Sok kérdés lengi körül a magyarság eredetét, de ez mit sem csorbít a magyarok együvé tartozás-érzésén, közös gondolkodásán. A Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében rajzpályázat tizenkettedik helyezettje, Gulyás Panna Ilona épp ezt a témát választotta. A Budapesten élő hatéves lánynak Közös gyökerek című rajzával sikerült elbűvölni a zsűrit, most pedig súlyos betegségéből felépülve utazna.
– Hatéves vagy, hogy találtál rá a Határtalanul rajzpályázatára?
– Nagyon szeretek rajzolni, és szeretem a rajzpályázatokat is, bár soha nem azért rajzolok, hogy nyerjek, hanem az alkotás öröme miatt. Anyukám magyarázta el a témát, és amikor megmutatta a Magyarország régi térképét, egy fa jutott eszembe. Anyu azt is elmondta, hogy aki máshol, a szomszédos országokban lakik, ugyanolyan magyar, mint mi.
– Gyönyörű eredményt értél el a Határtalanul rajzpályázatán. Gyerekként hogy érzed, lehet, hogy rajzolással fogsz foglalkozni, ha nagy leszel?
– Minden nap rajzolok, mert nagyon szeretem, és igen, meseíró-illusztrátor szeretnék lenni, ha nagy leszek. Még biztosan indulok majd pályázatokon… És talán majd egyszer egy illusztrációmban is előveszem ezt a rajzot. Igazából a piros, fehér és zöld színeket szerettem volna valahogy megjeleníteni, a szívről pedig a szeretet jutott eszembe, a fehérről a tisztaság. Amúgy nagyon jó megnézni a többiek alkotását is, én azt a részét is szeretem, mindenki máshogy látja, máshogy rajzolja le a témát, ami izgalmas.
– Vannak már kedvenc részeid a történelmi Magyarország területén? Jártál valahol?
– Sajnos még soha nem voltam külföldön, súlyos immunhiányom volt és sehová nem mehettem. De szerencsére meggyógyultam, és ha a koronavírus-járványnak is vége, végre én is kirándulhatok majd, akár határon túlra is.
– Ha újra rajzolhatnád, módosítanál a műveden?
– Nem. Köszönöm szépen, hogy ez így tetszett a zsűrinek, és a legjobbak közé került, főleg, hogy én csak 6 éves vagyok; az is igaz viszont, hogy művészeti iskolába járok, ami nagyon jó.
