Hunyad természeti értékekben gazdag és kalandos történelemmel átszőtt vidékén már évszázadok óta szórványban él a magyar megkopott kastélyok, ősi templomok és várak árnyékában. Bár Hunyadi és Kinizsi diadalaitól sokszor volt hangos a vármegye, a török hadjáratok itt is sokat segítettek a szórványosodásban. Odalent a vármegye déli fertályán hosszú századokon át csak lomhán ballagott az idő. Aztán az elmúlt kétszáz évben, mintha a lemaradást akarta volna behozni, hirtelen felgyorsultak az események.
Ahol csak néhány momorlány éldegélt, nyáját legeltetve, a Kendeffyek ősi birtokán a 19. században felfedezték a Petrozsényi-medence szénrétegeit, s az archaikus hegyvidéki életmód rögvest megváltozott. A bányák megnyitásával sokféle nemzetiség özönlött ide a Monarchiából és az apró hegyi pásztorfalvak hatalmas bányászvárosokká alakultak. Azóta 100 év eltelt és sok víz lefolyt a Sztrigyen, a Maroson és a Zsilen. A bányák megszámlálhatatlan tonnányi szenet hánytak ki a felszínre a föld alól, majd sorra bezártak, tömeges munkanélküliséget és kilátástalan helyzetet teremtve az itt élő identitást és talajt vesztett emberek számára. Csak a hunyadi táj, a változatlan szépségükben megmutatkozó szurdokvölgyek és a feléjük magasodó Déli-Kárpátok láncai jelentik az állandóságot, miközben az uradalmi kastélyok, várak és templomok történelmi színfalai mögött folyik a néma küzdelem a szórványmagyarság megmaradásáért.
A Maros öntözte Kenyérmezőn nézünk először körül, ahol olyan neves városokat látogatunk meg, mint Déva és Piski. Innen a Sztriggyel mentén törünk dél felé, hogy aztán átkeljünk a Hátszegi-medencébe, amelyet olyan nagyszerű hegyek ölelnek, mint a Páring és a Retyezát.
Budapesttől Hunyad 5 órás autóbuszutat jelent, közben végig autópályán haladhatunk. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek hunyadi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
A következő településeken van magyar tannyelvű általános iskola: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Vajdahunyad, Déva, Szászváros. Ha fel szeretnénk velük venni a kapcsolatot, elérhetőségüket itt találjuk: http://intezmenytar.erdelystat.ro/intezmenyek/a-romaniai-magyar-nyelv-elemi-es-also-kozepfoku-oktatas-intezmenyrendszere/9
Középfokú magyar tannyelvű oktatási intézményt Déván találunk: Déva, Téglás Gábor Elméleti Líceum: https://www.devatgi.ro/hu
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Algyógy, Ifjúsági Központ: https://algyogy.ro/
Csernakeresztúr, Nisztor Panzió: https://www.nisztorpanzio.ro/
Lupény, Református Egyházközség: https://hazajaroegylet.hu/uticelok/lupeny-reformatus-egyhazkozseg/
Déva, Unitárius Lelkészi Hivatal: https://hazajaroegylet.hu/uticelok/deva-unitarius-lelkeszi-hivatal/
Algyógy
A Hunyad megyei település szívében egy telken két különleges templom áll őrséget. Az Árpád-kori körtemplom Erdély egyik legősibb kerektemploma. A másik, református templom egy korábbi helyén a 16. században épült. Az 1930-as években nyerte el mai formáját. Sajátossága, hogy a hajdani római fürdő sírkövei, szobrai és az elpusztult református templom gótikus elemei épültek be falaiba. Az ódon épületek mellett találjuk a volt református parókia és iskola felújított épületét, amely keresztyén ifjúsági központként működik, táboroknak ad otthont és szállást is kínál az ide látogatóknak.
Algyógy fölött hévízes források törnek fel a föld gyomrából. A Nagyági-hegység áldását, a vasas-kénes, jó 30°C-os vizét már a rómaiak is felfedezték. Az ókori Germisara fürdőtelep egykori medencéje máig megmaradt. Az 1500-as években Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, ahol később több erdélyi fejedelem is szívesen megpihent. A fürdő a Monarchia boldog békeidőiben élte virágkorát. Ahogy a korabeli lapokban hirdették: ajánlható e gyógyitó hely gége-és tüdőbetegeknek, és gyenge gyermekeknek. A fürdőt körülvevő erdőség igen nagy kiterjedésű, így nagyobb séták és kirándulásokra van elég alkalom. A fürdő közelében impozáns vízesés gyönyörködteti a vendégeket. A termál forrás táplálta vízesés láttán annak idején Kazinczy Ferenc is elámult: „A falmeredekségű hegyoldal nem várt, nem képzelhetett magasságban be van nőve felülről bokrokkal; alul a mélységben vad surjány borítá el a víz futását. Első szabad esése egy pár ölnyi. De itt egy csúcs kél elébe, felkapja a patak esését, s úgy szalad ezer apró mozdulásokban, millió meg millió csillám közt, alá a mélységbe, mint egy ezüst lepel.”
