Egy hellyel csúszott le a képzeletbeli dobogóról Kedves Borbála, de méltán büszke lehet negyedik helyére, amit a Határtalanul rajzpályázatán ért el. A csíkszentdomokosi lány Több kapu, egy szív című alkotásával nevezett a Magyarok a Kárpát-medencében témájú versenyre, amivel úgy érzi, hogy ő is adni tudott valamit a magyarság számára.
– Mesélj egy picit Csíkszentdomokosról, milyen ott élni?
– Azt kell róla tudni, hogy Erdélyben van, magyarok lakják; ezen kívül fontos, hogy a Felcsíki-medence legfelső csücskében helyezkedik el. Hatezer lakossal egy nagyon összetartó község, mindig segítjük egymást, kitartunk magyarságunk mellett. A pályázatra is a községi könyvtáros ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Azért vágtam bele, mert véleményem szerint manapság sokan elhanyagolják a magyarság sorsának kérdését, úgy gondolják, pont jó így nekünk, és amúgy igazuk van: nagyon jó itt nekünk, viszont nem szabad elfelejtenünk a múltunkat, mert az meghatározó része mai életformánknak.
– Az sem mellékes, hogy tehetséges vagy, mióta képzed magad tudatosan?
– Ötödik osztály óta foglalkozom a rajzolással, nagyon szeretem, hiszen ezzel kifejezhetem az érzéseimet, és senki nem szabhat ebben határt nekem… Határtalanul, ugyebár… A tanárom hagyott kibontakozni, nem szólt bele mindenbe aprólékosan, csak segített, támogatott, egyengette az utamat, felhívta a figyelmemet dolgokra. Így alakul a saját stílusom – az absztrakt, amit nagyon szeretek.
– Foglalkoztat a gondolat, hogy művészi pályán folytasd a későbbiekben?
– Az a tervem, hogy dizájnerként tanulhassak tovább, a szakmában szeretnék felnőttként is érvényesülni. Ez is a magyar hagyományok ápolása miatt motivál, hogy valami forradalmit és újat alkossak, ötvözve régi dolgokkal.
– Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy magyarság és arculat?
– Kalocsa, ahol egy egyedi stílust követnek az emberek, amely egyedi és leutánozhatatlan.
– A hét kapu mit jelképez a Határtalanul pályázatára készített rajzodon?
– A történelmi Magyarországot jelképezi, a hét külön országban élő magyarokat, akiket területileg elválasztottak egymástól, de a lelkük összetartja őket. A kapuk stabilak, nem engedik, hogy kidöntsék őket a helyükről – véleményem szerint mi, magyarok is ilyenek vagyunk. A motívumok pedig arra utalnak, hogy magunkban hordozzuk, megéljük magyar vonásainkat.
– A Határtalanul 2020 negyedikjeként elégedett vagy?
– Igen, persze. Régóta foglalkoztat a múltunk, most pedig végre esélyt kaptam, hogy részt vegyek egy meghatározó témájú versenyen, ami teljes egészében rólunk, magyarokról szól. Megtisztelő, hogy még díjat is kaptam, azt érzem, hogy tudtam adni valamit a Kárpát-medencei magyarok számára.
