Ahol a Telecskai-dombok lassan véget érnek és a Dunáig nyúló síkba vesznek, Bácska nyugati felének halban gazdag folyói, kövér legelői, gabonatermő síkjai mindig éltető forrásai voltak Árpád népének. És ha kellett, búvóhelyet biztosítottak a hódítókkal szemben. Mert hányszor gyalulta már le a halál Bácskát, hányszor törölte ki meséit, mosolyát, hőseit, napszámosait az emlékezetből. De valamiért mégis maradtak életjeleink a tájban, értékeink a néplélekben. Mert történjen bármi, az életnek mégis csak meg kell adni a jussát – gondolták török után, gondolták rác után, és gondolják ma is azok, akik felismerve és megbecsülve erőforrásaikat, itthon maradnak, hogy fáradhatatlanul vigyék tovább örökségüket.
Újvidéken folytatjuk bácskai kalandozásunkat: a Duna mentén haladunk észak felé. Elérve Bezdánt aztán keletre fordulunk, hogy felkeressük Bácska belső tájait is Topolyától Szabadkáig.
Bácska északi határát Budapestről 2-3 óra alatt érhetjük el autóbusszal, de akár vonattal is ide utazhatunk. Az utazás egyénileg is szervezhető, de ha szükséges, az alábbi utazási irodák ajánlataiban is szerepelnek délvidéki úti célok: https://hatartalanul.net/utazasi-irodak-buszos-cegek/
Útvonalunkon Újvidéken, Zomborban, Topolyán és Szabadkán találunk magyar tannyelvű szakközépiskolát és gimnáziumot. Elérhetőségüket megtaláljuk a Magyar Nemzeti Tanács adatbázisában: https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/2 ,illetve: https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/3
Ugyanitt azt is megnézhetjük, hol vannak magyar általános iskolák:
https://oktatas.mnt.org.rs/intezmenyek/1 Kapcsolat: https://hatartalanul.net/kapcsolat/vajdasag/
Ajánlott szálláshelyek Bácskában határtalanul utazóknak:
Tóthfalu, Páncél Panzió: https://hazajaroegylet.hu/uticelok/pancel-panzio-tothfalu/
Újvidék
Újvidék a Duna túlpartján fekvő Péterváradnak köszönheti létét. A história szerint a török kiűzése után, a 17. század végén elsőként a várban szolgáló katonák egy tucatja települt át ide. Az addig „Péterváradi sáncok” névvel illetett település 1748-ban kapott városi jogokat Mária Teréziától, aki adománylevelében el is keresztelte a várost, amikor azt írta: „Nominatur Neoplanta,” azaz neveztessék Újvidéknek. A város fejlődése a Monarchia idején, a 19. században nagy lendületet kapott: ekkor épült a központ legtöbb, ma is régi fényében ragyogó épülete. Igazi nagyvárossá, ipari központtá a dualizmus idején növi ki magát, miközben a városnak Pétervárad a XX. század elejére csak az egyik kerülete lesz. Megépül a város főtere, a Ferencz József tér a Városházával és a neogótikus katolikus katedrálissal, hogy szolgálja a még 1910-ben is 40 százalékot kitevő magyarságot.
Azt mondják, ma 10000 (a lakosság 5 százaléka) magyar él Újvidéken, melyet olyan magyarok mondhatnak szülővárosuknak, mint Szeles Mónika vagy Rátgéber László. A főtér ma is régi fényében ragyog, mondhatnánk: ismét. Mert azért volt egy XX. század is. Volt 1942 januárja, mikor a magyar csendőrség az őket folyamatosan támadó szerb partizánsejteket elkezdte felszámolni. A razziákból tömeges kivégzések lettek, ugyanis kijárási tilalom volt érvényben. Azokat végezték ki, akiket az egyes településeken a helybeliekből összeállított igazoló bizottság nem tudott igazolni, vagyis nem ismerték őket, nem helybeliek voltak. A razzia csakhamar etnikai tisztogatássá nőtte ki magát, ezek voltak az újvidéki „hideg napok”. A szerb válasz nem maradt el: 1944-45 telén tömegesen kínozták meg és végezték ki a magyar és német nemzetiségű polgári lakosságot, a katolikus papokat, a hadifogoly honvédeket a II. világháborúban való kollektív bűnösséggel vádolva őket. A gyilkosságokat számos esetben szadista kegyetlenséggel követték el, ráadásul több helyütt a kivégzések aktív részese volt a lincselésre összesereglő helyi szerb lakosság is.
Az áldozatokra ma a Futaki úti temetőben emlékeztet egy fejfa.
