Negyvenegy osztály jutott be a Nemzetpolitikai Államtitkárság által szervezett Határtalanul középiskolai vetélkedő nagydöntőjébe, amelyek közül a budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium 10. B-s tanulói a huszonharmadik helyen végeztek. Baumgartner Szilvia felkészítő tanár segítségével mutatjuk be az NSJG10B-t.
– Mit érdemes tudni az iskoláról?
– Iskolánk a Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium egy kicsi, családias iskola. Mindössze 9 osztályunk van, nyelvi előkészítő, ötéves képzést folytatunk. Diákjaink a Zsámbéki -medencéből kerülnek ki. Nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatokat, ezért már a kezdetektől fogva részt veszünk a Határtalanul programban, bár a Határtalanul vetélkedőbe ebben a tanévben neveztünk be a 10. B osztállyal először. Két külhoni iskolával van szoros kapcsolatunk, a nagyváradi Ady Endre Líceummal 1990 óta, és a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzővel 2012 óta. Diákjaink és tanáraink nagyon szeretnek utazni, közösségben lenni, új tájakat, embereket megismerni.
– Hogy állt össze a „csapat”, és hogy készültek a versenyre?
– A csapat valójában a teljes osztály, és én, mint az osztályfőnök kezdeményeztem a részvételünket, de őszintén szólva a 33 fős csapatból senkit nem kellett győzködni, nagyon lelkesen „hajtottak” az egész vetélkedőben. Gyakorlatilag minden diák hozzájárult az elért eredményhez. A vetélkedőre a csábító lehetőség miatt neveztünk be, szerettünk volna egy külhoni kirándulást szervezni. Sajnos, mivel először vettünk részt, nem volt tapasztalatunk, így nehezebb volt jobb eredményt elérni, de sok új információval gazdagodtunk. Kisfilmünket is nehezen tudtuk elkészíteni, mert az osztály fele Erasmus+ program keretében éppen Törökországban volt, miközben a többiek itthon. De megpróbáltuk mind a két csoportot bevonni. Sajnos a három perc nekünk egy kicsit rövidnek bizonyult, de sikerült talán valamit elmondani magunkról, s egy kis utalást is tenni arra, hogy az Erasmus+ projektünk is arról szól, hogy a törökországi magyar történelmi, irodalmi, kulturális kapcsolatokat kutatjuk.
– 150 ezer diák vett részt a vetélkedőn, amelyen az iskolájuk bejutott a 41 csapatos nagydöntőbe. Milyen állomásai voltak az erőpróbának?
– Az első fordulóban szinte mindenki megpróbálta megoldani a feladatokat, többször is, így egy idő után már könnyebb volt a kérdéseket megválaszolni, mert többször összejöttünk és megbeszéltük a válaszokat. A középdöntőben már rutinosabbak voltunk, választottunk egy szóvivőt, és a többiek segítették őt a válaszokkal. Itt már nagyon jó volt, hogy a kérdések nagyobb része ismerős volt. Célunk volt, hogy bejussunk a döntőbe, bár nem ismertük a vetélkedő szerkezetét és pontos tartalmát. Sok energiát fektettünk ezért a készülésbe. A legnehezebbek a döntő feladatai voltak, nagyon kevés idő állt a rendelkezésre, éppen csak elolvasni sikerült a hosszú feladatokat, sajnos gondolkodásra már nem maradt idő, ezt egy kicsit sajnálták a diákok, mert sokat készültek.
– Mit adott a diákoknak a Határtalanul vetélkedő?
– Fontosnak tartom, hogy ilyen programok legyenek, és diákjaink megismerkedhessenek a külhoni tájakkal, emberekkel. Sajnos úgy tapasztalom, hogy kevés szülő fektet hangsúlyt arra, hogy ezeket a területeket bemutassa a gyermekeinek. Nekem nagyon furcsa, hogy némely diák előbb jár távoli országokban, mint a szomszéd, magyarlakta területeken. Tanulmányaikban is sokat segíthet egy-egy ilyen program, utazás, és kiválóan alkalmas közösségek építésére is.
A döntőt itt tudjátok visszanézni:
