„Tündérországnak ragyogó előcsarnoka, a Magyar-Alfölddel az Érmellék által bűbájosan összeforrasztott Szilágyság, a mi néprajzi tekintetekben is olyan kedves, mint természeti szépségeinél fogva bájos vidékünk.” (Boér Miklós: A Szilágyság népeiről, 1899) Se nem a zordon Kárpátok, se nem az Alföld tengersík vidéke. Ez a Nagyalföld és a Szamos mente között domborodó Szilágyság, az átmenetek földje. A Partium erdélyi kapuja a hadak útján, amelyen a tatár-török pusztítások után románok, majd szász telepesek is megjelentek. A legalább ezer éve magyarlakta dombvidék területén Kraszna és Közép-Szolnok megyékből alakították ki 1876-ban Szilágy vármegyét. A kistáj dombjai között megbújó Árpád-kori kisnemesi falvak hagyomány-éltető népe határtalan vendégszeretettel várja látogatóit.
Az Érmellékről, Kölcsey és Ady szülőföldjéről indulunk útnak a hepehupás vén Szilágyba. Meglátogatjuk a Berettyó és Kraszna menti településeket, majd a Szilágyság központja, Zilah után Zsibón zárjuk kirándulásunkat.
Az Érmellék és a Szilágyság hála az M3-as autópályának 4-5 óra alatt elérhető autóbusszal Budapestről. A kirándulás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek az alábbi úticélok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Az alábbi linkre kattintva megtaláljuk a szilágysági magyar tannyelvű általános iskolák elérhetőségét:
Középiskolák, gimnáziumok Érmelléken és a Szilágyságban:
Zilah, Wesselényi Református Kollégium: https://www.wesselenyirefkol.com/
Kraszna, Cserey-Goga Líceum: http://cserey-goga.ro/?lang=hu
Margitta, Horváth János Elméleti Líceum: http://horvathjanos.ro/
Érmihályfalva, Technológiai Líceum: https://www.facebook.com/ErmihalyfalviLici/
Ajánlott szálláshelyek határtalanul utazóknak:
Csizér, Cabana Feeling: https://www.cabanafeeling.com/
Szilágycseh, Panoráma Panzió: https://www.facebook.com/Panor%C3%A1ma-Panzi%C3%B3-Szil%C3%A1gycseh-rom%C3%A1nia-847640175356224/
Sződemeter
Kicsi, poros falucska az érmelléki dombok között megbújó Sződemeter. Szent Demeter kolostorának és megyegyűléseinek már az emlékét is elsöpörték a török pusztítások és az újabb kori harcok. De ha valahova, ide egyszer az életben minden magyarnak el kell zarándokolnia.
1790-ben ugyanis itt, kelet és nyugat határán született anyai nagyszülei házában, a mai görög katolikus parókia épületében a költő, aki szerint Hírt és dicsőséget vadászni hiúság és akit egy cél vezérelt: nemzete alázatos szolgálata.
„Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.”
(Kölcsey Ferenc: Töredék, 1831)
Aki emlékezni akar nemzeti imádságunk írójára, az a református templom mellett álló emlékháznál teheti meg. Itt áll Kő Pál Kölcsey szobra is. Az emlékház honlapja: https://www.kolcsey.org/
Érmindszent
„Ez itt az Ér, a mi folyónk,
Ős dicsőségű Kraszna-árok.
Most száraz, szomorú, repedt.
Asszonyom, tépjek-e neked
Medréből egy-két holt virágot?
Ez itt falu, az én falum.
Innen jöttem és ide térek.
Mindszentnek hívják hasztalan,
Mert minden gonosz rajtavan,
S itt, jaj, átkos, fojtó az élet
Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj.
Avagy légy rám ujjongva büszke.”
Átkozva, vagy ujjongva érte, de be kell térni Ady Endre szülőfalujába. Bekukkantani a régi kis nádfedeles parasztházba, ahol megszületett a költő, 1877-ben. Tékozló volt és eretnek, de szülőfalujában mindig szánták, szerették, várták.