Alkenyér
Egy kis fantáziával akár visszautazhatunk 1479-be, és már láthatjuk is közeledni Ali Kodzsa bég jóllakott portyázó seregét.
Lehetnek vagy 15-20 ezren, tele vannak lopott kincsekkel, elhurcolt magyar gyerekekkel, asszonyokkal, férfiakkal. Közeleg a tél, készülődnek már hazafelé, maguk mögött szeretnék már hagyni azt a sok iszonyatos emléket, a felperzselt földeket, azt a sok utolsó sikolyt. Mátyás uralkodása idején azonban büntetlenül nem lehet csak úgy Magyarországot rabolni… A kenyérmezői erdőből tör a bégre maga az erdélyi vajda, Báthory István. Az ütközet már-már eldőlni látszik a török javára, mikor nagy üvöltés száguld végig a kenyérmezői síkon, amire talán még a halottak is felkelnek. Kinizsi Pál az, és az ő nehézpáncélosai. Mi tagadás nem lennénk a török helyében, pedig ők még nem is látták hősünket a nagyvázsonyi malomnál! Kinizsi jön, és tönkreveri a törököt, este pedig három török hullát tartva – egyet a fogai közt, kettőt a hóna alatt – táncol a tábortűz körül. Kenyérmezőt pedig újra beteríti a csend, és a sok hosszú, nehéz évszázad. Kinizsinek van emlékműve Hunyad megyében, Kenyérmezőn, Alkenyér vasútállomása mellett. Éppen csak annyi áll rajta, hogy Paul Chinezul a híres román hős.
Kenyérhegy (Aranyi-hegy)
Hunyad közepének fontos eligazodási pontja már messziről feltűnik különös alakja miatt. A Kenyérhegynek vagy másnéven Aranyi-hegynek bár aranya ugyan nincs, de különleges ásványai miatt messze földön híres. A hegyet alkotó trachiandezitet már a rómaiak óta bányászták, s az idők során csaknem a hegy felét felfalták. A hegynek legendája is van: „Azt mondják, hogy vót három tündér, akik vetélkedtek: mindegyik akart építeni egy-egy várat. Az aranyi tündér aranyból épített várat, a dévai tündér kőből Déván, a harmadik tündér pedig Pusztakalánban vasból. Az aranyi vár beomlott a Marosba, a kaláni vár is tönkrement, egyedül a dévai tündér vára áll még ma is.” (Magyar Zoltán: Hunyad megyei népmondák, 2009)
A Kenyérhegy alatti településeken, az utóbbi évszázadokban megfogyatkozott dél-erdélyi magyarság falvaiban az ősi templomok és temetők is az elmúlás ellen küzdenek. Hála az összefogásnak azonban Nagyrápolt, Haró és Kéménd magára hagyott református templomai úgy tűnik győzelemre állnak ebben a küzdelemben.
Piski
„Ha a híd elvész, a haza is elvész!” – mondta ezt egy átlőtt kezű, seblázas lengyel, Bem József, majd megindult a Sztrigy folyó hídja felé. Mesélik, még azt is hozzátette: „a hidat visszafoglalom, vagy elesem! Előre magyar!”. A helyszín Hunyad vármegye, az időpont 1849. február 9. Ezen a napon Piskinél áldozhattak a magyar szabadságharcosok a hazaszeretet oltárán. A tét nagy: a 40 méteres híd biztosít hadászati összeköttetést a nagyobb erdélyi városok között. Aki itt győz, azé Erdély. A sereg kicsi: kétezer emberünk tartja a hidat tízezer osztrák ellenében. Ám ezen a napon is olyan „segédcsapatok” támogatják Bem seregét, mint a Kitartás, a hazáért hozott Áldozat vagy éppen a megtörhetetlen Reménység.
