A Határtalanul vetélkedő döntőjében a harmadik helyen végzett holtversenyben a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, EgyetemBTGK nevű csapata. A délvidéki diákok komolyan vették a felkészülést, és az sem szegte kedvüket, hogy most csak virtuálisan, az online térben küzdhettek meg vetélytársaikkal. A vetélkedőre való jelentkezés Nagygyörgy Zsóka és Böröc Anna ötlete volt, ők mesélnek az élményeikről, identitásuk megtartásáról, és a nemzeti összetartozásról.
Nagygyörgy Zsóka: Elégedettek vagyunk a bronzéremmel. Ahhoz képest, hogy mi kilencedikesek vagyunk és idősebb osztályok is versenyeztek, úgy gondolom, hogy nagyon szép eredményt értünk el. Lelkesen vágtunk neki a döntőnek, és minden tudásunkat bevetve küzdöttünk a pontokért. Büszke vagyok az osztályomra, hiszen mindenki megdolgozott azért, hogy eljussunk idáig, és helyezettek legyünk. A vetélkedő által sokkal összetartóbbak lettünk, hiszen mindenben egymást segítve, közösen vettünk részt! Szoros verseny volt, pár ponton múlt minden. Idén így sikerült, lehet, hogy jövőre újra megpróbáljuk.
Böröc Anna: A vetélkedő nagyon jó lehetőség arra, hogy a külhoni és az anyaországi fiatalok megismerkedjenek, illetve a tantermi oktatástól kicsit eltérően, játékosabban, színesebben tanulhassunk történelmünkről, más szemszögből is megismerhessük irodalmunkat, és szokásainkat. Mi már nagyon vártuk hogy mehessünk a döntőre, és már a járvány előtt el is kezdtünk rá készülni. Számunkra biztosan érdekes lett volna a helyszín is, egy izgalmas kirándulás.
- Milyennek találtátok a feladatokat?
Nagygyörgy Zsóka: Osztályunk 20 fős és a munkából mindannyian aktívan kivettük a részünket. A csapat összes tagja küldött képet a saját településéről a kollázshoz és a bemutatkozást is közösen írtuk meg. Az első fordulóban nehezebb kérdéseket kaptunk, de a második és harmadik könnyebb volt. Nagyon tetszettek a feladatok, érdekesek voltak, és sok új dolgot tanultunk belőlük. Kedvenceim azok voltak, amikben egy-egy szó jelentését kellett megmondanunk, volt, amire rögtön tudtam a választ, néhány pedig egy kis fejtörést okozott. A felkészülés során rengeteg új információval találkoztam, főként a videókban, de volt olyan téma is, amiről már tanultam az iskolában, vagy olvastam róla. Szeretem tanulmányozni a magyar királyok életét, a csatákat, a történelmet.
- Mit jelent számotokra a magyarságotok megtartása, és az a fogalom, hogy nemzeti összetartozás?
Böröc Anna: Tóthfaluban, egy színmagyar délvidéki kis településen élek, ahol nemcsak őrizzük, hanem meg is éljük a hagyományainkat. Nálunk nem múlhat el a locsolkodás úgy, hogy egy lány is szárazon maradjon. Pünkösdkor körbejárjuk a falut mise előtt és énekelünk, a szentmise után pedig pünkösdi királyt, és királynőt választunk. Márton napkor mécsesekkel járjuk be az utcákat. Az adventi időszakban közösen gyújtjuk meg a gyertyákat a parkban, és természetesen a telet is elűzzük a farsang végén. Lehetőségünk van néptáncot tanulni, és tavaly beindult a népzene oktatás is. Van egy kisebb zenekarunk, amelyik egyházi és feldolgozott népzenét játszik. Több fellépésünk volt már határon innen, és túl, ily módon szeretnénk messzire vinni Tóthfalu jó hírét, és minél több emberrel megismertetni az itt élő közösséget. Számomra nagyon fontos, hogy megtartsuk, megmutassuk, és tovább adjuk hagyományainkat, mert ez az egyik pillére annak, hogy megmaradjunk magyarnak. A másik pedig az, hogy magyar iskolába járunk, és az anyanyelvünkön tanulunk.
Nagygyörgy Zsóka: A nemzeti összetartozás sokat jelent nekem. Királyhalmon lakom, ahol a templomkertben található a nemzet almafája. Minden évben részt vettem a Nemzeti Összetartozás napján a központi megemlékezésen, egy szavalattal vagy fogalmazással. Fontosnak tartom, hogy mi, magyarok, összetartsunk, hiszen attól, hogy határok választanak el bennünket egymástól, még egy nép, egy nemzet vagyunk. Amikor például egy magyar ember- legyen anyaországi vagy külhoni- sikert ér el, büszkék vagyunk rá mi is, mert attól, hogy nem egy országban élünk, ő is közénk tartozik.