Bács
Bács vármegyét első Szent királyunk, István alapította. Központja, Bács később többször is érseki székhely volt. A ferencesek több mint 800 éves temploma a legrégibb egész Bácskában. A vármegye első, központi földvára a tatárdúlás áldozata lett. Károly Róbert újabb erősséget épített, majd jött Mátyás király kancellárja, Váradi Péter püspök és a török veszélyt látva megerősítette a lovagvárat.
Elsőként mégsem a török, hanem a belviszályok próbálták meg falait. A Dózsa György vezette lázadás idején a keresztes hadak elől Frangepán Gergely kalocsai érsek az erődítménybe menekült. Az ostromzárat fenntartó parasztsereget a nándorfehérvári helyőrség katonái verték tönkre. 1518-ban Bácson egy nevezetes, de a török fenyegetésre és a belviszályokra is hatástalan országgyűlés zajlott.
Nándorfehérvár eleste után a bácsi érsek a szerzetesnek állt katona, Tomori Pál lett, aki 1526-ban a királyi sereg egyik fővezéreként halt hősi halált a mohácsi síkon. A török meg sem állt Bács váráig, s 1686-ig ki se mozdult onnan. A vár pusztulását a Rákóczi szabadságharc hozta el, azóta rogyadoznak Bács ősi falai.
Doroszló
Az Árpád korba nyúlik vissza Doroszló története. A török időkben elpusztult falu olyannyira újjászületett, hogy ma már Délvidék Csíksomlyójaként emlegetik. Érdemes betérni a faluba, hisz igen gazdag népi hagyományokat őriz. Doroszló messze hírét csodatévő kútjának köszönheti.
A históriás könyv tudósítása szerint 1792-ben a Szent Szűz jósága által a gombosi vak Zablóczki János visszanyerte látását, miután megmosdott a kút vizében. A csodát újabb csodák követték, és addig jártak egyre többen a szentkúthoz, míg a Kalocsa-Bácsi főegyházmegye búcsújáró helye lett. Az apróbb kápolnák után 1875-ben megépült a kegytemplom is.A kegyhely honlapja: https://szentkut.eu/
Bácskertes (Kupuszina)
„Alább írt Fölséges Udvari Magyar Kamara Néven adom tuttára mindenekknek, az kiknek illik; hogy minekután az Király, Coronalis Bácsi Districtusban levő Kupuszina nevű Helységnek legalább 150 Magyar vagy Tót pápista Familiákkal való megszálitása resolváltatott.” Így kezdődik az alapítólevél, ami alapján a török korban kihalt Hetes településére 1752-ben megérkeztek az első palócok, ez által Kupuszina a Kárpát-medence legdélebbi palóc szigete lett.
Egy évvel később már állt a templomuk, ami helyére aztán később a gyarapodó közösség még nagyobbat épített. Kupuszina egészen sajátos néprajzi értékekkel rendelkezik, amit a falu népe tudatosan megőrzött és átörökített az évszázadokon. A tárgyi emlékeket a falumúzeumba gyűjtötték össze, ahol a kézzel fogható hagyaték mellett a palóc nyelvjárással és népdalkinccsel is megismerkedhetünk.
Zombor
Zombor az Árpád-korban még a Cobor családé volt, aztán a török időktől fontos kereskedelmi, katonai és közigazgatási központ, majd 1749-ben szabad királyi város, sőt, később Bács-Bodrog vármegye központja lett. Áll még a régi megyeháza, ahonnan igazgatták anno a vármegyét az urak. A millennium idején arra is volt gondjuk, hogy Eisenhut Ferenctől megrendeljék a Zentai csatát megörökítő olajfestményét, amit a díszteremben helyeztek el. A közeli hatalmas kéttornyú karmelita templomot Szent István királynak szentelték.
A Városháza klasszikus épülete is meghatározza Zombor sajátos hangulatát. Mellette a Szentháromság templomot a ferences szerzetesek emeltették, de II. József rendelete után el kellett hagyniuk a várost. Kolostoruk falán ott hagyták a napórát és a számok alatt a vészjósló feliratot: „Egy ezekből végórád…” Békebeli életre szánták, de ártatlan zombori magyarok és németek végórájának lett helyszíne a Kronich család százéves palotája, ahová a II. világháború idején a megszálló szerb partizánok összegyűjtötték az őslakosokat. A kényszermunkára hurcolt foglyok nagy részét a közeli Dunába, a Ferenc-csatornába vagy a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba lövöldözték. A vak gyűlölet közel 6000 embert, köztük 3000 magyart mészárolt le Zomborban.
