méter magas főcsúcs kissé feljebb, a kápolna felett van, egy lármafa áll tetején, amelyet manapság is meggyújtanak a gyepűőrök. Egy Bekecs-tetőre tett kirándulás azonban nem érhet véget a csúcson, érdemes leereszkedni kissé nyugati irányba, az első világháborús székely honvédelem egyik szent helyére, a Körtvélyes-mezőre. Mikor 1916-ban betörtek a románok, itt a Görgényi-havasok nyugati oldalán sikerült őket megállítani. Ennek emlékére 1941-ben állíttatott obeliszk, amely büszkén hirdeti: „Hős bajtársaink! Erdély visszatért, melyért harcoltatok, s oláh golyó által itten meghaltatok, a Bekecs hegyen legyen csendes álmotok, kívánják bajtársaitok.”
Szováta
A régi kicsiny falu alig 150 év alatt lett nagyhírű üdülőközponttá, Sóvidék egyetlen városává, természetes sós tavainak köszönhetően. Közülük a legnagyobb és legismertebb a völgykatlanban fekvő Medve-tó.
A kiterített medvebőrre emlékeztető formájú tó az 1870-es években keletkezett, egy víznyelő elzáródásával. Hírnevét annak is köszönheti, hogy a világ legnagyobb és Európa egyetlen heliotermikus – azaz naptól melegedő – sós tavaként tartják számon. A néhol 18 méteres mélységet is elérő, rendkívül sós tó ugyanis a felszínén képződött vékony édesvízréteg hatására a napsütéstől fokozatosan felmelegszik.
A szórakozni és a gyógyulni vágyó turistákat szolgálja a Medve-tó körüli fürdőtelep, ami a századfordulón kezdett kiépülni. A Monarchiát idéző faragott fatornácos villákat ma már egyre inkább kiszorítják a modern hotelek. Érdemes felmenni a város feletti Kálváriára, ahonnan elénk tárul a Székely Sóvidék és a Kis-Küküllő völgye. A szovátai erdei vasút honlapja: http://mocanitasovata.ro/
Erdőszentgyörgy
A hagyomány szerint a kastélyt a Kornissok egy apátsági kolostor romjaira építették a 16. században. Tőlük került aztán 1620-ban a Rhédey családhoz, akik 1809-ben alaposan kistafírozták uradalmukat. A falu feletti dombtetőn már csak romokban áll a Rhédey-mauzóleum.
Onnan hozták át a református templom alatti sírboltba az 1841-ben meghalt Rhédey Klaudia grófnő földi maradványait, aki nem más volt, mint Mária brit királynő nagyanyja, II. Erzsébet ükanyja. A középkori eredetű templom arról is nevezetes, hogy az unitáriusok 1618-ban zsinatot tartottak benne, s addig vitatkoztak, míg a szombatosokat ki nem zárták a soraikból.
Bözödújfalu
A kommunista önkényuralom, a romániai falurombolás, a székelység eltüntetési kísérletének jelképe, az elárasztott falu, Bözödújfalu. A legsötétebb 1980-as években a gát elkészültével a szinte színmagyar falu lakóinak túlnyomó többségét erőszakkal kitelepítették.
Aztán a víz lett az úr, s addig emelkedett, míg 1994-re szinte az egész falu hullámsírba került. Itt alszanak a tó mélyén Bözödújfalu székely házai, templomai, köztük a középkori katolikus templom, amelynek tornya egészen 2014-ig kiállt a tó vizéből, mementóként, aztán feladta a harcot és végleg alámerült. Bözödújfalu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és az egykori falu emlékhelyére helyezték. Azóta minden év augusztusában eljönnek a falu egykori lakói, hogy közösen emlékezzenek elárasztott szülőföldjükre.
Kőrispatak
A régiek helyére a 19. században dombra épült református, és a központban álló unitárius templom is a ki nem hunyó hitet hirdeti. A 2004. december 5-én faragott székelykapu pedig azt, hogy itt még akkor is befogadják a magyart, ha az eltaszítja magától testvérét.
A kőrispatakiak mindig is dolgos székelyek voltak. A földművelés és állattenyésztés mellett évszázados múltra tekint vissza a szalmakalap készítés népi mestersége. Szőcs Lajos és családja is őseiktől örökölte a kalaposságot, és hogy ez a hagyományos mesterség ne vesszen el a 21. század útvesztőiben, 2001-ben megnyitották a világon egyedülálló Szalmakalap-múzeumot. A múzeum honlapja: https://www.szalmakalapmuzeum.ro/
Dicsőszentmárton
A Kis-Küküllő-mente központi települése nevét a „Dicsőséges Szent Márton” tiszteletére emelt templomárólkapta. 1466-ban már mezőváros volt, később az egykori Küküllő vármegyének székhelye lett.
A város fontos látnivalója a Pekry-kastély, a Béldi-ház és a 13. századi eredetű unitárius templom, amely a főtéren áll. Ugyanitt megtaláljuk a görögkatolikus, a református, a római katolikus és az evangélikus templomokat is. Kissé lejjebb a Kis-Küküllő mentén találjuk az egykori Küküllő vármegye másik székhelyét, Küküllővárt, ahol a Bethlen-Haller kastély kápráztatja el az utazót.
