Kárpátaljai résztvevőként a Szürtei Középiskola csapata jutott be a Határtalanul vetélkedősorozat nagydöntőjébe. A nagyszabású versenyt izgalmas kihívásnak, fejlődési lehetőségnek látták. A hónapokon át tartó felkészülésben Dorgay Angelika osztályfőnök segítette a csapatot.
- Milyennek találták a diákok a döntőt, hogyan érezték magukat?
Dorgay Angelika: Már az hatalmas élmény volt a gyerekek számára, hogy bejutottunk a Nagydöntőbe. Eredetileg utaztunk volna Budapestre, ez is hajtotta őket, de a járványhelyzet miatt ez most elmaradt. Nagyon sajnálják, hogy nem tudták élőben előadni azt a 20 perces színpadi műsort, aminek az összeállításával nagyon sokat dolgoztak, rengeteg energiát fektettek bele. A három perces bemutatkozó videót is ez alapján készítették el, az azonban egy pici csalódást okozott, hogy a kisfilm végül nem számított bele a végeredménybe, pedig nagyon komolyan vették a feladatot. De természetesen tanultunk is, a Határtalanul honlapján lévő oktatóvideókból, és ezeken felül is igyekeztünk mindent megtenni a felkészülés érdekében. A tesztek nagyon széles körű ismereteket kívántak, komoly kérdések voltak, ez mutatja a verseny nagyon magas színvonalát. Megbirkóztunk velük, és az erős középmezőnyben végezni szerintem nagyon jó eredmény, főleg úgy, hogy a diákjaim még csak 14 évesek, tehát a legfiatalabb versenyzőknek számítottak. A jövőre nézve pedig pont emiatt találtam nagyon hasznosnak ezt a megmérettetést, mert összehozta a csapatot, közösségformáló ereje volt, és úgy érzem meghozta a kedvüket a jövő évi vetélkedőhöz is.
- Milyen témát dolgoztak fel a színpadi műsorukban?
Dorgay Angelika: Egy történelmi időutazásra szerettük volna hívni a közönséget, amely természetesen Vereckétől, a Honfoglalástól indul. Aztán jön sorban a többi Kárpátaljához kötődő történelmi esemény, nevezetesség, személy: Munkácsi vár, Zrínyi Ilona, Rákóczi. Így haladva az időben egészen Trianonig, a szétszakított Magyarországig – ezt a kis videófilmünkben benne is hagytuk – 2020-ra a Nemzeti Összetartozás évére pedig újra összeálltak volna a darabok. Mindezt néptánccal, énekekkel fűszerezve, jelmezekben, kellékkel előadva. Nagyon tehetségesek a diákok, több műfajban is otthon vannak, egy nagyon színes, színvonalas műsor lett volna, de sajnos a járvány közbeszólt.
- Külhonban élő magyarként mekkora kihívás volt felkészülni a vetélkedőre?
Dorgay Angelika: A kárpátaljai iskolákban a magyar történelmet legfeljebb fakultatív módon tanulhatják a diákok, mert hivatalosan az ukrán történelmet kell oktatnunk. Tehát tőlük ez plusz erőfeszítést kívánt, a diákok szabadidejük nagy részét áldozták fel arra, hogy mindazt megtanulják, amit mondjuk egy anyaországi diák a normál tanórákon amúgy is megtanul.
- Utaztak már a Határtalanul programmal?
Dorgay Angelika: Tavaly ősszel pályáztunk először, Pécsre utaztunk, ahová – ha nincs ez a program – nem jutnak el a diákok, mert nagy megterhelés lenne a szülők számára, ha ekkora utat önerőből kellene finanszírozni.
- Milyen élményekkel tértek haza erről a kirándulásról?
Dorgay Angelika: Egy tanulómat idézem, aki azt mondta: többek lettünk, gazdagabbak és okosabbak ezáltal. Azt hiszem, ez mindent elmond a program küldetéséről. Szerintem a határokon átívelő összefogásban van az ereje az utazásoknak és ennek a mostani vetélkedőnek is. Az, hogy személyesen találkozhatnak hasonló fiatalokkal, tapasztalják, hogy milyen sok magyar él a Kárpát-medencében egymástól ugyan elszakítva, de mégis egy nemzet részeként, ez nagyon fontos. Persze az lett volna a legjobb, ha mindannyian ott lehettek volna az anyaországi döntőn, de úgy látom, hogy a virtuális térben is létrejöttek ezek a kapcsolatok, amelyeket a veszélyhelyzet elmúltával személyes formában építhetnek tovább.
