Horvát Anabelnek szerencsét hozott a misztikus tizenhármas szám. Ő végzett ugyanis ezen a helyen a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében iskolásoknak kiírt rajzpályázatán. A tizenkét éves munkácsi lány komolyabban foglalkozik a művészettel, amit Tél a Kárpátokban című alkotása is elárul, de ő maga is beszél róla.
– Munkácson élő tanulóként talán nem meglepő a témaválasztásod, inkább a kivitelezés az, ami különlegessé teszi. Könnyen rászántad magad, hogy belevágj?
– Igen. A munkácsi Rom-Art Képzőművészeti Iskolába járok. A tanárom szerint tehetséges vagyok, ő javasolta, hogy pályázzunk, én meg azt gondoltam, hogy miért ne tenném? Nagyon örülök, hogy sikerült a legjobb harminc közé jutnom a Határtalanul versenyén. Kárpátalján élőként fontosnak tartom a témát, közel áll hozzám, mert magyar vagyok, de egy határ elválaszt azért az anyaországtól.
– Most mi a vélemény az iskoládban a tizenharmadik helyed után?
– A társaimra is hatással van, hogy ilyen eredményt sikerült elérnem. Most elkezdtek gondolkodni, hogy legközelebb ők is neveznének, ha újra meghirdetik a Határtalanul rajzpályázatot. Most, hogy megtapasztalták, hogy lehet eredményt elérni, ők is komoly lehetőséget látnak benne. Nem beszélve arról, hogy magyarokként ők is szívesen utaznának más határon túli helyekre.
– És te hogy tekintesz magadra ezután?
– Ez egy komoly visszajelzés nekem, és hálás vagyok a zsűrinek, hogy ráébresztettek arra, hogy érdemes lehet komolyabban is foglalkoznom a rajzzal. Ezek után jobban is hiszek magamban.
– Milyen Kárpátalján egy tizenkét éves magyar tanuló élete?
– Munkácson nem nehéz magyarnak lenni, hiszen szinte mindenki annak vallja magát felénk. Szeretek itt élni. De mivel nem utaztam még, vágyaim között szerepel, hogy ellátogassak más magyarok lakta helyekre, és megismerjem az ott élőket, új barátokat szerezzek magamnak. A Határtalanul Programmal ez is sikerülni fog szerintem.
