„Bihar. Komoly, szinte ércesen csendülő név. Erőt, biztonságot sugároz. A Marostól a Sebes Kőrösig, a Mezőségtől az Alföldig roppant fellegvárként választotta el Erdély földjét a török-dúlta, német pusztította magyar hontól. Ellaposodó tetőin smaragdzöld havasi legelők húzódnak. Kőzetei, felszíni formái változatosak. Sziklái csalfa óriások. Biztos erősségünk, végvárunk nekünk Biharország.” (Ifj. Xántus János: Bihar)
Az Alföld és az Erdélyi-szigethegység metszéspontján, kereskedelmi utak összefutásánál alakult ki a középkori Magyarország egyik legfontosabb hátországa, Biharország. Volt a kabarok uruszága, a Szent Jobb rejtekhelye, majd Szent László volt az, aki a Bihari Dukátust felhelyezte a keresztény Európa térképére. A vármegye központja Nagyvárad lett. A török és a labanc is végigsöpört a bihari síkon, amely végül vér nélkül hullott a románok ölébe. Mégsem vált idegenné, hisz Erdély védőszentje, a legendás lovagkirály szelleme ma is ott őrködik Biharország és annak minden népe felett.
A Bihari-sík neves városaiban kezdjük bihari kirándulásunkat, majd bevesszük magunkat a hegyek közé, ahol számtalan karsztcsoda gazdagítja határtalan kirándulásunkat.
Nagyvárad ma már 3 és fél óra alatt elérhető autóbusszal Budapestről az M3 és M35 autópályákon, de ide akár vonattal is elutazhatunk. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek bihari úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Biharban számos magyar tannyelvű általános iskolákat találunk. Ha fel szeretnénk velük venni a kapcsolatot, elérhetőségüket itt találjuk: http://intezmenytar.erdelystat.ro/intezmenyek/a-romaniai-magyar-nyelv-elemi-es-also-kozepfoku-oktatas-intezmenyrendszere/9
Szakközépiskolák, gimnáziumok Biharban:
Székelyhíd, Petőfi Sándor Elméleti Líceum: https://petofi.ro/
Nagykágyai 1. számú Szakközépiskola: 0040722252238
Bors, Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola: 0040259316160
Nagyszalonta, Arany János Elméleti Líceum: https://gsaranyjanos.ro/
Nagyvárad, Ady Endre Líceum: http://www.adyliceum.ro/
Nagyvárad, Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium: http://www.lorantffynagyvarad.ro
Nagyvárad, Művészeti Líceum: http://liceuldeartaoradea.ro/maghiara/
Nagyvárad, Szent Lászó Római Katolikus Teológiai Líceum: http://licromcat.ro/
A határtalanul program diákcsoportjai gyakran annak az iskolának a kollégiumában szállnak meg, amellyel felvették a kapcsolatot. További szálláshely ajánlatok Biharban:
Jádremete, Melinda Panzió: +40722275745
Nagyvárad, Posticum Vendégház: http://www.posticum.ro/
Magyarremete, Turul Panzió: https://www.remeteturul.ro/
Nagyszalonta
Nagyszalonta a 16. századig jelentéktelen községnek számított, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt. 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a köleséri hajdúknak adományozta a települést. A Bocskai István által letelepített 300 hajdú megalapította Szalonta városát. Azóta van mire és kire büszkének lennie Szalontának. A református templom túloldalán egész szoborpark hirdeti a város nagy szülötteit. Arany János mellett szobrot kapott Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss István is. A századfordulón felavatott Kossuth-szobor húsz éven át díszítette Szalonta főterét, aztán 1920-ban az új impérium ismeretlen tettesei ledöntötték. Újabb húsz esztendőnek kellett eltelnie, hogy Nagyszalonta felszabaduljon, s a Csonkatoronyba menekített szobor visszatérjen eredeti helyére. És visszaszállt a Városháza tetejére a száműzetésre ítélt turulmadár is. Ahogy a Bocskay-oroszlánok is újra büszkén őrzik a város és az Arany család címerét. Arany János ott ücsörög és szemléli a változó város képét a Csonkatorony bejárata fölött is. Az emeleten múzeum őrzi emlékét.
