Más versenyen is bizonyított már, idén pedig a Határtalanul Program keretein belül a Magyarok a Kárpát-medencében elnevezésű rajzpályázaton került a legjobb harminc közé. Bíróczi Léda Csodaszarvas című alkotásával a tizennyolcadik helyen végzett a zsűri döntése alapján. A szlovákiai Tardoskedden élő lány a festés mellet szavalásban is jó, szeret színházba járni, de ezzel kapcsolatosan nem sok öröm éri mostanában.
– Mi döntötte el, hogy indulsz a Határtalanul Program rajpályázatán?
– Szeretek festeni, a nappalink és a szobám falát rengeteg általam készített alkotás díszíti. Kíváncsi voltam, hogy mások mit szólnak egy képemhez, mondanom sem kell, hogy nagyon boldoggá tett, amikor megtudtam, hogy az alkotásom elnyerte a zsűri tetszését. Az én alkotásom a legjobb harmincban? Alig bírtam felfogni.
– A rajzoláson kívül miben érzed még magad jónak?
– Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanulója vagyok. A tavalyi iskolaévben eljutottam az országos Tompa Mihály szavalóverseny döntőjébe, Rimaszombatba. Ez, a mostani rajzpályázathoz hasonlóan, örök élmény marad számomra. Szeretem még a színházat is, amiatt viszont szomorú vagyok, hogy most, a járvány idején nem tudok előadásokra menni.
– Tizenöt évesen milyen kérdések foglalkoztatnak a magyarság kapcsán?
– Sok esetben elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen lenne, ha az a terület, ahol mi most élünk, Magyarország területe lenne. Bárcsak így lenne! Ezt szüleimnek is sokat hangoztattam. Meg kell azonban értenem, hogy itt kell érvényesülnöm magyarként. A hangsúly azon van, hogy még sokáig maradjon fenn a határon túli magyarság.
– Az ilyen pályázatok, mint ez a rajzpályázat adnak valamilyen érzelmi töltetet?
– Igen, mert az ember úgy érzi, hogy nem felejtették el őt, annak ellenére, hogy nem Magyarország területén él. Nagyon nehéz magyarnak maradni külföldön, fontos nekem, hogy szüleim magyar iskolába írattak.
– Csodaszarvasod agancsa különösen egyedi. Hogy jött az ötlet, hogy faágakat formázzon?
– A Csodaszarvasom agancsai a szétágazó, de összetartó magyarságot próbálják szimbolizálni, a rajta pihenő madarak pedig mi lennénk, a határon túli magyarok, akik mind visszaszállunk.
