A zalaegerszegi Ady Endre Gimnázium két csapattal is képviseltette magát a Határtalanul középiskolai vetélkedősorozat nagydöntőjében. A 9nyek2 nevet viselő csapat felkészülését Budai Tibor segítette, aki a tanulmányi versenyek küldetéséről és a koronavírus-járvány miatt rendhagyó nagydöntő okozta nehézségekről is beszélt.

Az Ön érzése szerint mi egy ilyen tanulmányi verseny legfontosabb küldetése? A Határtalanul vetélkedő Ön szerint teljesítette ezt?

Budai Tibor: Ez a vetélkedő négy területen is fontos küldetést teljesített. Mint minden játék, a Határtalanul vetélkedő is közösségi élmény, fejlődési lehetőség, ismerkedési alkalom más kultúrákkal és  nem utolsó sorban a kreativitást is fejleszti.

Ez miért fontos?

Budai Tibor: A feladatokra való felkészülés idején a közös munka összekovácsolja a közösséget. Az első online tesztkitöltéstől, a középdöntő bulihangulatáig, az előfeladatok megbeszéléséig, minden abban segít, hogy megismerjük egymást. Nem hozza össze semmi jobban a közösséget, mint a közös célért való küzdelem. A diákok egyénként is új kihívásokkal szembesülnek és ezek teljesítése során kiteljesíthetik tehetségüket, feszegethetik a határaikat, kiterjeszthetik komfortzónájukat. A tanterem falai, a tantárgyak kötelmei, nem mindig engedik, hogy a diákok kreativitása kiteljesüljön, az órán nem feltétlenül felszínre kerülő értékeik megmutatkozzanak.

A bulihangulat hogy egyeztethető össze a történelemmel, amely olykor szomorú?

Budai Tibor: Olykor el kell mélyülni. Kultúránk, történelmünk, népünk megismerése mindennél fontosabb.  A kvízek során olyan háttéranyagokat és feladatokat kaptunk, amelyek élővé tették ezeket az ismereteket. Különösen nagy értéknek tartom a néphagyományok és Hungarikumok szerepeltetését a kérdésekben. A feladatok arra késztették a diákokat, hogy elmélyüljenek egyes témákban, amit nagy lelkesedéssel tettek meg. Talán a legfontosabb szempont, hogy együtt versenyzünk nem anyaországi magyar tanulókkal. Nagyon fontosnak tartom, hogy érezzük az összetartozást, a határon túli diákok érezzék, hogy a magyarsághoz tartoznak, mi pedig itt a határon belül megismerjük sorsukat és helyzetüket. A vetélkedő legvonzóbb része nem is a jutalom volt, hanem annak a lehetősége, hogy egy közös, nagy bulin mérhetik majd össze az erejüket. A diákok szeretnek játszani, ismeretségeket kötni. Ez a vetélkedő – és a teljes Határtalanul! program – erre az egyik legjobb lehetőség.

A vírushelyzet miatt a nagydöntőt virtuális formában rendezték meg. Mekkora plusz kihívást jelentett ez az Ön osztálya számára?

Budai Tibor: A legnagyobb kihívást egy olyan dolog jelentette számunkra, ami nem kapcsolódik szorosan a vetélkedőhöz. Iskolánk lelkes indulója a Városi Diáknapok idején megszervezett 24 órás vetélkedőnek, ami idén március 27-én lett volna. Amikor megtudtuk az örömteli hírt, hogy bejutottunk a Határtalanul vetélkedő nagydöntőjébe, azt is tudtuk, hogy nehéz márciusunk lesz. A mi osztályunkból 14, az iskola másik bejutó osztályából 5 diák volt érintett (a csapatkapitány és a fő koreográfus is). Tudtuk, hogy a 24 órás vetélkedő előtti pár hét maximális fordulatszámon, reggeltől-estig az ottani előfeladatokról fog szólni. Táncpróbák, jelmez és díszletkészítések.Így esett hát, hogy a Határtalanul vetélkedő előfeladataival már március elejére, 90%-os készültséggel, készen álltunk, mert tudtuk, hogy csak az utolsó héten tudjuk újra elővenni és begyakorolni, amit összeállítottunk. Koreográfia, dalok, videóüzenetek, zene.

Aztán jött a járvány!

Budai Tibor: A virtuális megvalósításnál azzal kellett szembesülünk, hogy minden, amit eddig csináltunk, az majdnem hiába volt. Ezek után nem csoda talán, hogy a digitális tanmenettel éppen ismerkedő, a fél napjukat a számítógép, vagy telefon előtt tanuló diákokat nagyon nehéz volt motiválni. A virtuális megvalósítás feladatait nehéz volt összeszedni, az eredeti gondolatainak legalább egy részét átmenteni. A legnagyobb kihívást tehát talán ez jelentette. Annyira nehéz volt, hogy nem is igazán sikerült.

Mire gondol pontosan?

Budai Tibor: A videóban végül be tudtunk mutatni pár dolgot abból, amit terveztünk és örültünk volna, ha pontozzák, mert rengeteg munkánk volt benne. Egy másik elemet a fotómontázzsal mutattunk be, ami sajnos nem igazán találkozott a zsűri értékelési szempontjaival, de mivel jóbarátaink dolgoztak értünk Beregszászon, Zólyomban, Szabadkán és Budapesten, nem akartuk kihagyni. A virtuális feladatok teljesen más felkészülést igényeltek, mint az eredeti feladatok. A videók jók voltak, itt csak az volt a nehéz, hogy nem jelentett mást a diákok számára a napi oktatási feladatokhoz képest. Ezt a megvalósítást a kényszer szülte. Nem hiszem, hogy bárki jobbat tudott volna kitalálni. Összességében jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk a végére. Mindenképpen megpróbáljuk jövőre is, mert nem akarjuk kihagyni a közös bulit a döntőben!