„Istenáldotta hely ez a Nagyszalonta. Megbecsült írók és tudósok bölcsőit ringatta, ma is szent koporsók ágya, és híres-neves személyiségek lábnyomainak őrizője. Ők adtak, s adnak kiváltságos rangot e kisvárosnak a magyar irodalomban és tudománytörténetben; e föld minden röge szerelmes emlékezéssel él a könyvet szerető, gondolkodó magyarok tudatában. Az irodalmi emlékhelyek zarándoka két percnyi sétával eljut a Nagy-Csegőd és a Rózsa utca sarkán szerénykedő, „szélbe hulló ereszű” parasztházhoz, ahonnan 1897. szeptember 24-én a titkokkal teli pásztoréjszakák énekese lépett e világba.” (Danielisz Endre) A partiumi szilaj pásztorok és szegény parasztok hányatott sorsú költője, a puszták ősi mítoszait balladákba éneklő fekete bojtár, Sinka István látta meg e kicsi portán a napvilágot. „Hideg rációval szinte megmagyarázhatatlan, miként eshetett meg az, hogy a XIX. és a XX. század legnagyobb magyar balladaköltőinek bölcsőit egyazon bokor alá helyezte a Gondviselés.” Szinte csak egy sarok választja el a Sinka portát a „bogár hátú öreg háztól”, amelyben 1823-ban megérkezett a halhatatlanságba Arany János. Hatéves volt, amikor házuk leégett, így ma már egy új építésű tájházban emlékezhetünk a költőre. Információ: https://salonta.net/hu/letesitmenyek/arany-janos-szulohaza/
Nagyvárad
„László király Bihar vármegyében a Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet, ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére: ezt a helyet Váradnak nevezte. Szent László úgy rendelkezett, hogy őutána Álmos uralkodjék, de ez őszinte egyenességében úgy tisztelte bátyját, Kálmánt, hogy átengedte neki az ország koronáját. Szentséggel és kegyelemmel telve költözött át az angyalok társaságába uralkodásának 19-ik esztendejében, és Váradon temették el saját monostorában, az Úr 1095-ik évében.” (Kálti Márk: Képes Krónika)
Mikor 1192-ben szentté avatták, sírhelye zarándokhely lett. Aztán jött a tatár, pusztította a szendrői bég, 1538-ban itt kötött békét Szapolyai János és Ferdinánd, 1660-ban pedig sikerült bevennie a töröknek. Várad romokban volt, mikor 1692-ben végre megérkeztek a felszabadító hadak.
Az épülés évszázadainak legszebb emléke kétség kívül az 1779-re elkészült katolikus székesegyház, amely barokk pompájában ma is Nagyvárad büszkesége. Ugyanaz történt, mint a középkorban: az egyházi központ körül kezdett kiépülni a város, csak időközben a gótika helyét átvette a barokk. A legendás kanonoksor árkádos folyosóján sétálunk tovább Nagyvárad lüktető városrészébe, a Szent László térre, ahol egykor a városalapító szobra állt. A 19. század hozta el a város harmadik kivirágzását, amikor Nagyvárad jelentős kulturális, kereskedelmi és ipari központtá duzzadt. Az újabb városközpontban a barokk mellett már a szecesszió is megjelent. A Körös hídján túl már Ady kávéházas Nagyvárada jelenik meg, amelyről 1944-ben így írt Gáspár Gyula: „Kissé nagyzoló város Nagyvárad. Nagyváros szerepében tetszeleg, de jól játssza ezt a szerepet. A lüktető kereskedelmi élet és a városszéli gyárak serege meg is adja erre a jogot. Az estéli Nagyvárad kissé Budapestre emlékeztet. Nagyvárad népe azonban nem elégszik meg ennyivel. Ők többet akarnak, ők már úgy emlegetik városukat: a «Körösparti Páris.» Ez talán túlzás, de nem baj. Akinek hízeleg ez a név, ám lelke rajta. Én Szent László lelkét, az ősi magyar lelket keresném inkább a város falai között.”
