A Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében Kreatív Rajzpályázat egyik kedvelt témája volt a Kárpátok – a legjobb harmincban végzett iskolások közül többen választották ezt a témát, a zsűri által kilencedik legjobbnak választott Császár Boglárka pedig egyenesen ezt a címet is adta művének. A marosludasi tanulónak igazán testhezálló volt a feladat, a rajzot ugyanis a szónál is beszédesebbnek gondolja.
– Erdélyi mivoltodnak köszönhető a témaválasztásod?
– Mint ahogy a legtöbb erdélyi magyar, én is szülőföldemet tartom a világ legszebb helyének, hiszen nem csak a tájakat, hanem az építészetünket és a kultúránkat is testközelből megélhetem. Romániai magyarként gyakran találkozom más jellegű versenyeken a pályázat témájával, viszont érdekes volt ezen a területen is feldolgozni. Rajzolni mindig más egy picit.
– Milyen tervekkel vágtál bele a feladat elkészítésébe?
– A nyeremény lehetősége elég kecsegtető volt, viszont az önmagam kipróbálása és a gyakorlat is nagy részben közrejátszottak döntésemben. Határtalanul, nem csak azt jelenti számomra, hogy szabadak vagyunk, hanem azt is, hogy a határokat le tudjuk győzni, legyenek azok fizikai határok vagy érzelmiek.
– Mit szólsz, hogy a zsűri a legjobbak közé választotta a pályamunkádat?
– Természetesen jól esik, viszont nem gondolom, hogy ez teljesen és pontosan mutatja készségeimet; mint minden ilyen művészeti versenyben, itt is a zsűritagok személyes véleménye a döntő. Egy másik zsűrinél lehet, hogy közel sem ez lett volna az eredmény.
– Megfelelő kifejező eszköz számodra a rajzolás?
– Határozottan! Magyarokról beszélni például nem igazán szoktam, hiszen egy népet jellemezni gyakran azzal jár, hogy egy egyszerűbb, két dimenziós képet vetítünk fel az összetett és teljességében szép valóságról. Erre pedig tökéletesen megfelel a rajz.