A túlsó oldalon ezek hiánycikkek, így nem is lehet kétséges a csata kimenetele: a császári sereg feladja a hidat, és futva menekül Szászsebes felé. Puchner generális pedig hiába kér orosz segítséget, az sem segít, Bem kiveri nagyszebeni fészkéből is a muszkával együtt. A haza tehát nem veszett el, sőt Erdélyben hosszú évtizedek óta először nincsenek idegen katonák! Persze azt nem feledhetjük, hogy a közeli Érchegységben, fellázított román parasztok járják a magyar falvakat kaszával, és azóta már azt is tudjuk, hogy Erdély szabadsága is csak az orosz intervencióig tartott. A híd mellett emelt emlékmű sem élte túl az 1920-as éveket, a bevonuló románok áldozata lett. De ami Piskinél történt az már örökre azoké marad, akik ott a szabadságért éltek vagy haltak. Meg persze a miénk, ha ápoljuk emlékét, ha nem feledjük el.
Piski nevét egyébként hiába keressük a régi pápai tizedjegyzékben: Piski az itt kialakított vasúti csomópontnak köszönheti létét, amikor 1866-ban kiépült az Első Erdélyi Vasút Dévától idáig tartó szakasza. A vasutas településen 20 év múlva megszervezték a római katolikus plébániát és templomot is építettek. Kertjében a ’48-as emlékoszlopnál március 15-énévről évre egybegyűlik a környék magyarsága, hogy lerója kegyeletét 1849 hősei előtt.
Déva
Tizenkét kőmives összetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépittenék.
Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre…
Így kezdődik a népballada, aztán tragikus véget ér: szerencsétlen Kőmíves Kelemen feleségét megfogták és bedobták a tűzbe, hogy legyen hamu, amivel megkössék a várat. Ez volt az ára, hogy a Maros völgye fölötti vulkáni kúpon álljon magos Déva vára. A legrégebbi királyi váraink egyike a török háborúk idején nagy szerepet kapott és olyan birtokosai voltak, mint Hunyadi, Szapolyai, Bocskai vagy Bethlen. Még Eger hőse, Dobó István is raboskodott itt, az unitáriusok meg egyházuk alapítójára, Dávid Ferencre büszkék, aki itt szenvedte el rabsorsát, és halt meg 1579-ben. 1849-ben a magyar honvédsereg szállta meg, és persze épp ekkor kellett felrobbanni a lőporraktárnak. Azóta pusztuló falai mostanság kezdenek megújulni.
Nem kevésbé érdekes Déván a Várhegy lábánál álló Magna Curia, amit a 16. század végén építtetett Geszti Ferenc dévai várkapitány, hogy ugyan ne kelljen már állandóan megmásznia a várhegyet. Aztán a fejedelmek kora lejárt és múzeum lett kúriájukból. A város egykori központi szerepére emlékeztet a régi vármegyeháza tornyos épülete is, homlokán a Korvin-címerrel.
Déva rég elhagyott ferences kolostorát halálra ítélte a történelem. De a Jóistennek más terve volt az öreg épülettel. 1992-ben ideküldött egy ferences szerzetest, aki felújította és néhány utcán kallódó árva gyermek befogadásával útjára indította gyermekmentő misszióját. Böjte Csaba testvér csodájának hamar híre ment, s a jóakaratú embereknek hála ma már Déván több száz és Erdély szerte több ezer szerencsétlen sorsú gyermek élhet szerető családban, járhat magyar iskolába és templomba. A Szent Ferenc Alapítvány megvásárolta a rendházzal szomszédos tömbház lakásait, melyekből szociális családok otthona lett. Ma már Déva neve ugyanúgy egybeforr a váráéval, mint ferences kolostorával. Az alapítvány honlapja: https://szentferencalapitvany.org/
Marosillye
„Marosillye a nagyszerű emberről, Bethlen Gáborról beszél: Ott van a kis sarokbástya, amelyben született, s a nagy folyó senkire se olyan büszke, mint reá, mert emberi mását látta meg benne: az is olyan mély lelkű, széles ölelésű, csöndes bölcsességű s egyben titkolt örvényeket rejtő volt az emberek között, mint ő a folyók között. Vizében tükröződik Erdély múltja, lelke, sorsa: ez a külön világ, melyet a Gondviselés arra alkotott, hogy ütközőpontja és vízválasztója legyen nyugatnak és keletnek. Így folyik csendesen a történelmen át, a múltból a jövőbe.” (Makkai Sándor: Maros vize folyik csendesen, 1937)
Az Ákos nemzetség ősi uradalma, Marosillye vára a 16. századi török ellenes harcok idején az alsó Maros-mente fontos erődítménye lett. Újdonsült tulajdonosa, a végvári harcokban jártas iktári Bethlen Farkas négybástyás erőddé alakította. Közben 1580-ban megszületett itt Bethlen Gábor, a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Ám a törökök állandó betörései miatt a fejedelemség kénytelen volt elrendelni az erődítmény lerombolását, kegyelmet csupán a Veres-bástya kapott. Az uradalom később a Thökölyeké, az Apafiaké, majd a 18. századtól a kászoni Bornemisszáké lett, akik a régi kastély köveiből építették a közelbe új udvarházukat. A bástya sokáig omladozott gazdátlanul, aztán az árva gyermekek megmentője, Böjte Csaba ferences szerzetes belefogott az elárvult erdélyi magyar emlékhelyek felkarolásába is, így a megszépült Veres-bástya a dél-erdélyi szórványmagyarság egyik védőbástyája lehet.
