Sokféle munka érkezett a Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében Kreatív Rajzpályázatra, közülük különleges lett Cuculeanu Krisztián műve, aki Sokszínű magyarság című képével a harmincadik helyen végzett. A Szatmárnémetiben élő fiú a tradíciók ápolásában hisz, tesz is a magyarság jó hírnevének őrzéséért szűkebb környezetében. Krisztián már korábban is megérezte a siker ízét a Határtalanul versengésében.
– Ha azt mondom, Határtalanul, akkor a te nevedet biztos lehet keresni a pályázók között?
– A kreatív pályázat megjelenésével nagyon megörültem, ugyanis az osztállyal mi nyertünk meg az áprilisban megrendezett Határtalanul Középiskolai Vetélkedőt, ami még most is hihetetlen számomra. Rengeteget készültünk az áprilisi vetélkedőre, köztük az én egyik feladatom volt a kreatív alkotás kivitelezése is. Az osztálytársaim és osztályfőnököm támogatásáért nagyon hálás vagyok, visszajelzésekkel, konstruktív kritikával, közös ötleteléssel segítették az alkotás “megszületését”, mely a vetélkedő végén szép pontszámot ért el. Tulajdonképpen ez motivált arra, hogy beküldjem egy olyan pályázatra, ahol hozzáértő szemek is külön értékelnék. Az, hogy ezt is a Határtalanul csapata szervezte meg, már csak a hab a tortán.
– Magyar történelmi személyiségektől kezdve, idézeteken át meghatározó eseményekig sok minden megjelenik a történelmi Magyarországot formázó alkotásodon. Néha azért libabőrös lettél a készítés során?
– Az alkotás összeollózásakor jöttem rá igazán, hogy mennyire értékes és sokszínű a magyar kultúra, hogy mennyi nevezetes személyiséget, értékes irodalmi művet, lélegzetelállító tájat is tudhatunk mi magunkénak, érezhetünk saját kincsnek. Az ilyen pályázatok felébresztenek bennem egy kreatív szellemet, bár nem mindig sikerül beneveznem rájuk, mert az idő nagy ellenségem, és nem mindig tudok megfelelően zsonglőrködni a hobbijaimmal.
– Nem tétlenkedtek Szatmárnémetiben. Mennyire központi téma az ottani fiatalok körében a magyarság sorsának alakulása?
– Sok szatmárnémeti fiatal foglalkozik a tradíciók ápolásával, sok ügyes kézműves, fürge néptáncos, szenvedélyes szavaló, nagytudású történészpalánta van köztünk; a magyarságunk összehoz minket, segít abban, hogy fellendítsük a városunkat, a saját életünket.
– Határtalanul kezdtük, zárjuk is így: a saját sikereiden túl mi a határtalanság jelentősége számodra?
– Sok eseményen voltam már, ahol megmozgatott bennem valamit a kollektív magyarság, a világban való hovatartozás tudata. Az egyik ilyen esemény Sátoraljaújhelyen volt tavaly, a június 4-i táborban. Amikor az esti tűzijáték előtt felcsendült a Bájoló megzenésített változata, egy pár percre lelassult körülöttünk minden, és közös hanggal énekeltük a Radnóti-vers sorait – ekkor igazán szíven ütött, hogy mennyire össze tud minket kötni a kultúránk, a nyelvünk, országhatártól függetlenül.
