Magyar vagyok, boldog vagyok – ezzel a címmel készített rajzával indult Boros Boglárka a Határtalanul Program rajzpályázatán, és lett huszadik helyezett a több száz induló közül. A magyarokat gyakran pesszimistának látják külföldön, ezért is üdítő Boglárka témaválasztása, aki a romániai Aradon éli meg nemzeti identitását – ebben magyar barátai nyújtanak neki segítő kezet.
– Miért vagy boldog magyar, sorolj fel pár indokot!
– Annak ellenére jól érzem magam magyarként, hogy néha hátrányom is származik belőle. Jó, hogy van sok magyar barátom, ennek viszont az a hátránya, hogy a román nyelvet nem annyira tudom gyakorolni, pedig hasznomra válna, ha megtanulnám a nyelvet. A magyar erős és kitartó nép, erre büszke vagyok, de néha türelmetlenek vagyunk.
– Hol találtál rá a Határtalanul pályázati felhívására?
– Anyukám böngészett interneten, és ő talált rá. Egyből tudtam, hogy nevezni szeretnék. Ugyanis elgondolkodtatott, hogy miként is tudnám megvalósítani. Hálás vagyok, hogy a legjobb harminc között végeztem, nagyon boldoggá tesz, hogy mások így értékelik a munkámat.
– Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
– Természetesen rajzolni szeretek a legjobban, az hab a tortán, ha műveimmel nevezhetek egy-egy pályázatra. Mint mondtam, érzelmileg feltöltenek a rajzban elért sikerek, de nem ezekre építem a felnőtt koromat. Viszont hobbimnak szeretném megtartani, ameddig csak lesz rá időm.
– Jelenleg miért inspirál mégis ez a hobbi?
– Érzelmileg mindig felüdülök, ha rajzolhatok, mert tényleg szeretem csinálni, csak nem ezt akarom hivatásként űzni. Akkor már nem élvezném annyira, ha kötelező lenne.
– Melyik helyeket szereted különösen a történelmi Magyarországon?
– Ha egyet kell mondani, akkor természetesen Erdély a kedvencem. Mivel itt élek, nagyon sok részén jártam már, ez is az oka annak, hogy boldognak érzem magam magyarként. Ezt a kijelentésemet teljesen komolyan gondolom, természetes, hogy ezt az érzést rajzoltam meg.