Csernakeresztúr
A református kisnemesi falu, Csernakeresztúr „régi magyarjai” mellé a múlt század elején települtek bukovinai székelyek, akik máig meghatározzák a település arculatát.
A faluturizmus is jól működik e magyar szigeten. A Bukovinából hozott értékeket bemutató Csángó tájházat 1994-ben szentelték fel. (Telefonszám: +40726688547)
Vajdahunyad
Zsigmond királyunk adományozta ezt a területet a Hunyadiaknak, akik a kicsiny erősségből rögvest egy lovagvárat varázsoltak. Ezt a későbbi évszázadok, no meg persze a Bethlenek tovább csinosítgatták, miközben olyan lakói voltak, mint Corvin János, Thököly Imre vagy az Apafiak.
A XIX. századra a sok villámcsapás és tűzeset miatt nagyszabású rekonstrukció kezdődött, ekkor nyerte el mai „visszagótikusított” alakját, amit rögtön le is másoltak és felépítettek kicsiben, a budapesti Városligetben a Millennium alkalmából. Aztán jött a XX. század, és vele együtt Románia, no meg a vaskohászat, az iparosítás és azok közeli rokona a lakótelep. Aztán pedig gyárbezárás, munkanélküliség, pár láda sörért gazdát cserélő lakótelepi lakások, és a fantomblokkok, ahonnan a közeli dévai kolostorba mentette az árvákat Böjte Csaba ferences szerzetes. A vár oldalán megtaláljuk a legfontosabb információkat: http://www.castelulcorvinilor.ro/
Őraljaboldogfalva
Az írások valamikor a XIII. századra teszik az őraljaboldogfalvai templom alapítását. Ekkoriban ugyanis még – nem ismerve a kissé délebbre fekvő Zsil-völgy szénvagyonát – itt húzódott Magyarország határa, itt őriztük a Déli-Kárpátok retyezáti kapuját. A honfoglalók lelke felett pedig itt őrködött Szűz Mária, ahogyan a település neve is meséli. A román kori templom számunkra legértékesebb freskója a leprásokat ápoló Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja, melyet a XIV. században festettek. Később bizánci stílusú freskók is kerültek a falakra, amelynek napjainkig kiható következménye az, hogy a templomra áhítozó ortodox egyház saját múltját próbálja belelátni a magyar és katolikus alapítású templom történetébe. A történelem meghamisításának másik szembetűnő példája a templom előtti felirat, amely szerint a templom építtetője a román Candea-család, ami miatt a családjuk történetét a honfoglalásig visszavezető Kendeffyek valószínűleg forognak a sírjukban.
A templom melletti temető omladozó homokkő keresztjei akár szimbólumai is lehetnének nemzetünk sorsának („meghalt: 1920”), ahogyan a kettérepedt Kendeffy címer is. A Kendeffyek kastélya szinte uralkodik a falu és a táj felett. Barokk stílusban álmodták meg 1782-ben, majd Kendeffy Árpád neogótikus stílusban újjáépítette 1871 és 1875 közt, és még egy angolparkot is varázsoltatott köréje. Számtalan magyar főúr indult vadászni falai közül a közeli Retyezátba, sőt maga Rudolf trónörökös is a Kendeffyek vendége volt, mielőtt a zergék nyomába eredt volna 1882 nyarán. Fajuk védelmére alakították ki 1958-ban Alsószilvás mellett egy 40 hektáros tölgyesben Erdély első bölényrezervátumát. Az öreg kontinens legnagyobb szárazföldi emlősének első példányai Lengyelországból érkeztek, hogy újra benépesítsék régi élőhelyüket, a Déli-Kárpátok előterét. A Hátszegi-medencében még számos nemesi kastély mesél a magyar múltról, ahogy a Kudzsiri-havasok karsztcsodái is megérdemelnek egy vizitet.