Maradt volna a magyar ugaron, az átkozott, sáros, léleknyúzó vágytemetőben, de nem. Neki kevés volt az ér, ő az óceánra vágyott, s azt vallotta: nekem izgalom, hír, dicsőség kell, s kiszakította magát ebből a földből. Ahogy le is írta: „Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu formált meg.” Már az Értől az Óceán felé szárnyalt, amikor a másik, nagyobb Ady-kúria épült, amiben ma is őrzik emlékét.
Szilágycseh
A Tövsihát északi részén fekszik a vidék egyetlen városa és központja, Szilágycseh. Vára már az igazak örök álmát alussza. Az Árpád-kori erősséget fénykorában, a XV. század környékén Tövishát fő urai, a Jakcsok, majd a Drágffyak bírták. Később a Báthory, a Gyulafi, majd a Kapi családok uradalma lett.
A török időkben végvári szerepe volt, majd a 18. században jöttek a Bornemisszák és a vár helyére udvarházat építettek. Aztán a nagy sötét üresség költözött be a kastélyba és fel is emésztette falait. Néhány gazdátlan, bús düledék és egy reneszánsz kút töredéke, ennyi maradt a régi dicsőségből.
A várrom mögötti kúp alakú dombtető a település és a környék legmagasabb pontja kiváló kilátópont.
Szilágynagyfalu
A Felső-Berettyómente fővárosa ősi magyar, Árpád-kori település. 1241 után a település a Valkóvár körül kialakult váruradalom szerves része a 14. század közepéig. A középkor folyamán több alkalommal a megyeszékhely szerepét is betöltötte, Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. A folytonos háborús dúlások – kuruc-labanc összecsapások, tatár betörés, rácdúlás, pestis –, valamint a császáriak súlyos adóterhei következtében a falu elnéptelenedett, telkeinek fele lakatlanná vált. A 19. század második felében már érezhetők voltak a polgárosodás jelei, igazi gazdasági fellendülését a vasút megépítése hozta el.
A falu határában tekintélyes kiterjedésű nádasok helyezkedtek el, mielőtt még a Berettyót szabályozták volna. Egy, a falu központjától kiinduló utca a „Buda” nevet viseli. Ezenfelül a kastély sok fontos uraság, gróf és fejedelem székhelyéül szolgált az idők során. Mindezen jelek arra utalnak, hogy Arany János Toldi Miklósa a falu határában hadakozott a toportyánokkal, s itt mutatta az utat, amelyik Budára tér el. A költő szülei innen költöztek Szalontára, ismerős volt neki hát e táj. Arany János forrása, Ilosvai Selymes Péter szintén “Nagyfalut” nevezi meg Toldi szülőhelyéül. Nem véletlen tehát a templom mögötti parkban álló Arany János szobor. Maga a templom késő gótikus eredetű és nevezetes a 14-15. századból származó Bánffy-kastély és udvarház is.
Zilah
„Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, felfelé haladva Zilahig jutottak. Zilahról tovább menve a meszesi részekhez értek, Szabolcshoz és Tashoz. Nagyon megörültek a viszontlátásnak és lakomát csapva mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz.”
Így őrizte meg a meszesi kaput őrző Zilah emlékét Béla király névtelen jegyzője. De hol van már a hajdani Szilágy vármegye központjának régi híre. Pedig amikor a tatárok feldúlták, a legenda szerint egyetlen tyúkól maradt belőle, de mégis, annyira összeszedte magát, hogy egy évszázad után már kiváltságos város lett. Az erdélyi püspök, majd a kincstár is bírta, ekkortól vált az erdélyi reformátusok egyik központjává. Nevezetes iskolaváros hírében is állt: a 17. században alapított református kollégiuma ontotta magából a kiválóságokat. Közülük tán a legismertebb, Ady Endre, aki szoborba öntve tekint vissza egykori alma materére. A város legkiválóbb szülöttje Wesselényi Miklós, akinek főtéri szobra azt a pillanatot örökíti meg, amikor 1848-ban egy jobbágy vállára teszi a kezét, s azt mondja neki: „Mi is szabadok vagyunk, ezentúl ti is szabadok lesztek”.
