Két csapattal is bejutott a Határtalanul középiskolai vetélkedő nagydöntőjébe az Adai Műszaki Iskola. A délvidéki oktatási intézménybe kilencven százalékban magyar diákok járnak, akik azon túl, hogy korszerű műszaki tudást kapnak, az iskola szellemiségének köszönhetően nemzeti identitásukban is megerősödnek. Ehhez az egyik legjobb eszköz a Határtalanul program, melynek csúcspontja a nagyszabású középiskolai vetélkedő, véli Gilice Hilda, az Adai Műszaki Iskola igazgatónője.
- Mióta vesznek részt a diákutazási programban?
Gilice Hilda: Szinte már a kezdet kezdetétől bekapcsolódtunk a Határtalanul programba, 2012-ben volt az első pályázatunk, akkor vettük fel a kapcsolatot a budapesti Than Károly Ökoiskolával. Ez a kapcsolat azóta is tart, minden évben ellátogatnak az osztályok egymáshoz. Ilyenkor egy szakmai projektet is kidolgoznak közösen, aminek az egyik felét itt Adán, a másikat pedig Budapesten készítik el, így áll össze a pályamunka. Mindkét iskola a saját tudását teszi hozzá ehhez a projekthez, például a környezetvédelem aktuális kérdéseire keresik a megoldást. De persze ezek az utazások nemcsak a szakmáról szólnak, hanem egymás megismeréséről, a közös történelmünk felfedezéséről, a magyar-magyar kapcsolatok építéséről, az összetartozás élményének megéléséről. A budapesti mellett egri, szarvasi, debreceni, szolnoki, és két szegedi iskolával is felvettük a kapcsolatot, évente 3-4 Határtalanul pályázatot valósítunk meg, és próbáljuk éltetni a meglévő kapcsolatainkat.
- Ennek alapján számítottak arra, hogy akár két csapattal is bekerülnek a döntőbe?
Gilice Hilda: A vetélkedőbe több osztályunk is nevezett, és hatalmas siker, hogy a döntőig két csapatunk is eljutott. Nagyon fontosnak tartom, hogy külhonban élve, délvidéki magyarként megismerjék nemzetünk történelmét, a hagyományokat, azt, hogy Felvidéken is ugyanolyan magyarok élnek, Erdélyben is magyarok élnek. Bővítsék az ismereteiket, emellett pedig az identitásuk erősítésében segítjük ezekkel a programokkal őket, de életre szóló barátságok is köttetnek, élvezik egymás társaságát a gyerekek, nagyon szeretnek részt venni ezeken a Határtalanul programokon, és azt látom, hogy a szülők is nagymértékben támogatják, hogy gyerekeik ne csak a szűkebb környezetüket ismerjék meg, hanem valóban a hazájukat, ami nem ér véget az országhatárnál.
- Meg is lett ennek a gyümölcse, hiszen két csapattal is bekerültek a nagydöntőbe.
Gilice Hilda: Amikor meghirdették a Határtalanul középiskolai vetélkedőt, nem volt kérdés, hogy jelentkezünk. A bejutottak közül az egyik csapat második osztályosokból áll, a másik negyedikesekből. Mindkét osztály vett már részt Határtalanul utazáson, az idősebbek több alkalommal is. Nagyon érdeklődnek a történelem iránt, szeretnek versenyezni, tehát ennek, és iskolánk szellemiségének, a sok-sok feladat sikeres megoldásának és az eredményes középdöntőnek köszönhetően sikerült bejutniuk a nagydöntőbe.
- A koronavírus járvány miatt hogyan kellett átalakítaniuk a felkészülést?
Gilice Hilda: A kihívás igen nagy volt, mert nem tudtak egymással találkozni, nem tudtak csoportosan dolgozni. De természetesen ezt is megoldották, a feladatokat szétosztották, mindenki megkapta a maga részfeladatát. Megvolt, hogy ki fogja összeállítani a kisfilmet, ki a legerősebb történelemben, ki fogja a fotókat összegyűjteni, és így tovább. Mindenki odahaza egyedül dolgozott, de mégis igazi csapatmunka volt.
- Ön szerint mi a küldetése a Határtalanul! programnak és a vetélkedőnek?
Gilice Hilda: Úgy érzem, hogy a több éves Határtalanul programjainknak ez a vetélkedő egyfajta összefoglalója, jelen helyzetben nem stílusos azt mondani, hogy megkoronázása, de mindenképpen felteszi az i-re a pontot. A sok évnyi tudásunkat most összegezhetjük, és prezentálhatjuk a magyarság felé.
