Az egyik legnagyobb múltú iskolaként jutottak a Határtalanul elnevezésű középiskolai vetélkedősorozat nagydöntőjébe a felsősófalvi Székely Mózes Általános Iskola diákjai, akik Székely-Ászok néven neveztek be a versenyre, amin 150 ezer diák vett részt határon innen és túl. Az Ászok harmincnyolcadikak lettek végül, ismerjük meg őket picit jobban tanáruk, Cseresnyés Eszter segítségével.

– Kis község tanulói jól ismerik egymást a hétköznapokból is. Mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban?

– Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy egy rendkívüli korosztály, akik már óvodás koruktól fogva nagyon összetartóak, szeretik egymást kivétel nélkül, legtöbbjük nagyon jó képességű, mindig segítőkész. Mindig vidámak, szóval, olyan osztály, ahová öröm órára menni, és ezt nem csak én mondom mint osztályfőnök, hanem a kollégáim is. Nagyon sok versenybe beneveznek, eddig mindig kimagasló eredményt értek el. A hagyományápolásból is kiveszik részüket és az önkénteskedésből is.

– Milyen múltra tekint vissza az iskolájuk?

Iskolánk többszáz éves, névadója az egyetlen erdélyi fejedelem, akinek az édesapja sókamarás volt Sófalván (akkor még így használták a falu nevét). 2000-ben vette fel iskolánk a jelenlegi nevet. Intézményünk diákjai közül minden korban kerültek ki neves emberek, így orvosok, ügyvédek, mérnökök és egyéb jó szakemberek. Sajnos egyre kisebb létszámúak az osztályok, de iskolánk szaktanár ellátottsága jó. A tanerők nagyobb része helybéli vagy szomszéd település lakója.

– Tudom, hogy egyik iskolai megmérettetés éri a másikat önöknél. Hogy tetszett a Határtalanul versenye a csapatnak?

– Az elődöntő is izgalmas volt, mivel csak az általános tudásukra számíthattak, mert későn szereztünk tudomást a versenyről. A középdöntőre már tudatosan és szorgalmasan készültek. A döntő volt a legnehezebb, de azért “döntő”. A sok más tennivaló mellett nehezen tudtunk csoportos felkészülési időpontot egyeztetni. A kisfilm elkészítésére sajnos kevés időnk volt, mivel más versenyen és részt vettünk, és tapasztalatunk sem volt. Azt szerették volna megmutatni a gyerekek, hogy bár egy kis falun élnek, ott is sok mindenben részt lehet venni, ha valaki tényleg akar tanulni, dolgozni.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a vetélkedő során?

– Olyan dolgokat tanultak meg, amire tanórákon nincs lehetőség, csapatmunkában is erősödtek, barátságok alakultak ki, és olyan helyekre is eljutnak, ahová egy családi kirándulással nem. A magyar történelem és Trianon hatásairól is bővül az ismeretük, ami nagyban hozzájárul, hogy bizonyos dolgokat másként lássanak, értékeljenek.

A döntőt itt nézhetitek vissza: