Erőfelmérésnek szánta magának a Határtalanul! Magyarok a Kárpát-medencében Kreatív Rajzpályázaton való indulást Néger Dominika. Az Ungváron élő és tanuló lány tizenhatodik lett rajzával, amivel Ungvárt és az ott élő magyarokat mutatja be. Dominika büszke a gyökereire, a kisebbségben élés pedig erőssé teszi.
– Mi tetszett legjobban, amikor megláttad a pályázatot?
– Mivel itt Kárpátalján magyarként a családommal élek, és az őseim is magyarok voltak, fontos, hogy érezzem identitásomat, az összetartozást az anyaországgal. Azért vágtam bele, mert érdekesnek találtam a témát, és hogy felmérjem a lehetőségeimet, művészeti hajlamomat, tehetségemet.
– És mire jutottál a zsűri visszajelzései alapján?
– Jó érzés, hogy az első húszban lehetek. Láttam a többi pályamunkát, amik nagyon szépek, érdekesek, és még jól ki is vannak dolgozva. Ezeket ismerve még büszkébb vagyok a helyezésemre, amit elértem.
– A rajzon kívül még milyen művészeti ágak érdekelnek?
– A művészet fontos szerepet foglal el az életemben, több művészeti versenyen is részt vettem, ahol első helyezéseket értem el. A művészet különböző ágai mindig foglalkoztatnak, érdekelnek az iparművészeti szakok, de még pályaválasztás előtt vagyok, úgyhogy van lehetőségem töprengeni rajta.
– Mi jut eszedbe arról, hogy utazni határtalanul?
– Elsőként a Vereckei-hágó, mert itt érzi az ember a hovatartozását, a történelmi változásokat. Erdély, azon belül Nagyvárad és Kolozsvár is megfog, szeretem Budapestet, a költészetet is belevéve pedig az Ady Emlékmúzeum jut eszembe elsőként. Magyarországra utazva jó érezni, hogy én is ide tartozom és közösek a gyökereink.
– Miért jó „ide tartozni”?
– Mert úgy gondolom, hogy a magyarok ápolják családi kötődéseiket, értékelik a kultúrájukat. Mi, ungvári magyarok pedig barátságosak vagyunk, mindennél jobban szeretjük Kárpátalját. Büszkén vállaljuk, hogy magyarok vagyunk, még ha kisebbségben is vagyunk. Az anyaország támogat ebben minket, táborokat szerveznek nekünk és az oktatásban is érezzük a magyar állam segítségét.