Sárkányok kertje
„A környéken élt valaha egy csodálatosan szép pásztorleány, akibe beleszeretett egy nyalka vadász. Mivel a lány szegény volt, mint a templom egere, a szerelmüket nem nézte jó szemmel az a módos gazda, aki a lányát a vadásznak szánta. Egyszer, amikor a pásztorleány és a vadászlegény beszédbe elegyedett, a juhok szétszéledtek, és a tilalmasban kezdtek legelni. A gazda, amikor észrevette ezt, elátkozta a pásztorleányt, mire az azon nyomban kővé vált a juhaival együtt. Hajnalonként és alkonyatkor az árnyékok játékában felfedezhetjük a juhnyájat.” Így szól a legenda az Almásgalgó határában található Sárkányok kertjéről.
Persze a tudomány már erre a bűvöletes képződményre is megtalálta magyarázatát: a talaj rétegesen elhelyezkedő agyagból, homokkőből és apró szemű konglomerátumokból áll. Egy törésvonal mentén a völgy irányába dőlő oldal és a szelektív erózió alakította ki a kert különleges formáit. Az alakzatok ma is folyamatosan változnak az erózió miatt, a talajvíz hatására az egész völgyoldal a törésvonal irányába mozog. A suvadás fölött újabb repedéseket lehet megfigyelni, amelyek az elkövetkező alakzatok előhírnökei.
Zsibó
„A Szamos völgyben, körülvéve Erdély álomszerűen kies tájképeivel, egy büszke kastély uralkodik a vidék fölött. Mennyi természetbáj, mennyi szeretet, mennyi iszony, mennyi férfibú és történeti gyász lebeg e kastély és széles parkja fölött. A magas hegyet, mely oldalról néz az úrilakra, Rákóczi-hegynek nevezik, minthogy az alatta elnyúló völgyben megvert magyar vezér e hegyre menekült, hol végigtekintve a tábor-romokon és halottakon, könnyes szemmel vett búcsút Erdélytől, melyet többé nem látott. Wesselényi, a Szolnok megyei főispán, ki a kurucokkal vitézül harcolt, az ütközet után házához térvén, tornáca előtt találta a rónai oláh papot. Ez elbeszélé, hogy ő vezette a német sereg egy részét álutakon Rákóczi háta mögé, s a kurucok megveretése ennek tulajdonítható. A főispán arca komorrá lőn. Kezével jelt ad hajdúinak, és az oláh pap a kert egyik fájára fölakasztatik.” (Kemény Zsigmond: A két Wesselényi Miklós)
Így zajlott a történelem a Wesselényi család uradalmi székhelyén, Zsibón, és még azt is vegyük hozzá, hogy 1849-ben Kazinczy Lajos harcra kész serege – Görgey Artúr rendelete nyomán – a kastély udvarán tette le a fegyvert, mire több magyar tiszt öngyilkosságot követett el. De térjünk vissza a Wesselényiekhez, akiknek életébe annyi tett sűrűsödött bele, hogy az egy külön történelem könyvet érne. Elég, ha az idősebb Miklósra gondolunk, aki kultúraápoló és író is volt egyben, híres ménest fejlesztett, mezőgazdaságot korszerűsített, és létrehozta Erdély első óvodáját. Zabolátlan jellemének köszönhetően nevezték a zsibói bölénynek.
De akármilyen főszerepet is játszott Erdély történelmében Zsibó, annyira a perifériára szorult, s az elzártság jellemzi jelenkorát. Itt is sok a blokkház, bizony, alig emelkedik ki közülük a középkori eredetű református templom. Kertjében az árvízi hajós, ifjabb Wesselényi Miklós szobra. Nunquam retro – nem hátrálunk, hirdeti ma is, mintha nem akarna tudomást venni a dolgok változásáról. Nyomában ma is sokan állhatatosan küzdenek a szórványosodás ellen, a közösség megmaradásáért. A fő hadszíntér maga a templom, amelynek megújulása azt üzeni, mégis csak van jövőbe vetett hite a Meszesalja népének.