Nem elírás a hely és az iskola neve. A Bicskén található Székesfehérvári SZC Vajda János Technikum tanulói végeztek a Határtalanul középiskolai vetélkedősorozat nyolcadik helyén, aminek köszönhetően a 150 ezer forintos össznyereményen túl a húsz Csakavajda-csapattag elutazhat a noszvaji Honfoglaló táborba. Vigyikán Víta, 11. osztályos tanuló mesélt arról, miként élték meg a sikert.

– Nyolcadik helyen végeztetek, mi teszi különlegessé ezt a sikert?

– Iskolánk a bicskei kistérségnek és magának Bicske városának is meghatározó szellemi központja, amely a következő tanévben ünnepli a hetvenedik születésnapját. Osztályunk az iskola egyik legaktívabb közössége, rendészek és informatikusok alkotják. Minden évben számtalan versenyen veszünk részt, emellett szinte mindannyian elvégeztünk egy kétéves önkéntes tűzoltó-életmentő-katasztrófavédelmi képzést, idén többen már önkéntes tűzoltóként is dolgoznak közülünk.

– Ki motivált titeket, hogy elinduljatok a versenyen?

Tanáraink – a Vigyikán házaspár- az iskola minden osztályát tájékoztatták a versenyfelhívásról, úgy gondoltuk, nekünk is itt a helyünk, mert nagyon szeretünk versenyezni. Természetesen már a jelentkezéskor elköltöttük gondolatban az egymilliós fődíjat. Sajnos az álmaink többségéről le kell mondanunk, hogy melyekről, majd eldöntjük hamarosan, de egyáltalán nem vagyunk csalódottak. Mi az „idősebb versenyzők közé tartozunk, az osztályunk nagy része már betöltötte a tizennyolcadik életévét.

– Sportnyelven szólva rotálnotok kellett a csapatot, hogy oldottátok meg?

– Az első élő fordulónál az informatikus tanulóink nagyrésze elfoglalt volt, de a rendészek a tűzoltóságról be tudtak jelentkezni és igen nagy szerencsénkre egyetlen riasztás sem zavarta meg a részvételt. A döntőben pontosan fordított helyzet volt, a rendészek alaki kiképzésen voltak Körmenden, így az informatikusok játszottak. A döntőn, már az első teszt után nagyon boldogok voltunk, mert az erős mezőnyben az első tíz csapat közé kerültünk. A célunk az volt, hogy ezt a nagyon jó helyezésünket megőrizzük.

– Volt feladat, ami különösen tetszett az osztálynak?

– Nekünk a filmkészítés okozott nagy örömet, mert a gyakorlatok miatt találkozni nem tudtunk egymással, de részletekben vettünk fel snitteket és a régi filmjeinket is újra végig kellett néznünk a vágáshoz, ami nagyon kellemes emlékéket idézett fel bennünk. Ugyanakkor az első élő fordulót leszámítva a karantén miatt mindenki egyénileg, otthonról bejelentkezve készülhetett csak fel a megmérettetésre, pedig együtt bátrabbak és ügyesebbek vagyunk.

Jövőre reméljük már az egész sorozatban élőben bizonyíthatunk.

A virtuális nagydöntőt itt nézhetitek meg újra: