Egy kis magyar sziget Partium erdélyi kapujában a szilágycsehi Gyulaffy László Általános Iskola, amely – dacolva az asszimilációval – a környékbeli magyar gyerekeknek biztosítja az anyanyelven való tanulást. Domokos Imre, a Határtalanul Nagydöntőjébe jutott X.a osztályfőnöke szerint a vetélkedő hozzájárult a diákok identitásának megerősítéséhez is.
- A szórványvidékeken, mint amilyen a Szilágyság is, miért van még nagyobb jelentősége a magyar iskolának?
Domokos Imre: A hozzánk legközelebbi magyar iskola 60 kilométerre, Nagybányán található, vagy Szatmárnémetiben, ami 80 kilométer távolságra van. Tehát a környező települések magyarságának mi jelentjük a központot, egyfajta magyar bázist. Három megyéből, Szatmárból, Szilágyból, és Máramarosból járnak hozzánk diákok, mivel Szilágycseh pont a három megye találkozásánál fekszik, itt van a megyehatár. 440 diákunkból 180 magyar nemzetiségű, vannak kizárólagos magyar osztályaink, és vegyesek is. Ennek az az oka, hogy kicsi a gyereklétszám, és csak így tudjuk kihozni azt az osztálylétszámot, amit a törvény előír, különben nem tudna megmaradni az iskola. A nagydöntőbe jutott csapat is vegyes osztályba jár, a 14 magyar gyerek több településen él, ez is mutatja, hogy mennyire szórványvidékről van szó.
- Miért neveztek a vetélkedőre, miért fontos ez az Ön diákjai számára?
Domokos Imre: Romániában magyarságtörténetet nem lehet tanítani, a tantervben nem szerepel. Magyarként, és történelemtanárként úgy gondoltam, bekapcsolom a diákjaimat a vetélkedőbe, ami jó motivációt jelentett arra, hogy nagyon sok mindent megtanuljanak, ráadásul játékosan, kreatív feladatokon keresztül, szinte észrevétlenül jussanak hozzá a fontos ismeretekhez. És nemcsak szűkebb hazájukról, Erdélyről tanultak, hanem a többi külhoni területről, Felvidékről, Kárpátaljáról, megismerték az ottani magyarok életét. Ezért akartam bevonni őket a vetélkedőbe, hogy tágítsam az ismereteiket, és erősítsem a magyarságtudatukat. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon szépen felkészültek, végig lelkesek voltak, pedig sok plusz energiát és időt követelt tőlük mindez. Voltak olyan tanár kollégák is, akik napi szinten segítettek a gyerekeknek, együtt csiszolgattuk a tudásukat, komoly közösségformáló ereje is volt a vetélkedőnek.
- A diákutazási programokban is részt vesznek?
Domokos Imre: 4-5 éve rendszeresen pályázunk a Határtalanul programba, elsősorban anyaországi iskolákkal alakítottunk ki együttműködéseket. Szarvasi, debreceni, és kecskeméti iskolákkal van nagyon jó kapcsolatunk, de ezen kívül is nagyon sok helyre kirándultunk a program támogatásával. Nekünk, tanároknak és a diákoknak is nagyszerű lehetőség arra, hogy olyan vidékekre jussunk el, amelyekről korábban csak olvastunk, felfedezzük a hazánkat, alaposabban megismerkedjünk a történelmünkkel. Például eljutottunk Egerbe, ez egy hatalmas élmény volt a gyerekeknek, mert olvasták az Egri csillagokat, és ott valóban átélhették a hely hangulatát, azokon a köveken sétáltak, ahol több száz évvel ezelőtt a hős várvédők. Lehet, hogy az ott élőknek, vagy egy anyaországi fiatalnak- aki könnyebben eljut oda- ez természetes, de nekünk nagyon sokat jelentett.
- Mit jelent az Önök számára a nemzeti összetartozás?
Domokos Imre: Ugyanazt, mint remélhetőleg valamennyi magyar ember számára a Kárpát-medencében és a világban. A nemzeti összetartozás egy olyan dolog, ami akkor fog működni, ha mindenki bekapcsolódik ebbe a folyamatba, és tesz érte. Megőrzi magyarságát, amit bizony nagyon sokszor veszélyeztetnek a mindennapok, szórványvidék lévén mi nagyon ki vagyunk téve az asszimilációnak. De úgy gondolom, hogy az olyan nemzetpolitikai programok, mint a Határtalanul vetélkedő is, lehetővé teszik, hogy ezt a folyamatot helyi szinten megállítsuk, és tudatosítsuk a most felnövő generációban, hogy nekünk, külhonban élőknek, sokkal nagyobb küzdelem megmaradni magyarnak, de megéri.