Ezek után csoda, hogy van még magyar közösség Zomborban. Persze kiszorultunk a központból, ahogy kiszorult a város szülötte, Schweidel József tábornok, aradi vértanú egész alakos szobra is a Megyeháza előtti térről. Ma már egy mellszobor helyettesíti a kaszinó udvarán. A Magyar Polgári Kaszinó Délvidék egyik legpatinásabb szervezete. Lassan 150 éve áll Zombor és vidéke magyarságának szolgálatában.
Bezdán
Bezdán is osztozott a környező települések sorsában: a mohácsi vész után elnéptelenedett, aztán újratelepedett, mezőváros lett, de fejlődését megtörte Trianon. A második világháborút követő vérontásoknak nagyszámú német és magyar áldozata volt, akik helyére délszlávok érkeztek. Bezdán dicsekedhet a Délvidék egyik legrégebbi népi építészeti emlékével, az 1720-ra datált Szentháromság kápolnával. Az egyedi tornyú katolikus plébániatemplom is fontos látnivaló.
Bezdánt a Délvidék Velencéjének is nevezik: az 1800-as években a vidék földműves népe számára egyre nagyobb károkat okoztak az áradások. Kiss József kincstári mérnök és öccse, Gábor kezdeményezésére megkezdődtek a lecsapolások, majd nagyszabású munkálatok után 1802-ben átadták a Bezdántól Óbecséig mintegy 118 km hosszan húzódó Ferenc csatornát. A hajózási útvonalak alaposan megrövidültek, és a lecsapolások nyomán hatalmas földterületek váltak művelésre alkalmassá.
Bácskossuthfalva
A pusztává lett települést nagykunsági jászok és kunok telepítették újra. A kun-református nyakasságról árulkodik a település neve és Kossuth szobra is, melyekhez ma is híven ragaszkodnak az itt élők, hisz a Délvidéken csak két ilyet találunk (a másik Magyarittabén van). Már 1894. március 15-én elterjedt a hír a faluban, hogy Kossuth Lajos meghalt, és szobrot kellene emelni emlékére.
Kossuth csak öt nappal később, március 20-án halt meg Torinóban, de a bácskai településen már ekkor megkezdődött a gyűjtés, hogy elkészüljön a szobor. A szobrot végül 1907-ben állították fel, amelyet a bevonuló szerbek 1919-ben ledöntöttek. 1941-től 1944-ig ismét talapzatán állt a szobor, majd 1944-ben, a szovjet és szerb katonák elől a községháza szénapadlására menekítették. Onnan rejtélyes módon eltűnt, majd 1985-ben, egy padlásról, véletlenszerűen került elő. Restaurálása után 1994. március 20-án került újból felállításra, a községháza melletti parkban. De a falunak nem csak a Kossuth-szoborért kellett megküzdenie, hanem még a nevéért is. A századfordulón nagyon erős indulatok alakultak ki a település neve körül, amely előbb Kossuthfalva, később Bácskossuthfalva, majd a falusiak kérésére, miniszteri engedéllyel Ómoravica lett.
Ez az az időszak, amikor sor került a Szemző-Ungár botrányra, amely alapján Mikszáth Kálmán megírta híres regényét, a Noszty fiú esete Tóth Marival címen. Itt zajlottak le ugyanis az ötletet adó események, mikor a kopott dzsentrigyerek, a megnyerő külsejű Kamjonkai Szemző Gyula elszökteti a milliomos Ungár Lajos lányát, aki azonban a botrány után sem hajlandó feleségül adni hozzá a különös szépségű Ungár Piroskát. Az esküvő kihirdetett napján külföldre küldi a leányt, az összesereglett hozományvadász rokonságnak pedig kijelenti, hogy a történtek ellenére sem hajlandó birtokával megaranyozni a kopott nemesi címeket. Ma már sem dzsentrik nincsenek itt, sem nemesek, sőt a regényben szereplő Aranyfácán kocsma is albán pékségként üzemel. Áll még az 1822-ben emelt Isten háza, amely a reformátusokat szolgálja.
Kishegyes
Kishegyesen, a hegyaljai völgyben fehérlik Csete György építész sajátos alkotása, a kemencekápolna, amely az 1456-os nándorfehérvári diadalnak és az 56-os magyar szabadságharcnak állít emléket. A falu központjában ott van Guyon Richárd honvédtábornok szobra, ugyanis 1849 nyarán Kishegyesnél az ő vezényletével vívta meg a magyar hadsereg a szabadságharc utolsó győztes csatáját Jelačić túlerőben lévő hadai ellen.
A hálás utókor 1887-ben obeliszket emelt a hősöknek, de az új jugoszláv hatalom lerombolta ezt. Ám ahogy az lenni szokott, a magyar furfang valahogy átmenekítette a diktatúrán az emlékoszlop tábláit, melyek 1997-ben elő is kerültek, így az egykori emlékmű mását 2000-ben újra felállították a temetőben.