Élesd
Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy Élesden, ahol megállás nélkül halad az erdélyi tranzitforgalom, 120 esztendeje Dankó Pista húzta a talpalávalót, Ady Endre és a helyiek megmámorosodva énekelték bele az éjszakába a magyar nótákat. Legalább százhatvan ember szorongott az Erzsébet Szálló nagytermében, „a közönség ötször-hatszor ismételtetett meg egy-egy tetszetős jó nótát”. Ma több hőszigetelt ablakos vegyesbolt osztozik az elbalkániasodott épületen, az egykor magyar többségű városban ezer fő alatt van a magyarság lélekszáma.
A mai város közelében emelkedő hegyek között állott és áll romjaiban ma is Sólyomkővár, mely több mint négy évszázadon keresztül volt a Réz-hegység északi és déli oldalán fekvő községek gazdasági és katonai központja. Élesden magyar életjeleket a katolikus és a református templomnál találunk. Batthyány József a 19. század elején épített kastélyt Élesden, ma már kórház működik benne.
Királyerdő
Sebesen szárnyal a kalandvágyó turista az Alföldről Erdély felé. Az első hegy, még a Partiumban szerény dombsornak tűnik, ami mellett rendre elsuhan. Pedig csak annyit kéne tennie, hogy a Királyhágón innen délre kanyarodik, s máris egy páratlan hegyvilágba csöppenhet. Ez az alacsony, gyéren lakott, de karsztjelenségekben gazdag, erdő borította középhegység, a Királyerdő. Az Erdélyi-szigethegység északnyugati vonulata Bihar megye keleti részén emelkedik. Északról a Sebes-Körös völgye választja el a Réz-hegységtől; nyugati előterében az Alföldre nyíló Királyerdőalja terül el; déli szomszédságában a Fekete-Körös öntözte Belényesi-medence húzódik; míg keletről a Jád-patak szűk völgye határolja el a Vigyázó-hegységtől.
A patakok szabdalta karsztfennsík fő vonzerejét a karsztformák kárpáti viszonylatban is rendkívüli gazdagsága jelenti. Tájképét fennsíkok, víznyelők, szurdokok, karsztforrások, búvópatakok, barlangrendszerek teszik változatossá, míg völgyeiben apró, de nagy múltú falvakat, s bennük magyar életet is találunk. Legfőbb értékei a Sebes-Körös Révi-szorosa, a Zichy-barlang, Vársonkolyos környéke, a Dámosi-karsztfennsík, a Vida-tó, a Nyerskői-víznyelő barlang, a biharrósai szurdokok, a Jád-völgy vízesései, a remetelórévi Ökrök-vízesés.
Belényesi-medence
Két világ, Erdély és az Alföld határa a regényes Belényesi-medence, ahol a Biharból eredő Fekete-Körös felső szakaszán, a Királyerdő és a Béli-havasok között elterpeszkedve tág völgyet vájt magának. E zárt, archaikus világ felfedezését Györffy István néprajztudósnak köszönhetjük. Tőle tudjuk, hogy a magyarság már a kora Árpád-korban megtelepedett a Fekete-Körös völgyében, s hiába a tatár, a török és a legújabb kori hódítók pusztításai, a határtalan erdőségek oltalmazásában megőrizte hitét és sajátos népi kultúráját. Az évszázadokig a váradi püspökség birtokolta, majd a 16. században reformátussá lett Belényesi-medence magyarsága a román térhódítással szórvánnyá morzsolódott.
Egyik legfontosabb települése Magyarremete. A falu Árpád-kori templommal büszkélkedhet, hisz már majd ezer éve serénykedik itt a magyar ember. Próbált már eret vágni rajta a rác, de Belényesnél Thököly megfutamította, a török is gyakran feldúlta a tájat, mégis a románok öldöklései hagyták itt a legmélyebb nyomokat: 1944. szeptember 24-én a bevonuló román katonák megöltek 43 ártatlan magyar embert. A szomszédos Köröstárkány is hasonló tragédiáról mesél. 1919-ben a visszavonuló Székely Hadosztály kénytelen volt feladni Kőröstárkányt és a szomszédos Kisnyégerfalvát, ami elhozta a két település legsötétebb napját, április 19-et. A bevonuló román félkatonai alakulatok és katonaruhába bújt román civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut. Összesen 91 tárkányit gyilkoltak meg a válogatás nélkül öldöklő románok. Annyit mára már sikerült elérni, hogy az emlékezés koszorúit van hol elhelyezni: Magyarremetén és Kőröstárkányban is van emlékműve az öldöklésnek.
