Megerősíteni az anyaországi fiatalok magyarságtudatát – ezért pályázik évről évre a Határtalanul programba a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium. Bíróné Márkus Andrea a nyolcadikosok osztályfőnöke idézi fel a legutóbbi utazásukat, és azt is elmeséli, hogyan találtak rá a középiskolai vetélkedőre.
Bíróné Márkus Andrea: Annak, hogy létrejött a Határtalanul középiskolai vetélkedő, nagyon megörültünk, mert úgy éreztük, hogy azt a sok tudást, amit a diákutazások alkalmával kaptak a gyerekek, kamatoztatni tudják a versenyben. Valójában az utazások hozták magukkal, azt hogy nevezzünk a versenybe. Magát a Határtalanul programot nagyon jónak tartjuk, és már az utazás előtt sok információt, hasznos tudást adunk át a gyerekeknek, hogy amikor a helyszínen vagyunk, már sok mindenre emlékezzenek. Ez a tudatosság a szervezésben is megmutatkozik nálunk. Jómagam népzenész vagyok, éneket tanítok az iskolában, egy-egy utazás alkalmával azonban összefogunk a magyar irodalmat, történelmet, erkölcstant tanító kollégákkal, hogy egy komplex ismeretanyagot tudjunk adni a diákjainknak.
- Melyik utazásuk volt a legemlékezetesebb?
Bíróné Márkus Andrea: Erdélyben jártunk, Gyergyószárhegyen. Egy olyan iskolával vettük fel a kapcsolatot, ahová többek között Böjte Csaba egyik gyermekotthonából is járnak tanulók. Szándékunk volt ugyanis, hogy a hajdúböszörményi diákok, azon túl, hogy megismerkednek a határon túli magyarok életével, hitükben is erősödjenek. Ezért magával a Gyergyószárhegyi Gyermek Otthonnal is kapcsolatba léptünk, sőt, ott szálltunk meg a pár nap alatt. De még mielőtt erre az utazásra sor került volna, meghívtunk az otthon lakóit, 50 diákot Hajdúböszörménybe, hogy amikor mi kimegyünk, már ismerősként köszöntsék egymást a fiatalok. Óriási összefogással, a szülők, tanárok, diákok segítségével szerveztünk a gimnáziumunkban egy közös napot. Kézműves foglalkozásokat tartottunk, különböző programokat találtunk ki, vacsorát főztünk, igazi csapatmunka volt, amihez mindenki hozzátette a magáét. Ez egy nagyon jó indítást adott, összekovácsolta a közösségeket, a mi gyerekeink pedig már felkészülten várták az erdélyi utazást.
- Milyen élmény volt az erdélyi út a hajdúböszörményi diákoknak?
Bíróné Márkus Andrea: Ahogy korábban is említettem, mi úgy szervezzük az utazásainkat, hogy a gyerekek előtte már kellő ismerettel rendelkeznek arról, hogy hová megyünk, miért oda megyünk, az a célunk, hogy a lehető legtöbb információt átadjuk nekik, persze nem úgy, mint a tanórákon, hanem kötetlenebb formában, élményszerűen kapják meg a tudást. Ezért például készítettünk egy műsort, hogyha kimegyünk a gyergyószárhegyi iskolába, akkor tudjunk az ottani gyerekeknek egy nemzeti összetartozás jegyében készült műsort is bemutatni. És most a vetélkedőben ez a műsor nagyon jól jött. De nemcsak műsort vittünk, hanem adományokat is Böjte Csaba gyermekotthonába, amit szintén a szülők és a diákok segítségével gyűjtöttünk össze. Persze a hatás nem maradt el egyik részről sem, voltak elérzékenyülős pillanatok. Hihetetlen közösség-összekapcsoló ereje lett ennek az öt napnak, a gyerekek nagyon fáradtan jöttek haza, de azt mondták, hogy újra mennének. Úgyhogy lesz folytatás, persze majd akkor, ha véget ér a járvány.
- Ezeknek az utazásoknak milyen szemléletformáló hatása van?
Bíróné Márkus Andrea: Tudatosabbá válik a gyerekekben, hogy miért könnyebb magyarnak lenni a saját hazájukban, a külhoni magyaroknak ezért nap mint nap meg kell küzdeni. Azáltal hogy ők is a bőrükön tapasztalják, hogy kint magyarnak lenni nem egy olyan egyszerű feladat már csak iskolai szinten sem, a mi gyerekeink számára ettől fontosabbá válik a magyarságtudat. Például, hogy ők a magyar irodalmat főtantárgyként tanulhatják, viszont egy határon túli diák nem, ez nagyon lejött a gyerekeinknek.