Topolya
„Nem forog a topolyai szélmalom”, szól a nóta, és bizony jól mondja. Az utolsó jellegzetes alföldi szélmalom munka híján megmaradt műemléknek, a topolyai tó partján. Új szelek fújnak már Bácskában, nem bujkál már a tóparti nádas útvesztőiben Angyal Bandi és Rózsa Sándor sem.
A Telecskai-löszfennsík termékeny földje már a népek vándorlása előtt vonzotta az embereket. Rabigálta török, dúlta szerb, aztán a kiegyezés után nyugalmasabb, építkező évtizedek jöttek a mezővárosra. Ekkor épült a régi Kálvária kápolnája is. A hit dönthetetlen erejét mutatja a bácskai magyarság legnagyobb katolikus szentélye, a régi helyén 1906-ban épült Sarlós Boldogasszony templom is; Raichle Ferenc neves szabadkai építész tervezte a korában újdonságnak számító vasbeton oszloprendszerrel.
Szabadka
A város fontos európai utak kereszteződésében, a tatárjárás után eresztett hajtást a Duna és a Tisza közötti déli síkon, ám amíg a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom ütközőzónájában feküdt, évszázadokig nem tudott megerősödni. A török kiűzése után viszont rohamléptekben terebélyesedett, és 1779-ben már szabad királyi városi rangot is kapott.
Szabadka a millennium idején nyerte el szecessziós arculatát és a XX. század elejére már hazánk egyik legnépesebb, százezres nagyvárosává, a délvidéki magyarság szellemi központjává nőtte ki magát. Trianon derékba törte felívelő pályáját, de gyökereit nem tudta kiszaggatni, és a – főleg Raichle Ferenc építész munkáját dicsérő – cifra épületei még ma is sokat mesélnek múltjáról.
A Városházán a magyar történelem nagyságait ábrázoló festett üvegablakait Trianon után többször is eltávolították, de talán most már végleg visszatértek eredeti helyükre. Szabadka a hitélet központja is egyben, a bácskai katolikus püspökség székhelye, a 18. századi Szent Teréz székesegyház gyűjti össze vasárnaponként a város magyar és horvát híveit.
És hogy ne szakadjon szerteszét a homokháti magyarság, a néphagyományokat és a kultúrát szolgálja a szabadkai Népkör épülete is, amelynek oldalában Kossuth Lajos szobra figyeli aggódva a változó időket. Van itt még egy épület, a Városi Gimnázium, ami többet jelent a magyar ajkú embereknek, mint egyszerű iskola. Ezt jelzi a falát díszítő emléktábla és az előtte álló szobor, amely a város szülöttét, Kosztolányi Dezsőt ábrázolja. Szabadka belvárosa az itt 1885-ben született Kosztolányi Dezső korát idézi. Na, jó a villamos már nem jár, a Városházáról is leverték a magyar címert, – ez az esemény ihlette a korabeli nóta híres sorait is: „Szabadka is újra magyar címert vesz”, – és valljuk be, a Szent Teréz székesegyház elé állított partizán-emlékműhöz sem készül a magyar utazó koszorúval. Ezeken kívül azonban tényleg minden épület egy szép korba repíti vissza a turistát. A Cifra palota, a Korzó, a Rókus kápolna, a Városháza, a szökőkutak kicsit segítenek elfeledni annak a törött szárnyú, vergődő madárnak a szenvedését, amellyel a Zentai úti temető melletti emlékparkban találkozhatunk. Az emlékmű az 1944-45-ös partizán megtorlások szabadkai és környékbeli ártatlan áldozatainak állít emléket. Örök álmukat a törött szárnyú főnixmadár őrzi, mely Kalmár Ferenc szabadkai szobrász alkotása.
Kosztolányi a már említett villamossal mehetett ki a Palicsi-tóhoz, amely a századfordulón a Monarchia patinás üdülőközpontja volt. Erről az időről mesél az eklektikus Lujza-villa és a Bagolyvár is. Utóbbi mellett áll Vermes Lajos szobra, akinek kezdeményezésére rendszeresen szerveztek sportjátékokat Palicson, eleinte a klasszikus ókori számokban, majd a listát fokozatosan bővítették.
A versenyek olimpiai szellemben, több száz nemzetközi résztvevővel zajlottak, és palicsi olimpiai játékok néven lettek ismertek, évekkel a Pierre de Coubertin báró ihlette sikeres olimpiai verseny előtt. Olimpiának már az utókor nevezte el, de előolimpiaként is emlegették. A palicsi állatkert honlapja: http://zoopalic.com/