A Belényesi-medence sok természeti szépséggel büszkélkedhet. A Várasfenes feletti Bélavár, a Mérági-szakadék vörös homokkő falai, a mézgedi cseppkőbarlang szinte a medence szélén vannak, de a Bihar-hegység karsztcsodái is könnyen elérhetők innen. Várasfenesen a Györffy István táj- és népismereti otthon, és a mellette álló tájház is vonzó célpont lehet az ide utazó magyaroknak.
Pádis
A legenda szerint egykor egy móc járt szekerével itt a Körösök vidékén, amikor hatalmas szélvihar tört ki. A vihar fölkapta a mócot és szekerestől-lovastól, a Pádis fölé magasodó sziklacsúcsra helyezte. Az itt élő románok egyébként krisánoknak (kőrösvölgyieknek), és nem mócnak tartják magukat, sőt a mócokat nem is kedvelik túlságosan.
A Mócok templomának nevezett csúcson egy kis kápolnaszerű kilátóból lehet megcsodálni a Pádis északi részét, többek között a Kék-Magúra és a Galbena-szirt közti medencéket, réteket, a Varasó-csúcsot, és a tájat lezáró Égett-tetőt. A „karsztjelenségek Eldorádójának” egyik legfőbb jellemzője, hogy a fennsíkon lehulló csapadék rögtön eltűnik a víznyelőkben, hogy aztán a felszínen már különböző szurdokokban bukkanjon elő. A Pádis talán leglátványosabb karsztjelenségei ezek a kanyonok, melyek közül a legismertebbek a Szamos Bazár és a Galbena Kőköz. A Szamos Bazár kezdeténél a Meleg Szamos felszíni vízfolyása előbb bebújik az Aragyásza-barlangba (melyet turistaúton lehet követni pár száz méteren keresztül) majd a barlang után a víz egy szép szurdokon keresztül tör utat magának kelet felé. A Galbena-szoros a Galbena vízkeletnél kezdődik, amelyik összegyűjti a Pádis-Csodavár zárt medencéjében lévő felszín alatti vizeket, és egy másfél kilométeres szurdokban ér a Flóra-rét alá.
Sokan a Csodavár 73 méter magas barlangkapuját tartják a Pádis legszebb látnivalójának, de vannak, akik a Ponor-rétre esküsznek, ahol a rét fölött egy sziklából kitörő patak mindössze pár száz métert kanyarog a felszínen, majd a rét végén egy víznyelőben eltűnik. Aztán vannak, akik az Elveszett Világ zsombolyai miatt indulnak a Pádisra, és vannak, akik az Eszkimó-jégbarlang miatt. Megállapítható tehát, hogy a Szamos, a Kőrös és az Aranyos forrásvidékének számító fennsík bővelkedik csodákban, szinte minden négyzetkilométerre jut egy. Nem hiába akadt meg a szeme ezen a tájon Czárán Gyulának, és nem hiába látott hozzá a XIX. század végén a Pádis turistautjainak kiépítéséhez. A kortársai által „Galbena hercegének”, az utókor által „a bihari turistaság apostolának” nevezett Czárán minden idejét és birtokainak minden jövedelmét a bihari hegyvidék turistainfrastruktúrájának fejlesztésére fordította.
A babonás hegyi románok eleinte valamiféle földöntúli lénynek hitték a hegyeket lóval járó fekete köpenyes Czáránt, sőt rendre el is kergették, kutyákat uszítottak rá. Aztán szép lassan megszokták a grófot, sőt a magyar úri társaság hegyi vezetőivé, teherhordóivá váltak. Czárán nevéhez fűződik több bihari barlang feltárása, turistakalauzok kiadása is, sőt a halál is a Pádison érte utol 1906-ban. Mikor ezt a csodavilágot járjuk, ne felejtsük el, hogy Czárán Gyula nélkül a Pádis nem lenne az ami: egy csodavilág karnyújtásnyira. A Pádis honlapja a legfrissebb információkkal: https://padis.hu/