Páring
A Kárpátok harmadik legmagasabb hegysége 2500 méter fölé nyúló csipkézett sziklaormokkal, jégcsiszolta katlanokkal, igéző tengerszemekkel, kőrengetegekkel, füves hegyhátakkal magasodik a Zsil és a Lotru folyó ölelésében.
Felszíne kárpáti és jégkorszaki felszínformákat ötvöz. Lépcsőzetesen kiemelkedő gerince 40 kilométer, mely dél felé hosszan elnyúló hegylábakkal ereszkedik le, ellenben északnak meredeken szakad le. A hegység kiemelkedése után mind a négy jégkorszak végzett némi szépészeti beavatkozást, ennek nyomai az északi lejtők jégár járta teknővölgyei, katlanjai, no és gyöngyszemként csillogó 65 tengerszem is.
A hegységet átszeli a Transzalpina hegyi út, a Kárpátok legmagasabb átjárója, amely 2000 méter fölötti magasságban kel át Erdélyből Olténiába. Először 1935-ben kövezték ki, majd a második világháború idején a németek rendbe hozták. Aztán tönkrement, több mint hetven éven keresztül használhatatlan volt, míg 2009-ben megkezdték leaszfaltozását. A ma már végig járható látványos autóút a motorizált turisták kedvelt célpontja, de csak nyári időszakban lehet rajta közlekedni. A Páringot télen Petrozsény felől is meg lehet közelíteni: a város határából felvonóval juthatunk a csúcsrégióba. Közben ne csodálkozzunk, ha magyar szót hallunk: Petrozsényben, Lupényben, Vulkánban tevékeny magyar közösségek őrzik a megmaradás tüzét.
Retyezát
Talán nem véletlenül tartják a Retyezátot a Déli-Kárpátok legszebb tagjának. Titka sokak szerint abban rejlik, hogy viszonylag kis alapterületén a Kárpátok egész díszlettárát felsorakoztatja. Alacsonyabb területein virággal borított havasi legelők, mészkővidékein változatos karsztformák, felsőbb régióiban kopár, piramisszerű csúcsok, tengerszemekkel csinosított gleccservölgyek, míg a hegy lábánál mély szurdokvölgyek teszik változatossá a Retyezát valóban semmihez sem hasonlítható vonulatát. Északon a Hátszegi-medencére, délen a Petrozsényi-medencére ereszkedik le, míg kelet felé a Tuslea-hegycsoportban, nyugat felé a Szárkő-hegységben folytatódik. Több mint száz évvel ezelőtt még Zerge-havas néven is ismert volt, és természetesen nem a bakancsos turizmust szolgálta, hanem az ide Európa minden szegletéből áramló zerge- és medvevadászokat. A leghíresebb vendégvadász Ferencz József fia, Rudolf herceg volt, akinek látogatását emléktábla is őrzi a Retyezát vizeit nyugaton összegyűjtő Sebes folyó völgyében.
Azt rebesgetik, hogy az 1896-ban emelt koronás címeres emlék csak azért kerülte el a „múltat végképp eltörölni” igyekvők figyelmét, mert a növényzet jótékonyan körbenőtte, és gondosan elrejtette. A Hátszegi-medence magyar földbirtokosai nemcsak vadászokat láttak vendégül, hanem olyan nagy utazókat is, mint Déchy Mór, akinek 1882-es útibeszámolója sokak előtt megvillantotta az addig kevésbé ismert Retyezátot. Pár évtizeddel később Maderspach Viktor tollából is remek retyezáti leírások születtek, ám ezek ihletői nem csak zergevadászatok voltak, hanem például a román hadsereg 1916-os kiverése a Kárpát-medencéből. És bár a románoknak végül csak az ölükbe hullott ez a gyöngyszem is, azért a Retyezát Trianon után sem maradt magyarok nélkül. Itt van például Erasmus Gyula, akinek javaslatára 1927-ben létrehozták az első botanikai rezervációt a hegységben. A hegységben, amelynek legszebb látnivalói a 2041 méteren fekvő Bukura-tó körül emelkednek. Innen mind a névadó csúcs (Retyezát), mind a legmagasabb bérc (Pelága) 2-3 órás túrával elérhetők. A hegység magyar nyelvű honlapja: http://www.retyezat.ro/
